19.fejezet

A kocsiban ülve rázott a hideg. Hogy,mitől fogalmam sincs. Kint 29 fok van és még az autóban is ment a klíma.
-Hallod jól vagy?-kérdezi Piqué a visszapillantó tükörbe nézve,így jól látja az arcom.
- Ja csak fázom.-vacogtam. A fogaim összeütköztek,de ezen Neymar jól szórakozott.  A telefonját bújja folyamatosan engem meg észrevenni nem akar. Hát még az előbb vallotta be,hogy szeret. Megbántódva és összehúzva magam,hátra dőltem és próbáltam felmelegedni.
- Bújj ide.-húzott közelebb magához. Félig feküdt,félig ült. Fájdalmakat érzett,de nem akarta tudatunkra adni. Óvatosan közelebb csúsztam és hozzábújtam. Beszívtam az illatát és kis pillangókat éreztem a hasamban. Mint mikor a gimiben először voltam szerelmes. Neymar a fülem mögé söpörte az egyik tincsem,s majd a szemembe nézett. Elolvadtam,mint mindig.
- Aludj nálam.- mondta én meg köpni nyelni nem tudtam. Jó, az ötlet nem volt rossz,de most így ilyen  állapotban nem lehet. Meg ott van Götze.
- Szeretnék beszélni Götzével.
- Azt már el intéztem.
- Jó,de én is akarok vele beszélni. Tudod sokat volt mellettem.- Neymar csak forgatta a szemét,de így is cuki volt. Egy puszit nyomtam az arcára,majd elkapta az arcom és egy csókot lehelt az ajkamra.
- Utána átjössz?-nézett azokkal az angyali szemeivel rám.
- Lehet.-feleltem és óvatosan a vállára hajtottam a fejem.

- Piqué a szállodánál tegyél ki.- hajoltam előre,mikor beértünk Rioba.
- Az hol van?-néz hátra,de megakad a tekintete az alvó Neymaron,majd halvány mosolyra húzza a száját.
- Hát menj a stadion felé és ott mondom utána merre menj.- alkudtam,mert ciki,de fogalmam sincs,hol van a szállodám,vagyis az utcája.Piqué bólintott és tovább figyelte az utat.A mobilomat elővettem és amit ritkán szoktam,de bekapcsoltam a netet. Először facebookra néztem fel. Hát ennyi értesítést: 7.963 felkérés 4.589 üzenet és 9.367 értesítés. Múltkor sem volt semmi a fiókom,de most hát..... . Visszautasítottam minden ismeretlent és csak az ismerősöket,akikekkel mostanság találkoztam azokat fogadtam el. Üzeneteket sok féle nemzetiségű ember felől kaptam. David Luiznak és Özilnek válaszoltam. Ők csak sok sikert kívántak,de hogy mire? Az értesítések meg egy cseppet sem izgattak.
- Na itt hova tovább?-szólalt meg Piqué én meg kizökkentem a világ háló híreiből.
- Nos,itt fordulj le balra és majd látsz egy hatalmas sárga épületet, villogó felirattal,hogy Hotel.-válaszoltam és tovább nézegettem a híreket. Folyamatosan írnak Neymar vagy az én oldalamra,hogy mennyire sajnálják az esést, utána,hogy ez csak az én hibám. Rosita is kommentelt,ő azért mert nem vagyok képes vissza igazolni. Egy ilyen kicsi kislánynak minek facebook? Idegesen kiléptem és megnéztem a híváslistámat. Hát..... 36 nem fogadott hívás Götzétől. Gondolkodás nélkül a számát bepötyögtem,majd tárcsáztam,de nem vette fel,csak kinyomta. De bunkó már.
- Mira itt vagyunk.-állt meg Piqué,majd Neymar is kinyitotta a szemét. Nehézkesen nyújtózkodott egyet,majd megfogta a karom és magához húzott.
- Ma átjössz,ne feledd.-suttogta a fülembe és kínzás képen csak egy puszit nyomott az arcomra(!!)
- Sziasztok.-köszöntem el,majd kinyújtottam a nyelvem Neymar felé.
Gyors léptekben a szállodába siettem,beszálltam a liftbe és siettem a szobámba.
Boldogan és szomorúan dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam,mint valami depis. Pedig én nem szoktam ilyeneket csinálni. Unalmasnak tartottam így elővettem a mobilom. Götze nem veszi fel,de az üzenetemet biztosan látja. Írtam neki egy üzit,amire azonnal válaszolt.

Az utolsó üzenetére már nem is volt erőm válaszolni. Sírva a párnámra borultam és sírni kezdtem. Ez az élet rendje,hogy valakit megkapunk akkor el is veszítünk valakit? Mert velem épp ez történik és ez így nem fair. Nem akarok emiatt depis lenni. Ha Götze így viszonyul a dolgokhoz nekem még nem kell. Akkor ne keressen,de utána ne könyörögjön,bár ez nem hinném,hogy megtörténne. Belefúrtam a fejem a párnába aminek így hirtelen elég furcsa illata volt. Felemeltem a fejem és felpattantam. Ha valami változik az életemben nekem is változnom kell. Talán hajat festek,tetkót tetováltatok,nem tudom még,de valamit tennem kell.Először elmenni Neymarhoz mert ígéret szép szó. Kikapcsoltam a  telefonom,s majd a szekrényem elé álltam. A ruhám elég borzasztóan nézett ki. Elszakadt a hátulja,gondolom Piqué ülése miatt,ami nem volt valami leány álom és tiszta gyűrött lett a ruhám,mint az én piszkos lelkem.A szekrényben túrva előkaptam egy feliratos pólót és egy rövid nadrágot,majd egy boka csizmát. A táskámból minden felesleges cuccot kihajítottam és a táskát is. Új cuccok kellenek majd. Ezek régik unalmasak és szomorúak. Bár nem mindegyik.

- Hova kell mennem?-szóltam a telefonba. Neymar röhögni kezdett a vonal másik végén majd kibökte,hogy hol is van. Letettem,majd gyalog útnak indultam a sötétbe. Az utcák ki voltak világítva és érdekes módon alig volt egy lélek az utcákban. Néhány fiatal használta ki a szabadságát,de ezek inkább a srácok voltak. Néhány erős megjegyzést kaptam tizenévesektől,mire én csak nevetve megráztam a  fejem és tovább gyalogoltam. Neymar utcájába lépve egy ugyanolyan szállodához értem,mint amilyenen most az én hajlékom. Beléptem a forgó ajtón és a benti látvány sem volt meglepő. A  halban Neymar már várt engem  a többi csapat társával.
- Ez a szállodátok?- léptem hozzájuk. Megvető pillantásokat kaptam meg egy szív melengetőt. Az utóbbit Neymartól. Ki mástól is.
- Ja.-felelték szűk szavúan. Nem is törődve a feszültséggel,ami akkor keletkezett,mikor én beléptem,adtam egy gyors puszit Neymar arcára (!!!) nem akarok nyomulni,majd a fülébe súgtam,hogy nem lehetnénk e csak ketten vagy valami csöndes helyen. Segítettem neki felállni,de annak ellenére is,hogy az orvos azt mondta,hogy ne nagyon mozogjon. Ha nem mozoghatna,akkor nem is lenne mi értelem haza jönnie. Bent maradtam volna vele. A mankójával a lifthez bicegett és a szobájába indultunk. E liftben elcsattant pár csók amitől remegtem. Részben a boldogság miatt és a szomorúság miatt is. Nekem most minden happy,de szegény Götze meg össze van omolva. A lift végre kinyílt és Messivel találtuk magunk szembe.
- Ezt most nem mondod komolyan!-nézett dühösen rám Messi és kérdőn barátjára.
- Hallod haver ezt ne most.-feleli Neymar és tovább biceg a folyosón. Messi összehúzott szemekkel rám nézett és utánunk jött.
- Nem engedem,hogy megint tönkre tedd!
- Inkább te fogod tönkre tenni.
- Mi van?
- Az agyára fogsz menni. Húzz el innen.-mutattam visszafele ő meg csak rám vicsorgott.
- Nagy a szád cica.
- A tiednél nem,na pá drága.- majd becsuktam a szoba ajtót. Még így se nagyon viselkedtem senkivel,de Messi mindig kihoz a sodromból.
- Minden oké?-kérdezi mosolyogva Neymar,majd a semmibe mered. Értetlenül ránéztem.
- Inkább veled minden oké e? Elsápadtál mint aki szellemet látott.- Neymar megrázza a fejét majd rám néz.
- Jól vagy?
- Hallod nem.-röhög kínosan.- A héten meccsem lesz.Vagyis nekem nem.-ökölbe szorítja a kezét és idegesen a szemembe néz.- Beszéltél vele?- hát ebbe meg mi ütött. Folytonos hangulat ingadozásai lettek?
- Ne kereseem azt kérte.- lehajtottam a fejem majd a körmömet piszkáltam.
- Remek.- röhög Neymar és óvatosan ledől az ágyra.- Hallod Mira minden összeomlik körülöttem. A héten meccsünk lesz. A csapat kapitány piros lapot kapott én szenvedek és a németek ellen játszunk. Reménykedem,hogy Mario Götze összeomlott-. ismét a semmibe mered,de egy gúnyos félmosollyal az arcán.
- Akkor te most azért békültél ki velem,hogy megnyerjétek a meccset?- kezdtem kiabálni,mert rémképek villantak be. Neymar összezavart ezzel a viselkedésével.
- Mi van?-kerekedett el a szeme.- Hogy gondolsz te ilyet?Én nem Ronaldo vagyok, és ezt felejtsd is el. Ez csak egy véletlen dolog,de ezek szerint nem tört össze a pici szíve.
- Én tényleg nem értelek. Na jó váltsunk témát. Összezavarsz.
- Jó akkor mit szeretnél?- kérdezi rám meredve. Már megint az az ijesztő nézés.
- Téged,de úgy nézz rám mint egy emberre légyszi.
- Mi van? -röhögi el magát majd kinyújtotta a kezét.- Neked alvásra van szükséged.- mondja mosolyogva. Felállok majd leülök az ágy szélére. Levettem a cipőm és lefeküdtem mellé. Hozzá bújtam és engedtem,hogy a közelsége álomba ringasson.

18.rész

 Mira szemszöge

-Ott rakj ki.-mutattam a kórház melletti kisboltra. Éhes voltam,úgyhogy beszaladtam egy csokiért. Piqué elment keresni parkoló helyet. Megettem a csokim majd remegő lábbal beléptem a kórházba. Az első emelet kihalt volt. csak a takarító nő csoszogását lehetett hallani. Neymar szobája előtt mély levegőt vettem,majd beléptem. Az ágyon feküdt és zenét hallgatot,így nem hallotta,hogy belépek. Laura szobatársa egyben Ronaldo új barátnője,nem volt a szobában.Kihasználva az alkalmat az ágyához léptem és megálltam.Döbbenet ült ki az arcán,majd kikapcsolta a zenét.
- Szia.-motyogtam.
- Hát te?-jaj azok a szép szemei és az a száj... . Kísértést éreztem és a karjai közt akartam lenni.
- Egész jól javulok.-mondta kicsit sem lelkesen. Sajnáltam az én Santosomat.- És te? Hogy vagy?-nézett mélyen a szemembe. Ilyenkor meg tud ölni.
- Hát megvagyok.
- Akkor miért sírsz?- mi? én nem sírok? A szememhez kaptam és igen sírtam. Neymar a kezével letörölte,de még az érintése is csábító volt.Leültem az ágya szélére és a szemébe néztem. Próbáltam nem elveszni bennük.
- Mira én...-kezdte,de elcsuklott a hangja. Vett egy nagy levegőt és megpróbálkozott vele újból.- Mira én, na az van,hogy hiányzol.-bökte ki és mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Most éreztem,hogy jobban sírni kezdek.
- Neymar nekem is hiányzol.
- El se hiszed mennyit gondolok rád. Próbáltalak elfelejteni,de mindenhol csak téged látlak.Teljesen beléd habarodtam Mira.-vallotta be ami annyira jól esett,hogy közelebb hajoltam hozzá és átöleltem. Szorosan magamhoz húztam és kihasználtam az alkalmat,hogy most csak az enyém.
- Szeretlek.-suttogta és a hajamba túrt. Eltolt magától,majd egy forró csókot nyomott a számra. Mintha áram ütést éreztem volna. Szeretem Neymart,minden hozzá húz,de ez nem a legalkalmasabb idő kimutatni. Eltoltam magamtól ami nagyon fájt. Érezni akartam volna az édes csókját,de nem lehet.
- Mi az? Te már nem szere....-félbeszakítottam.
- Szeretlek,de ez nem lehet. Sok minden történt velem.
- Mármint?
- Götze meg minden. Ma bedrogozott vagyis nem,de olyasmi volt és....
- Várj Götze? Mármint Mario Götze? Együtt vagytok?- kisebb sokként érte és a hangján is hallatszott.
- Hát nem tudom.- túrtam idegesen a hajamba.
- Akkor szakíts vele. Mira te engem szeretsz. Ha nem szeretnél nem jössz ide és nem csókolsz meg.-érvelt.
- Igen,de ez nem ilyen egyszerű.
- De az.
Fáradtan és kimerülve leültem vissza és ránéztem.Jó megint belehabarodtam a tekintetébe. Nem tudok mit tenni. Őrjítő egy pasi és szeretem,mindennél jobban.
- Ha kikerülsz innen megígéred,hogy elmegyünk?
- Hova?
- El innen,valahova messzire,kiszellőztetni a fejünket.
- Jó,de hagyd ott. Nehezebb lesz ha húzod. Meg ismerlek már ahhoz,hogy csak felejteni próbáltál vele. De túlságosan szereted az én sármos képemet- fényezte magát. Elmosolyodtam és megfogtam a kezét.
- Milyen a csaj?- értetlenül rám nézett. Laurára értettem.
- Laura.
- Ja,hát normális?
- Ez kérdés volt,én választ akarok
- Kedves csak sokat beszél,meg isteníti a Real Madridot meg Ronaldot. A focihoz persze nem ért. Kikérdeztem erre azt mondja,hogy ha az egyik focistánál a pályán nincs labda minek fut? Utána,hogy a kispadosok a buszra várna?. Na hát mondom fárasztó.- mesélte én meg rázkódtam a nevetéstől. Szegény,miket élhetett át.
- Most hol van?-néztem az üres ágyára,amin persze nem kórházi lepedő volt,hanem Rea Madrdos meg,minden ami a kis szekrényén van . Ronaldo tényleg szeretheti. Nekem nem adott ennyi cuccot. Kaptam egy fürdő ruhát (!!!) és be kellett osztanom.
- Mikor jöhetsz haza?
- Holnap.
- Mi?- na ez vicc,ilyen nincs. Súlyos balesetet szenvedett erre már is kidobják?!
- De lesz egy ápolóm,de ha gondolod megkapod az állást.- kacsintott majd magához húzott. Körbe puszilt én meg próbáltam,minden egyes porcikáját megjegyezni.Az ajtó kijjebb nyílt és Piqué lépett be,egy "Jobbulást" lufival. Gondolom most vehette,mert mikor jöttünk ilyen nem volt nála.
- Hát tesó,szép esés.- pacsizott le vele Piqué és az ágya rácsos részére kötötte. A lufit néztem és feltűnt,hogy a " Jobbulást" alatt ott volt,hogy Izabella. Na akkor ezt is a folyosón szedte. Nevetve fordultam vissza feléjük.
- Mi az? -kérdezi Neymar. Feltűnt neki a hirtelen jó kedvem.
- Semmi,csak jó érzés látni ilyen jó barátságot.-hazudtam.
- Tényleg,Messi hol van?-rontotta el a pillanatot Neymar.
- Hát kössz.- nevetett zavarában Piqué.- Majd,jön valamikor ő is.
A témánk végül Messi lett,hogy milyen teher lehet a vállán. Gyereke van,focizik a világ szeme rajta és bejutni neki a döntőbe. Igen, mindjárt itt az Argentína - Hollandia meccs és Brazilia- Németország. Az utóbbitól rettegek a legjobban. Neymar,hogy érzi majd magát,hogy lehet csak a tv-ből nézheti és,hogy mekkora a tét.
Legalább mindennek vége,megnyeri  gondolom a Brazilok,ha nem akkor megsírok és elmegyünk.Még egy dolog hátra van,beszélni Götzével. Igaza van Neymarnak nem szeretem,vagyis nem úgy mint őt. Götze segített,de hátrált is folyamatosan.
- Nem jössz inkább ma haza?
- Hát ha több összeget adunk akkor igen.
- Várj mi? Te lefizetted őket?- jó valójában ez döbbenten akartam mondani,de csak elnevettem magam. Okos az én Santosom.
- Akkor hívd már be az egyik orvost,te meg Piqué hozz nekem valami normális ruhát Én felhívom a sajtót és válaszolom a kérdéseikre.-utasított mindenkit. Így is tettünk. Én elcsíptem egy orvost akinek néhány, nem sokkal több pénzt adtunk mint ami egy havi fizetése. Kaptunk valami záró jelentést. Piqué vett Neymarnak egy ruhát,majd felöltözött. A kórház előterében persze már ott voltak az újságírók,fotósok. Az emeletről figyeltük Neymart és nekünk nem mutatta a szobában,de a nyilvánosság előtt igen,hogy mennyire fáj neki,hogy nem játszhat. Hát természetesen,hiszen ez az élete a football. Az interjú közben szegénykém elsírtam,magát. Legszívesebben a nyakába borultam volna és próbáltam volna megvigasztalni. Végül a kamerába nézett és lehetett látni a gyönyörű szemeit,csak sírva.

- Gyere ide.-húztam közelebb magamhoz amikor elmentek az újságírók.Szorosan magamhoz öleltem és nem engedtem el. Mellette kell,hogy legyek.Vállamba fúrta fejét és éreztem ahogy gyengéden harapdálni kezdi .
- Szeretlek.-súgta fülembe és a hajamba túrt. Imádom mikor ezt csinálja.
- Mi rezeg?-kérdezi. Hallucinál most? A zsebemhez kaptam és a kijelzőt néztem. Sajnos nem egyedül,hiszen Neymarnak összeszaladt a szemöldöke. Nem csodálom Götze nevét adta ki. Kikapta a kezemből végül felvette
- Hello.-szólt bele ridegen.- Nem akar veled lenni többet,hagyd békén. Húzz vissza Németországba és kész. Mirát felejtsd! Engem szeret,nem téged.- kiabálta telefonba. Egy picit várt,gondolom válaszolt Götze,majd kinyomta.
- Mit mondott?
- Hogy tudja.-felelte és a kezembe nyomta a mobilom. Értettem mit gondol Götze. Én Neymart szeretem és ő ezt tudja,de még akkor is meg kell ezt vele beszélnem.
Már a tér lecsendesedett így vettük a bátorságunkat és elindultunk. Neymar két mankóval az oldalán lépett ki,én meg Piqué hoztuk a cuccait.Végre hazaindultunk. Együtt.

17.fejezet

Mira szemszöge

Götze a szemembe nézett és várta a reakcióm. Igen,beismerem,fájdalmat okozok neki.,de senkit nem fogok úgy szeretni,mint Neymart.
- Tudod mit?!-mondja és idegesen a  hajába túr.-Menjünk haza!- megfogja a kezem,de most olyan erősen,hogy nem tudom kirángatni.Az autójához vezetett és beültünk.
- Nem akarok hazamenni.-mondtam,mikor már majdnem elhagytuk Sao Paulot. Götze nem nézet rám,csak fogta a kormányt és az utat figyelte. Bár nem is volt forgalom.
- Hallod?
- Nem.-mondja én meg magamba elsoroltam,hogy mennyire imádom......
- Jó akkor itt tegyél ki.
- Oké.-mondja és meg áll. Döbbenten ránézek.Én csak haragból mondtam neki.-Inkább még is haza megyek.-vállat vont és beindította újra a motort.Most komolyan képes lett volna itt hagyni?Durcásan hátra vágtam magam az ülésnek,ami fájt persze.

Én néma csendben és savanyú fejjel ültem végig az utat,vissza Rioig. Götze se szólalt meg,de volt annyi esze volt és bekapcsolta a rádiót,amiben folyamatosan brazil zenék szóltak. A szállodához érve kipattantam és sebesen a szobám felé vettem az irányt. Három percet biztos várni kellett a liftre,de végül felértem és bezárkóztam a fürdőszobába. Visszaestem hétévesnek,de ez van.A kád mellé térdeltem és engedni kezdtem a kádba a forró vizet. Rám fér egy hatalmas kényeztető fürdés.Miután ezzel végeztem magamra tekertem az új rózsaszín törölközőm és átszaladtam a szobámba,de már Götze bent volt.
- Hé menj ki!-parancsoltam rá elég éles hangon.
- Miért?
- Mert felszeretnék öltözni.
- Jó akkor öltözz!-mondta,de nem mozdult. Idegesen ránéztem,de semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról.
- Akkor fordulj el.-adtam be a derekam,de nem fordult meg.
- Hé,férfiból vagyok. Ez olyan mintha egy kisfiút kérnél meg,hogy rá se nézzen a süteményes tálra.-Au. Hát okos érv,de nekem nem számít. Götze arcán mosoly ült,de nem kedves ,hanem gúnyos győztes mosoly. Végül feltette a kezét és hátat fordított. Gyors a szekrényemhez futottam és kiszedtem azt a ruha összeállítást amit éppen megragadtam és visszaszaladtam mezítláb a fürdőbe. Morogva felkaptam a ruhát és és visszaszaladtam egy leopárd mintás sálért,majd a nyakamba tekertem. Götze előtt megálltam,hogy díjazza e az egy perces választásomat. Csak bólintott. Ez most mit jelent? Nem tetszik neki vagy rémes? Bár már máma idegileg kikészültem,ezzel a gonddal nem foglalkoztam és megálltam a tükör előtt. Tetszett a látvány.

- Hova akarsz menni?-ráncolta össze a homlokát. Megvontam a vállam és felkaptam a táskám.Semmi köze épp hozzá.Jó,én sem tudom hova akarok menni,de lehet,hogy bemegyek egy night clubba. Itt Brazíliába elég hamar le megy a nap. A egyik percben még világos,utána öt perc múlva sötét. Furcsa életmód.
- Hát bulizni.- csaptam haverosan a vállára,ami inkább nekem fájt. Kemény válla van,nekem meg puha kezem.
- Megyek veled.-jelentette ki és átöltözött. Csak pólót cserélt. "I ♥Deutschland " felirattal.
- Hümmm.-néztem a pólóra.
- Neked is kell?
- Ja,csak Götze felirattal.
- Elintézve.-rajzolt  egy pipát a levegőbe és a sporttáskájába nyúlt. Minden focista abban tartja a cuccát?Hitetlenkedve néztem a fekete pólóra amire tényleg az volt ráírva,hogy " I ♥ Götze"
-Köszönöm.-nyúltam a pólóért,majd beszaladtam vele a hálószobába. Az ágyra dobtam és nevetve vissza futottam.
 - A kis brazilnál megint buli van.
- Oscarnal?
- Biztos.- vont vállat. Bezártam az ajtót,majd kézen fogva sétáltunk el a liftig.
-Viszlát.-köszöntem el a recepcióstól,de az meg se hallotta,mert két japán turistával bajlódott .
- A japánok már kiestek,nem?-néztem kérdőn Götzére,aki csak összekócolta  hajam és rám  mosolygott.
- Nem mindenki csak a foci miatt jön ide.
- Hát én igen,de máskor be sem teszem ide a lábam.

- Hali Mira.-ölelt meg Oscar,mikor meglátott.
- Szia. Hamar ideértél.-a meccsre céloztam hiszen kb. másfél órája van csak vége.
- Ja hát minket elfelejtettek. Zunigát szidták meg minden.-magyarázta. Megragadta a csuklóm és bevonszolt a buli kellős közepére. Hátra fordulva néztem Götze hol van,de hamar beért,mert már ott állt mellettem. Gyors gyerek.
- Hallod ezek kik?-próbáltam túl kiabálni a zenét.
- Focisták.
- Aham.-bólogattam.
A tömeget néztem és itt ott felbukkant néhány ismerős arc. Piqué egyedül állt Viki nélkül és valami spanyol gyerekkel  beszélgetett.  Megfogtam Götze kezét és oda sétáltunk hozzájuk.
- Mira!-kapta fel a fejét Piqué és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Götzével lepacsizott. Na végre őt is szeretni valaki.
- Ennyire dúl a love?- kérdezte röhögve Piqué. Meg sem szólaltam,így értette a célzást. Nincs minden rendben. Neymar kórházban van én meg itt bulizok,csak mert Götze haza akart hozni. Na mind egy.
 - Kérsz valamit inni?- súgta a fülembe Götze.
- Kólát.- mondtam. Ő itt hagyott Piquéval,meg a sráccal aki le sem vette rólam a szemét.
- Öhmm...-néztem Piquéra.
- Ja igen.-kapott észhez. - Mira ő itt Munir,Munir ő itt Mira-mutatott be egymásnak. Kezet fogtunk,de a fiú keze elég hideg volt és reszketett.
- Jól vagy?
- Ja,csak ez van,ha szép csaj van a közelembe.-bókolt,amitől éreztem hogy a pír elönti az arcom.
- Hát oké.-röhögött Piqué.- Jössz megnézni a műsort?
- Milyen műsort?
- Hip-hop bemutató.-röhög. Bólintottam. Götze majd csak megtalál.
Leültünk a bár pult elé.Onnan tökéletesen láttuk a táncosokat. Focis bulin hip-hop. Na ez se semmi.
Oscar félholtan felkonferálta a táncosokat. Három fiú kezdte. Nem illik ilyet mondanom,de az egyik elég jó képű volt és ahogy táncoltak. Ahhww. Lehet két hobbim?

- Hallod én is járni fogok.-röhög Piqué. Ja persze,majd edzések mellett ott fog ugrálni.
- Megyek veled.
Az egész produkciójuk lenyűgöző volt. Bele szeretem a zenébe a táncba meg........na jó a srácba nem.
- Tényleg Viki hol van?-jutott eszembe,hogy a friss nyálas kapcsolatukat külön látom.
- Visszament Barcelonába,neki meccsei vannak. Szerintem holnapután vissza utazom.-válaszolja.
- Ne már.-bököm oldalba.- A döntőt várd már meg. A kis tubicád csak kibírja,ha meg ha visszajön és majd nálam ellakhat.
- Tényleg?-csillant fel a szeme. Sóhajtottam egy nagyot és egy erőltetett mosollyal bólintottam.
- Tényleg. -mondtam ki. Örömében felkapott,bár valamit nem értettem. Ha profi focista és milliomos miért nem lakhat nála Viki?Mintha meghallotta volna a gondolataimat válaszolt is rá.
- A szüle nem örülnek nekem. Így nem engedik,hogy bármit költsek rá,mert félnek a médiától. Ha tudnák,hogy minden foci és bulvár magazinban benne vagyunk.-rázta meg a fejét. Így hasonlított valami bólogató kutyára.
- Itt a kólád.- ért vissza Götze. Elvettem tőle és belekortyoltam.
- Ebbe meg mi van?-néztem szörnyülködve az italomra.
- Hát izé.-vakarta meg a fejét.
- Götze!-emeltem fel a hangom. Valamit nem mond el. Piqué kivette a kezemből és belekortyolt.Savanyú képet vágott,majd rám nézett.
- Ebben drog van.- válaszolta az előbb feltett kérdésemre. Hitetlen kedve Götzére néztem akinek égett a képe. Szép kis barát. Leitatna droggal.
- Hogy az életbe gondoltad te ezt?-kiabáltam. A zene leállt és mindenki minket kezdett bámulni. Elővették a mobiljukat,hogy rögzítsék a felvételt,majd a bulvárnak elküldjék. Hát ez most kicsit sem számított.
- Bedrogoztál volna?-kiabáltam ismét.- Mit csináltál volna velem? Megerőszakolsz,elrabolsz? -Götze rám nézett és gúnyos mosolyra váltott.
- A legelsőt jól tippelted.- röhögött én meg akkorát lekevertem neki,hogy az arcán ott maradt a tenyerem nyoma.
- Ugye hazudsz?-töröltem le a könnyeim. Észre sem,vettem mikor kezdtem el sírni,annyira fájt Götze viselkedése.
- Mira most komolyan elhitted,hogy én leitatnálak és úgy bújnék veled ágyba? Hallod,te szánalmas vagy. Piqué csak hazudott. Tesztelni akartam bízol e bennem. Hát ezek szerint nem.-fakadt ki én meg értetlenül néztem rá. Mi van?
- Hallod Mario Götze.-mondtam ki a teljes nevét.- Szemét húzás volt. Bárkit lepofoznék aki ilyesmivel próbálkozik. Elmondom neked a portugál exem már próbálta és sikerült neki.-vágtam a fejéhez. Elképedve nézett rám. 
- Ronaldo bedrogozott?-suttogta. 
- Igen.
- Mira én sajnálom.-mondta és közelebb lépett. Átölelt volna,de erőből ellöktem magamtól.
- Későn sajnálkozol. Gondolkodj egy kicsit.-hirtelen megfordultam és Piquéra néztem.
- Te velem jössz. MOST!.-parancsoltam rá. Egyből felugrott és követett. Kisétáltunk a medencéhez és megálltam vele szembe majd a kék szemébe néztem.
- Megbocsájtok neked ha elviszel Sao Pauloba.
- Mi van?
- Jól hallottad,vigyél egy Sao Pauloba és nem fogok rád haragudni.
- Zsarolsz?- röhögött.
- Nem ez egy alku és akkor nálam lehet Viki is.
- Jó akkor elviszlek.-válaszolta nagyot sóhajtva és kisétáltunk a buli helyszínéről.

16.fejezet

Mira szemszöge

- Neymar!-kiállt fel Rafaella mellettem. Felállok én is és óvatosan Neymarhoz lépek. Az ágyon fekszik eszméletlenül,gondolom az altató hatása alatt van még.A fehér lepedő alól látszik a kötése.Könnybe lábadt szemekkel nézem,ahogy tovább tolják és az egyik vizsgálóba beviszik megint. Rafaella utánuk megy,én meg kint maradok a visszatérő sokkos állapotommal. Miért vele,mért nem mással történt? Vége ezzel az egész pálya futásának? Ha toló székbe kerül? Villantak be egymás után ezek a kérdések és még rosszabbak is.
A gondolat menetemet egy nagy ajtó csapás szakította meg. Gyors oda pillantok és Messi siet felém szinte már futva.
- Hol van?-kérdezi lihegve és a szokott mérges arcával méreget. Gondolom sietett,de azért ennyire ne nézzen rám csúnyán.
- Vizsgálóban vannak. Meg műtötték.-mondom és lehajtom a fejem. Nem kell,hogy jobban gyűlöljön.Némi habozás után és vagy két pernyi oda vissza sétálás után fogta magát és leült mellém.
- Amúgy te miért vagy itt? Hol a német csávód?-veti oda flegmán. Eddig meg volt csenben és békességben a maga módján,most miért kell megint piszkálni?Nem válaszoltam a kérdésére. 1. Nem a csávóm,vagyis de,de neki nem kell tudnia. 2. Amíg ilyen hangnemben  szól hozzám,addig nem válaszolok rá. 
Az ajtó ismét kicsapódott és Götze lépett be,nyomában Ronaldoval (?)
-  Te meg,hogy az istenbe merészeltél ide jönni szó nélkül?-kezd velem kiabálni. Még csak nem is köszönt. Na,de velem senki ne beszéljen így.- Az egy dolog,hogy telefonon lerázol,de,hogy csak azért,hogy ehhez a Brazilhoz fuss.-rázza a fejét és megfogja a karom,de kirántom. Mérgesen ránézek és próbálom tudatára adni,hogy ezt most ne itt.
- Hú, valakit nagyon pórázra fogtak.-veti oda gúnyosan Messi. Rá pillantok és összehúzott szemmel ránézek,de ő csak tovább élvezi a jelenetet.Götze is,hogy gondolja,hogy ide beállít? Senki se hívta,bár engemet se.
-  Nyugodj le!-parancsolok a mellettem ziháló Götzére. Kissé hasonlított egy mérges pitbullra.
- Hogy nyugodnék már le,ha a barátnőm a volt pasija után fut.-válaszolja.
- Na mondom én hogy együtt vagytok.-veti oda Messi.
- Jaj,te meg fejezd már be,mert már kezdesz te is felidegesíteni.-tolom le,de nem hatja meg.Götze nem ért semmit. Engem mindig is érdekelni fog Neymar,még ha ő ezt nem tudja felfogni. Mindig is kötődni fogok hozzá,ha tetszik ha nem.
- Én is itt vagyok.-szólal meg Ronaldo aki végig a hátam mögött állt. 
- Na és te meg minek vagy itt?-teszem csípőre a kezem és méregetni kezdem. Haját beszőkítette,de még a sötét színe pontosan látszik. -Mi ez az új stílus?-nézek még egyszer végig rajta.Fekete zakó,fehér póló
 ( Realos logóval),fekete csőgatya, Air Maxos cipő. Ő nem így öltözik!
- Jöttem a csajomhoz.-feleli vigyorogva és szívére teszi a kezét.
- Van csajod?-döbbenek le. 
- Ja túl léptem rajtad.
- Kicsit nehézkesen.- suttogja elég jól hallhatóan Messi.
- Na akkor én most túl léptem akkor viszlát Mira.- közelebb lép és olyan haver stílusban megveregeti a vállam.Ebbe meg mi ütött?-kérdezem magamtól,de jobban tetszett ez a CR7 mint a régi.
-Hát szia.-köszönök el és elfordulok tőle. Nem kedves gesztus,de én már vagy ezer évbe túl léptem rajta és most van FONTOSABB dolgom is, Neymar.
- Na a portugáltól is megszabadultunk,akkor folytassuk a veszekedést.-szólal meg ismét hiába Messi. Annyira idegesítő már. Felé léptem és kihúztam a széket alóla,majd az egyik kezemet a csípőmre tettem, s mint egy kifutón,kisétáltam a kórház aulájából. Miközben Messi cinikus válaszát hallgattam észrevettem,hogy Neymart épp kiviszik a vizsgálóból,nyomukban Rafaella zokog és az emeletre tartanak. A liftet már nem vártam meg így inkább a  lépcsőt választottam. Az első emeleten észrevettem Rafellát,hogy az orvossal beszél. Nem valami jó hírekkel,tudatosította,hiszen szegény csak jobban sírt. A csúszós folyosón oda siettem hozzá és a nyakába ugortam,de nem szó szerint.
- Mit mondott?
- Kevés az esély a tökéletes felépülésre. Egy a millióhoz,hogy újra pályára lépjen.-zokogja majd a vállamra borul,így könnyezi össze a felsőm.Rafaellával egyetemben én is sírni kezdtem. Olyan nincs,hogy Neymar ne focizzon. Az a mindene,más foglalkozás mellett el se lehet őt képzelni.
- Belehet menni?-kérdezem a több perces sírás után.
- Igen.-feleli,majd egy pillanat múlva már a szobában is vagyok. Neymar édesen aludt az ágyán,de nem volt egyedül a szobában. Egy lány feküdt begipszelt lábbal és Ronaldoval beszélgetett. Tehát ő az állítólagos barátnő.

Mind a ketten felém néznek. A csaj üres tekintettel,Ronaldo meg büszkén pillant.
- Sziasztok.-köszönök,majd Neymar ágyához lépek. Megfogom a kezét és kihasználom ezt  a pár pillanatot,hogy érezhessem a közelségét,bár ő nem tud róla. De persze,mint mindig,valaki megzavarja a csodás pillanataimat.
-Öhhmm.. Mira.-köhög valaki a hátam mögött. Ismerős hang. Megfordulok és Götze szúrós tekintetével találom szembe magam. Vissza fordulok Neymarhoz és megszorítom gyengéden a kezét,majd magamban elköszönök tőle. Ellépek az ágyától,de nem kifele tarto, hanem a lány ágyához aki Ronaldoval trécsel.
- Mira Santos.-szipogok,majd veszek egy mély levegőt és egy mosolyt erőltetek az arcomra. Kérdőn Ronaldora néz,akinek le se lehet törölni a vigyort az arcáról. 
- Laura Diabla.-viszonozza a kéz nyújtást a lány,vagyis Laura.
- Örülök,hogy megismerhettem Ronaldo barátnőjét.
- Ja,ti ismeritek egymást?-néz felváltva rám és Ronaldora.
- Igen elég közeli barátok vagyunk.-felelem hirtelen.Ronaldo rábólint így tisztáztuk azt,hogy szimpla barátság.- Na, megyek,de örülök nektek. Remélem ezt nem szúrod el.-nézek Ronaldora aki elvörösödve megrázza a fejét és ismét belehabarodik az új csajába.
- Götzét félre lökve elbúcsúztam Rafaellától és megfenyegettem,hogy ha nem hív ha bármi hírt megtud,velem gyűlik meg a baja. 
Az aulában még mindig ott ült Messi a telefonját nyomkodva.
- Na flegma úr!-szólok hozzá. Hirtelen felkapja a fejét és unottan rám néz.- Neymar az első emeleten van.-mondom majd elindulok kifele a kórházból. Semmi pénz nálam,így egyedül a sötét utcában elindulok előre. 
-Azért megvárhatnál!-kiabál utánam Götze. Igen, az ő hangját fel lehet ismerni. Megálltam és bevártam,hogy ide érjen hozzám.
-Hogy akarsz hazajutni?
-Gyalog.-felelem
-Ne hülyülj már Mira,gyere menjünk együtt. - húz vissza,de nem engedem,hogy eldöntse mit csináljak. Ha Neymarhoz nem enged,akkor már nem érdekel.
-Nem tiltod meg nekem azt,hogy Neymart lássam.-kiabálok rá hirtelen,ami engem is meglepett. Götze elhúzza száját és szisszent egyet.
-Tudod Mira az én helyzetemet is megérthetnéd.-kezd a monológjába.- Azt próbálom elérni veled,hogy felejtsd el,hiszen csak hülyít.Tudom szereted,de semmi sem tart örökké.-mondja,de nem fejezi be.- Te nekem az első pillanattól fontos vagy mióta megláttalak. Először csak egy ribancnak hittelek akit hamar meg kaphatok,aminek persze egy férfi örül,de utána szép lassan megismertelek. Beléd szerettem,de hogy te folyamatosan vele törődsz és nem velem az fáj.- fejezi be én meg elszörnyedve bele gondolok,hogy én tényleg fájdalmat okozok neki.

15.fejezet

Mira szemszöge

-Mira várj már meg.-kiabál utánam Götze.Én egy cseppet sem bántam meg,amit Neuerrel tettem.
-Megérdemelte ez a hatalmas Német.Götze végül utolért és erőből vissza rántott,ami fájt.
-Engedj el!-kiabáltam,de nem engedett.
- Akkor,ha elmagyarázod ez mi volt.
- Beszólt és ennyi,most már engedj el.-elereszti a karom.Nem mozdulok,csak Götze szomorú arcát bámulom.
- Meg bántottalak?-kérdezi alig hallhatóan.
- Te nem,csak az a senkiházi.-bökök a pálya felé.Götze fél mosollyal az arcán közelebb lép és egy puszit nyom az arcomra.
-Menjünk jó?-mondja,majd beszalad a cuccáért.-Ráérek ott lefürödni.-egymás mellet kisétálunk és Götze autójába beszálltunk.
- Ugye nem kell Neuerrel jóba lennem?-nézek Götzérre boci szemekkel.
- Vele senkinek a csaja sincs jóba.-nevet,de én elsápadtam. Azt mondta csaja?
- Várj akkor én a te...
- Csajom vagy?-nevet,de nem néz rám.-Járunk vagy nem?-itt már rám néz.
- Hát,de.-mondom és nekivágom magam háttal az ülésnek.Én nem akarok a csaja lenni!

- Ma meccs!-kiáltom a nappaliból.Götze a fürdőszobában tisztálkodik vagy már egy órája.
- Kik játszanak?-kiálltja vissza. Némán állok és azon agyalok,hogy most elmondjam-e.Végül vettem azt a semmire kellő bátorságom és elmondtam.
- Kolumbia,Brazília meccs.-erre Götze két másodperc múlva,már kint is van.
- Nem vagyok rá kíváncsi.-veti oda.Én meg kíváncsi vagyok.
- DE én nézem,ha te nem akarod mehetsz haza.-vágom hozzá bunkón.Lehet kicsit durva volt,de ne ő döntse már el az esti hangulatom.
- Jó akkor megnézzük.-dünnyögi és ledobja magát a kanapéra.Lábait felteszi,hogy ne tudjak leülni.Nem akartam vele veszekedni a helyen,ezért a konyhában összeszedtem a nassolni valókat.Chips,oreo és rostos üdítő. Götzének meg vettem német sört.
- Uhh azt add ide!-nyúl a sör után.
- Ha ideengedsz.-már le is vette a lábát és kivette a kezemből a sört.Leültem a kanapéra és elhelyezkedtem.
Götze átkapcsolt a csatornára ahol a meccset közvetítik. Oreot tömve izgultam végig a megnyitót és végre már sípolt a játék vezető. A meccs elkezdődött.
- Jaj,ez unalmas.-szenvedett mellettem Götze. Még csak 5 perc telt el,de ő már unja. Neymar látni felkavaró.Látszik,hogy nincs minden rendben,de reménykedem,hogy ez nem üt ki a játékra.
- És szöglet a Brazil csapatnak.-mondja a kommentátor.Izgatottan nézek a képernyőre.-Neymar szögletet rúg.A Brazil játékos előre  szalad és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓL-üvölti a kommentátor én meg felpattanok és ugrálni kezdek. Visszamutatják a szögletet és a gólt.

- Na boldogok vagyunk.-dünnyögi Götze,de nem foglalkozom vele.Túl szép pillanatot nem akarok megszakítani.
- Istenem,de szép gól.-áradozok,szinte már elolvadtam.
- Német mecset már láttál?-kérdezi Götze.
- Ja.
- Na és akkor mi milyenek vagyunk?
- Jó,de durvák.
- Hát kössz.-nevet. Leülök vissza mellé és bámulom tovább  a képernyőt.Rodríguez is ott szalad a pályán. Látszott,hogy egy csomó helyzetnél Neymart próbálta fellökni.
- Ez  a James gyerek elég jól játszik.-szólal meg hirtelen Götze.
- Szerintem nagyképű.
- Vagy csak volt közöd hozzá.
- Mi?-nézek rá elkerekedett szemmel. Ez meg,hogy az istenbe meri felhozni.
- Izé.-kap a szájához.- Na meccs lázban égek.-vigyorog,de én nem is szólok már többé hozzá.
- Na,nem akartam.-ül közelebb,de ellököm.- Bocsánatot kérek.-de nem hat meg.-Na jó,hagylak hagy pukkadozzál,majd jövök.-feláll és felveszi a pólóját.
- Elmész?-szólalok meg.
- Nem foglalkozol velem.
- Na,de.-mondom.-Gyere ülj vissza.-mutatok magam mellé.Götze elvigyorodik és visszaül.

A 79 percnél tart a meccs. A Brazilok vezetnek két góllal. Rodríguez rúghat egy 11-est. Körmömet rágva izgulok,hogy ebből mi lesz.
- Rodríguez elhelyezkedik és............... GÓÓÓÓÓL,de milyen szép lövés.-kiabálja a kommentátor.Összefont karokkal dobom hátra magam és durcás fejjel nézem tovább.Nem szeretem a Kolumbiaiakat. Főleg James Rodríguezt.
- Na szépítettek.-mondja Götze és átkarolja a vállam.Szorosan hozzá bújuk,de kiráz a hideg. Nem Neymar karjai,teste,illata és ölelése.Hiányzik,de legalább most láthatom a tv-n keresztül élőben. Tudom,hogy éppen mit csinál.Felálltam és kimentem gyors a fürdőbe. A tükör előtt megálltam és egy idegen arcot láttam benne. Aki szomorú,mert nincs vele az az ember akit valójában szeret,de boldog,mert a kedvenc válogatottja nyerésre áll. Gyors visszasiettem,de egy szörnyű dolgot láttam,amikor tv-re pillantottam. Neymar sprintel a kapu felé. A kolumbiai Zuniga fut mellette és próbálja leszerelni a labdát,de Neymar hátába térdel.A földre zuhan és a hátát fájlalja. Először csak egy sima esésnek tűnik,de Marcelo és Rodríguez oda szaladt hozzá.

Neymar arcán látszik az iszonyatos fájdalom.Könnybe lábadt szemmel állok megdermedve a tv előtt és várom,hogy mi lesz.Az orvosok futnak hozzá és felteszik a hordágyra.Neymarnak minden mozdulat fájt. A szemeimben a könnyek eleredtek. A pályán folytatódik a meccs.
- Ez most súlyos?-kérdezi a hátam mögött Götze. Megfordulok és ránézek.
- Ne sírj,majd meggyógyul.-mondja.Én berohanok a szobámba és a cuccaim közt keresgélek. Felvettem egy farmert és a Brazil mez pólót amit még Neymar adott. Előkapom a táskám és sietősen kirohanok a szobámból. Götzének nem is köszöntem és elindultam a stadionhoz. Szerencsémre a Maracana stadionba játszanak ami egy köpésre van a szállodától.Fogtam egy taxis és öt perc múlva már ott is voltam. Kifizettem az utat és a jegypénztárhoz indultam.
-Elnézést,hölgyem,de már nincs szabad jegy.-mondta a pénztáros. Idegesen beletúrtam a hajamba és Neymar számát tárcsáztam. Az első csörgés után fel is vette.
-Istenem Neymar te vagy az?- kiabálok a telefonba.
-Mira,Raffaella vagyok.-szól bele a húga.
-Jézusom,Rafaella. Neymar jól van?
-Nincs.  Elvitték a mentősök.. Most hol vagy?
-A stadion előtt.
-Várj meg ott.-mondja majd leteszi. Idegesen toporzékolok és várom Raffaellát.Csak ne történjen semmi súlyos az én Santossommal.
-Mira.-kiálltja valaki a nevem.Megfordulok és egy autó mellett integet nekem Raffaella. Oda sietek és beülök a kocsiba.
-A Sao Paulói kórházba vitték.-mondja és beletapos a gázba.
-Olyan messzire.Itt mért nem jó?
-Mert még a szüleink megbeszélték,bármi van velünk oda vigyenek,mert szerintük az megbízható kórház.-válaszolja. A táskám rezegni kezdett majd felcsendült az idegesítő csengőhangom. Előhalásztam és felvetem.
-Te meg hova siettél?-üvölt a telefonba Götze.-Ugye nem oda ahova gondolom?
-DE,muszáj mellette lennem.-mondom.-Sajnálom,de már nem vagyok a városban. Hamarosan hívlak.Szia.-hadartam és kinyomtam. Nem kell tudnia hova megyek mert csak mindenből ismét botrány lenne. Amiről nem tud nem fáj neki,bizonyos értelemben.Kikapcsoltam a telefont,hogy most senki és semmi ne vegye el a figyelmemet. Egy gyors utazás után a városba értünk. Az utcákban néhol kivetítőkön nézték a meccset az emberek. Fiatal lányok sírtak csoportokban és Neymar mezét ölelgették. Kivételesen megértem őket.
-Mira gyere megérkeztünk.-mondja Rafaella és kipattanok a kocsiból.
-Elnézést nővérke.-szólok egy nővérhez.Mosolyogva rámnéz.-Tudja,hogy Neymar da Silva Satnos merre van?
-Önök hozzátartozói?-kérdezi.Én már nem,de Rafaella igen.
-A húga vagyok.-mondja mellettem Raffaella.
-Rendben.Santos úr most  a műtőben van,de várják meg ha gondolják.
A büfében leültünk és néztük a meccs további részét.A Brazilok nyertek,de elég rossz állapotban volt mind a kettő csapat. Rodríguez nem bírt magával és sírni kezdett. Bár ő azt veszítette el a csapatával,hogy bejusson az elődöntőbe.

-

-Megérdemli.-jelenti ki mellettem Raffaella.
-Meg,de azért átérzem amit érez.-mondom.-Ne értsd félre.-teszem hozzá.
-Dehogy is,de Zuniga ellen pert indítok.
-Szerintem várd meg míg Neymar felépül és utána döntsetek.
Raffaella elgondolkozik majd rámnéz.
-Te még szereted a bátyám?-lehajtom a fejem,hogy el ne árulja az arc kifejezésem.Vettem egy nagy levegőt.
-Igen,még mindig szeretem.Jobban mint kellene.-elmosolyodik,majd felpattan.Hátra fordulok és Neymart tolják ki egy ágyban a műtőből.

14.fejezet

  Sziasztok!

Először is megköszönném a feliratkozókat,sokat jelent nekem. Köszönöm a visszajelzéseket,hogy szeretitek a blogom ami még jobban inspirál az írásra. Sajnos eljött a suli is így kevesebb időm lesz írni. Szerintem,csak heti egy részt tudok hozni,vagy ha nagyon igyekszem a tanulással kettőt.De majd valahogy megoldom,hiszem szeretem írni ezt a blogot és látom ti is szeretitek.Na,de nem húzom az időt. Jó olvasást :)

Csilla

Mira szemszöge

Bejövő hívás:Neymar
A telefonom idegesen csipogni kezdett.Götze kíváncsian a telefonomra pillantott,de mikor elolvasta kinek a neve áll rajta kivette a kezemből.
-Hé,add vissza!-nyúltam utána.
-Nem,mert csak nehezebb lesz.
-Nem érdekel,add vissza.-majd kikaptam a kezéből.A telefon még csörgött és egy nagyon rövid hezitálás után felvettem.Nem szóltam bele senki,csak vártam a hangját,de semmi.Még a vonal nem szakadt meg,végül nem bírtam tovább és beleszóltam.
-Neymar?-halk köhögés,de semmi.-Hallom,hogy van valaki a vonalban,úgyhogy ha már felhívott szóljon is bele.-de még mindig egy hang se.
-Mir..-de épphogy kinyomtam.Őszintén,sajnálom,de lejárt az ideje. Felhív és bele se szól? Mekkora egy bunkó. Már jobb véleményem sincs róla.
-Na mit hazudott?-mormolta Götze.
-Semmit,bele se szólt.-válaszoltam és szomorúan lehajtottam a fejem.
-Mondtam,hogy csak fel fog zaklatni.-ránéztem és csak az aggódó tekintetét láttam. Istenem,annyira szerencsés vagyok,hogy van kinek a vállán sírnom,még akkor is ha ez őt idegesíti.
-Köszönöm.
-Mit?-néz rám.
-Hogy itt vagy mellettem és segítesz.
-Erre valók a barátok.De figyelj,hagyd ezt a srácot nem érdemel meg téged.-erre már nem válaszoltam.Kisebb feszültség telepedett közénk de ő megfogta a kezem,amitől kirázott a hideg.

-Én itt leszek neked,mindig.-suttogta és az utat figyelte.Mindig? Ezt,hogy értette? Na,ez se azok közé a gondolatokhoz sorolható amik mos izgatnak. Szeretem Götzét és nem akarom elveszíteni,de Neymar még mindig a szívem választottja,de néha gyűlölet is felrobban a szívemben.
-Megjöttünk!-mondta és gyors kiszállt az autóból.Körbekerülte a kocsit és udvariasan kinyitotta nekem is az ajtót.Kézen fogva indultunk be a moziba.
-Két jegyet a Feláldozhatok 3.-ra.-a pénztáros átnyújtotta a jegyet,majd Götze kifizette.
-Azt hittem valami  romantikus filmet nézünk.-dünnyögtem.
-Jaj,csak azt kéne,hogy még jobban sírjál itt nekem.-mosolygott és átkarolta a vállam. A büfébe vettünk két Coca Colat és egy hatalmas pop-cornt.Lays chipset,nyalókát, gumicukrot,szendvicset és egy tábla csokit.
-Ezt mind meg akarod enni?-mutatott a pultra.
-Igen,de segíts bevinni.-végül én csak a kukoricát hoztam.Leültünk és végig néztük a filmet. Götze izgalmasnak tartotta én meg unalmasnak. Hogy lehet ilyen filmet szeretni?
-Fér még beléd valami?-röhögött Götze és kidobtuk az üres zacskókat.
-Nem,de jó időtöltés volt.-felelltem büszkén,bár irigyeltem,hogy élvezte a filmet.
-El kéne vigyelek kondizni.
-Most az akarod mondani,hogy kövér vagyok?-háborodtam fel.-Te most télleg azt mondtad?-Götze arca felbecsülhetetlen. Szemi elkerekednek, arca elfehéredik.
 - Csak vicceltem. - nevetek rá.
-Már féltem,hogy megbántottalak.
-Te sose tudnál.-ő csak rám mosolyog,de ez még mindig nem az a mosoly amit imádok.Úgy érzem már sosem fogom azt látni.
-Mi a baj?-kérdezi Götze és magához ölel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-szorosabban magához ölel és a hajamba túr.Szemembe néz majd közelebb hajol. Bepánikoltam.Most az akarja hogy én és ő..... . Nem az lehetetlen.Épp,hogy elfordítottam az arcom és csak egy arc puszi lett belőle.Eltol magától és zavartan feszengni kezd előttem.Sajnáltam a helyzetet. Nem érdemli meg. Nekem muszáj felejtenem. Már mindenki ribancnak hisz mit tudnék ez ellen tenni. Magamat és mást szeretnék boldoggá tenni. Odalépek hozzá és semmi ész szerű gondolat nélkül megcsókolom.Hirtelen két erős kar ragadja meg a derekam és közelebb húzza magához.A kezeimet a nyaka köré fonom.Igen megtettem,de már nem tudok mit csinálni. Nem akarom elveszíteni.Lehet önző vagyok,de nem szeretem ha én okozok valakinek fájdalmat,pedig már tettem ilyet.Götze bele mosolyog a csókunk végébe.
-Már mióta vártam erre.-suttogja és egy szerény puszit nyom a számra. Én erre a csókra sosem gondoltam volna,de megtörtént.Ez van.
-Hazavinnél?-kérdezem és a cipőmet kezdem nézni.
-Persze,de most megint mi a baj?-felemeli a az állam így a szemembe tud nézni. Kínosnak tartottam a helyzetet,végül csak egy hazug mosolyt erőltettem.
-Semmi,csak fáradt vagyok.
-Jó gyere hazaviszlek.-megfogta a kezem és erősen össze kulcsolta az ujjainkat. Udvariasan ismét kinyitotta az ajtót,majd ő maga is beszállt.
-Nekem ma edzésem lesz,de ígérem sietek vissza.-mondja és egy csókot lehel a számra.Becsukom az ajtót és engedem,hogy a fájdalom eleressze minden oldalát. Sírva ledobom a ruhám és felveszem a pizsamámat és befekszem az ágyba. Majd sírva álomba merülök.

Az ajtó kinyílik és Neymar lép be rajta, kezében egy csokor virággal. Felülök és megdörzsölöm a szemem.
- Jó reggel. - köszön. Szemei megállapodnak rajtam.- Én akartalak felkelteni. - mormolja.Nem mozdul.
 - Rendben. Akkor menj ki. - mondom. Megvárom míg kimegy, majd visszafekszem az ágyba. -Jöhetsz. - kiáltom. Becsukom a szemem, és magamra húzom a takarót.  Érzem, hogy az ágy széle szép lassan süpped. A takarót elemeli az arcomtól, és simogatni kezdi, először csak az arcom, majd a vállam. Összeszorítom a fogam nehogy elmosolyodjak, ebben a pillanatban megérzem ajkát az ajkamon. A szemeim lassan kinyílnak.Az egész csak egy álom.

A könnyek ismét elárasztják z arcom.Lassan felülök és várom,hogy elfelejtsem ezt a szörnyű érzést. Nem mehet ez így tovább. Nem lehetek ennyire depis,hogy csak a volt pasimra gondolok. Más a kegyeimért fárasztotta magát,amikor az egész világ szeme rajta van.Könnyű lenne megfutamodni,de magamnak akarok megfelelni és,hogy kibírom ezt az időszakot.Még ha van egy kis segítségem is. Götze edzésen van,megnézem,hogyan focizik. Jó benyomást kell keltenem a csapat társai előtt. Gondolom olvasták a nagy szakítást az összes magazinban,amiben szerepelek Neymarral. Ő a múlté. Beálltam a szekrényem elé és hajigálni kezdtem a ruháim. Valami csinos ruhára lenne szükségem amiben lehetek csinos és sportos. Nem valami könnyen kapható cica baba.A szekrényemből már mindent kidobáltam.Semmi normális cucc. A véletlenre bíztam a sorsom. Becsuktam a szemem és lehajoltam két ruháért.

Megfelelőnek tartottam erre a lehetőségre,hogy talán így utálnak meg a csapat társai.Elővettem a mobilom és Götze számát tárcsáztam.A negyedik csörgésre felvette.
-Szia Mira. Még van kér óra,de utána csak a tiéd vagyok.-lihegi a telefonba. Kifulladhatott már szegény,hiszen rég elment.
-Unatkozok,elmehetek megnézni titeket?-csend telepszik és halk duruzsolás a vonal másik végén.
-Igen,érted küldöm Neuert.-válaszolja.
-Ő ki?
-A kapusunk a sármos magas fiatal ember.-röhög a telefonba.
-Tisztában vagyok vele most már ki az.-felelem.-Siessen.-mondom és leteszem.
Neuer nem a kedvenc játékosaim közé sorolható. Őszintén nem bírom a német focit. Götze is csak a véletlen műve. Felvettem a táskám és bezártam magam mögött az ajtót.A szálloda előtértjében vártam. A telefonomat babráltam és megnéztem a rég látogatott közösségi oldalaimat. Facebookon vagy ezer értesítés,üzentet,felkérés. Neymar rajongói. Az üzenetekre nem voltam kíváncsi. Biztosan csak gyűlölködnek benne.Felkérések a focisták igazi profilján meg néhány vezető edző,akiket nem is ismerek. Neymar is bejelölt,de elutasítottam. A német csapat összes  futballistája és persze Götze is. A többi ember csak ismeretlen,de megadom az örömöt nekik.
-Elnézést hölgyem,de önt várják a szálloda bejáratánál.-lép mellém a recepciós. Köszönet képen rámosolygok és indulok ki.
Egy nagyon magas szőke hajú férfi,állt egy fekete BMW-nek dőlve.
-Neuer?-lépek elé és felnézek rá.
-Ja,én lettem a fuvaros.-mormolja és beül. Kinyitom az ajtót és én is kényelembe helyezem magam.
-Na és Götzét,hogy hálóztad be?-szól flegmán hozzám.
-Götze és én nagyon jó barátok vagyunk. Ne hálóztam be.-forgattam a szemem.
-Ja csak barátok.-nevet fel.-Ma nem ezt állította.-néz rám gúnyosan.
-Figyelj,bármi is történt köztünk,nem tartozik egy számomra idegenre.-felelem.
-Götze a csapat társam és tudnom kell,hogy áll fizikailag és lelkileg. Nem akarom,hogy tönkre tegye a könnyen sérülő lelki állapotát,egy csaj.
-Götze nem kisfiú. Meg egy kicsit vegyél vissza,mert túl nagyra nyílt a szád.
-Még te beszélsz.-szisszen fel és megrázza a fejét. Az út további részét néma csendben töltöttük el. Egy edző pályán megállt a kocsi és kiszálltunk. Neuer előre indult. Követni sem bírtam olyan hamar eltűnt.Az egyik ablak a folyosón a pályára nézett és láttam,hogy éppen sprintelnek. Mint egy bolond ugrálni és kalimpálni kezdtem a kezemmel.
-Elnézést kisasszony maga mit keres itt?- áll meg a hátam mögött egy férfi.
-Ja én Mario Götze barátnője vagyok.-felelem.-Hogy juthatnék oda ki?
-Nem bízok ismeretlen emberekben. Várjon itt és megkérdezem Mariot,hogy ismeri e önt.- a férfi befordul a folyosón és egy idő után a pályán látom. Götzét oda hívja és felém mutat. Götze bólint és integetni kezd,majd int,hogy menjek oda.Megrántom a vállam ,hogy nem tudom merre,hogyan.Nevetve megrázza a fejét és már csak annyit veszek észre,hogy ott terem mellettem.
-Hiányoztál.-kap fel és megpörget.
-Nekem is.-felelem.-Megnézhetlek titeket?-kérdezem. Götze bólint és boldogan megragadja a kezem.
A pályán mindenki megáll és felém szegezik a tekintetük.
-Srácok ő Mira Santos.-mutat be nekik.Néhány megvető pillantást látok,néhányan meg mosolyogva figyelnek.Az utóbbiakat jobban bírom.
-Beállsz velünk játszani?-kérdezi az egyikük.-Ja amúgy Mesut Özil.-nyújtja a kezét.
-Szívesen-mosolygok rá.Götze elszalad,majd pár pillanat múlva visszajön egy stoplis cipővel.
-Ezzel könnyebb lesz.-átnyújtja. A méret pont jó rám csak kicsit kényelmetlen. A sajátom női és csak azért.
Beálltam velük játszani,de mint mindenki tudja a németek durvák. Most se voltak gyengédebbek. Ha elestem csak rám kiabáltak,hogy álljak fel.Neuert próbáltam piszkálni,de ez a hatalmas teremtés,mind az összes labdámat kivédte. Schürlét azt hittem,hogy felpofozom amikor beszólt nekem,hogy:-Tudom a Brazilokkal az ágyban könnyebb volt.- Götze a segítségemre sietett és összeveszett a csapat társávall. Túl nagy lett a feszültség,ezért mindenki fogta magát és bement az öltözőbe vagy ki hova. Egyedül maradtam a pályán,gondoltam kipróbálok néhány trükköt.

-Egész ügyes egy Brazilhoz képest.-tapsolt gúnyosan Neuer.
-Spanyol vagyok,de nem gond.
-Én meg német és jobb.
-Kötve hiszem. A Brazilok ezerszer jobbak.Ti csak erőszakoskodtok.
-Az lehet,de mi nyerünk.-feleli és megropogtatja a nyakát.
-Nem lennénk én ebben olyan biztos. A Brazilok lealáznak titeket a pályán.
-Milyen naiv vagy. A drága exed most maga alatt van,pedig ő a csapat sztárja.Veszíteni fognak.-nevetett és a mezén lévő három csillagot simította meg.-Itt az ideje a német dicsőségnek.-jelentette ki.Hogy,lehet ilyen szívtelen valaki.Még,hogy a Brazilok veszíteni fognak.Nem bírtam tovább és a fejéhez rúgtam a labdát,amire nem számított. Az orrából vér kezdett folyni. Megbántam a tettemet,mert nem ilyen vagyok,de megérdemelte.
-Hülye ribanc.-kiabálta és próbálta felfogni a vérzést a kapus mezével.
-Mira mit műveltél?-lép mellém Götze.
-Szidta a Brazilokat.-feleltem és elfutottam.

13.fejezet

-Miért engedted be egyáltalán a házba?-akadt ki Rafaella miután elmeséltem neki. Kb. 10 percig sírhattam a falnak dőlve,mert Neymar húga természetesen hazajött.
-Nem engedtem be,saját maga bejött.-hazudtam.
-Zárt kell cserélni.-forgatta a szemét és idegesen elővette a mobilját,majd tárcsázta a lakatost.Fáradt voltam egy kicsit és úgy döntöttem lefekszem aludni.Rám fér.Beléptem a szobámba és az ágyra dobtam magam.A fejemet a párnába túrtam és beszívtam a levendula finom illatát.Hiányzott már Neymar,hogy végre együtt nevessünk és csak ketten legyünk,de a kicsi pihimet megtörte a telefon idegesítő csörgése,rezgése.
-Mi van már megint?-dünnyögtem és felvettem a mobilom.
-Valaki nagyon durcás.-szólt bele Messi flegmán.
-Azta beszélsz velem?
-Csak mert muszáj.Ne éld bele magad.-vágott vissza,de nem válaszoltam rá.-Itt vagy?
-Itt,na mond mi van?
-A hős szerelmesünk meccsen van.Kapcsold be a tv-t.-mondta én meg köpni nyelni nem tudtam.Neymarnak meccse van, én meg nem vagyok ott?
-Mármint vb meccs?
-Igen,milyen szerinted?-szólt ismét flegmán a telefonba.
-Sokan vannak?-tettem fel ezt az idióta kérdést.
-Te tényleg hülye vagy.-röhögött.-Tele az egész stadion,de te arra is hülye vagy,hogy meglepetést csináljon neked a pasid.
-Miért nem tudtam,hogy ma vb meccs?
-Mert hülye vagy és azért.
-Na ezt most befejezed,mert nem illik egy lánnyal így beszélni és nagyon megkapjátok amiért nem mondtátok el.-majd letettem. Leszaladtam a nappaliba,ahol már Raffaella Brazilos mezben és egy farmerben naprakészen állt.
-Bocsi,hogy nem mondtam,de meglepi lesz.-válaszolt a felsem tett kérdésemre. Hát ő is benne volt. Olyan hirtelen történik most minden.
-Várj akkor felveszem én is menjünk.-mondtam és felszaladtam vissza.Hajamat ki engedve hagytam és halvány sminket tettem,majd jött a mez Neymar Jr. felirattal.
-Na mehetünk.-ugrottam le az utolsó előtti lépcsőfokon.
-Csini,ja meg hosszabb lesz egy picit az út.Sao Paulóba megyünk.
-Oké,akkor induljunk már,mert elkésünk.-sürgettem hisztisen.Én zártam kaput és beszálltunk Rafaella kocsijába.

-Jézusom milyen hangzavar van-mondtam,majd a jegypénztárhoz indultunk.
-Szia Rafaella.-köszönt kedvesen az ablakon át ülő férfi Raffaellának,majd átadott két jegyet neki.
-V.I.P jegyek,vigyázz rá.-a kezembe nyomta és előre indult.Követni kezdtem,de a stadion folyosóján elhagytam.Próbáltam nem pánikba esni és előre siettem.
-Gyere nekem idióta.-kiabáltam,mikor egy nem normális nekem jött.
-Mira te meg mit keresel itt?-kiabált az előttem álló ember. Ismerősnek tűnt,de hogy honnan nem tudom.
-Te honnan ismersz?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Mario vagyok.-nevetett.
-Mario?
-Mario Götze.-mondta a teljes nevét és leesett. Hát igen a bulin ő is ott volt.
-Ja,jó akkor segíts mert elvesztem.
-Az jó mert én is.-röhögött.-Gyere menjünk ki majd értünk jón valaki.-magával húzva kivezetett vissza a stadion elé.
-De neked meccsed lesz.-mondtam.
-Nem csak kíváncsi voltam a Horvátok bukására.
-Kedves én meg a pasim nyerésére,de majd értem jönnek.-mondtam és leültem egy padra.Rafaella majd visszajön értem úgy is. Hiába megyek vissza csak jobban elkeverednék a tömegben.
-Basszus.-pattantam fel.-A jegyek.-kaptam a homlokomhoz.Futásba kezdtem és próbáltam nem elveszni a tömeg közt,de sikerült.Egy kéz markolta meg a karom és visszahúzott.
-Ott van a pasid.-mutatott Götze a folyosó végére,ahol Neymar éppen idegesen babrálta  a telefonját. Köszönet képen egy puszit nyomtam Götze arcára és a pillantásom ismét Neymarra tévedt,aki észrevett minket és az arc kifejezése elárulta,hogy látta az arc puszit. Beletúrtam a hajamba és felkészültem a legrosszabbra. Neymar gyors léptekbe felénk sietett.
-Ez meg mi volt?-kért számon.
-Semmi csak segített megtalálni téged.Miért nagy baj ez?-vihogtam kínosan.
-Nem vagyok a szíve csücske.-szólt Götze és leesett ismét minden.Neymar összefont karral pásztázta Götze minden egyes mozdulatát. Kínosan éreztem magam ezért megfogtam Neymar kezét és elvezettem onnan. Götze csak feltalálja magát.
-Mindig számon fogsz kérni ha egy fiúval beszélek?-támadtam le.
-Csak ha ilyen gyökerekkel beszélsz.
-Nem gyökér.
-Már védet is.-vigyorgott.-Mi jön ezután lefekszetek mint Rodríguezzel?
-Hogy te mekkora egy....-félbeszakított.
-Elegem van már Mira.Félek,hogy megint ágyba bújsz valakivel.
-Ezek szerint nem bízol bennem.-suttogtam és a könnyeimmel kezdtem küszködni.
-Én csak.......
-Te csak már nem bízol bennem és nem szeretsz.Értem én.-nevettem kínosan és engedtem a könnyeimet útnak.
-De szeretlek.
-Csak már nem úgy.-csend telepedett közénk amit én törtem meg.-Ez nekem nem megy. Nem bízol bennem és nekem a bizalom a legfontosabb.
-Érdekes,hogy ezt mondod.Vajon ki feküdt le mással?-vágta a fejemhez ami szíven ütött,de nagyon.
-Tudod mit. Menj a pokolba Neymar,elrontottam tudom,de nem kell folyton a fejemhez vágni. Felejts el itt és most, a vak is látja hogy nem bízol bennem.
-Ezzel most vége?-kérdezte rekedtesen.
-Ez lesz a legjobb. A pokolra vittem a hibámmal ezt a kapcsolatot.-nyeltem egy nagyot.-Vége.-kimondtam amitől a legjobban féltem.
-Hogy mész haza?-komolyan most csak ez érdekli?
-Majd Götze hazavisz.-vágtam erősen a fejéhez és hátat fordítottam neki. Nem kell látnia,hogy törtem össze.
-Gondolhattam volna.-kiáltotta,de már nem hallottam,mert futni kezdtem. Zokogva kisiettem a stadionból és leültem egy padra.Vége! Miattam vége. Elvesztettem Neymart és mindent ami fontos volt nekem. Egy gyökér vagyok.Megcsalom és ezek után a bizalmát vártam.Önző vagyok és egy ribancnak hisz.Az is vagyok,ha lefeküdtem mással.
-Veled meg mi van?-állt elém Götze.
-Vége!-zokogtam és próbáltam elrejteni az arcom.
-Még elsem kezdődött a meccs.
-Nem annak.Neymar és én szakítottunk. Végleg.-kiabáltam és egész testemben rázkódni kezdtem.
-Oh..az más.Sajnálom.-leült mellém és átölelt,de nem viszonoztam.Útáltam magam és az egész életemet.Nincs is értelme élnem ezek után. Na jó,az ön gyilkosságot el kell felejtenem.
-Gyere menjünk haza.-mondta és segített felkelni.


*2 héttel később*

A napjaimat vagy a parkban sétálva vagy a tv előtt töltöm és nézem a meccseket.Marcohoz nem tudtam költözni,mert visszament Mexicoba és lakás felújítás van. Végül egy szállodába költöztem a vb végéig utána húzok vissza Barcelonába. Semmi értelme itt maradnom.Neymar egyszer hívott,de nem vettem fel. Mit mondanék neki? Hogy hiányzik,vagy legszívesebben a karjai közt lennék? Nem,vége van valahogy túl kell lépnem rajta,de iszonyatosan szeretem. Götze néha benéz ha éppen nem edzésen vagy meccsen van. A németek elég jól vezetnek. Persze a Brazilok is.Az ajtón kopogni keztett valaki ritmusosan.
-Na mehetünk?-kérdezte Götze mikor kinyitottam az ajtót.
-Hova?-kérdeztem.Kisírt szemek és piros orr. Pizsamában álltam előtte értetlen tekintettel.
-Moziba.
-Minek?
-Nem ülhetsz egész nap itthon. Csak sírsz,sírsz és sírsz. Ez nem állapot. Túl kell lépned rajta.Tudom,hogy szereted,de semmi sem tart örökké.-jól esik,hogy törődik velem,de Neymart nem tudja pótolni.Soha senki nem fogja tudni pótolni,de az űrt ami bennem van muszáj valahogy megszüntetni.Ha ehhez Götzére van szükség akkor állok elé.
-Jó akkor gyere be és várj egy kicsit amíg elkészülök.A fürdőben megmostam az arcom és hátra fogtam a hajam. Most kissé erősebb sminket tettem fel,hogy ne játszódjon a kisírt szemem.A látvány nem volt tökéletes,de ilyen állapotban elnézhető.Felvettem egy számomra megfelelő ruhát és próbáltam nem Neymarra gondolni. A szemire,a mosolyát,a cuki fogaira.A tekintetére ahogy nézett a gyönyörű szemeivel.Istenem nem tudom elfelejteni,de muszáj lesz.
-Na kész vagy?-kiabált Götze.
-Itt vagyok,ne kiabálj.-toltam le.
-Ja oké. Mehetünk?-mosolygott.Bólintottam és indultunk mozizni.Kedvem hozzá semmi,de felejteni épp megfelelő.
Az eső szakadt kint az utcán.Gyors szaladtam a kocsihoz és beszálltam.Velem egyszerre Götze is. Beindította a motort és elindultunk.Az ablakon szaladó eső cseppeket néztem és elmélyedtem a gondolataimban.

-Figyelsz te rám?-bökdöste a vállam Götze.
-Ja figyelek.-bólintottam.Valójában gőzöm sincs miről beszélt.
-Akkor mit mondtam?
-Jó lebuktam.-hajtottam le a fejem és elmosolyodtam.
-Na végre mosolyogsz.
Az út felénél tartottunk amikor a telefonom csörögni kezdett.
Bejövő hívás: Neymar.