12.fejezet

Mira szemszöge

A lábaim földbe gyökereztek,amikor megláttam őket.Neymar gúnyosan méregetett,Messi meg úgy csinált mint aki ott sincs.Ronaldo,na őt hagyjuk.Vigyorogva nézte a feszültséget.
-Beszélhetnénk?-néztem Neymarra aki vállat vont és felállt. Előtte kisétáltam a medence elé és ott megálltam.
-Na?-tette a kezét csípőre.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-Nem akartam ezt.Részeg voltam és ő meg rám mászott.
-Akkor Rositat is csak azért küldted,hogy lekoptathass?
-Nem,ő tényleg akart veled találkozni.
-Értem.-hajába túrt és rám nézett.- Jó volt vele?-nézett mélyen a szemembe,amitől még jobban gyötört a bűntudat.
-Nem.-mondtam és engedtem,hogy a könnyek eláztassák az arcom.-Gyötör a bűntudat,hogy fájdalmat okoztam neked.Szeretlek Neymar. Mindennél jobban.-zokogtam.-Meg tudsz nekem bocsájtani?-néztem könnyes szemekkel rá. Két percig néma csendben álltam és a válaszát vártam.
-Én is bocsánatot kérek amit írtam.Nem úgy gondoltam,de hát jár mindenkinek egy második esély.-mosolygott rám.-Ahhoz túlságosan szeretlek,hogy elengedjelek.-A szemembe nézett és közelebb lépett,de én megelőztem és megcsókoltam,végül a medencébe estünk.

-Bolond vagy!-röhögte köhögve és visszalökött a vízbe,de épp,hogy belekapaszkodtam nadrágjába és magammal húztam.
-Na jó,nem mondok semmit.-lihegte és leült a medence szélére.
-Akkor megbocsájtasz?
-Meg,de soha ilyet.-emelte fel a mutató ujját és közelebb húzott,majd csók csatába törtünk.Annyira megbántam az egészet és tudom,hogy ha ezt az esélyt elszúrom nem lesz több.
-Ronaldo mit keres itt?-jutott eszembe,hogy az exem bent ül a legnagyobb ellenségével.
-Nem tudom már itt volt mikor jöttünk.
-Mást nem láttatok?-Rodríguezre gondoltam.
-Hát de.-nézett rám mérgesen.Felé hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára
-Bírom a boldog végeket,de most mennünk kéne edzésre.-zavart közbe szokás szerint Messi.
-Mindig bezavarsz.-tolta le Neymar és megfogta a kezem.-Na te most szépen hazamész Raffaellához és alszol egy nagyot,mert elég rosszul nézel ki.-mutatott a szeme alá. Hát jól esik tőle,de megérdemlem.
-Oké.-mondtam és adtam egy gyors puszit a szájára.Messire meg csak kinyújtottam a nyelvem,majd elindultam. Rafaellának sem kell tudnia  mindent,úgyhogy amíg Neymar nem hozza fel,addig csöndben maradok.Remélem Rodríguez is.A házhoz érve becsöngettem.
-Ki az?-szólt ki Rafaella.
-Mira.
-Ja,oké nyitom,várj.-hadarta és az automatikus kaput kinyitotta.Beléptem és vártam,hogy becsukódjon mögöttem.
-Hol voltatok?-kérdezte,de mint láttam a fejét,most ébredhetett fel.
-Ja hát izé..-kezdtem hazugságon agyalni.-eddig tartott a buli.
-Ja oké biztos,annyira nem izgat,de most visszafekszem.-mondta majd még egyet ásított és vissza ment a szobájába.Felmentem a fürdőben és beálltam a zuhany alá.Mikor végeztem magamra tekertem a törölközőm és lementem a konyhába,valami kaját csinálni.A hűtőben csak kész kaják voltak,ezért beraktam a sütőbe a pizzát.Bekapcsoltam a TV-t,de semmi normális csatornát nem találtam.Végül egy zene csatornán hagytam ahol Szamba zenéket adtak,majd We are One-t. Énekelni kezdtem Claudia Leitte részét :

É meu, é seu Hoje é tudo nosso
Quando eu chamo o mundo inteiro pra jogar
É pra mostrar que eu posso
Torcer, chorar, sorrir, gritar
Não importar o resultado, vamos extravasar
Put your flags up in the sky
(Put them in the sky) (jogue lá no alto)
And wave them side to side
(Side to side) (lado a lado)
Show the world where you’re from
(Show them where you’re from) (we are one, baby)
Show the world we are one (one love, life)
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola

-Hallod,rohadt jól énekelsz.-jött le a lépcsőn Raffaella,már nem pizsamában.
-Dehogy is.-kapcsoltam ki gyors a TV-t zavaromban.A konyhába mentem és kivettem a pizzát a sütőből,majd az ebédlőben megterítettem két személyre.
-Gyere együnk.-hívtam Raffaellát.
-Uhh...köszi,de Pedro elvisz valami étterembe,bocsi,de neked jó étvágyat.-adott két puszit az arcomra.-Ja meg Piqué átjön ma.-és elment.Na,de nekem már tényleg csak Gerard Piqué hiányzott.Épp,hogy beleharaptam az egyik szeletbe,amikor csöngettek.Egy kis távirányítót levettem a szekrényről és megnyomtam a piros gombot rajta.Kinyílt a kapu és Piqué lépett be,kézen fogva Vikivel.
-Hát ti?-néztem rájuk boldogan egyben szomorúan.
-Beszeretném neked mutatni a barátnőmet Vikit.-szólalt meg Piqué.
-Oké,gyertek be.-beléptek a nappaliba és persze leesett az álluk.-Az ebédlő arra van!-mutattam az ajtó felé-Van kaja az asztalon én mindjárt jövök.-idegesen felszaladtam,mert csak ciki előttük lenni egy szál törölközőben.Egyáltalán mióta vannak együtt?Jesszusom mikről lenem maradtam.Gyors előkaptam egy ruhát és most Neymar nélkül,de felöltöztem.

-Na itt is vagyok.-toppantam be a konyhába,de az újdonsült pár már egymást falta.-Öhmm.-köhögtem.
-Oh,bocsi.-tolta el magától Viki,Piquét.
-Üljetek le.
-Köszi.
-Na és mióta tart?-kérdeztem egy műmosollyal együtt.
-Egy hete.-néztek össze boldogan,mintha már az esküvőt terveznék.
-Értem,és hol történt ez a csodás dolog?
-Még Barcelonában.Megnéztem a csajokat,hogy fociznak és az én cukormázom volt a legügyesebb.-dicsérte nyálasan Piuqué Vikit és egy puszit nyomott az orrára.
-Ahham.Miért nem mondtad tegnap Viki?-néztem gúnyosan Vikire.
-Nem volt rá elég időm.-próbálkozott ő is,de erre már nem tudtam mit mondani.Hát igen,ő látta mi történt.
-Ja igaz Rodríguez túl részeg volt.-vágtam vissza ő meg csak elkerekedett szemekkel nézett.-Neymar annyira aranyos velem,gondolom te is kiélvezheted  a csodás pasid mellet.-mosolyogtam harciasan rá.
-Ohh,igen.Beszélni is akartam a barátoddal rólad,hogy milyen nagyszerű vagy.-szegénykém bepróbálkozott.
-Hát igen az vagyok és NINCS titkaink.Mindent elmondunk egymásnak..-vágtam vissza.Érezte,hogy veszített ezért Piquéhoz simult."Én nyertem"  tekintettel rájuk néztem.
-Na mivel már ismeritek egymást örülnék ha jóban lennétek míg a vb tart és utána is. Ilyen csajos dolgokat csinálnátok meg minden.-mind ketten döbbenten Piquéra néztünk. Mi van? Ez tényleg hülye vagy csak megjátssza. Én ezzel a csajjal soha.
-Hát bocsi,de én a barátommal leszek vagy a bátyámmal és nem lesz időm.Tényleg sajnálom,hogy nem tudunk programokat csinálni.-utasítottam el és próbáltam komoly lenni,de elröhögtem magam.
 -Mi az?
-Semmi csak eszembe jutott,hogy múltkor is úgy nyitottál rám,hogy csak egy szál  törölközőben voltam.-ezt Vikinek szántam a legjobban,akin látszott,hogy zavarja.Piqué elvörösödve felállt és magával húzta Vikit.
-Hát mi most megyünk.-nézett rám.-Köszönjük a vendég látást és üdvözlöm Neymart.-végül elmentek.
Még ilyen párt.Az egyik nagyszájú a másik meg,na arra már nincs is szó. A szobámba tartottam amikor ismét megszólalt e csengő.
-Ki az isten?-háborodtam fel.Idegesen kinyitottam a kaput.
-Mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.-vigyorgott és egy puszit próbált az arcomra adni Rodríguez,de ellöktem
-Na,ne legyél ilyen.
-Te meg takarodj innen.-parancsoltam rá.
-Nem amíg el nem mondom amit akarok.
-Jó van két perced utána elhúzol.-mutattam fel a két ujjam és vártam  a szónoklatát.
-Na,tudod Mira arra jutottam.-félbeszakítottam.
-Ja igen arra jutottál,hogy most elmész.
-Nem.Arra,hogy szeretném ha köztünk több lenne.
-Mármint?
-Te és én együtt.-mosolygott.Visszamosolyogtam és vártam a hatás szünetet. Végül akkorát lekevertem neki,hogy a tenyerem bizseregni kezdett.
-Te nem vagy normális.Leitatsz utána meg azt akarod,hogy járjunk. Na most takarodsz innen szépen el vagy még egyet kapsz de azt már nem a tenyeremtől.-ordibáltam le a fejét megmozdult,de a lábai nem.Nem hallottad,takarodj már.
-De nem mondtál választ.
-A tenyerem nem volt elég válasz? Akkor most mondom,hogy nem és takarodj.
-Rosszul fogsz járni.-fenyegetett meg.
-Csak is. Na menjél már vagy kihívom a zsarukat zaklatásért.

-Megyek,de még ezt nem tisztáztuk le.-fogta magát és elment. Zokogva a falhoz dőltem és csak engedtem  könnyeimet. Miért most történik minden?

11.fejezet

Mira szemszöge

Nem lehettem teljesen részeg,hiszen gyötört a bűntudat.Rodríguez feküdt mellettem és a nyakamat csókolgatta,amikor kinyitódott az ajtó és Neymar állt teljesen lefagyva ott állt. Meg se mertem mukkanni,inkább lehajtottam a fejem,s próbáltam láthatatlanná válni,de ez ebben a szituációban lehetetlen.Bármit mondanék,csak jobban okoznék neki fájdalmat.Azt hinné hazudok.Rodríguez is észrevette és felé nézett.
-Zavarsz!-mondta mély,ijesztő hangnemben.Neymar idegesen a hajába túrt.
-Látom.-szúrósan rám nézett és bevágta az ajtót.Csak akkor fogtam fel valamennyire,hogy mit tettem.Pont annak az embernek okoztam fájdalmat akit mindennél jobban szeretek.A hányinger kerülgetett az alkoholtól és saját magamtól.
-Folytassuk.-próbált visszahúzni Rodríguez.
-Ne.-ráztam meg a fejem,ami annyira lüktetett,hogy azt hittem megbolondulok.
-Jó,akkor hazaviszlek.-megfogta az egyik kezem a másik kezével,meg az arcomat felé emelte.-Sajnálom,azt hittem nem komoly ami köztetek van.-kért bocsánatot,de akkor ha meg látta,hogy együtt vagyunk minek tette? Egyáltalán én,miért tettem?
-Ne vigyél haza.-ellenkeztem.-Nem bírnék a húga szemébe nézni.
-Oké,akkor elviszlek egy szállodába.Ott nyugi van.
-Ne.Inkább itt maradnék és alszok egyet.-felvettem a ruhám és visszafeküdtem.A fejem rohadtul fájt,meg amúgy sem bírnék a többi ember előtt szem rebbenés nélkül elmenni.
-Itt maradok én is,de nyugi nem csinálok semmit.-tette fel mindkét kezét,és bebújt mellém.Hátat fordítva neki,engedtem,hogy az álom magával ragadjon.

Neymar szemszöge

A harag átvette az uralmat a józan eszemen.Gyors léptekben siettem el a buliról,egyenesen egy közeli kocsmába.Régebben idejártam,ha problémám volt.Leültem a pult elé és a legütősebb alkoholt kértem.Végül csak whiskeyt kaptam. Lehúztam és visszanyújtottam,hogy még nyugodtan önthet.
 -Valaki nagyon szomjas.-nyávogta a pultos csaj.
-A, na még önts.-ezt eljátszottam a tizedik körig.Felálltam,de az alkoholnak a hatására megszédültem és a széket magamra rántva estem el.Röhögve négykézláb a kocsma elé másztam és ott kényelembe helyeztem magam.Eszembe jutott,hogy mit tett az én "ártatlan" barátnőm.Üvöltözni kezdtem.
-Hogy az életbe tehette meg velem?Az volt a terv,hogy velem lesz este,nem pedig ezzel a senkivel.Ennyire nem vagyok jó,neki?-Elővettem a mobilom és annak az embernek a számát tárcsáztam,aki most mellettem állhat.
-Igazad volt,nincs hozzám illő csaj.-kiabáltam a telefonba
-Mi?-szólt bele Messi.
-Gyere értem,kérlek.
-Hol vagy?
-A kocsmában ahol felszedted az első csajod.-röhögtem a vonalba,de a csaj szótól,megint Mira jutott eszembe.Miért tette?Ennyi,nekem nem kell magyarázkodnia.Láttam amit láttam.A számát kikerestem és üzenetet kezdtem írni.

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Attól,hogy teljesen részeg vagyok,mindent így is gondolok Holnap egy fokkal jobb lesz,ettől az üzenettől. A köz világítás megvilágította Messi kocsiját,ahogy előttem kiszáll és leparkol.
-Veled meg mi az isten történt,haver?-kérdezte idegesen,de nem nagyon foglalkoztam vele.Segített felállni és beültetett a kocsiba.
-Na,de választ kérek.Mi történt?-kérdezte útközben.
-Tudod,rohadt jó érzés amikor a a barátnődet látod mással az ágyban,előtte meg lekoptat egy nyolc éves kis csajjal.
-Mi van? Mira megcsalt?-ráncolta össze a homlokát.
-Ja.
-Na haver,akkor most össze kapod magad és a focira koncentrálsz és nem rá.Oké?-parancsolt rám.
-Hagyjál mán ezzel.Profi vagyok nem amatőr.-toltam le és becsuktam a szemem.Próbáltam józanon gondolkozni.

Mira szemszöge

 Rodríguezt átkarolva ébredtem fel.Annyira megijedtem,hogy felugrottam és azon kezdtem töprengeni,hogy mi az istent keresek én itt. Homályos képek villantak be a tegnapról.Ronaldo,Viki,Götze,whiskey és Rodríguez meg én,ahogy felfelé tartunk az emeletre.Végül az,hogy Neymar becsapja az ajtót. Megszédültem és a lábaim elgyengültek. A földön koppant egy nagyot a fejem. A könyökömre támaszkodtam és vártam,hogy a másnaposság csillapodjon,közben Rodríugez is felébredt.
-Te mit keresel a földön?-ásított és nyújtózkodott egy nagyot.
 -Nem tudom.-lassan megtámaszkodtam az ágy szélébe és felültem.-Ugye semmit sem csináltunk?
-Hát az elején jól szórakoztunk,de a barátod közbe zavart és elaludtál.Fáztál majd hozzám bújtál. Rémlik?-nevetett gúnyosan,majd felöltözött. Visszalépett hozzám és segített felállni.
-El ne engedj,elesek!-parancsoltam rá.
-Oké.-nevetett.-Ülj le.-lehuppantam az ágyra és próbáltam felidézni a tegnapot,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Jesszusom.-kaptam a szám elé a kezem és egy könnycseppet engedtem útnak.
-Mi az?-ült le mellém.
-Felfogtad mit tettem?-kezdtem ordibálni.-Megcsaltam a barátomat,csak mert ittam.-arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem.Rodríguez nem értené meg a helyzetem,hiszen nincs egy normális kapcsolata gondolom.Csak fut a szoknya után.
-Áttudom érezni amit a pasid érez.-nevetett.-Engem is megcsalt a csajom,de annyira szerettem,hogy adtam neki egy újabb esélyt,de végül az apámmal csalt meg.-megsajnáltam és a szemébe akartam nézni,hogy most mit érez.De akkor is ezzel a sztorival, nem tudott sokat segíteni.
-Ez mikor volt?-felemeltem a fejem,de a látvány biztos rossz lehetett.Sötét karikás szem....ahh végem.
-Még nincs három hete.
-Hamar túl léptél.
-Minek sírjak? Az a csaj egy ribanc,undorodom tőle,de ezt most hanyagoljuk.
-Ja,szerintem is.-húztam el a számat.-Na,most az a jó kérdés,hogy hova menjek?
-Gyere hozzám.-mutatott az arcára,ami olyan volt mint egy reklámfilm.
-Csábító ajánlat,de kössz nem.-utasítottam el.-A bátyám egy ideig itt lesz,majd nála ellakok.-jutott eszembe a csodás hír.
-Te tudod,de most sorry,lépek-állt fel és felrántotta a kilincset,de visszanézett.-Sok sikert,élmény volt veled.-kacsintott.-Jó volt elmúlt na puszi.-küldött egy csókot és otthagyott.Utána vágtam a párnát,de már késő volt.Inkább egy üveget vágtam volna a fejéhez legszívesebben.
Lassan kifujtam a levegőt és arra jutottam,hogy nem szabad itt siránkoznom egy idegen lakásban.Elővettem a mobilom.Egy bejövő üzenet. Megnyitottam és olvasni kezdtem amit Neymartól kaptam:

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Mintha kést döftek volna belém.Ennyire elrontottam? El se hiszem,hogy Neymar ezt kívánta,pedig csak véletlen volt az egész. Felálltam és próbáltam egyensúlyban maradni.A hajamat gyors hátra fogtam és megigazítottam a ruhám,végül remegve kiléptem.Síri csend honolt a házban,ezért nyugodtan lesétáltam a lépcsőn.A kijárat felé vettem az irányt,de észrevettem,hogy három szem pár engem bámul a pultnál.Neymar,Messi és Ronaldo.

10.fejezet

Mira szemszöge

Az utcákban sokszor megálltunk a rajongók miatt,hiszen négy híres hazai focistáról van szó.Még egy meccset is játszottak egy kisebb pályán,ahol a kapu téglákból volt felállítva.10-12 éves srácok lehettek,de látszott a profikon,hogy hadják őket nyerni.Még a meccsük tartott egy idős asszony jött hozzám kézen fogva egy kislánnyal.
-Szép vagy Mira.-szólt nekem a kislány,de azt nem tudom a nevemet honnan tudja.-Tudod,még te nem voltál,mindig azt játszottam,hogy ő a férjem.-mutatott Neymarra.-Anya azt mondta,ha nagy leszek akkor én olyan szép leszek mint te és nekem is lesz egy Neymarom.-mesélte a történetet a kislány én meg mosolyogva hallgattam őt.Legalább ő nem gyűlölködik csak azért,mert a "nagy szerelmét" mással látja.Átkarolta a derekam és hatalmas barna szemeivel nagyokat pislogott.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Rosita.
-Figyelj csak Rosita.-leguggoltam hozzá,hogy a szemébe nézhessek.-Te most is nagyon szép,okos kislány vagy.Anyukádnak igaza van,hogy gyönyörű leszel és sok fiú utánad fog nézni,de ahhoz,hogy boldog legyél,nem kell egy focista legyen a te herceged.
-De neked Roni is volt aki szép fiú és most meg ez a kicsi Ney.-becézte őket amin elnevettem magam és átöleltem a kislányt.Kész kis hölgy áll itt előttem.
-Nekem így hozta a sors,nem tehetek róla.
-Ez nem ér.-fonta össze  a karját és durcásan rám nézett,azokkal a gyönyörű szemeivel.-Én is akarok egy Neymart,hogy vigyen sütizni és mindenhova játszani.-kezdett ott nekem toporzékolni,és a szemeiből könnycseppek kezdtek hullani
-Figyelj csak rám.-fogtam meg a kis kezét.-Szeretnéd,ha Neymar elvinne téged,oda ahova,te csak akarod?-kérdeztem,ő meg mint egy kiskutya,elkezdte rázni boldogan a fejét-Na akkor várj meg itt.
A kis meccsett félbeszakítva és néhány szúrós szem kíséretében,félre hívtam Neymart.
-Mi az?-kérdezte idegesen.
-Látod az a kislányt?-mutattam Rosita felé.Neymar bólint és kérdőn méreget.-Most vele beszélgettem,veled akar találkozni.
-Sokan akarnak velem.-vigyorgott és a haját kezdte igazgatni.
-Ne játszd a fejed.Vidd el légyszi őt bárhova,ahova akarod,játszótérre például.Na az én kedvemért-kérleltem és bevetettem a kutya pofi arcomat,aminek nem tudott ellenállni.
-Na jó.-adta meg magát-De csak a te kedvedért.-közelebb lépett és szorosan átölelt.Kiszabadítottam magam és Rositahoz húztam.
-Szia Rosita.-köszönt Neymar -Hallom valaki nagyon szeret engem,akkor ez az illető agyon nekem puszit ide.-mutatott az arcára.Rosita habozás nélkül egy nagy cuppanósat nyomott az arcára.Elkértem a nagymamájától  és amíg a pici lány és a néni búcsúzkodtak,Neymar odalépett hozzám és a fülemhez hajolt.
-De a ma este még áll.-suttogta és elsétáltak.

A kis meccset  persze a nem a profik nyerték.Mikor megtudták,hogy Neymar elment a kislánnyal,röhögésbe törtek.
-Hallod Thiago a te gyerekednek nincs szüksége bébi szeterre? Santos vállalja.-röhögött Marcelo.Fejemet rázva előre siettem és az úton bevártam őket,hogy együtt érkezzünk meg az eredetiprogramra.

* parton*
 Az egész bulit úgy képzeltem el,hogy a Brazil csapat lesz szűk körben.Erre meg mit látok.Vagy ezer ember Oscar üdülőjében.A medencében lányok koktéloznak és a szingli focisták gyönyörködnek bennük.Szerintem az összes ország válogatottja itt volt,aki bejutott.
-Neymar?-próbálta túl kiabálnia tömeget Oscar.
-Majd jön.-kiabáltam én is,de nem értette és ott hagyott.Leültem egy napozóágyra és vártam,hogy felbukkanjon egy sárga mez,de nem.Helyette a Német,Kolumbiai,Olasz mezt láttam,de egy Portugál mez is felbukkant és észrevett.Ronaldo a Portugál mezében jött oda hozzám,kezében két koktéllal.
-Iszunk?-nyújtotta oda az egyiket.Semmi válasz nélkül kivertem a kezéből. A szilánkok,csak úgy pattogtak a csempén.
-Hát ha nem vagy szomjas azt mondhattad is volna.-lábával a napozó ágy alá söpörte a szilánkokat.
-Mit akarsz?
-Semmit,miért?-mosolygott amitől kirázott a hideg.-Úgy nézek ki mint aki akar valamit?-mosolygott tovább és belekortyolt a koktélba. Kicsit megkívántam én is az italt,ezért felpattantam és befelé vettem az irányt.Oscar háza fantasztikus.A nappali hatalmas.Bárpult,tánctér,asztalok és a DJ-nek helye is volt,bár most gépről ment a zene.Inkább szórakozó helynek tűnt az egész.Leültem a pult elé és vártam,hogy valaki végre kiszolgáljon.
-Mit adhatok?-jött a robotos duma a pultostól.
-Öt whiskeyt.-felelt valaki helyettem.A pultos bólint és már öntötte is.

-Hé!-szólaltam meg,de nem foglalkozott velem.Hátra fordultam,hogy jól letoljam,aki helyettem válaszolt.
-Hali.-integetett mint egy hülye.
-Hello.-röhögtem.- James Rodríguez?
-Ja,meghívlak egy körre,de segíts oda vinni őket.-mutatott egy asztal fele,ahol már ültek.Megfogtam két pohárt és az asztalhoz indultam,nyomomban Rodríguezzel.
-Bemutatom nektek Jessicát.-mondta a többieknek.
-Az ki?-kérdeztem.
-Te.
-Én Mira vagyok,de nem baj.
-Ja,oké,akkor ő itt Mira.-próbálkozott újból. Az asztalnál egy Német ült meg egy csaj Barcás mezben.Leültem a lány mellé és lehúztam a whiskeyt.
-Az igen.-mosolygott a csaj mellettem.-Viki vagyok,ő meg Götze.-mutatta be a Német focistát.
-Hello.-igazat megvallva nem szeretem a német focit.Túl erősek és úgy játszanak néha mint a robotok.Erővel veszik el a labdát és rúgják,de Götze normálisnak tűnt.
-Focizol?-kérdeztem a csajt.
-Igen,a Barca női csapatában vagyok.Te?
-Hát én Neymar barátnője vagyok.
-Ohh,az más,de nem is focizol?
-De régebben,de mostanában nem annyira.
Kb.az ötödik poharamnál tartottam,amikor Rodríguez félre hívott egy nyugis helyre.Az alkohol megadta a hatását,szédültem nagyon.Rodríguezben is volt ,de amennyi bennem......
-Kérdezhetek valamit?-a falnak döntött és közelebb hajolt az arcomhoz.Az alkohol érződött a leheletén,de nem ellenkeztem és engedtem,hogy azt csináljon velem amit akar.Most már mindegy,az alkohol felettem uralkodik,később ráérek magyarázkodni.
-Mit akartál kérdezni?- löktem el magamtól és a számhoz kaptam a kezem.
-Gyere fel az emeletre,szórakozzunk.-lihegte és erőszakosan tovább csókolt,majd fel vitt egy szobába.

Neymar szemszöge

Rosita aranyos kislány,csak nagyon lefárasztott a folyamatos ugrabugrálásával,de Mira is hiányzott nagyon. Leadtam a kislányt a nagymamájánál és a partra siettem,ahol tombolt a zene.Mindenkit végig kérdeztem kint,hogy hol van a barátnőm,de senki sem látta még.Gondoltam bent van,de ott sem volt.Feladtam a keresést,ha hiányzok neki majd ő keres,végül lementem a srácokhoz a partra focizni.

-Kössz a játékot.-pacsiztam le velük és kifulladva bementem,a pultostól kértem egy erős koktélt.Kortyolva iszogattam és vártam Mirát.De sehol semmi.Ideges lettem és a legrosszabb jutott eszembe,hogy talán baja esett.
-Nem vigyázol eléggé jól a csajodra.-ült mellém Mario Götze,akivel örök ellenségek vagyunk,egy tavalyi meccs óta.
-Mivan?
-Hát a barátnőd most eléggé jól érzi fent magát.-mutatott az emeletre és röhögve ott hagyott. Nem akartam arra gondolni,de sikerült. Mira megcsal engem?-villant át a gondolataim közt. Kínos vigyorral felálltam és felmentem megbizonyosodni róla,hogy a barátnőm nem csal meg.Vettem egy mély levegőt és bíztam benne,hogy az ajtó mögött nem Mira lesz.Felnyitottam a kilincset és mikor megpillantottam kik fekszenek együtt az ágyban egy világ omlott bennem össze.

9.fejezet

Mira szemszöge

-Na végre,hogy itt vagytok.-pattant fel Raffaella a napozó székről és hozzánk sietett.Olyan gyönyörű volt Neymar húga.Irigy voltam rá,hiszen csodálatos arcvonásai voltak.-Raffaella vagyok.-ölelt meg kedvesen,amit én persze viszonoztam.Örülök,hogy végre megismerem.
-Mira,gyere vigyük be a cuccaidat.-szólalt meg mellettem  Neymar. Bólintottam,de Raffaella ellenkezni kezdett Neymarral.
-Jaj,te most érkeztetek.Beszélgessünk egy kicsit.-megragadta a kezem és behúzott a házba. Egyszerűen gyönyörű volt az otthona. Meleg érzést sugallt felém a falak bíbor színe.A bútorok modernek voltak és a polcok tele voltak képekkel,amin ő és Neymar mosolyognak.Biztosra veszem,hogy a kapcsolatuk nagyon erős.
-Neymar te vidd fel a  cuccait.-parancsolt a bátyára,aki lihegve húzta maga után a csomagjaim.A szemét forgatni kezdte és tovább szenvedve az emelet felé vette az irányt.Megsajnáltam szegényt és felpattantam.
-Várj segítek.-siettem oda hozzá,végül elvettem az egyik táskát. Neymar erőltetett felém egy mosolyt, a húga felé meg kinyújtotta a nyelvét.Az emeli rész nagyon tágas  volt a lenti helyiséghez képest.Neymar benyitott az egyik ajtón,ami az én szobám lesz.Azt hittem ott esek össze,hiszen álmaim szobáját láttam magam előtt.Gyönyörű volt a szoba,csak hát nem annyira az én színem volt a lila.

-Tetszik?-kérdezte Neymar és teljes erőből a földhöz vágta a cuccaim.
-Hé.-ütöttem a karjára amit megbántam.Megfogta a derekam és az ágyra dobott.Az ágynemű levendula illata megcsapta az orrom és egy gyönyörű kertbe éreztem magam,de ezt a csodálatos érzést Neymar megszakította.Rám ült és az csinálta amire leginkább érzékeny vagyok,csikizni kezdett.Síkitozni kezdtem,de Neymar folytatta,még akkor is,hogy a húga a nappaliból hallgatta a mi a hancúrozásunkat.
-Állj már l....-kiáltottam,de a hangom elcsuklott..Neymar abbahagyta és mellém feküdt.
-Bolond vagy.
-Te meg csikis.-felemelte és a kezét a derekamra akarta,helyezni,de megállítottam egy csókkal.Neymarral a gyengéd csókunkat szenvedély megérezte.Beletúrt a hajamba és a nyakamat kezdte csókolgatni,amitől kirázott a hideg.A kezei a pólóm alá csúsztak,de hirtelen megállítottam.
-Ne itt.-lihegtem.
-Nem jön fel és valamivel fel  kell avatni ezt a szobát.
-Házakat szoktak,de én akkor is félek.
-Mitől?
-Hogy ránk nyit.-Neymar felugrott és egy kulcsot vett le az asztalomról.Az ajtóhoz lépett és bezárta.
-Most már megnyugodtál?
-Igen.
Levette az ingét és a földre dobta. Kicsatolta az övét és elkezdte lehúzni magáról a nadrágot.Visszadobta magát az ágyra és gyengéden csók csatába törtünk.A kezeit a derekam köré fonta,de nem bírta ki és ismét alá nyúlt.
-Vedd le.- csókoltam meg finoman és Neymar eleget tett a kérésemre.A szoknyám és a blúzom a földön landolt az ő cuccai mellett.Megbabonázva érintettem meg izmos combjait és végig húztam a a térdétől a derekáig a kezem,de  a csípőjénél megállt a kezem és vártam a következő lépést.Neymar levette a melltartóm. Mire a dolog lényegéhez értünk volna,az ajtó kopogás félbe szakított minket.Kínomban elnevettem magam, majd mindketten tempós öltözködésbe kezdtünk.
-Nyiss ajtót.-majd oda dobta nekem az ingét.Magamra vettem és gyorsan begomboltam rajta néhány gombot végül becsuktam a szemem és nagy levegőt szívtam,végül ajtót nyitottam.
-Zavarok?-kérdezte szem rebbenés nélkül Raffaella. Kínomban meg se szólaltam,csak vártam,hogy a barátom mellém álljon,de nem tette. Az ágyon ült és úgy csinált,mint aki jól végezte dolgát. Bevallom az ajtókopogásig mindent jól csinált.
-Nem,éppen öltözni készültem.-próbáltam hazudni,de Rafaella átlátott rajtam.
-Ahham,és Neymar ingét akartad felvenni?- a rohadt életbe-gondoltam magamba.
-Na érzem,hogy valamit félbeszakítottam és bocsánatod is kérek,de az a helyzet,hogy itt vannak a nappaliban páran a csapatból és azt mondták,hogy megbeszéltetek valamii bulit.-hátra fordultam Neymarhoz,de ő csak megrázta a fejét.
-Mond neki,hogy máris lent vagyunk.-Raffaella mosolyogva bólintott,de élvezte a helyzetet,hogy megzavart minket.
Idegesen dobáltam ki mindent a táskámból a földre,de nem találtam semmi ruhát.
-Mi a baj?-ült le mellém Neymar a földre és megpuszilta a vállam.-Mellesleg elég sexy vagy ebben az ingben.-felé fordultam és egy  fel vontam a szemöldököm. Csak én érzem magam kínosan,hogy valami olyat zavartak meg ami nekem sokat jelentett volna?
-Mi van? Úgy nézel rám mint valami bolondra.-tette fel a kezét.-Engem is zavar. Akartam volna,de igazad volt. Itt nem lehet,de megigérem este elviszlek valami nyugodt puccos helyre és bepótoljuk.-megrántottam a vállam és néma csöndben tovább dobáltam a ruhákat.
-Ezt fejezd be.-kapta ki a kezemből az egyik nadrágot.-Az első meccsünkön akartam volna ezt odaadni,de úgy érzem most van rá szükséged.-és a sportáskájából elővett egy ruhát.
-Miért tartasz női ruhákat ott?-mutattam a táskájára.
-Mert valaki a dolgait az én táskámba rakta.-lehajtottam a fejem,hogy ne lássa,hogy nevetek.Nekem nem fért már be a cuccom,neki meg ott volt egy csomó hely.-De este ebbe viszlek el,ha vége ennek a bulinak.-kivettem a kezéből és  háttal neki felvettem magamra.

-Azt hittem én adom rád.-és az édi kiskutya pofijával próbált hatni rám.
-Így jártál,de öltözz már fel te is.Lent megvárlak.

-Valaki nagyon csini.-lépett hozzám Marcelo és egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm, neked is jó a............... mit keres rajtad a mez?
-Hát ilyen összekovácsoló buliba megyünk.Mi mezben ti csajok meg csiniben.-vigyorgott.
-Értem,legalább lesz ott lány is.-nyugtattam magam.
Leültem az egyik fotelbe és a három focistát kezdtem méregetni.Marcelot,Thiagot és Davidot,mire végre Neymar lejött egy nadrágban,kezében a sárga felsővel.
-Miért nem fent vetted fel?-toltam le,de ő csak megvonta a vállát és itt mindenki előtt felvette.

-Na hova megyünk?-mosolygott mindenkire csak rám nem.Istenem,ilyenkor,hogy tudom utálni.
-A partra gondoltunk.Oscarnak van lent üdülője ott van medence is a csajoknak,mi meg lemegyünk a tengerhez.-magyarázta Thiago és felpattantak mind a hárman egyszerre.
-Rafaella te jössz?-fordultam felé.
-Nem,várom Pedrot.
-A taxist?
-Ja,izzik köztük a levegő.-válaszolta Neymar és megfogta  a kezem.Kimentünk és gyalog elindultunk mindannyian,végre a Tengerpartra bulizni.

8.fejezet

Mira szemszöge

A braziliai reptéren mindenki kedvesen fogatta Neymart,mintha már régóta jóban lennének egymással.Igazat megvallva,engem nem nagyon vettek észre,vagy csak nem akartak.A kijáratnál egy taxis várt minket kezében egy táblával,amin Neymar és az én nevem állt.A taxis észrevett minket és gyors léptekben odesietett Neymarhoz, végül átvette a csomagjait.
-Az enyémmel mi lesz?-kérdeztem kétségbe esve.Rosszul esett,hogy senki nem vett rólam tudomást az elmúlt pár percben.Neymar fütyült egyet és a taxis visszasietett,elvette az én csomagomat is.Tisztára olyan volt,mintha Neymar lenne a gazda ez a hapsi meg a kutya.Ezt a gondolatot félre tettem és beültem a kocsiba. Neymar előre ült én meg egyedül gubbasztottam a keserves gondolataimmal  a hátsó ülésen.Az ide érkezést nem így képzeltem el.Azt hittem a tengerpartra megyünk,ahol tejben,vajban kényeztetnek minket.Kicsit beképzeltnek érzem magam most.
-Neymar.
-Mi az.-fordult hátra felém.
-Most hova megyünk?-kérdeztem
A drága egyetlen szeretni való barátom a kérdésemmel nem is foglalkozott csak az edző táskájában kezdett keresgélni.Mintha olyan nagy lenne.Végül elővett egy sárga mezt és egy női stoplis cipőt.Értetlen tekintetet vághattam,mert Neymar perverzül rám mosolygott.
-Öltözz fel.-vigyorgott.
-Itt?
-Igen,itt és most. Nyugi Pedro nem fog kukkolni.
-Az ki?
Neymar nevetve megrázta a fejét és a taxisra mutatott.
-Mira ő itt Pedro,Pedro ő itt a hisztis barátnőm Mira.-mutatott be minket egymásnak,de az rosszul esett,hogy hisztisnek nevezett.
-Nem vagyok hisztis,de most forduljatok el,mert átöltözöm.-emeltem fel a ruhát jelzés képen.-Pedro te meg az utat figyeld és ne a visszapillantó tükröt.-hadartam a taxisnak aki csak összeráncolt szemöldökkel rám nézett.-MONDOM AZ UTAT FIGYELT!!!.-sikítoztam,mert majdnem neki mentünk az előttünk elsuhanó autónak.Neymar alig kapott levegőt annyira nevetett a jeleneten. A nyugalmam kedvéért rátekertem egy vékony sálat a a tükörre és öltözni kezdtem,egy szem pár folyamatos bámulása közben,hiszen Neymar mindegyik béna mozdulatomat figyelte.
-Itt vagyunk.-szólalt meg Pedro és leállította a motort.Kinéztem az ablakból és egy nagy stadiont pillantottam meg tőlünk vagy 100 m-re.Kiszálltam a taxibol és minden cuccomat otthagyva a stadion elé szaladtam.A híres Maracana stadion előtt.Elővettem a telefonom és selfiezni kezdem úgy,hogy a stadion a háttér. Még csak a képernyőt se tudtam megnyomni,mert Neymar kikapta a kezemből a mobilom.
-Vagy ezer képet csinálhatsz majd,de most gyere.-megragadta a karom és húzni kezdett maga után.A stadion belülről  még szebb volt.A folyosón,ahol sétáltunk kisebb szekrények voltak a fal elé  helyezve,amiben trófeák,érmek és képeket helyeztek el.
-Majd ezt is lefényképezzük?-mutattam az öt világ bajnoki trófeára.Neymar bólintott és átkarolta a vállam az egyik kezével és így sétáltunk tovább a folyosó végéig.Egy nagy kék ajtó állt előttünk.Neymar kinyitotta és a stadion füves részén találtam magam.A pálya közepére kocogtam és ámulva figyeltem a hatalmas stadion belsejét.
-Ez gyönyörű.-suttogtam . Neymar kicsit furán nézett rám,de én egy olyan lány vagyok aki jobban örül ha egy stadionba látogat,minthogy egy butikba vásároljon.Inkább legyen pláza és stadion.
-Na,milyen?-ölelt át hátulról Neymar és egy puszit lehelt a nyakamra.
-Csodás.- nyomtam egy puszit az arcára.-Ott fent fogok nektek szurkolni.-mutattam a nézősor felé.Neymar mosolyogva rám nézett és közelebb hajolt.A szánk majdnem összeért,de az ugráló focisták közbe zavartak.
-Jó időzítés.-dünnyögte Neymar és megfogta a kezem.
A sárga mezben ugráló focisták bemelegíteni kezdtek,de egy ismerős arc észrevett. Marcelo odafutott hozzám és felkapott,úgy pörgetett meg a levegőbe. A Realban ő volt az egyetlen aki kedves volt velem,na meg egy ideig Ronaldo.
-Mira örülök,hogy látlak.-rakott le és szorosan átölelt.Alig kaptam levegőt,de Neymar leszedte rólam.
-Én is örülök.
-Hallottam együtt vagy ezzel a bolonddal.-pacsizott össze Neymarral. Sosem gondoltam volna,hogy egyszer együtt látom őket,de még azt se tudtam,hogy a válogatottban van.
-Akkor Marcelonak itt hagylak,majd ő bemutat a többieknek.-nyomott egy puszit a számra és elrohant.
-Na lepasszoltak,de sajnálattal közlöm én is megyek.-húzta el a száját.-Örülök,hogy láttalak és még sokszor fogjuk látni egymást.-kacsintott és Neymarral egyetemben ő is itthagyott.
Félénken oda sétáltam a többi focistához és megálltam előttök.
-Szia.-szólalt meg aszt hiszem Oscar,de csak tv-ben láttam eddig.
-Sziasztok.
-Oscar vagyok,te meg....-nézett rám segítséget kérve.
-Mira-mosolyogtam rá-Mira Santos.
-Ott nevelkedtem.
-Mi?-ráztam meg a fejem értetlenül.
-Jaj te.-fogta a fejét.-Santos FC az egy foci csapat itt Brazíliába. Neymar is ott volt,de mint te is tudod átszerződtették és engem is.
-Téged hova?
-Chelsea.
-Ahhan.-néztem rá értetlenül még mindig.
-Ne mond,hogy nem tudod melyik csapat.
-De tudom David Luizt onnan szerződtették át a múlt héten.-válaszoltam,bár magam sem tudtam,hogy ezt az infót tudom.
-Mi van velem?-jött oda egy nagy loboncos srác,ki nem volt más mint David Luiz. Annyira meglepőtten,hogy felsikítottam.
-Ennyire ijesztő vagyok?
-Nem,csak a hajadat végre levághatnád.-válaszolt David kérdésére Oscar.
-Mondtam már,hogy ezt fejezd be.-és leteperte a földre Oscart. Mosolyogva néztem a verekedésüket,de egy erős kar megfogta a vállam.Hirtelen hátra fordultam és egy barna sráccal találtam magam szembe.
-Thiago Silva.-nyújtotta a kezét.Kicsit ijesztőnek tűnt,de barátságosan nézett rám a sötétbarna szemeivel,így nyugodtan kezet fogtam vele.
-Mira Santos.-mondtam a nevemet és kivettem a kezéből a foci labdát. Dekázni kezdtem.
-Egész ügyes,na de most mutasd,hogy rúgsz kapura.-dicsért meg.-vagy mégsem.-nézett a kijárat felé ahol Neymar állt.
-Na,majd legközelebb. végül mégis berúgtam a labdát,de kapus nem volt ott,bár szerintem így is érvényes volt.A többiek csak tapsoltak én meg pirulva Neymarhoz szaladtam.
-Ügyes vagy és az a dekázás is profi.-dicsért meg az én szerelmem.Nem bírtam tovább és szorosan átöleltem.Egy forró csókot nyomtam a szájára,de  levegő hiány megszakított minket.
-Menjünk,mert Rafaella vár.
-Oké,de átszeretnék előtte öltözni,lehetőleg nem a taxiban.
-Jó,menj az öltözőbe,hozok valami ruhát.
Az öltözőjük egyszerűen csodálatos.Minden brazil színekben pompázik.Vajon az Argentín vagy Spanyol válogatott csapatnak is ilyen stílusú az öltöző,vagy az ő nemzetüké? Szegény Piqué jutott eszembe.Mihamarabb beszélnem kell vele és tisztázni a dolgot.Nem jó ez így senkinek,de benne van az is a pakliban,hogy ha Neymar megtudja. És akkor mi lesz? Csak azt kéne még a fejemre,hogy Piquét is megverje.
-Na itt is vagyok.-toppant be Neymar a kezében egy csinos ruhával. Mint szokta most is ő öltöztetett fel de most egy kicsit tovább tartott mint szokott,de a végeredmény tetszett.

-Szerinted bírni fog?-kérdeztem idegesen  Rafaella háza előtt. A  tenyerem izzadni kezdett és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira féltem.Istenem,csak kicsit bírjon!Imádkoztam magamban.
-Nyugi.-suttogta Neymar.-A húgom szeret ismerkedni és már nagyon vár téged.-próbált nyugtatni,de mint mindig most sem sikerült lenyugtatnia.Neymar bedugta a kulcsot a zárba ami kattan egyet és beléptünk a házba,ahol a kertben várt minket Neymar húga,Rafaella.

7.fejezet

 Sziasztok.Szeretnélek titeket megkérni,hogy aki olvassa a blogom az iratkozzon fel,hogy tudjam szeretitek e a blogot és nem hiába írom az egészet. Előre is köszi!-Cs

Mira szemszöge

Nem akartam elhinni,hogy Marco áll az ajtóban. Minek van itt? Azt mondta,hogy neki most a vb nyitó ünnepségén a helye. Gondterhelten Neymart figyeltem aki,csak mosolyogva bámulta  a vendégeket.Ja,igen neki nem mondtam,hogy ő a bátyám és a családja. Marco belépett az ajtón és amikor megpillantott,mosolyra húzta a száját,de  nem mozdult,ahogy én sem.
-Nem téged vártunk.-szólalt meg Messi kissé undok hangnemben. Marco értetlenül téblábolt maga előtt ,de mikor megpillantotta elkerekedett a szeme.
-Lionel Messi?-dadogta tátott szájjal.
-Ja,aláírást vagy képet esetleg?-hadarta a megszokott dumáját, ha egy rajongóval találkozik. Marco kihúzta magát és csak simán legyintett egyet. Messi vállat vont és a konyhába vette az irányt.Felálltam Neymar öléből és én kezdeményeztem a beszélgetést,bár semmi kedvem nem volt a képével beszélni,pláne nem a "családja" előtt.
-Minek vagy itt?-szólaltam meg. Neymar odalépett hozzám és ismét leesett Marco álla. Hát,mikor Ronaldoval voltunk együt, azt sem volt neki könnyű megszokni,de nem is kellett neki,hiszen itt hagyott.
-Elmondanád,hogy miért van veled két híres focista?-vont kérdőre,amit nekem kellett volna,de lecsúsztam róla.
-Semmi közöd hozzá,de ha már ennyire érdekel akkor elmondom.-forgattam a szemem és megfogtam Neymar kezét,aki biztatóan megszorította.-Ő a barátom,Messi meg a lakó társunk,ilyen egyszerű.-tártam szét a karom.Neymar odahajolt hozzám,hogy megmutassuk a bátyámnak,hogy tényleg együtt vagyunk.Végül megcsókolt,amitől teles testemben remegni kezdtem.
-Annyira nem értelek Mira. Most komolyan otthagytad Ronaldot,ezért a két akármiért.-mutatott a konyha felé  és Neymarra- Ronaldoval többet ért volna az életed. Realban játszik,milliomos klubban.-azt hittem felpofozom . Idejön kiosztani csak mert szerelmes vagyok egy focistába.Kit érdekel,hogy milliomos a Real Madrid.Ez nem a klubokról szól,hanem rólam és Neymarról.
-Marco,most komolyan azt hiszed,hogy Ronaldoval csak a pénz miatt voltam?-akadtam ki teljesen.
-Nem,de..-mutatott Neymarra. Félbeszakítottam.
-Semmi de, Ronaldonak soha nem kellett a pénze és elmondom neked,hogy ők ketten sokkal jobban játszanak a pályán és az életben mint Ronaldo egyedül.-istenem, hogy hiheti a saját bátyám ilyeneket rólam.Ez is csak Ronaldo hibája,ha ő nincs akkor ez a baj sincs,de az is lehet,hogy akkor Neymarral sem találkoztam volna,hiszen ha nem futok el akkor nem üt el az autó és nem szeretek bele.
-Jól van sajnálom.-hajtotta le szomorúan a fejét.-Nem veszekedni jöttem.Látom szeretitek egymást.-nézett kettőnkre majd hazug mosolyt erőltetett az  arcára. Fúú,de utálom ilyenkor.
-Akkor minek jöttél,ha nem veszekedni?
-Beszélni veled,arról,hogy oda költözhetnél hozzánk Mexikóba,de mint látom ez lehetetlen.
-Jól látod.-mosolyogtam rá gúnyosan és Neymarhoz bújtam.Örülök neki,hogy ilyenkor itt van mellettem,bár egyszer sem szólalt meg,de gondolom nem akart bele avatkozni a dolgunkba,pedig tehette volna.
-Marco ugye ma a telefonba állítólag nagy dologban voltál,akkor most már nem is kell ott lenned?
-Eljöttem onnan. Úgyse veszik észre,de Ti.-bökött Neymar felé.-nektek nem kéne ott lenni?-mit érdekli Marcot,hogy ők ott vannak e vagy itt.
-Holnap megyünk,simán odaérünk.-felelte lazát Neymar és egy puszit nyomott a homlokomra.Istenem,de szeretem ilyenkor,meg úgy mindig.
-Te tudod.-emelte fel a kezét és hátra fordult Jessicához és a bébihez.
-Gyertek ide.-szólalt meg gyengéden.Jessica közelebb lépett és átadta a kisgyermeket Marconak.
-Mira ő itt Eduardo a gyermekünk.-ölelte át Jessicát és a kisfiút.Kicsit elérzékenyültem,hiszen csak az unoka öcsém és olyan aranyosak voltak együtt. A szememből egy könnycsepp gördült és utána már patakokban folyt a könnyem.Olyan gyönyörű dolog lehet egy gyermek és én így viselkedtem Marcoval.Odaléptem hozzájuk és ami meglepett,de megöleltem őket.Láttam a bátyám arcán,hogy boldog,de a felesége arca egy cseppet sem volt meghatódott.
-Megfoghatom?
-Persze.-felelte a bátyám és átadta a kezembe.Olyan pici és törékenynek látszott.Gyönyörű kék szemeivel engem nézett.Egy könnycseppem az arcára hullt,amire felsírt.Gyorsan visszaadtam Marconak és Neymarhoz léptem vissza,aki csak büszkén mosolygott rám.Letörölte a kezével a könnyeim és szorosan átölelt.Istenem,olyan jó volt érezni az illatát,amitől az ájulás kerülgetett.

-Mira mi most elmegyünk,de majd gondolom beszélünk hamarosan.-szólt közbe Marco.
-Hova mentek?-fordultam aggódva feléjük.
-Keresünk egy szállodát és holnap mi is visszautazunk.-válaszolta.
-Most komolyan eljöttél evvel a csöpségel ,ide egy napra se,hogy velem beszéljetek?-Marco elmosolyodott és bólintott.
-Muszáj volt,mert kinyomtál a telefonba.
-Máskor nem fogom,még végül a világ végére is utánam jössz.-nevettem zavaromban.A bátyám a szeret.-jelentettem ki magamban boldogan.
-Itt aludhatnátok ma.-szólalt meg Neymar.
-Nem akarunk zavarni,meg a kicsi este sír.-utasította vissza gyorsan Marco.
-Nem fog zavarni.
Marco Jessicára nézett aki csak megvonta a vállát,így a bátyámra hagyta a döntést.
-Ha nem zavarunk,akkor elfogadjuk a meghívást.-mondta és odajött megölelni engem és Neymarral kezet fogott férfiasan.

Egy óra elteltével segítettünk kényelembe helyezni őket. Jessica a kanapén a Eduardoval, Marco meg egy felfújható matracon aludt mellettük. Messi lemondta a mai bulit és besértődve a szobájába zárkózott. Nagyon senkit sem érdekelt az ő hisztije,de Neymar azért lenyugtatta.Mindenki bebújt az ágyába,én meg Neymar mellé. Aki átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
-Neymar!
-Hmm?
-Szeretnék Marcoékkal menni holnap.-mondtam,de Neymar felpattant és elkerekedett szemmel rám nézett.

-Oda akarsz költözni?-akadt ki,bár feleslegesen.Nem hallgatott végig,de megérdemli,hogy ideges legyen.Máskor ne szakítson félbe.
-Dehogy.-forgattam a szemem és visszahúztam az ágyba.-Tudod eszembe jutott,hogy te meg a Brazil csapatod egy külön szállodában fogtok lakni.Addig én ott leszek Marcoéknál,és nem kell feleslegesen szállodát keresnem.
-Azt hittem,hogy Raffaelllanál fogsz addig lenni.
-Kinél?-néztem rá értetlenül.
-A húgom Rafaella.Már megbeszéltem vele és már várja,hogy megismerjen.
-Hát velem nem beszélted meg,de nem mondom,hogy nem örülök neki.Végre megismerek valakit a családodból.-hátralöktem és egy forró csókot nyomtam a szájára,de Neymar belemosolygott.
-Maradjunk annyiban,hogy holnap elbocsájtod őket és mi kettesben elrepülünk utánuk egy magán gépen.-suttogta a fülembe és a nyakamat csókolgatta,hogy semmi képpen ne tudjak ellenkezni.

*Reggel*
Neymar karjai közt ébredtem.Átöleltem és megpróbáltam felülni,de ő visszahúzott és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jó reggelt kicsim.
-Neked is.-mondtam és végül felültem.Most nem húzott vissza,hanem felpattant és kiment a szobából otthagyva engem. Egy szál trikóban és bugyiban utána mentem,de ő  a nappaliba vette az irányt.Bár rajta sem volt más,mint egy fekete farmer gatya amit este nem vett le.Visszafordultam,de a hátam mögött Messi állt.Nem is reagált rám csak arrébb lökött és lement a lépcsőn.
-Bunkó.-szóltam utána,visszafordult és elém állt,amitől megrémültem egy kicsit.
-Mintha te olyan kedves lennél.Tegnap hazajössz totál csapzottan,kiabálsz a haverommal a másik haveromat megalázod,mintha nem látnád,hogy teljesen beléd esett és végül megint miattad,az esti programomat lekellet mondanom és még én vagyok a bunkó. Nem vagy semmi Mira.-kiabált le,amitől a reggeli hangulatom is megpecsélődött.
-Miért bajod az hogy nem néztem ki tökéletesen. Nem neked akarok megfelelni és semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel kiabálok és milyen jogod mondod azt,hogy megalázom Piquét. Hogy az istenbe esett volna belém. Alig ismerem és ő is eddig szinte csak sírni látott.-toltam le,de ő nem hátrált és ismét kiabáni kezdett velem. Hát mondhatom,jól esik a reggeli kiabálás.
-Olyan szerencsétlenül vak vagy. Nem csodálom,hogy  a kocsi is elütött.-na ez övön aluli volt.Szúrósan ránéztem,de neki csak a szeme sem rebbent.-Piqué szerelmes beléd,tegnap mondta itt a szemembe és,hogy miattad szenved,mert arra sem vagy képes,hogy beszélgess vele.Mindig lekoptatod és szaladsz Neymarhoz.-vetette oda gúnyosan.Nem tudtam már mit mondani neki,csak sírva berohantam a szobába.A párnába temettem az arcom és próbáltam elfelejteni Messi szavait. Még,hogy Piqué szerelmes lenne belém? Na ez csak vicc.Rosszul esett az is,hogy nyilvánosan a képembe vágja a tegnapi kinézetem. Nem illik egy lánynak ilyet mondani és én sem csodálom,hogy a felesége nincs vele.
-Ez meg mi volt?-jött be a szobába Neymar.-Azt hittem,hogy bever Marconak,Messi,amikor csak köszönt neki.Odajön hozzám és  hülye libának nevez téged.Meg tudod ezt magyarázni?-nem volt kedvem elmesélni Neymarnak,mert a reakciója is csak az lenne,hogy megverné Messit vagy leordítja és ez nem hiányzik nekik pont most.Meg ha megtudná Piqué vonzalmait felém,na tessék ebbe már bele gondolni se merek.
-Véletlen neki mentem.-mondtam végül és próbáltam visszaaludni,de a drága barátom megakadályozott.
-Délelőtt tizenegy van. A bátyád egy óra múlva idnul,mi meg máris utánuk és még össze se vagy pakolva.
Durcásan felültem az ágyban. Neymar megakart csókolni,de elüktem.
-Na ne lükdösél engem.-parancsolt rám,és csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Fél órád van ,hogy össze pakolj.-mutatott a képzeletbeli karórájára és kiment.
-Igenis uram.-szóltam utána katonásan,de ezt már nem hallotta.
Valójában nem kellett nagyon összepakolnom csak az új cuccokat dobáltam be a többi ruha közé és a fürdőből a dolgaimat,de azokat Neymar táskájába mert az enyémbe már nem fért.Mivel olyan okos voltam,hogy ruhát mára nem választottam ezért az összehajtott ruháim közül elő kellett guberálnom egyet.
-Mi tart már eddig? Mindjárt elmennek.-jött be vissza Neymar.
-Máris megyek,csak felöltözöm.
-Segítsek?-nézett rám a perverz tekintetével.Nem válaszoltam csak felé nyúnytottam a ruhám és engedtem,hogy öltöztessen pár elcsattan csókkal.
Végül már a tükör előtt álltam és megnéztem.hogy jól áll-e a ruha.

-Gyönyörű vagy picim,de most menjünk már le.-sürgetett és kézen fogva lementünk.
-Hűha,csodaszép vagy Mira.-dicsért meg Marco.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Na most itt a búcsú ideje.-jött le Messi a lépcsőn.-Örültem nektek,tartoztok egy bulival,na de most menjetek.Hiányozni fogtok.Sziasztok.-hadarta és kinyitotta az ajtót nekik.
Nem foglalkoztunk vele és illően elköszöntünk egymástól,bár nem olyan hosszú időre hiszen nem sokára ott leszünk mi is Brazíliába.
-Szeretlek Marco.-öleltem meg utoljára a bátyám.
-Én is húgi.-és elmentek.Előtörtek bennem a régi érzelmek amiket akkor éreztem amikor utólag elment.Neymar átölelt és visszahúzott a házba a cuccainkért.Neymar lehozta az övét és az enyémet.Messi a sajátját én meg bezártam az ajtót. Ha visszajövünk már nem ebbe fogunk lakni együtt,mert eladta Neymar és újat vesz majd .Állítása szerint már megunta.Hát igen,neki könnyű milliomos,de nekem ez a ház is nagyon tetszett.A reptéren Messivel el vált az utunk mert ő kihasználta focistáknak járó kényelmet a magán gépen. Neymar nem hagyott egyedül és a normális járatra szállt fel velem és elrepültünk egyenesen Brazíliába.

6.fejezet

Mira szemszöge

Reggel elég fáradtan keltem. Neymar már nem volt mellettem,pedig nem ártott volna egy reggeli csók.Kómás fejjel felálltam és a fürdőszobába vettem az irányt. Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és a tükörképemet kezdtem nézni.A hajam  kócosan állt és a tegnapi halvány sminkem is elkenődött.A kádba engedtem vizet és vettem egy forró fürdőt, s a gőzbe burkolódzva  azon gondolkoztam munkát kellene keresnem.Az nem megoldás hogy két milliomos focista eltart.Hátha esetleg fölvesznek egy bárba, vagy kávézóba, mint felszolgáló. Nem szeretek embereken élősködni,főleg azokon akiket szeretek.Kiszálltam a kádból,magamra tekertem egy fehér törölközőt,a vizet leengedtem és kimentem a fürdőszobából.Visszamentem a szobába és előkaptam ezt a csini ruhát.

Hajamat kivasaltam és lementem a nappaliba valami kajáért.A hűtő totál üresen állt csak egy puding és egy doboz tej volt + a sörös üvegek, amit Messi hagyott itt a majdnem, de nem sörpartiról.Becsuktam az ajtót.   -Tipikus focisták -füstölögtem - nehogy bármilyen ehető étel legyen itthon, a sörön némi müzlin és tejen kívül. -Na jó induljunk vásárolni. Gyorsan felhúztam a cipőmet, fogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Az előkertbe érve azonban földbe gyökeredzett a lábam. Az utcát ellepte egy rakás újságíró,és fotós. Szinte elvakított a vakuk felvillanása, a hangzavarban csak a következő kérdéseket véltem hallani:
-Igaz,hogy a barátját megverte Neymar Júnior?
-A Barcelona csapat tagjai is benne voltak?
-Szakított a barátjával,vagy még együtt vannak?
-Igaz,hogy önt is bántotta a focista?
-Tessék??? Mi van?? Mi az,hogy engem is bántott- e?!- kétségbeestem. Mit akartak ezek? Tálaljam ki Neymar és az én történetemet? Persze, csak hogy címlapsztorit csinálhassanak belőle- undorodva hátráltam előlük.
-Nem,nem ,nem és NEEEM.-kiabáltam közben.Hogy gondolják ezek,hogy engem bántott volna Neymar?Rohantam, mikor megcsörrent a telefon.
-Tessék?-szóltam bele idegesen.
-Szia cica,mi a baj?-Neymar hangját felismertem. Megkönnyebbültem mosolyodtam el,bár inkább vicsorgásnak tűnhetett.
-Képzeld,egy csomó újságíró a ház előtt van és idióta kérdéseket tesznek fel.Azt gondolják,hogy te megütöttél engem.Elhiszed? Most komolyan?
-Tudtam, hogy ez lesz.Ne is törődj velük,majd beletörődnek, hogy nem lesz sztori-nyugtatott a vonal másik végén.Nehéz lesz megnyugtatnia mert nem szeretnék botrányt. Ronaldo ezelőtt is hozott bajt a fejemre. Nem hiszem el, hogy még ezek után is beakar mocskolni, mikor végre új életet kezdenék.Ezt meg kell beszélnem vele. Fogtam egy taxit.  A régi házunkhoz indultunk el.Útközben azon gondolkoztam.hogy mit fogok neki egyáltalán mondani.Beállítok csak úgy és várom.hogy valami történjen?? Vagy talán én is megverem?? Na jó ez kizárt mert biztosra vettem, hogy könyörögni fog a bocsánatomért.
-Megérkeztünk.-állt meg a taxi a ház előtt. Kiszálltam, és kifizettem az utat.
-Nagy levegő, és nyugi- suttogtam magamban. Azt hiszem el fogok ájulni. Forgott velem a világ, mint aki berúgott. Közben mardosott az éhség.Remegő ujjal megnyomtam a csengőt és vártam,hogy kaput nyisson.
-Ki az?-kiabálta ki egy ismeretlen hang.Megköszörültem a torkom és megszólaltam.
-Mira vagyok.
-Ki??-kiabálta ismét.Nem szólaltam meg csak vártam A zár kattanva nyílt ki.Kikerekedett szemekkel bámultam az ismeretlen srácra aki ajtót nyitott.

-Ó te jó ég.-mondta mikor megpillantott.-Csini vagy.-kacsintott.
-Köszönöm,de ez most nem lényeg. Ronaldo hol van?-kérdeztem. Zavarba hozott..A srác a kérdésemmel nem is foglalkozott.Végig bámult rajtam és félmosolyra húzta a száját.
-Nathan vagyok.-nyújtott kezet.
-Mira,de légyszi mond el,hogy Ronaldo hol van?-könyörögtem.
-Ha bejössz akkor válaszolok.-vigyorgott.
-Még ilyen srácot-megadtam magam és bementem a házba,meg se várva Nathant. A bejárati ajtót kinyitottam és az emelet felé vettem az irányt,mivel Ronaldo szobája arra van.
A falak színe már megváltozott,de ez most ne volt annyira lényeges számomra. Benyitottam a szobába,de Ronaldo nem volt ott. Már nem is az ő ágya volt bent.A bútorok is mások voltak és a szoba színe se ugyanaz. Átvillant az agyamon,hogy talán elköltözött,de akkor vajon hova és mikor.
Egy kezet éreztem a derekamon.Kirázott a hideg mert nem Neymar érintése volt hanem........Hirtelen megfordultam és akkora pofont lekevertem Nathannak,hogy a földre esett.Hátrébb léptem,de az ágyhoz ütköztem. Ijedten huppantam a paplanok közé.
-Ejnye-ejnye..kelt fel a földről és fölém magasodott.Hátra lökött és rám akart ülni,de én hirtelen felpattantam és még egy pofont lekevertem neki.
-Normális vagy?-ordítottam rá.-Azért jöttem,hogy Ronaldoval beszéljek és nem azért,hogy egy senkiházi felcsináljon.-közelebb léptem-Vagy elmondod,hogy hol van,vagy nagyon megjárod.-fenyegettem.
-Oké..oké.-tette fel a kezét.-Elköltözött, eladta a házat és most Brazíliába rugdossa a a labdát.-mesélte és leült mellém.
-Na de ezt miért nem tudtad elmondani eddig.
-Csaj vagy én meg pasi,gondoltam,hogy szórakozhatnánk-vigyorgott
-Minden lánnyal ezt csinálod aki csönget a kapudon?
-Csak akik ilyen csinosak, mint te- gúnyosan vigyorgott. Tekintete a melleimet bámulta. Szánalmas volt az egész kis játéka. Azt hiszem hánynom kell. Kihátráltam a szobából egyenesen a lépcső felé.Alig mentem pár fokot, mikor éreztem, hogy erősen magához ölelt hátulról.
- Gyere vissza- rekedten zihált a fülembe. Alig kaptam levegőt.
-Engedj el- próbáltam kiszabadulni, de nem engedett.
-Na jó van- minden erőmet összeszedtem, és belerúgtam a lábába. A fájdalomtól enyhült a szorítás a mellkasomon. Kibújtam a karjai alól, és menekültem. Már az utcán voltam, mikor hallottam, hogy utánam kiabált.
-Ezt itt hagytad- a rácsokon keresztül átnyújtotta a táskám- láthatlak még valaha?
-Most komolyan viccelsz velem?- vetettem oda neki- soha. Utállak.
Könnyeimmel küszködve elszaladtam.
Mit gondol,hogy csak úgy lefekszem vele.Nem volt a legrondább fiú Nathan,de Neymart sosem tudnám megcsalni vagy más ránézni úgy mint rá.Ahhoz túlságosan szeretem.A telefonom csörgésére lettem figyelmes.Megálltam és kivettem a táskám aljából.Rejtett számon hívtak,de én attól felvettem.
-Igen?-szóltam bele.A vonal másik végén elég nagy hang hangzavar volt.
-Szia Mira,Marco vagyok.Hogy vagy húgi?-Istenem azt hittem kicsattanok az örömtől,mikor meghallottam Marco hangját.Egy éve nem beszéltünk a bátyámmal,mert ő elköltözött Mexikóba a barátnőjével.
-Else hiszem,hogy hallom a hangod.Jól vagyok,de te,hogy vagy és mi ez a hangzavar?-kérdeztem fülig érő szájjal.Még most se hiszem el,hogy felhívott.
-Jól vagyok.Főpróbán vagyok tudod a Világbajnokság nyitóünnepsége miatt. Hallottam,hogy Portugália is bejutott,gondolom már úton vagytok Ronaldoval.
-Nem vagyunk már együtt,de te mit keresel ott? Azt hittem nem bírod a focit.
-Díszletfelelős vagyok,de várj mit mondtál,már nem vagytok együtt?-jajj istenem nem mind1 neki az.
-Nem,de ha holnapután nyitóünnepség akkor az összes focistának ott kell lenni?-else hiszem hogy Neymar nem szólt,hogy már el is mennek Braziliába.
-Nem kell,csak ha szeretnék megnézni,bár a We are One biztos az agyukra ment,mert a hivatalos dala vagy mi a csoda.
-Marco miért hívtál fel?-kérdeztem hirtelen hiszen csak úgy most felhívott,ez kicsit gyanús.Kisebb csönd telepedett a beszélgetésünkbe.
-Hát...öhm....tudod sok minden történt ebben az egy évben velem és a feleségemmel Jessicaval.......
-A FELESÉGEDDEL?????-kiabáltam közbe. Miért nem szólt nekem,hogy elvette vagy miért nem hívtak meg az esküvőre?
-Várd meg még befejezem Mira.-parancsolt rám.Forgatni kezdtem a szemem,és durcásan tovább halgattam.-Na,Mira az van ,hogy elvettem Jessicát és született egy gyerekünk...........
-GYEREKETEK VAN?????-kiabáltam ismét és kinyomtam a telefont. Visszadobtam a táskámba és sírni kezdtem. Nem hiszem el,hogy a bátyám titkolózik előttem. Nem hív meg az esküvőjére amit még kiskorunkba megígért ,hogy én szervezem meg.Nem mellesleg gyereke is van attól a hárpia Jessicától aki csak a pénze miatt van vele. Neymar meg nem szól,hogy már el kellene nekik utazniuk,de Messi is szólhatott volna.A telefonom megint csörögni kezdett,de nem vettem fel.Nem voltam kíváncsi a bátyám eltitkolt életére.Legyen boldog a kis családjával engem meg felejtsen el egy életre.Eddig sikerült neki,hiszen egy év alatt egyszer sem keresett én meg ezerszer hívtam,de nem vette fel.Futni kezdtem,de a magassarkúba nehéz volt és ki is tört a sarka.Mint egy idegbeteg  úgy vettem le a cipőmet,végül mezítláb futottam tovább.Az utcánk sarkánál megálltam és kifulladva figyeltem.hogy az újságírók ott vannak-e még a ház előtt.Örömömre már nem voltak ott úgyhogy nyugodtan sétáltam az utcában a gondolataimmal együtt.Legszebb gondolatom: "Mennyire útállak Marco Santos" Sosem csalódtam ekkorát benne még akkor sem,mikor itt hagyott és ő új életet kezdett.
A ház előtt egy széttört kamera volt eldobva.Belerugtam,és bementem a házba.
-Szia Mira.-kapott fel Piqué,mikor beléptem.-Mindehol kerestünk,hol voltál?-kérdezte aggódva.-Na,de most megint miért sírtál.-rakott le és a szemembe nézett.Hát tudhatná,hogy ő az utolsó akinek elmondanám.Mindig kedves velem nem akarom terhelni az én súlyos próblémáimmal.
-Mind egy az most.Neymar itt van?
-Igen a fürdőszobában van.-mondta.Messi jött ki épp a konyhából kezében egy zacskó chipssel  és a szája is tele volt.
-Veled még beszédem van.-néztem rá szigorúan.
-Mit csináltam?-tette fel a kezét és ahogy beszélt a chips is kiesett a szájából.Nem bírtam ki nevetés nélkül,de végül csak mosolyogva megráztam a fejem és felszaladtam az emeletre Neymarhoz.Benyitottam a fürdőbe,ahol Neymar beszélt egy szál boxerben a tükörképéhez.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem tőle suttogva.Kicsit megijesztett ahogy a tükörképének mondja,hogy "Szia szép fiú","Ohh igen a nők bálványa vagy" és saját magának kacsingatott.
-Ohh szia Mira.-fordult felém zavartan.-Hol voltál?-kérdezte ő is.Haragudtam rá így nem válaszoltam, még akkor is hogy olyan jól nézett ki mint most.De akkor is itt fog hagyni.Nem bírtam tovább és kiabálni kezdtem.
-Hogy gondolod te azt,hogy nem szólsz,hogy elmész?Ezt elárulhattad volna.De még a hülye barátod sem szólt.Ez ekkora titok???Nem is tudod min megyek keresztül.Ma egy srác Ronaldo volt házában felakart csinálni,megüttöttem. A bátyám egy év után felhív bejelenteni,hogy elvedte a hárpia barátnőjét és még gyereket is csinált neki.A cipőm sarka eltört.Sírva futottam mezítláb vagy hat saroknyit és attól féltem,hogy az újságírók itt fognak állni.Egyáltalán te felfogtad,hogy min megyek keresztül? Itt akarsz hagyni,pont most amikor a legjobban van rád szükségem.Önző vagy Neymar.-Ő csak dermedten figyelt és meg se szólalt. Nem csodálom eléggé rá hozhattam a frászt,de jól esett,hogy végre kiengedtem a dühömet.Sírva lerogytam a földre és a kezembe temettem az arcom.
-Mira.-suttogta Neymar és leült mellém.-Nem hagylak itt,miből gondoltad te ezt? Jössz velünk és szurkolsz nekünk.-az ölébe húzott és símogatni kezdte a hátam.Nem voltak szavak így csak csöndben ültünk a fürdőben egymás karjaiban.Annyira megbántam,hogy kiosztottam szegényt.Nem rajta kellett volna levezetnem mindent.Örülök neki,hogy elvisz magával és vele lehetek végig.Nem bírnám ki nélküle.Még nem volt nekem ő volt a hiányzott másik felem.Végre velem lehet és nem engedem,hogy elvegyék tőlem.A meghitt pillanatunkat Messi és Piqué zavarta meg.
-Mi volt ez a kiabálás? Neymar mit csináltál?-bökött Messi Neymarra.
-Te is benne voltál.-mentegetőzött.-Nem szóltál,hogy mondjam el Mirának,hogy jön velünk.
Messi csak megrázta a fejét.
-Nem az én barátnőm.Te vagy a hős szerelmes.-mondta flegmán és lement vissza a nappaliba.Piqué zavartan feszengett előttünk.
-Mi van?-kérdezte Neymar Piquétól,hiszen kínos volt a levegő.Én Neymar karjai közt ő meg áll és figyel minket.
-Semmi csak..izéé......én most..öhmm megyek.-dadogta elég zavartan és elviharzott onnan,de az ajtót legalább becsukta.Ebbe meg mi ütött?-kérdeztem magamtól
Neymar felállt és elém állt.Gyengéden rém nézett és közelebb hajolt.Arcomat két keze közé fogta és már egymás arcát súroltuk annyira közel voltam hozzá..Ajkait az enyémre tapasztotta és gyengéden símított végig a nyelvével az alsó ajkamon,bejutásért könyörögve,amit megadtam neki.Gyengéden csókolóztunk egymás karjaiban,de öt perc múlva a levegő hiány közénk állt. Neymar mosolyogni kezdett amit nem értettem.Rajtam nevet?
-Mi az?
-Olyan édesen csókolsz.-a tekintetét az enyémbe furta amitől teljesen oda voltam.Azok a szemek amivel rám nézett........ azt hitten menten elájulok ezért,közelebb léptem és megöleltem.A melkasába fúrtam a fejem és úgy álltunk a fürdőszoba közepén ketten.
-Na akkor ma buli van srácok.-tört be Messi egy üveg whiskeyvel.
-Jó időzítés,haver.-röhögött kínosan Neymar.Messi elhúzta a száját,de nem bírta ki röhögés nélkül.
-Mindjárt jönnek még ketten.-közelebb lépet és átnyújtotta nekem a whiskeyt
-Minek ez nekem?
-Nem tudom kinyitni.-felelte én meg kínkeservesen erőlködtem a nyitásával.Neymar elég furán nézhetett rám,szerintem jobban kínoztam a látvánnyal őt mint saját magamat.
-Jajj te,add már ide.-vette ki a kezemből és egy csavarásra ki is nyitotta.-Na így kell ezt csinálni.-mondta büszkén.
-De csak mert meglazítottam.-szóltam közbe ne hogy azt hidje,hogy milyen erős.
-Hát persze.-bólogatott és belekortyolt a whiskeybe.Tátott szájjal figyeltem ahogyegy kortyra lehúzza szinte az egészet.Istenem ebből még mi fog kisülni este-gondoltam magamban.
-Na jó van itthagyagylak titeket,de gyertek hamar le mert mindjárt megérkeznek.-mondta Messi és elvette erőszakosan Neymartól a piát.
-Majd még kapsz belőle,de csípd ki magad,te is Mira.-nézett rám utána összeráncolt homlokkal a ruhámra.-Elég gyűrödt.-és a válaszomat meg se várva elhúzott le a nappaliba.
-Kedves barátod van.-mondtam Neymarnak és a "szobánkba" vettem az irányt.A cuccaimat a földre hánytam,mert semmi normális ruhát nem találtam.Idegesen dobáltam egyesével a földre mikor Neymar is bejött a szobába.Megfordultam és keserves arccal ránéztem,hogy segítsen már.
-Nem kell kiöltöznöd.Itthon vagyunk és te ruha nélkül is szép vagy.-dicsért meg és odajött hozzám.Átölelte a derekam és egy csókot lehelt az ajkamra.Kicipzározta az ruha hátulját ami rajtam volt és levette rólam.Előtte álltam egy szál bugyiban és melltartóban.
-Szerintem most nem alkalmas az idő.-suttogtam teljes eksztázisban.
-Tudom,de nem szeretnél így lejönni.Meleg van a házban.-vigyorgott.
-Nem.-vágtam rá gyorsan és ráparancsoltam,hogy segítsen normális ruhát keresni.Nagy dobálózás keretében,végre megtalálta a megfelelő ruhát és ő maga felöltöztetett mint valami barbie babát.A tükörben  megnéztem magam és elégedett voltam Neymar ruhaválasztásával.

- Na ez megfelel?-kérdezte fáradtan az ágyon ülve.
-Tökéletes-gyönyörködtem a tükörben.-Hozzád képest.-raktam hozzá,hogy csak idegesítsem az egoját.
-Mi??-felállt és felkapott az ölébe. Az ágyra dobott és csikizni kezdett.Egyszerre síkitottam,nevettem és sírtam is,de Neymar nem hagyta abba.Végül felém hajolt,én becsuktam a szemem a csókjára várva,de ő inkább kínozott és csak a homlokomra adott egy puszit.Elengedett így feltudtam állni és kiszaladtam  a szobából egyenesen,le a nappaliba,ahol biztosan nem tud rám támadni,de tévedtem. A nappali közepén megfogta a derekam és felemelt.Úgy vonszolt a kanapéig és csípőmre ült.Megfogtam Neymar tarkóját és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz,de ő csak feszítette magát és nem engedett a csikizésből.A kínzásomat a csengő hangja szakította meg. Messi kijött a konyhából és ideges arccal ránk nézett. Neymar leszállt rólam és az ölébe húzott. Messi kinyitotta az ajtót és meglepetésesemre,a bátyám állt az ajtóban, Jessicával és egy kisgyerekkel a kezében.

1.fejezet

Neymar szemszöge

Egy kisebb csapódást hallottam.Leállítottam az autót és kiszálltam. A földön egy gyönyörű lány feküdt véres arccal,megrémültem hiszen elütöttem és semmi ötletem nem volt, hogy mit tegyek.Végül felvettem  a karomba és beraktam a hátsó ülésre.Vissza ültem a volán mögé és hazaszáguldottam vele.Óvatosan kivettem  az autóból és bevittem a házba.Ismerősnek tűnik,de szerintem csak képzelődöm.Lefektettem a kanapéra és a feje alá tettem egy dísz párnát.Betakartam egy vékony kék takaróval és a fürdőszobába mentem fertőtlenítő cuccért, meg a többi ilyen dologért,mert az arcán volt egy nagy seb,amit sajnos én  okoztam.Visszamentem a nappaliba,ahol az ajtóban Messi állt döbbent arccal.
-Hát ez meg ki?-nézett rám kérdőn.Inkább meg sem szólaltam,leültem a kanapé szélére és letöröltem az oda száradt vért a  lány arcáról.Lefertőtlenítettem és leragasztottam egy seb tapasszal.Felálltam és Messire néztem aki még mindig a válaszom várta.Szeretek köntörfalazni vagy valamit elhallgatni,de ezt most nem lehet.Legjobb haverom előtt nem.Elmeséltem neki hogy mi történt.Ő csak a fejét rázta.
-Te nem vagy normális.-oltott le a válaszával.

4nap múlva
A lány még mindig nem ébredt fel.Mindennap itt ülök mellette és alig mozdulok ki a házból.Foci edzésre sem járok,amire pedig kellene.A lányt nézem folyamatosan és megjegyzem az arca minden egyes porcikáját.Hosszú barna haja a vállára omlik,ajkai néha elmosolyodnak ami arra utal hogy valami szépet álmodik.A keze mozogni kezdett én meg felugrottam.Kinyitotta a szemét és gyönyörű barna szemeivel rám nézett.Tekintete rémült volt.
-Hol vagyok?-kérdezte rekedt hangon.

Mira szemszöge

Amikor kinyitottam a szemem megrémültem,hiszen számomra teljesen idegen helyen voltam.Nem mellesleg Neymar Júnior állt mellettem.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedt hangon.
Neymar  megköszörülte a torkát és  megszólalt.
-Sajnálom.de azt történt veled hogy elütöttelek és hazahoztalak hozzám.-mondta és otthagyott.
Felültem és sírni kezdtem.Képek villantak be,mikor Ronaldoval vagyok a pályán,meg az úton állok és minden elsötétül.Zokogva álltam fel,de rossz döntés volt,mert a lábaim elzsibbadtak és visszaestem a kanapéra.
-Jól vagy?-kérdezte egy aggódó hang.Megfordultam és Neymar állt a kanapé mögött,kezében egy csomag chipssel.Átnyújtotta és leült mellém.
-Nincs itthon más kaja.-húzta el a száját.Erőltettem egy mosolyt és kibontottam a zacskót.
-Neymar Júnior vagyok,gondolom ismersz.-kacsintott rám.Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.
-Igen,ismerlek.Mira Santos.-mutatkoztam be én is és hirtelen kicsapódott az  ajtó ahol Lionel Messi (???) és bal oldalán Ronaldo állt.Neymarra néztem aki mérges tekintettel nézett a két fiúra.
-Hát itt vagy te kis cafka.-nevetett gúnyosan Ronaldo.Neymar felállt és oda lépett  elé.
-Te meg mit keresel itt?
-A lány Ronaldo barátnője.-válaszolta Messi.Neymar visszanézett rám és összehúzta a szemét. Kicsit úgy éreztem mintha megvetne a tekintetével ,még így is hogy pár perce ismertem meg személyesen.
-Már nem vagyok a barátnőd.-szólaltam meg idegesen.Mind a hárman rám néztek,de Neymar arca nem változott.
Ronaldo gúnyos mosolyra húzta a száját és odalépett hozzám.Megfogta a karom és magához húzott.
-Kicsi szívem azt nem te döntöd el.Az enyém vagy és most elhúzunk innen.- ráncigálva próbált kivonszolni,de Messi és Neymar elé állt.Úgy néztek ki ketten mint valami biztonsági őrök.
-Mira nem megy sehova.- mondta Neymar és kitépett Ronaldo szorításából. Hátra lökött és így beleestem a fotelbe. Neymar ökölbe szorította a kezét és kis híján bevert volna neki,ha Messi nem lép közbe.
-Most húzzál el innen és többet se gyere erre.Mira nem a te tulajdonod most már, úgy hogy lehet innen elmenni.- vágta  a fejéhez a szavakat. Persze ő úgy csinált mintha ott se lenne és rám nézett, én lehajtottam a fejem , hogy ne tudjon a szemembe nézni.
-Érted nem éri meg, találok három ugyanolyan csajt az utcán mint amilyen te vagy.Csak,hogy tudd pici szívem nincs hova menned.-fejezte be és kiviharzott a házból.
Mind  a hárman síri csöndben voltunk és csak az én szipogásom törte meg a csendet.Neymar felment az emeletre és csak annyit hallottam hogy egy ajtó becsapódik. Nem is ismerem nagyon,de azért nem kellene itt hagynia a nagy slamasztikában..Messi még mindig a nappaliban állt és engem nézett mikor végre megszólalt.
-Itt maradhatsz nálunk ha akarsz.-ajánlotta fel.Teljesen ledöbbentem.Nem is ismer és befogad csak úgy,és,hogy érti azt hogy nálunk?
-Te is itt laksz?-kérdeztem,mert én úgy tudtam,hogy Messi a családjával él.
-Igen .-válaszolta kedvesen.Látszott rajta.hogy valami gyötri,de nem kérdeztem meg.Most még nem.
-De útban fogok lenni hiszen ti híresek vagytok.-ráztam meg a fejem.
-Te is az vagy,nyugi-kacsintott rám.-Ha megfelel akkor itt a kanapén aludhatsz.-mosolygott .Jól esett azért hogy segít,bár nem ismerem nagyon.Régebben mindig szidta Ronaldo,ha megverte őket a Barca.
Felálltam és megöleltem Messit,ő pedig viszonozta az ölelésem.
-Köszönöm,de ígérem hamar elhúzom a csíkot.-köszöntem meg neki az ajánlatát. Nevetni kezdett és a konyhába vezetett.
-Amíg mi nem leszünk itthon megengedem hogy főz ránk.-kacsintott és nevetni kezdtünk.Ha ez az ára, hogy egy ideig itt maradjak..... :)
Öhmm...Mira.-szólalt meg egy hang.Hátrafordultam és Neymar állt mögöttem kezében pár felsővel.-Tessék itt van pár ruha.-nyújtott át három felsőt.Mit meg nem adna ezért a pár ruhadarabért több millió rajongó.
-Köszönöm.-mondtam és hát őt is megöleltem.
-Csoport ölelééééééééés- kiáltotta Messi és ő is beszállt.Középre szorultam és majdnem megfojtottak,de sikerült kiszabadulnom.
Bár örülök neki hogy egy ideig befogattak,de ha egy focistával nem bírok mit kezdek kettővel??

5.fejezet

Mira szemszöge:

 -Citromos, vagy meggyes sört kérsz?-kérdezte Neymar, mikor kinyitotta a hűtőt. Kinyitottam a szemem. Homályosan ugyan, de annyit érzékeltem, hogy hazaértünk, és a kanapén fekszem. Beszívtam a bőr illatát. Otthon... mosolyodtam el. Feltornáztam magam ülőhelyzetbe, s kómás fejemet rá emeltem.
 -Fogalmam sincs Neymar.-Mint egy kiscica úgy gömbölyödtem össze magamra húzva a takarót. Hallottam, ahogy puha lépteivel felém közeledik. Lágyan az ölébe emelt. 
-Inkább aludjunk? -A bólogatás nálam, az igenlő választ jelentette. Óvatosan visszatette a fejemet a párnára,ő még egy csókot lehelt az ajkamra, aztán  az előszobában várakozó Messihez sietett. 

 Messi szemszöge: 

-Mit csinálnak ezek ketten?-füstölögtem magamban. Lassan teljesen kikészít idegileg ez a csaj. Gyönyörű, szellemes, lehengerlően tud meghódítani mindenkit, és kivételesen még beszélgetni is lehet vele, de hogy elvegye a legjobb barátom józan eszét, az már picit sok. Most lefognak feküdni egymással így ebben a 20 percben? Legszívesebben berontottam volna, de nem akartam megzavarni az idilljüket.
 -Végre!- szakadt ki belőlem a megkönnyebbült sóhaj. Neymart hallottam jönni. 
-Mi tartott ennyi ideig?- vontam kérdőre.
 -Csak beszélgettünk- felelte bűntudatos arccal. 
-Ne játszd nekem az ártatlan bárány szerepét...
 -Szeretem őt- vallotta be- szeretettem őt az első perctől, mikor igéző tekintetét reám emelte azon a szörnyű éjszakán. Tündöklő szemeivel megbabonázott, mint holmi bálvány imádót, s most éjjel is csak róla álmodom.- Telhetetlenül bámultam rá. Tudtam, hogy úgyse tehetek semmit ellene.Túlságosan is szerelmes.
 -Figyelj- fordultam felé- nem kérem azt, hogy ne szeressétek egymást, mert az úgyis lehetetlen, csak annyit, hogy gondolkodj még mielőtt cselekszel. Nem ismerek rád. Hogy áldozhattad föl a saját, és a csapataid jó hírét? A barátaidét...?  Mindenkit veszélybe sodortál. Mit gondolsz mi fog történni, ha ez kiderül? Majd a sajtó kegyes lesz, és megkegyelmez?Azért nem olyan hülyék ők sem.Mennyit fognak keresni veled.Minden címlapon te leszel és az az  idióta.-Neymar lesütött szemmel a földet rugdosta. 
-Tudom, hogy hülyeség volt, de egyszerűen nem tehettem mást, ha nem állítom le, akkor akár meg is erőszakolhatta Mirát. Annak pedig a gondolatát se bírom elviselni, hogy bármi baja essen. 
-Az, hogy akkor bevertél neki azt  jogosnak tartottam, de az hogy odamész a hotel szobájába, és ocsmány módon a kórházba küldöd azt nem vártam volna tőled. Leakartál alacsonyodni az ő szintjére? Gratulálok, sikerült, és hogyha most megbocsájtasz magatokra hagylak.- Kiviharzottam az ajtón. Hallottam, ahogy mennydörgésszerűen csattant magam mögött az ajtó, de nem érdekelt. Egy pillanatra a fához nyomtam a fülem, és hallgatóztam. Sír? Hüppögést hallottam a túloldalon. Nem tudtam sajnálni. Cserben hagyott mindenkit. Ráadásul pont Vb-n tette mindezt, amikor amúgy is nagy a feszültség mindenkiben. Ronaldo bosszút fog rajta állni ebben biztos voltam, csak azt tudnám, hogy a halálba fogunk most ebből kimászni....

 Neymar szemszöge

 Zokogtam. Belülről üvöltött, fájt a seb, mit Messi szavai téptek. Mira csitítani próbált, de csak remegtem. A kanapéig támogatott. Csöndben figyeltük egymást. Szemei mélységes szomorúságot tükröztek. Szorosan megöleltem. Vállig érő, selymes, barna haj. Bőrének édes illata felkorbácsolta minden érzékszervemet. Csönd uralkodott a házban. A csillár ezüstös fényén kívül semmi sem világított. 
 -Gyere- húztam Mirát a hálószoba felé. Most,hogy megkezdődik a vb  úgy érzem mintha csak az érem számítana, nem az emberek, nem a sport, csak az, hogy ki hogyan tudja legyűrni a másikat, hogyan taposhatja a földbe, a sztárokat hogyan semmizheti ki a sajtó, s az emberek sokszor nem is a csapatért szurkolnak, sokkal inkább a szórakozást és akciót keresik a meccsekben. Most,hogy túl leszünk az első meccsen és remélem nyerünk Horváthország ellen, persze megkönnyebbülés lenne, de aggódom a csapat miatt,  legfőképpen,hogy Ronaldo milyen bosszút tervez Mira és ellenem.Portugáliának jól jön ez a kis botrány,hiszen Ronaldo ott van. Mindent megfog tenni ezek után a nyereségért,mert mostantól őt fogják imádni és a csapatát,hiába van még ott Messi Argentínával.

Mira szemszöge

 A gyertyafény sem tehette volna romantikusabbá azt az érzést, ami körül járt. Ő ott feküdt mellettem félmeztelen. Minden kockája külön látszódott a hasán.

Istenem azt hittem menten elájulok. Lágy csókolózásba kezdtünk. Méznél sem lehetett édesebb. Kérlek, kérlek... Szorosan hozzábújtam, soha de soha többé nem akartam elengedni. 
-Szeretlek-suttogtam. Ő csókot nyomott homlokomra. 
-Aludjunk-szólt. Behunytam a szemem. Ő hátulról átölelt, éreztem, ahogy megfogja a kezem.

Az álom lassanként elködösített mindent. A stadionok zúgó lüktetése már nincs olyan messze tőlünk .Hozzá kell szoknom mostantól,hogy nem csak én leszek belé fülig szerelmes,hanem több millió lány a világon,aki látja a meccseken vagy éppen a tv-ben,de mindig az enyém lesz és senki nem választhat minket szét. Nem fogom engedni.

4.fejezet

 Mira szemszöge

Ne. Könyörögtem magamban. Csak ezt ne.  Ne vigyék el. Telhetetlenül álltam a bejáratnál, arcomon folytak a könnyek. Egy fekete rendőr autó hajtott végig az utcán. Az ablakon keresztül elkaptam Neymar utolsó pillantását. Sokkos állapotban voltam, éreztem, hogy szédülök. Utána akartam futni,de nem lehet. Nem érdekel! Ő sokat jelent nekem ég a kelleténél is többet, soha nem szakíthatnak el tőle, még erőszakkal sem senki- testem remegett a zokogástól. Ordítottam. Mit tett?-kérdeztem magamtól folyamatosan. Talán értem verekedett meg Ronaldóval. Egy ismerős kéz jelent meg a vállamon. Piqué mély hangja.
 -Hé,Mira mi a baj?- aggódó tekintete jól esett és az ölelés amit adott .Elfordultam tőle és letöröltem a könnyeim,bár olyan szerencsét lenül,hogy a smink folt lett a kezemen
 -Menjünk be-.Nehézkesen ugyan, de sikerült eltalálnom a bár pultig. Kérésemre whisky-t rendeltünk. Egy hajtásra lehúztam. Forróság csorgott le a torkomon. Nagy levegő, és nyugi- mondtam magamnak. -Kimegyek arcot mosni-néztem rá. Ő biztatón válaszolt, hogy csak nyugodtan, ha nem teszek magamban kárt útközben. A tükörből egy kisírt szemű leány tekintett vissza rám zilált hajjal, olyan képpel, mint akinek behúztak volna, mert a sminkem természetesen szanaszét kenődött. Szerencsére volt a táskámban szem ceruza, meg némi alapozó és száj fény. Gyors mosakodás után mindezt pótoltam. A hajamat az egyszerűség kedvéért befontam. Még jobban is állt, mint kiengedve. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből, és visszamentem Piquéhez. Ő a tánc parketten várt.
 -Egy focista is tud táncolni?-mosolyogtam, miközben hagytam, hogy átkarolja a derekam.Bár úgy csinált mint aki éppen dekázik vagy cselezik
-A kedvedért bármit- hozzám bújt. Mintha megint a bátyámmal lassúztunk volna a szalag avatómon. Pont olyan... Disco fények ragyogtak, a körülöttem lévő tömeg beszéde halk duruzsolásba fulladt. Felcsengett a kedvenc számom. We are One ,így is látszik,hogy sok minden köt a focihoz .Messi állt meg mellettem. 
-Hol van Neymar?- kérdőn végig mért. Remegő hangon feleltem. 
-Elment, pontosabban elvitték.- Nem bírtam, többet mondani. 
-Miii?-kiáltott föl Messi. Ránéztem. Pillantásomból mindent megértett. Piqué csak értetlenül nézett minket.Minden olyan gyorsan játszódott le bennem és benne is. 
-Gyere-húzott magával. 
-Most hová megyünk?- loholtam utána. 
-Na szerinted?- arcát a képembe dugva ajtót nyitott, majd pár másodperc múlva ő is lehuppant mellém az ülésre 
-A kórházba Ronaldóhoz okostojás.-Kis híján félrerántotta a kormányt, mikor megfogtam a kezét. -Normális vagy?-ordított le enyhén. Feldúlt voltam, majdhogy nem leüvöltöttem szegényt.
 -Nem mehetünk oda, nem!!! Neymarhoz kell vinned most.-parancsoltam kissé hisztisen. Félreállt. Fél órás vitatkozás után megegyeztünk, hogy irány a rendőr kapitányság. Úgy tűnik vártak minket, mert egy kedves egyenruhás fiatal ember nyitott nekünk ajtót. Megláttam. Ő csak hanyagul terpeszkedett egy  műanyag széken a portás mellett, és magában röhögött. Lefagytam. Csak álltam, és gyönyörködtem a kisfiús arcában. Mikor észrevett minket, hozzám lépett, s szorosan magához ölelt. 
-Nem engedlek el-suttogta. Beszívtam az illatát. Biztonságban voltam. Tekintetünk elveszett egymásban. A falnak döntött.Közelebb hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.
 -Tied vagyok- vigyorogtam boldogan. Már a kocsinál voltunk, mikor Messi hirtelen pofon vágta Neymar-t. -Ezt miért kaptam?- égő arcát fogva föltápászkodott a betonról. 
-Csak, és soha többé ilyet nem teszel értetted?! Hogy tehetted ezt?! Veszélybe sodrod a saját és a csapatod jó hírét egy ostoba szerelmi vita miatt?! Ha baj van szóljál, és beszéljük meg, de ne a hátam mögött verd meg a a konkurenciát világos?!- Messi magából kikelve, vöröslő arccal ordított Neymarral. Döbbenten álltam. Még nem láttam ilyennek, de valahol megtudtam érteni őt. Neymar önzően viselkedett, ezt ő is és én is tudtam. Messire kacsintott.
 -Tesó nyugi van, nem történt baj, legalábbis még nem történt. Holnap bemegyünk hozzá, és mindent elrendezünk- megölelte barátját.

 Pillanatig egymásra bámultunk a néma éjszakában. Csak a mellettünk elhaladó autó zúgás, fények zavartak meg. Odafent ragyogott az ég.
 -Menjünk haza. Mira főz valamit, bontsunk föl hozzá egy doboz  sört, és nézzünk filmet- törte meg a csendet az ajánlatával Neymar.
 -Rendben- legyintett Messi. Az elkövetkezendő percekben az autóban ültünk néma csendben és a mellettünk elsuhanó fényeket néztem Neymar ölében.