2.fejezet

Mira szemszöge

Már három hete itt lakok a srácokkal az albérletben.Szerintem jól kijövünk egymással.Mikor edzésen vannak és nincsenek itthon,takarítok és főzök rájuk,amit  díjaznak ,mert ízlik nekik a kaja.Neymarral nagyon jól kijövök és néha belehabarodok a tekintetébe.Szerintem kicsivel többet érzek iránta a kelleténél.Persze kíváncsi lennék az ő érzéseire is.
Vettem magamnak néhány ruhát, hogy ne csak Neymar ruháit hordjam.Ma elvittek engem is,az egyik nagy meccsükre.Beakartak mutatni a csapat társaiknak,ezért kiöltöztem és felvettem egy ruhát,amit Neymar és Messi együtt választott ki.Bár szerintem,nem egy foci meccsre illő,de szerintük ebben tökéletesen nézek ki.
A Real Madrid ellen játszanak,én meg rettegve néztem a meccset,és abban reménykedem Ronaldo nem vesz észre.Nem kell,hogy itt is  jelenetet rendezzen,mindenki előtt.A meccs végén boldogan szaladtak hozzám és felkaptak.
-Nyertüüüünk!-kiáltották boldogon és ölelgetni kezdtek.
-Örülök nagyon,de most,go zuhanyozni.-parancsoltam nekik,mire ők szorosabban öleltek.Nagy nehézséggel sikerült kibújnom és szúrós szemmel rájuk néztem.
-Na tessék.- mutattam a ruhámra,aminek már nem volt kellemes illata. Mind a ketten kiskutya pofival néztek rám.
-Nem hat meg.-nevettem rájuk és most én öleltem meg őket. Persze Neymart többször,amit Messi is észrevett.
-Na jó most megyek,nem is zavarok.-kacsintott rám ,de Neymarra rá se nézett.-Mira van az öltözőben egy tiszta mez,gyere és oda adom.-mondta és utánamentem.
Szerencsére még a focisták nem voltak az öltözőbe így nyugodtan átvettem a felsőt.Fabregas neve volt rajta,bár őt nem ismerem,de remélhetőleg este igen,mert elvisznek valami szórakozóhelyre, ahol megismerhetek mindenkit. Kimentem az öltözőből, de egy kéz visszarántott.Megfordultam és Ronaldoval találtam magam szembe,aki gúnyosan mosolygott.
- Azt hitted,hogy ilyen könnyen lerázhatsz?
-Igen.-válaszoltam. Egész testemben remegtem,hogy mi lesz a reakciója.Megfogta a csuklómat és behúzott vissza az öltözőbe.Becsapta az ajtót és a falnak döntött.
-Szeretlek.-nézett a szemembe.Elég érdekes mutatja ki a szeretetét.Megszorította a csuklómat,jelezve hogy várja a válaszom.
-Én nem szeretlek! Eressz el! Segítség!-kiáltottam és lekevert egy pofont.Az arcom égni kezdett.Ronaldo engedett a szorításból és közelebb hajolt. Én hülye becsuktam a szemem,ő meg megcsókolt.Kissé hezitálva,de viszonoztam.Nem értem saját magamat,miért csináltam,de a vágyat még mindig éreztem iránta.
-Te meg mi a fenét csinálsz itt,már megint?-lépett be Neymar idegesen.Ronaldo elengedett és Neymarra nézett.
-Zavarsz.-mondta neki idegesen.
-Szerintem inkább te,most takarodj az öltöződbe a kis sztár csapatodhoz.-üvöltötte Neymar. Bár ilyen helyzetben nem láttam még őt,de elég ijesztő volt.Közelebb lépett Ronaldohoz és bevert neki egyet. Ronaldo orrából ömlött a vér.
-Te állat,eltörted az orrom! -siránkozott valami nagyon magas hangon.-Mira még nincs vége.-nézett rám és kiviharzott.
Neymar közelebb lépett,de én ijedten hátrébb léptem.Nem értettem a reakcióm,hiszen Neymar csak megvédett. Zavartan beletúrt a hajába és kiment egy nagy ajtó csapással. Leültem a padra és sírni kezdtem. Mindent elrontottam. Ha Ronaldot nem csókolom meg, Neymar most nem ment volna el.A kezembe temettem az arcom és csak sírtam, mikor egy focista jött be.
-Hali.-köszönt.-Gondolom te vagy Mira,én Gerard Piqué vagyok.-mutatkozott be.Nagy levegőt vettem és ránéztem.
-Tudom ki vagy,képzeld!-mondtam kicsit durván.-Bocsi,csak most nem mennek jól a dolgok.-hajtottam le a fejem.- Kezdhetnénk előröl?-erőltettem felé egy mosolyt.Felálltam és kezet nyújtottam.
-Mira Santos.
-Gerard Piqué.-mosolygott.-De most mond el nekem,miért sírsz az öltözőben?-ült le a padra és levette a cipőjét.
-Elég zavaros történet és most nincs erőm elmesélni.Most megyek,még találkozunk.-köszöntem el és otthagytam.Szegény,pedig milyen kedves volt.Megálltam az ajtó előtt és visszafordultam és bementem vissza az öltözőbe,ahol épp Piqué vetkőzött le.
-Ohhh....elnézést.-mondtam zavartan és inkább kimentem. Ez milyen ciki.Futni kezdtem a folyosón,hogy minél hamarabb friss levegőn legyek.
-Mira.-kiabált utánam valaki. Megálltam és hátrafordultam. Messi futott utánam még mindig a foci mezében.
-Hova mész?-kérdezte.
-Haza.
-Dehogy mész haza. Buliba megyünk. Várj meg itt,mindjárt jövök.-mondta és puszit nyomott az arcomra.

Abból a "mindjárt jövök"-ből,fél óra lett.Messi és az egész csapat jött felém a folyosón.
-Na,mehetünk?-kérdezte Messi
-Már vagy egy fél órája itt várok rád.-néztem rá dühösen,de ő csak mosolygott.
-Jól van na,hallottam,hogy rányitottál Piqué-ra.-mosolygott tovább.Mindenki csak mosolygott,kivéve egy valaki.Piqué csak megrázta a fejét és odaállt mellém.
-WC-re akart menni.-mondta. Elkerekedett szemmel néztem rá,de a többiek csak szakadtak a röhögéstől.Piqué rám nézett és egy BOCSIT tátogott és előre ment.
-Na jó,ne röhögjetek. -mondtam nekik és elindultam Piqué után.