6.fejezet

Mira szemszöge

Reggel elég fáradtan keltem. Neymar már nem volt mellettem,pedig nem ártott volna egy reggeli csók.Kómás fejjel felálltam és a fürdőszobába vettem az irányt. Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és a tükörképemet kezdtem nézni.A hajam  kócosan állt és a tegnapi halvány sminkem is elkenődött.A kádba engedtem vizet és vettem egy forró fürdőt, s a gőzbe burkolódzva  azon gondolkoztam munkát kellene keresnem.Az nem megoldás hogy két milliomos focista eltart.Hátha esetleg fölvesznek egy bárba, vagy kávézóba, mint felszolgáló. Nem szeretek embereken élősködni,főleg azokon akiket szeretek.Kiszálltam a kádból,magamra tekertem egy fehér törölközőt,a vizet leengedtem és kimentem a fürdőszobából.Visszamentem a szobába és előkaptam ezt a csini ruhát.

Hajamat kivasaltam és lementem a nappaliba valami kajáért.A hűtő totál üresen állt csak egy puding és egy doboz tej volt + a sörös üvegek, amit Messi hagyott itt a majdnem, de nem sörpartiról.Becsuktam az ajtót.   -Tipikus focisták -füstölögtem - nehogy bármilyen ehető étel legyen itthon, a sörön némi müzlin és tejen kívül. -Na jó induljunk vásárolni. Gyorsan felhúztam a cipőmet, fogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Az előkertbe érve azonban földbe gyökeredzett a lábam. Az utcát ellepte egy rakás újságíró,és fotós. Szinte elvakított a vakuk felvillanása, a hangzavarban csak a következő kérdéseket véltem hallani:
-Igaz,hogy a barátját megverte Neymar Júnior?
-A Barcelona csapat tagjai is benne voltak?
-Szakított a barátjával,vagy még együtt vannak?
-Igaz,hogy önt is bántotta a focista?
-Tessék??? Mi van?? Mi az,hogy engem is bántott- e?!- kétségbeestem. Mit akartak ezek? Tálaljam ki Neymar és az én történetemet? Persze, csak hogy címlapsztorit csinálhassanak belőle- undorodva hátráltam előlük.
-Nem,nem ,nem és NEEEM.-kiabáltam közben.Hogy gondolják ezek,hogy engem bántott volna Neymar?Rohantam, mikor megcsörrent a telefon.
-Tessék?-szóltam bele idegesen.
-Szia cica,mi a baj?-Neymar hangját felismertem. Megkönnyebbültem mosolyodtam el,bár inkább vicsorgásnak tűnhetett.
-Képzeld,egy csomó újságíró a ház előtt van és idióta kérdéseket tesznek fel.Azt gondolják,hogy te megütöttél engem.Elhiszed? Most komolyan?
-Tudtam, hogy ez lesz.Ne is törődj velük,majd beletörődnek, hogy nem lesz sztori-nyugtatott a vonal másik végén.Nehéz lesz megnyugtatnia mert nem szeretnék botrányt. Ronaldo ezelőtt is hozott bajt a fejemre. Nem hiszem el, hogy még ezek után is beakar mocskolni, mikor végre új életet kezdenék.Ezt meg kell beszélnem vele. Fogtam egy taxit.  A régi házunkhoz indultunk el.Útközben azon gondolkoztam.hogy mit fogok neki egyáltalán mondani.Beállítok csak úgy és várom.hogy valami történjen?? Vagy talán én is megverem?? Na jó ez kizárt mert biztosra vettem, hogy könyörögni fog a bocsánatomért.
-Megérkeztünk.-állt meg a taxi a ház előtt. Kiszálltam, és kifizettem az utat.
-Nagy levegő, és nyugi- suttogtam magamban. Azt hiszem el fogok ájulni. Forgott velem a világ, mint aki berúgott. Közben mardosott az éhség.Remegő ujjal megnyomtam a csengőt és vártam,hogy kaput nyisson.
-Ki az?-kiabálta ki egy ismeretlen hang.Megköszörültem a torkom és megszólaltam.
-Mira vagyok.
-Ki??-kiabálta ismét.Nem szólaltam meg csak vártam A zár kattanva nyílt ki.Kikerekedett szemekkel bámultam az ismeretlen srácra aki ajtót nyitott.

-Ó te jó ég.-mondta mikor megpillantott.-Csini vagy.-kacsintott.
-Köszönöm,de ez most nem lényeg. Ronaldo hol van?-kérdeztem. Zavarba hozott..A srác a kérdésemmel nem is foglalkozott.Végig bámult rajtam és félmosolyra húzta a száját.
-Nathan vagyok.-nyújtott kezet.
-Mira,de légyszi mond el,hogy Ronaldo hol van?-könyörögtem.
-Ha bejössz akkor válaszolok.-vigyorgott.
-Még ilyen srácot-megadtam magam és bementem a házba,meg se várva Nathant. A bejárati ajtót kinyitottam és az emelet felé vettem az irányt,mivel Ronaldo szobája arra van.
A falak színe már megváltozott,de ez most ne volt annyira lényeges számomra. Benyitottam a szobába,de Ronaldo nem volt ott. Már nem is az ő ágya volt bent.A bútorok is mások voltak és a szoba színe se ugyanaz. Átvillant az agyamon,hogy talán elköltözött,de akkor vajon hova és mikor.
Egy kezet éreztem a derekamon.Kirázott a hideg mert nem Neymar érintése volt hanem........Hirtelen megfordultam és akkora pofont lekevertem Nathannak,hogy a földre esett.Hátrébb léptem,de az ágyhoz ütköztem. Ijedten huppantam a paplanok közé.
-Ejnye-ejnye..kelt fel a földről és fölém magasodott.Hátra lökött és rám akart ülni,de én hirtelen felpattantam és még egy pofont lekevertem neki.
-Normális vagy?-ordítottam rá.-Azért jöttem,hogy Ronaldoval beszéljek és nem azért,hogy egy senkiházi felcsináljon.-közelebb léptem-Vagy elmondod,hogy hol van,vagy nagyon megjárod.-fenyegettem.
-Oké..oké.-tette fel a kezét.-Elköltözött, eladta a házat és most Brazíliába rugdossa a a labdát.-mesélte és leült mellém.
-Na de ezt miért nem tudtad elmondani eddig.
-Csaj vagy én meg pasi,gondoltam,hogy szórakozhatnánk-vigyorgott
-Minden lánnyal ezt csinálod aki csönget a kapudon?
-Csak akik ilyen csinosak, mint te- gúnyosan vigyorgott. Tekintete a melleimet bámulta. Szánalmas volt az egész kis játéka. Azt hiszem hánynom kell. Kihátráltam a szobából egyenesen a lépcső felé.Alig mentem pár fokot, mikor éreztem, hogy erősen magához ölelt hátulról.
- Gyere vissza- rekedten zihált a fülembe. Alig kaptam levegőt.
-Engedj el- próbáltam kiszabadulni, de nem engedett.
-Na jó van- minden erőmet összeszedtem, és belerúgtam a lábába. A fájdalomtól enyhült a szorítás a mellkasomon. Kibújtam a karjai alól, és menekültem. Már az utcán voltam, mikor hallottam, hogy utánam kiabált.
-Ezt itt hagytad- a rácsokon keresztül átnyújtotta a táskám- láthatlak még valaha?
-Most komolyan viccelsz velem?- vetettem oda neki- soha. Utállak.
Könnyeimmel küszködve elszaladtam.
Mit gondol,hogy csak úgy lefekszem vele.Nem volt a legrondább fiú Nathan,de Neymart sosem tudnám megcsalni vagy más ránézni úgy mint rá.Ahhoz túlságosan szeretem.A telefonom csörgésére lettem figyelmes.Megálltam és kivettem a táskám aljából.Rejtett számon hívtak,de én attól felvettem.
-Igen?-szóltam bele.A vonal másik végén elég nagy hang hangzavar volt.
-Szia Mira,Marco vagyok.Hogy vagy húgi?-Istenem azt hittem kicsattanok az örömtől,mikor meghallottam Marco hangját.Egy éve nem beszéltünk a bátyámmal,mert ő elköltözött Mexikóba a barátnőjével.
-Else hiszem,hogy hallom a hangod.Jól vagyok,de te,hogy vagy és mi ez a hangzavar?-kérdeztem fülig érő szájjal.Még most se hiszem el,hogy felhívott.
-Jól vagyok.Főpróbán vagyok tudod a Világbajnokság nyitóünnepsége miatt. Hallottam,hogy Portugália is bejutott,gondolom már úton vagytok Ronaldoval.
-Nem vagyunk már együtt,de te mit keresel ott? Azt hittem nem bírod a focit.
-Díszletfelelős vagyok,de várj mit mondtál,már nem vagytok együtt?-jajj istenem nem mind1 neki az.
-Nem,de ha holnapután nyitóünnepség akkor az összes focistának ott kell lenni?-else hiszem hogy Neymar nem szólt,hogy már el is mennek Braziliába.
-Nem kell,csak ha szeretnék megnézni,bár a We are One biztos az agyukra ment,mert a hivatalos dala vagy mi a csoda.
-Marco miért hívtál fel?-kérdeztem hirtelen hiszen csak úgy most felhívott,ez kicsit gyanús.Kisebb csönd telepedett a beszélgetésünkbe.
-Hát...öhm....tudod sok minden történt ebben az egy évben velem és a feleségemmel Jessicaval.......
-A FELESÉGEDDEL?????-kiabáltam közbe. Miért nem szólt nekem,hogy elvette vagy miért nem hívtak meg az esküvőre?
-Várd meg még befejezem Mira.-parancsolt rám.Forgatni kezdtem a szemem,és durcásan tovább halgattam.-Na,Mira az van ,hogy elvettem Jessicát és született egy gyerekünk...........
-GYEREKETEK VAN?????-kiabáltam ismét és kinyomtam a telefont. Visszadobtam a táskámba és sírni kezdtem. Nem hiszem el,hogy a bátyám titkolózik előttem. Nem hív meg az esküvőjére amit még kiskorunkba megígért ,hogy én szervezem meg.Nem mellesleg gyereke is van attól a hárpia Jessicától aki csak a pénze miatt van vele. Neymar meg nem szól,hogy már el kellene nekik utazniuk,de Messi is szólhatott volna.A telefonom megint csörögni kezdett,de nem vettem fel.Nem voltam kíváncsi a bátyám eltitkolt életére.Legyen boldog a kis családjával engem meg felejtsen el egy életre.Eddig sikerült neki,hiszen egy év alatt egyszer sem keresett én meg ezerszer hívtam,de nem vette fel.Futni kezdtem,de a magassarkúba nehéz volt és ki is tört a sarka.Mint egy idegbeteg  úgy vettem le a cipőmet,végül mezítláb futottam tovább.Az utcánk sarkánál megálltam és kifulladva figyeltem.hogy az újságírók ott vannak-e még a ház előtt.Örömömre már nem voltak ott úgyhogy nyugodtan sétáltam az utcában a gondolataimmal együtt.Legszebb gondolatom: "Mennyire útállak Marco Santos" Sosem csalódtam ekkorát benne még akkor sem,mikor itt hagyott és ő új életet kezdett.
A ház előtt egy széttört kamera volt eldobva.Belerugtam,és bementem a házba.
-Szia Mira.-kapott fel Piqué,mikor beléptem.-Mindehol kerestünk,hol voltál?-kérdezte aggódva.-Na,de most megint miért sírtál.-rakott le és a szemembe nézett.Hát tudhatná,hogy ő az utolsó akinek elmondanám.Mindig kedves velem nem akarom terhelni az én súlyos próblémáimmal.
-Mind egy az most.Neymar itt van?
-Igen a fürdőszobában van.-mondta.Messi jött ki épp a konyhából kezében egy zacskó chipssel  és a szája is tele volt.
-Veled még beszédem van.-néztem rá szigorúan.
-Mit csináltam?-tette fel a kezét és ahogy beszélt a chips is kiesett a szájából.Nem bírtam ki nevetés nélkül,de végül csak mosolyogva megráztam a fejem és felszaladtam az emeletre Neymarhoz.Benyitottam a fürdőbe,ahol Neymar beszélt egy szál boxerben a tükörképéhez.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem tőle suttogva.Kicsit megijesztett ahogy a tükörképének mondja,hogy "Szia szép fiú","Ohh igen a nők bálványa vagy" és saját magának kacsingatott.
-Ohh szia Mira.-fordult felém zavartan.-Hol voltál?-kérdezte ő is.Haragudtam rá így nem válaszoltam, még akkor is hogy olyan jól nézett ki mint most.De akkor is itt fog hagyni.Nem bírtam tovább és kiabálni kezdtem.
-Hogy gondolod te azt,hogy nem szólsz,hogy elmész?Ezt elárulhattad volna.De még a hülye barátod sem szólt.Ez ekkora titok???Nem is tudod min megyek keresztül.Ma egy srác Ronaldo volt házában felakart csinálni,megüttöttem. A bátyám egy év után felhív bejelenteni,hogy elvedte a hárpia barátnőjét és még gyereket is csinált neki.A cipőm sarka eltört.Sírva futottam mezítláb vagy hat saroknyit és attól féltem,hogy az újságírók itt fognak állni.Egyáltalán te felfogtad,hogy min megyek keresztül? Itt akarsz hagyni,pont most amikor a legjobban van rád szükségem.Önző vagy Neymar.-Ő csak dermedten figyelt és meg se szólalt. Nem csodálom eléggé rá hozhattam a frászt,de jól esett,hogy végre kiengedtem a dühömet.Sírva lerogytam a földre és a kezembe temettem az arcom.
-Mira.-suttogta Neymar és leült mellém.-Nem hagylak itt,miből gondoltad te ezt? Jössz velünk és szurkolsz nekünk.-az ölébe húzott és símogatni kezdte a hátam.Nem voltak szavak így csak csöndben ültünk a fürdőben egymás karjaiban.Annyira megbántam,hogy kiosztottam szegényt.Nem rajta kellett volna levezetnem mindent.Örülök neki,hogy elvisz magával és vele lehetek végig.Nem bírnám ki nélküle.Még nem volt nekem ő volt a hiányzott másik felem.Végre velem lehet és nem engedem,hogy elvegyék tőlem.A meghitt pillanatunkat Messi és Piqué zavarta meg.
-Mi volt ez a kiabálás? Neymar mit csináltál?-bökött Messi Neymarra.
-Te is benne voltál.-mentegetőzött.-Nem szóltál,hogy mondjam el Mirának,hogy jön velünk.
Messi csak megrázta a fejét.
-Nem az én barátnőm.Te vagy a hős szerelmes.-mondta flegmán és lement vissza a nappaliba.Piqué zavartan feszengett előttünk.
-Mi van?-kérdezte Neymar Piquétól,hiszen kínos volt a levegő.Én Neymar karjai közt ő meg áll és figyel minket.
-Semmi csak..izéé......én most..öhmm megyek.-dadogta elég zavartan és elviharzott onnan,de az ajtót legalább becsukta.Ebbe meg mi ütött?-kérdeztem magamtól
Neymar felállt és elém állt.Gyengéden rém nézett és közelebb hajolt.Arcomat két keze közé fogta és már egymás arcát súroltuk annyira közel voltam hozzá..Ajkait az enyémre tapasztotta és gyengéden símított végig a nyelvével az alsó ajkamon,bejutásért könyörögve,amit megadtam neki.Gyengéden csókolóztunk egymás karjaiban,de öt perc múlva a levegő hiány közénk állt. Neymar mosolyogni kezdett amit nem értettem.Rajtam nevet?
-Mi az?
-Olyan édesen csókolsz.-a tekintetét az enyémbe furta amitől teljesen oda voltam.Azok a szemek amivel rám nézett........ azt hitten menten elájulok ezért,közelebb léptem és megöleltem.A melkasába fúrtam a fejem és úgy álltunk a fürdőszoba közepén ketten.
-Na akkor ma buli van srácok.-tört be Messi egy üveg whiskeyvel.
-Jó időzítés,haver.-röhögött kínosan Neymar.Messi elhúzta a száját,de nem bírta ki röhögés nélkül.
-Mindjárt jönnek még ketten.-közelebb lépet és átnyújtotta nekem a whiskeyt
-Minek ez nekem?
-Nem tudom kinyitni.-felelte én meg kínkeservesen erőlködtem a nyitásával.Neymar elég furán nézhetett rám,szerintem jobban kínoztam a látvánnyal őt mint saját magamat.
-Jajj te,add már ide.-vette ki a kezemből és egy csavarásra ki is nyitotta.-Na így kell ezt csinálni.-mondta büszkén.
-De csak mert meglazítottam.-szóltam közbe ne hogy azt hidje,hogy milyen erős.
-Hát persze.-bólogatott és belekortyolt a whiskeybe.Tátott szájjal figyeltem ahogyegy kortyra lehúzza szinte az egészet.Istenem ebből még mi fog kisülni este-gondoltam magamban.
-Na jó van itthagyagylak titeket,de gyertek hamar le mert mindjárt megérkeznek.-mondta Messi és elvette erőszakosan Neymartól a piát.
-Majd még kapsz belőle,de csípd ki magad,te is Mira.-nézett rám utána összeráncolt homlokkal a ruhámra.-Elég gyűrödt.-és a válaszomat meg se várva elhúzott le a nappaliba.
-Kedves barátod van.-mondtam Neymarnak és a "szobánkba" vettem az irányt.A cuccaimat a földre hánytam,mert semmi normális ruhát nem találtam.Idegesen dobáltam egyesével a földre mikor Neymar is bejött a szobába.Megfordultam és keserves arccal ránéztem,hogy segítsen már.
-Nem kell kiöltöznöd.Itthon vagyunk és te ruha nélkül is szép vagy.-dicsért meg és odajött hozzám.Átölelte a derekam és egy csókot lehelt az ajkamra.Kicipzározta az ruha hátulját ami rajtam volt és levette rólam.Előtte álltam egy szál bugyiban és melltartóban.
-Szerintem most nem alkalmas az idő.-suttogtam teljes eksztázisban.
-Tudom,de nem szeretnél így lejönni.Meleg van a házban.-vigyorgott.
-Nem.-vágtam rá gyorsan és ráparancsoltam,hogy segítsen normális ruhát keresni.Nagy dobálózás keretében,végre megtalálta a megfelelő ruhát és ő maga felöltöztetett mint valami barbie babát.A tükörben  megnéztem magam és elégedett voltam Neymar ruhaválasztásával.

- Na ez megfelel?-kérdezte fáradtan az ágyon ülve.
-Tökéletes-gyönyörködtem a tükörben.-Hozzád képest.-raktam hozzá,hogy csak idegesítsem az egoját.
-Mi??-felállt és felkapott az ölébe. Az ágyra dobott és csikizni kezdett.Egyszerre síkitottam,nevettem és sírtam is,de Neymar nem hagyta abba.Végül felém hajolt,én becsuktam a szemem a csókjára várva,de ő inkább kínozott és csak a homlokomra adott egy puszit.Elengedett így feltudtam állni és kiszaladtam  a szobából egyenesen,le a nappaliba,ahol biztosan nem tud rám támadni,de tévedtem. A nappali közepén megfogta a derekam és felemelt.Úgy vonszolt a kanapéig és csípőmre ült.Megfogtam Neymar tarkóját és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz,de ő csak feszítette magát és nem engedett a csikizésből.A kínzásomat a csengő hangja szakította meg. Messi kijött a konyhából és ideges arccal ránk nézett. Neymar leszállt rólam és az ölébe húzott. Messi kinyitotta az ajtót és meglepetésesemre,a bátyám állt az ajtóban, Jessicával és egy kisgyerekkel a kezében.