10.fejezet

Mira szemszöge

Az utcákban sokszor megálltunk a rajongók miatt,hiszen négy híres hazai focistáról van szó.Még egy meccset is játszottak egy kisebb pályán,ahol a kapu téglákból volt felállítva.10-12 éves srácok lehettek,de látszott a profikon,hogy hadják őket nyerni.Még a meccsük tartott egy idős asszony jött hozzám kézen fogva egy kislánnyal.
-Szép vagy Mira.-szólt nekem a kislány,de azt nem tudom a nevemet honnan tudja.-Tudod,még te nem voltál,mindig azt játszottam,hogy ő a férjem.-mutatott Neymarra.-Anya azt mondta,ha nagy leszek akkor én olyan szép leszek mint te és nekem is lesz egy Neymarom.-mesélte a történetet a kislány én meg mosolyogva hallgattam őt.Legalább ő nem gyűlölködik csak azért,mert a "nagy szerelmét" mással látja.Átkarolta a derekam és hatalmas barna szemeivel nagyokat pislogott.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Rosita.
-Figyelj csak Rosita.-leguggoltam hozzá,hogy a szemébe nézhessek.-Te most is nagyon szép,okos kislány vagy.Anyukádnak igaza van,hogy gyönyörű leszel és sok fiú utánad fog nézni,de ahhoz,hogy boldog legyél,nem kell egy focista legyen a te herceged.
-De neked Roni is volt aki szép fiú és most meg ez a kicsi Ney.-becézte őket amin elnevettem magam és átöleltem a kislányt.Kész kis hölgy áll itt előttem.
-Nekem így hozta a sors,nem tehetek róla.
-Ez nem ér.-fonta össze  a karját és durcásan rám nézett,azokkal a gyönyörű szemeivel.-Én is akarok egy Neymart,hogy vigyen sütizni és mindenhova játszani.-kezdett ott nekem toporzékolni,és a szemeiből könnycseppek kezdtek hullani
-Figyelj csak rám.-fogtam meg a kis kezét.-Szeretnéd,ha Neymar elvinne téged,oda ahova,te csak akarod?-kérdeztem,ő meg mint egy kiskutya,elkezdte rázni boldogan a fejét-Na akkor várj meg itt.
A kis meccsett félbeszakítva és néhány szúrós szem kíséretében,félre hívtam Neymart.
-Mi az?-kérdezte idegesen.
-Látod az a kislányt?-mutattam Rosita felé.Neymar bólint és kérdőn méreget.-Most vele beszélgettem,veled akar találkozni.
-Sokan akarnak velem.-vigyorgott és a haját kezdte igazgatni.
-Ne játszd a fejed.Vidd el légyszi őt bárhova,ahova akarod,játszótérre például.Na az én kedvemért-kérleltem és bevetettem a kutya pofi arcomat,aminek nem tudott ellenállni.
-Na jó.-adta meg magát-De csak a te kedvedért.-közelebb lépett és szorosan átölelt.Kiszabadítottam magam és Rositahoz húztam.
-Szia Rosita.-köszönt Neymar -Hallom valaki nagyon szeret engem,akkor ez az illető agyon nekem puszit ide.-mutatott az arcára.Rosita habozás nélkül egy nagy cuppanósat nyomott az arcára.Elkértem a nagymamájától  és amíg a pici lány és a néni búcsúzkodtak,Neymar odalépett hozzám és a fülemhez hajolt.
-De a ma este még áll.-suttogta és elsétáltak.

A kis meccset  persze a nem a profik nyerték.Mikor megtudták,hogy Neymar elment a kislánnyal,röhögésbe törtek.
-Hallod Thiago a te gyerekednek nincs szüksége bébi szeterre? Santos vállalja.-röhögött Marcelo.Fejemet rázva előre siettem és az úton bevártam őket,hogy együtt érkezzünk meg az eredetiprogramra.

* parton*
 Az egész bulit úgy képzeltem el,hogy a Brazil csapat lesz szűk körben.Erre meg mit látok.Vagy ezer ember Oscar üdülőjében.A medencében lányok koktéloznak és a szingli focisták gyönyörködnek bennük.Szerintem az összes ország válogatottja itt volt,aki bejutott.
-Neymar?-próbálta túl kiabálnia tömeget Oscar.
-Majd jön.-kiabáltam én is,de nem értette és ott hagyott.Leültem egy napozóágyra és vártam,hogy felbukkanjon egy sárga mez,de nem.Helyette a Német,Kolumbiai,Olasz mezt láttam,de egy Portugál mez is felbukkant és észrevett.Ronaldo a Portugál mezében jött oda hozzám,kezében két koktéllal.
-Iszunk?-nyújtotta oda az egyiket.Semmi válasz nélkül kivertem a kezéből. A szilánkok,csak úgy pattogtak a csempén.
-Hát ha nem vagy szomjas azt mondhattad is volna.-lábával a napozó ágy alá söpörte a szilánkokat.
-Mit akarsz?
-Semmit,miért?-mosolygott amitől kirázott a hideg.-Úgy nézek ki mint aki akar valamit?-mosolygott tovább és belekortyolt a koktélba. Kicsit megkívántam én is az italt,ezért felpattantam és befelé vettem az irányt.Oscar háza fantasztikus.A nappali hatalmas.Bárpult,tánctér,asztalok és a DJ-nek helye is volt,bár most gépről ment a zene.Inkább szórakozó helynek tűnt az egész.Leültem a pult elé és vártam,hogy valaki végre kiszolgáljon.
-Mit adhatok?-jött a robotos duma a pultostól.
-Öt whiskeyt.-felelt valaki helyettem.A pultos bólint és már öntötte is.

-Hé!-szólaltam meg,de nem foglalkozott velem.Hátra fordultam,hogy jól letoljam,aki helyettem válaszolt.
-Hali.-integetett mint egy hülye.
-Hello.-röhögtem.- James Rodríguez?
-Ja,meghívlak egy körre,de segíts oda vinni őket.-mutatott egy asztal fele,ahol már ültek.Megfogtam két pohárt és az asztalhoz indultam,nyomomban Rodríguezzel.
-Bemutatom nektek Jessicát.-mondta a többieknek.
-Az ki?-kérdeztem.
-Te.
-Én Mira vagyok,de nem baj.
-Ja,oké,akkor ő itt Mira.-próbálkozott újból. Az asztalnál egy Német ült meg egy csaj Barcás mezben.Leültem a lány mellé és lehúztam a whiskeyt.
-Az igen.-mosolygott a csaj mellettem.-Viki vagyok,ő meg Götze.-mutatta be a Német focistát.
-Hello.-igazat megvallva nem szeretem a német focit.Túl erősek és úgy játszanak néha mint a robotok.Erővel veszik el a labdát és rúgják,de Götze normálisnak tűnt.
-Focizol?-kérdeztem a csajt.
-Igen,a Barca női csapatában vagyok.Te?
-Hát én Neymar barátnője vagyok.
-Ohh,az más,de nem is focizol?
-De régebben,de mostanában nem annyira.
Kb.az ötödik poharamnál tartottam,amikor Rodríguez félre hívott egy nyugis helyre.Az alkohol megadta a hatását,szédültem nagyon.Rodríguezben is volt ,de amennyi bennem......
-Kérdezhetek valamit?-a falnak döntött és közelebb hajolt az arcomhoz.Az alkohol érződött a leheletén,de nem ellenkeztem és engedtem,hogy azt csináljon velem amit akar.Most már mindegy,az alkohol felettem uralkodik,később ráérek magyarázkodni.
-Mit akartál kérdezni?- löktem el magamtól és a számhoz kaptam a kezem.
-Gyere fel az emeletre,szórakozzunk.-lihegte és erőszakosan tovább csókolt,majd fel vitt egy szobába.

Neymar szemszöge

Rosita aranyos kislány,csak nagyon lefárasztott a folyamatos ugrabugrálásával,de Mira is hiányzott nagyon. Leadtam a kislányt a nagymamájánál és a partra siettem,ahol tombolt a zene.Mindenkit végig kérdeztem kint,hogy hol van a barátnőm,de senki sem látta még.Gondoltam bent van,de ott sem volt.Feladtam a keresést,ha hiányzok neki majd ő keres,végül lementem a srácokhoz a partra focizni.

-Kössz a játékot.-pacsiztam le velük és kifulladva bementem,a pultostól kértem egy erős koktélt.Kortyolva iszogattam és vártam Mirát.De sehol semmi.Ideges lettem és a legrosszabb jutott eszembe,hogy talán baja esett.
-Nem vigyázol eléggé jól a csajodra.-ült mellém Mario Götze,akivel örök ellenségek vagyunk,egy tavalyi meccs óta.
-Mivan?
-Hát a barátnőd most eléggé jól érzi fent magát.-mutatott az emeletre és röhögve ott hagyott. Nem akartam arra gondolni,de sikerült. Mira megcsal engem?-villant át a gondolataim közt. Kínos vigyorral felálltam és felmentem megbizonyosodni róla,hogy a barátnőm nem csal meg.Vettem egy mély levegőt és bíztam benne,hogy az ajtó mögött nem Mira lesz.Felnyitottam a kilincset és mikor megpillantottam kik fekszenek együtt az ágyban egy világ omlott bennem össze.