7.fejezet

 Sziasztok.Szeretnélek titeket megkérni,hogy aki olvassa a blogom az iratkozzon fel,hogy tudjam szeretitek e a blogot és nem hiába írom az egészet. Előre is köszi!-Cs

Mira szemszöge

Nem akartam elhinni,hogy Marco áll az ajtóban. Minek van itt? Azt mondta,hogy neki most a vb nyitó ünnepségén a helye. Gondterhelten Neymart figyeltem aki,csak mosolyogva bámulta  a vendégeket.Ja,igen neki nem mondtam,hogy ő a bátyám és a családja. Marco belépett az ajtón és amikor megpillantott,mosolyra húzta a száját,de  nem mozdult,ahogy én sem.
-Nem téged vártunk.-szólalt meg Messi kissé undok hangnemben. Marco értetlenül téblábolt maga előtt ,de mikor megpillantotta elkerekedett a szeme.
-Lionel Messi?-dadogta tátott szájjal.
-Ja,aláírást vagy képet esetleg?-hadarta a megszokott dumáját, ha egy rajongóval találkozik. Marco kihúzta magát és csak simán legyintett egyet. Messi vállat vont és a konyhába vette az irányt.Felálltam Neymar öléből és én kezdeményeztem a beszélgetést,bár semmi kedvem nem volt a képével beszélni,pláne nem a "családja" előtt.
-Minek vagy itt?-szólaltam meg. Neymar odalépett hozzám és ismét leesett Marco álla. Hát,mikor Ronaldoval voltunk együt, azt sem volt neki könnyű megszokni,de nem is kellett neki,hiszen itt hagyott.
-Elmondanád,hogy miért van veled két híres focista?-vont kérdőre,amit nekem kellett volna,de lecsúsztam róla.
-Semmi közöd hozzá,de ha már ennyire érdekel akkor elmondom.-forgattam a szemem és megfogtam Neymar kezét,aki biztatóan megszorította.-Ő a barátom,Messi meg a lakó társunk,ilyen egyszerű.-tártam szét a karom.Neymar odahajolt hozzám,hogy megmutassuk a bátyámnak,hogy tényleg együtt vagyunk.Végül megcsókolt,amitől teles testemben remegni kezdtem.
-Annyira nem értelek Mira. Most komolyan otthagytad Ronaldot,ezért a két akármiért.-mutatott a konyha felé  és Neymarra- Ronaldoval többet ért volna az életed. Realban játszik,milliomos klubban.-azt hittem felpofozom . Idejön kiosztani csak mert szerelmes vagyok egy focistába.Kit érdekel,hogy milliomos a Real Madrid.Ez nem a klubokról szól,hanem rólam és Neymarról.
-Marco,most komolyan azt hiszed,hogy Ronaldoval csak a pénz miatt voltam?-akadtam ki teljesen.
-Nem,de..-mutatott Neymarra. Félbeszakítottam.
-Semmi de, Ronaldonak soha nem kellett a pénze és elmondom neked,hogy ők ketten sokkal jobban játszanak a pályán és az életben mint Ronaldo egyedül.-istenem, hogy hiheti a saját bátyám ilyeneket rólam.Ez is csak Ronaldo hibája,ha ő nincs akkor ez a baj sincs,de az is lehet,hogy akkor Neymarral sem találkoztam volna,hiszen ha nem futok el akkor nem üt el az autó és nem szeretek bele.
-Jól van sajnálom.-hajtotta le szomorúan a fejét.-Nem veszekedni jöttem.Látom szeretitek egymást.-nézett kettőnkre majd hazug mosolyt erőltetett az  arcára. Fúú,de utálom ilyenkor.
-Akkor minek jöttél,ha nem veszekedni?
-Beszélni veled,arról,hogy oda költözhetnél hozzánk Mexikóba,de mint látom ez lehetetlen.
-Jól látod.-mosolyogtam rá gúnyosan és Neymarhoz bújtam.Örülök neki,hogy ilyenkor itt van mellettem,bár egyszer sem szólalt meg,de gondolom nem akart bele avatkozni a dolgunkba,pedig tehette volna.
-Marco ugye ma a telefonba állítólag nagy dologban voltál,akkor most már nem is kell ott lenned?
-Eljöttem onnan. Úgyse veszik észre,de Ti.-bökött Neymar felé.-nektek nem kéne ott lenni?-mit érdekli Marcot,hogy ők ott vannak e vagy itt.
-Holnap megyünk,simán odaérünk.-felelte lazát Neymar és egy puszit nyomott a homlokomra.Istenem,de szeretem ilyenkor,meg úgy mindig.
-Te tudod.-emelte fel a kezét és hátra fordult Jessicához és a bébihez.
-Gyertek ide.-szólalt meg gyengéden.Jessica közelebb lépett és átadta a kisgyermeket Marconak.
-Mira ő itt Eduardo a gyermekünk.-ölelte át Jessicát és a kisfiút.Kicsit elérzékenyültem,hiszen csak az unoka öcsém és olyan aranyosak voltak együtt. A szememből egy könnycsepp gördült és utána már patakokban folyt a könnyem.Olyan gyönyörű dolog lehet egy gyermek és én így viselkedtem Marcoval.Odaléptem hozzájuk és ami meglepett,de megöleltem őket.Láttam a bátyám arcán,hogy boldog,de a felesége arca egy cseppet sem volt meghatódott.
-Megfoghatom?
-Persze.-felelte a bátyám és átadta a kezembe.Olyan pici és törékenynek látszott.Gyönyörű kék szemeivel engem nézett.Egy könnycseppem az arcára hullt,amire felsírt.Gyorsan visszaadtam Marconak és Neymarhoz léptem vissza,aki csak büszkén mosolygott rám.Letörölte a kezével a könnyeim és szorosan átölelt.Istenem,olyan jó volt érezni az illatát,amitől az ájulás kerülgetett.

-Mira mi most elmegyünk,de majd gondolom beszélünk hamarosan.-szólt közbe Marco.
-Hova mentek?-fordultam aggódva feléjük.
-Keresünk egy szállodát és holnap mi is visszautazunk.-válaszolta.
-Most komolyan eljöttél evvel a csöpségel ,ide egy napra se,hogy velem beszéljetek?-Marco elmosolyodott és bólintott.
-Muszáj volt,mert kinyomtál a telefonba.
-Máskor nem fogom,még végül a világ végére is utánam jössz.-nevettem zavaromban.A bátyám a szeret.-jelentettem ki magamban boldogan.
-Itt aludhatnátok ma.-szólalt meg Neymar.
-Nem akarunk zavarni,meg a kicsi este sír.-utasította vissza gyorsan Marco.
-Nem fog zavarni.
Marco Jessicára nézett aki csak megvonta a vállát,így a bátyámra hagyta a döntést.
-Ha nem zavarunk,akkor elfogadjuk a meghívást.-mondta és odajött megölelni engem és Neymarral kezet fogott férfiasan.

Egy óra elteltével segítettünk kényelembe helyezni őket. Jessica a kanapén a Eduardoval, Marco meg egy felfújható matracon aludt mellettük. Messi lemondta a mai bulit és besértődve a szobájába zárkózott. Nagyon senkit sem érdekelt az ő hisztije,de Neymar azért lenyugtatta.Mindenki bebújt az ágyába,én meg Neymar mellé. Aki átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
-Neymar!
-Hmm?
-Szeretnék Marcoékkal menni holnap.-mondtam,de Neymar felpattant és elkerekedett szemmel rám nézett.

-Oda akarsz költözni?-akadt ki,bár feleslegesen.Nem hallgatott végig,de megérdemli,hogy ideges legyen.Máskor ne szakítson félbe.
-Dehogy.-forgattam a szemem és visszahúztam az ágyba.-Tudod eszembe jutott,hogy te meg a Brazil csapatod egy külön szállodában fogtok lakni.Addig én ott leszek Marcoéknál,és nem kell feleslegesen szállodát keresnem.
-Azt hittem,hogy Raffaelllanál fogsz addig lenni.
-Kinél?-néztem rá értetlenül.
-A húgom Rafaella.Már megbeszéltem vele és már várja,hogy megismerjen.
-Hát velem nem beszélted meg,de nem mondom,hogy nem örülök neki.Végre megismerek valakit a családodból.-hátralöktem és egy forró csókot nyomtam a szájára,de Neymar belemosolygott.
-Maradjunk annyiban,hogy holnap elbocsájtod őket és mi kettesben elrepülünk utánuk egy magán gépen.-suttogta a fülembe és a nyakamat csókolgatta,hogy semmi képpen ne tudjak ellenkezni.

*Reggel*
Neymar karjai közt ébredtem.Átöleltem és megpróbáltam felülni,de ő visszahúzott és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jó reggelt kicsim.
-Neked is.-mondtam és végül felültem.Most nem húzott vissza,hanem felpattant és kiment a szobából otthagyva engem. Egy szál trikóban és bugyiban utána mentem,de ő  a nappaliba vette az irányt.Bár rajta sem volt más,mint egy fekete farmer gatya amit este nem vett le.Visszafordultam,de a hátam mögött Messi állt.Nem is reagált rám csak arrébb lökött és lement a lépcsőn.
-Bunkó.-szóltam utána,visszafordult és elém állt,amitől megrémültem egy kicsit.
-Mintha te olyan kedves lennél.Tegnap hazajössz totál csapzottan,kiabálsz a haverommal a másik haveromat megalázod,mintha nem látnád,hogy teljesen beléd esett és végül megint miattad,az esti programomat lekellet mondanom és még én vagyok a bunkó. Nem vagy semmi Mira.-kiabált le,amitől a reggeli hangulatom is megpecsélődött.
-Miért bajod az hogy nem néztem ki tökéletesen. Nem neked akarok megfelelni és semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel kiabálok és milyen jogod mondod azt,hogy megalázom Piquét. Hogy az istenbe esett volna belém. Alig ismerem és ő is eddig szinte csak sírni látott.-toltam le,de ő nem hátrált és ismét kiabáni kezdett velem. Hát mondhatom,jól esik a reggeli kiabálás.
-Olyan szerencsétlenül vak vagy. Nem csodálom,hogy  a kocsi is elütött.-na ez övön aluli volt.Szúrósan ránéztem,de neki csak a szeme sem rebbent.-Piqué szerelmes beléd,tegnap mondta itt a szemembe és,hogy miattad szenved,mert arra sem vagy képes,hogy beszélgess vele.Mindig lekoptatod és szaladsz Neymarhoz.-vetette oda gúnyosan.Nem tudtam már mit mondani neki,csak sírva berohantam a szobába.A párnába temettem az arcom és próbáltam elfelejteni Messi szavait. Még,hogy Piqué szerelmes lenne belém? Na ez csak vicc.Rosszul esett az is,hogy nyilvánosan a képembe vágja a tegnapi kinézetem. Nem illik egy lánynak ilyet mondani és én sem csodálom,hogy a felesége nincs vele.
-Ez meg mi volt?-jött be a szobába Neymar.-Azt hittem,hogy bever Marconak,Messi,amikor csak köszönt neki.Odajön hozzám és  hülye libának nevez téged.Meg tudod ezt magyarázni?-nem volt kedvem elmesélni Neymarnak,mert a reakciója is csak az lenne,hogy megverné Messit vagy leordítja és ez nem hiányzik nekik pont most.Meg ha megtudná Piqué vonzalmait felém,na tessék ebbe már bele gondolni se merek.
-Véletlen neki mentem.-mondtam végül és próbáltam visszaaludni,de a drága barátom megakadályozott.
-Délelőtt tizenegy van. A bátyád egy óra múlva idnul,mi meg máris utánuk és még össze se vagy pakolva.
Durcásan felültem az ágyban. Neymar megakart csókolni,de elüktem.
-Na ne lükdösél engem.-parancsolt rám,és csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Fél órád van ,hogy össze pakolj.-mutatott a képzeletbeli karórájára és kiment.
-Igenis uram.-szóltam utána katonásan,de ezt már nem hallotta.
Valójában nem kellett nagyon összepakolnom csak az új cuccokat dobáltam be a többi ruha közé és a fürdőből a dolgaimat,de azokat Neymar táskájába mert az enyémbe már nem fért.Mivel olyan okos voltam,hogy ruhát mára nem választottam ezért az összehajtott ruháim közül elő kellett guberálnom egyet.
-Mi tart már eddig? Mindjárt elmennek.-jött be vissza Neymar.
-Máris megyek,csak felöltözöm.
-Segítsek?-nézett rám a perverz tekintetével.Nem válaszoltam csak felé nyúnytottam a ruhám és engedtem,hogy öltöztessen pár elcsattan csókkal.
Végül már a tükör előtt álltam és megnéztem.hogy jól áll-e a ruha.

-Gyönyörű vagy picim,de most menjünk már le.-sürgetett és kézen fogva lementünk.
-Hűha,csodaszép vagy Mira.-dicsért meg Marco.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Na most itt a búcsú ideje.-jött le Messi a lépcsőn.-Örültem nektek,tartoztok egy bulival,na de most menjetek.Hiányozni fogtok.Sziasztok.-hadarta és kinyitotta az ajtót nekik.
Nem foglalkoztunk vele és illően elköszöntünk egymástól,bár nem olyan hosszú időre hiszen nem sokára ott leszünk mi is Brazíliába.
-Szeretlek Marco.-öleltem meg utoljára a bátyám.
-Én is húgi.-és elmentek.Előtörtek bennem a régi érzelmek amiket akkor éreztem amikor utólag elment.Neymar átölelt és visszahúzott a házba a cuccainkért.Neymar lehozta az övét és az enyémet.Messi a sajátját én meg bezártam az ajtót. Ha visszajövünk már nem ebbe fogunk lakni együtt,mert eladta Neymar és újat vesz majd .Állítása szerint már megunta.Hát igen,neki könnyű milliomos,de nekem ez a ház is nagyon tetszett.A reptéren Messivel el vált az utunk mert ő kihasználta focistáknak járó kényelmet a magán gépen. Neymar nem hagyott egyedül és a normális járatra szállt fel velem és elrepültünk egyenesen Brazíliába.