21.fejezet

Ahhoz fogható érzésem sosem volt,mikor Götze letérdelt elém. Becsuktam a szemem,és próbáltam fókuszálni valami jobb dologra és nem arra amiben most vagyok. Tudtam,Neymar ott áll pár méterrel odébb és Götze előttem. A zene lehalkult és csak az emberek susmorgását hallottam.
- Mira!-mondta hangosan ki  a nevem Götze. Kínos mosolyra húztam a szám és kinyitottam a szemem. A hajamat a fülem mögé söpörtem és körbenéztem.Minden szem pár engem figyelt,amitől kicsit feszengve éreztem magam. Tekintetem Neymart kereste aki megdermedve figyelt engem. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és karjai közt kerestem volna a nyugalmam.A tekintetem most egy másik személyre futott, Götzére. Sajnálni kezdtem hiszen ha kimondom most,hogy nem akkor neki orbitálisan nagy fájdalmat okoznék,de ha igent mondok akkor meg Neymarnak okoznék meg saját magamnak,és én ezt nem szeretném.
- Götze....-kezdtem bele,de Neymar pillantásai megdermesztettek. Azt éreztem,hogy most muszáj mindent tisztáznom.- Götze én nagyon szeretlek téged és nem akarom az életedet elszúrni az én igenemmel. Találsz nálam sokkal jobbat aki nem játszadozik az érzéseiddel és nem fut el ha egy másik valaki a képben van. Ne értsd félre én imádlak és nagyon köszönöm,hogy mellettem álltál,de nem. Nem mehetek hozzád,csak a te életedet és az enyémet tenném tönkre.- a szemébe néztem,ami tele volt könnyekkel..- Sajnálom..- lehajtotta a fejét és rázni kezdte jobbra balra. Fel tápászkodott a földről,majd kiegyenesedett és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Attól hogy most vége mindennek,nem mondom azt,hogy nem élveztem a veled töltött időt!-sóhajtotta nevetve. -Szeretlek Mira,de ha te ezt érzed nem erőltetek rád semmit.- kínosan elmosolyodott.- Tudod mi a legbizarrabb az egészben?- értetlen pillantást sugalltam felé,majd fojtatta.- Hogy a nagy semmiért,itt csinálok magamból hülyét.-fejezte be. Felém hajolt majd egy olyan nyomott hagyott rajtam amire egész életemben emlékezni fogok.Az arc puszi után megfordult és lassú szomorú léptekkel elhagyta a házamat. A tekintetek megint rám szegeződtek,mire én felemeltem a kezem és így szóltam:
- Na  bulizzunk tovább!- ennél a mondatnál belől összeroskadtam. Neymart figyeltem ahogy felém halad,de  még mindig nem enyhült a tekintete.Végül a kezei megenyhültek és közelebb lépett,majd amilyen szorosan csak tudott átölelt.
- Szeretlek!-suttogta a fülembe.- Mindennél jobban szeretlek.- A szavai szinte melengették a lelkem. Annyira  biztonságban éreztem magam.
- Én is szeretlek.- hajába túrtam és csak tovább élveztem a közelségét.

*Egy héttel később*

Neymar állapota javult így már nem kell mankókkal járnia. Tragédia érte az egész Brazília országot,amikor is a héten kikaptak a német válogatottól 7-1-re. Akkor Neymar a sérülés miatt nem volt a pályán. Raffaellánál néztük a meccset,de mikor már halálra volt ítélve a meccs Neymar elment pókerezni pár haverjával.
Götzével a buli óta nem is beszéltünk. Néhány címlapon úgy szerepelünk mint akik jegyesek,de nincs erőm ezen rágódni, egyszer csak lenyugodnak és elfelejtik. Messi csapata bekerült, a döntőbe mikor tizenegyesekkel megverték Hollandiát.Neki most csak a vb cím a fontos.
- Indulhatunk?-kérdezte Viki,
Én a konyhában ültem a pulton és néztem ki a fejemből. A kezemben egy bögre kakaó és azt kortyolgattam.
- Ja,de hova?-néztem rá értetlenül.
- Piquéhez.- sóhajtotta.
- Nem akartok kettesben lenni?-kérdeztem,csak nem akarok a terhükre lenni.
- Több ezer ember is ott lesz. Ma meccs van Mira.-integet a kezével előttem.- Elfelejtetted?
- Milyen meccs?-kaptam fel a fejem.
- Hollandi- Brazília meccs. Hallod Mira ne mond hogy tényleg elfelejtetted?!- igen,akkor leesett, hiszen Neymar is ott lesz. Most dől el ki lesz a harmadik. Neymar kispados,de próbál lelket önteni csapat társaiba.
- Oké akkor induljunk Piquéhez,de miért pont hozzá?
- Mert ő visz el  minket.-szemeit forgatva kihúzott a konyhából és a szobámba tuszkolt. Az ágyra lökött és a szekrényem elé állt.Kinyitotta az ajtaját és kivette a Brazil mezem felsőjét és egy farmer nadrágot.Hátra dobta felém és Viki kiment a szobából. Felkaptam a ruhám és és lelocsoltam magam vagy egy üveg parfümmel ami Neymar kedvence.
- Mehetünk!-mondtam boldogan és kiléptünk az albérletből,bár nem nevezhető annak.

 És ismét egy rossz nap Brazília számára! A Horvátok megverték a hazai csapatot,akik megint gyászba borultak.A vereségük nem a  legrosszabb volt,de szerintem a bíró hibája volt az egész. Les gólt megadott??? Én legszívesebben felpofoztam volna.
 Neymar szomorú mosollyal  az arcán ment oda csapat társaihoz és megölelte őket. Szörnyű hír ez,de mindenkinek van rossz napja.Kiheveri Brazília egy idő után,hiszen szinte ők a legjobbak a világon.
- Sajnálom!-léptem be az öltözőbe egyedül. Neymar a padon ült  és a telefonját nyomkodta.mint szokta.
- Ja semmi Mira. Ez van.-vonta meg a vállát. Velem nem is foglalkozott,ezért ott hagytam őt és a csapatot.
A stadiont elhagytam és egy közeli étterembe indultam. A hasam már korgott az egész meccs alatt,de nem akartam beállni a büféknél a hosszú sorba.Leültem egy asztalhoz és az étlapot kezdtem nézegetni. Tele egzotikus kajákkal amiknek a neve is szörnyű volt. Végül rendeltem simán egy görög salátát valami furcsa nevű hússal,meg egy pohár koktélt. Az étteremben nem voltak sokan néhány boxban ültek és halkan ettek.
- Mira Santos?-szólított meg számomra kicsit ismerős hang,németes akcentussal. Felkaptam a fejem és Mesut Özil állt az asztalom mellett állt és mosolyogva méregetett.Bátortalanul biccentettem,ami köszönést jelentett. Fel voltam készülve arra hogy most lehord,hogy megbántottam a barátját és blablabla.
- Te vagy az a csaj, Götze volt barátnője. Emlékszel rám?
- Rád igen te voltál a kevés közül az egyik aki kedves volt velem.-mondtam és  fél mosolyra húztam a számat. Visszagondoltam arra a napra amikor elmentem az edzésükre és balhét csináltam.
- Értem de nekünk szurkolsz attól?
- Mikor?
- Hát a döntőben.
- Bent vagytok? Ja oké leesett tényleg. De bocs, de az én szívem Argentínáé. Bocsi,de sok szerencsét.
- Nem kell nekünk szerencse anélkül is nyerünk.-mondta magabiztosan,amit szívesen cáfoltam volna hiszen Messi csapata jobb,de ehhez most semmi erőm és kedvem nincs.- Leülhetek ide hozzád?- biccentettem és  Özil már ki is húzta a széket,majd leült.
- Mi járatba ere? Azt hittem ti sztár focisták nem jártok  ilyen alsó rangú étterembe.-mondtam cinikusan hiszen ritka ha egy sztár ide betoppan.
- Láttalak,hogy ide bejössz és társaságra vágytam.-felelte én meg mosolyogva rápillantottam.
- Értem és miről akarsz beszélgetni?
- Neymarrol!-válaszolta én meg dermedt tekintettel néztem rá.
-  Neymarról?-kérdeztem vissza. Özil biccentett.
- Mira tudod amióta Götze.....- félbeszakítottam
- Na jó ha így kezded akkor már nem is érdekel. Most mondom én Neymart szeretem és szerelmes vagyok belé. Götzét is szeretem de sokkal más az érzésem kettőjük közt és ha te is csak kiosztani jöttél akkor ellehet menni,mert nem vagyok rá kíváncsi.-fakadtam ki és mikor befejeztem hátra dőltem és szaporán vettem a levegőt. Özil kicsit megijedt tőlem,amitől magamban jól szórakoztam.
- Határozott csaj vagy hallod e!- röhögött és felállt.- Én megpróbáltam és csak annyi Götze vár vissza téged!-mondta el amiért valójában jött utánam. Mosolygott,de láttam a szemében a félelmet,hogy majd kiosztja őt Götze.
- Várhat,de én nem megyek.-kiáltottam utána de ő már elveszett a kinti tömegben.
A rendelt kajámat megettem nyugodtan és azon töprengtem a semmibe meredve,hogyha Götze visszavár,miért üzenget mint egy tizenéves. Miért nem jön ide hozzám és mondaná a szemembe. A helyzetünkön nem változtatna,de sokkal korrektebb dolog lenne. A mobilomat elővettem az étterem bejárata előtt és Viki számát tárcsáztam.
- Hali csajszi!-kiállt boldogan a telefonba- Hol vagy?
- Nem lényeges. Gyere  a stadion elé és menjünk haza. Oké?
- Ja,de én már itthon vagyok.
- Mi van?
- Hát nem találtunk,gondoltam hazajöttél,de itthon se vagy.-kuncogott a telefonba mintha olyan vicces lenne.
- Hát kössz!- mondtam mogorván és kinyomtam a telefont.Szétnéztem az úton majd rákényszerülve visszasétáltam a stadionhoz.
A bejárat tele volt a médiával. Igen onnan jött ki a hazai csapat. Neymar szeme felcsillant mikor meglátott és hozzám sietett.
- Sajnálom.-ölelt át.- Sajnálom,hogy nem figyeltem rád.
- Semmi baj.-mondtam és egy forró csókot leheltem ajkaira.
- Gyere elviszlek valahova.-megragadta a karom és kocogva elhagytuk a stadion környékét. Egy csöndes utcába lefordultunk és utána már,hogy hol voltunk nem tudom. Csak követtem Neymart.
Vagy húsz percnyi gyaloglás után megálltunk egy gyönyörű csendes parknál és leültünk az egyik kopott barna padra.
- Régen ide jártam. Itt nagy a csend.-mondta én meg nevetni kezdtem.
- Ne mond te nem vágysz sose nyugalomra.-nézett rám kérdőn és felszaladt a szemöldöke.
- De,csak olyan szép csendes hely a te életed meg hangos és zavaros.-válaszoltam.
- Zavaros?-fordult felém.
- Igen,de nem részletezném miért.-Neymar átölelte a vállam és így meredtünk a semmibe, a kis nyugalmunkban. Persze,mint mindig folyton megzavarják. Most Neymar telefonja csörgött. Idegesen rám nézett majd fel is vette.
- Tessék?!-szólt bele. Neymar arca kicsit megdermedt,majd enyhült is. A vonal másik végén beszélő személy nem mondhatott jó  dolgokat mert amikor Neymar lerakta, lehajtotta a fejét és a megfogta a karom.
- Mi az?.néztem rá és a kezét szorongattam.
- Oscar volt az.
- És?
- Nem tudom miért nekem mondta hanem inkább neked de Götze és Ronaldo összeverekedtek.
- Mi?-kerekedett el a szemem.
- Én se tudom mi van!-tette fel  védekezően mind a két kezét.- De Mira, Ronaldo kórházba került.- vette komolyabbra ismét a helyzetet. Fájt a dolog,de akkor is nekem mi közöm hozzá? Van barátnője neki..... !
- Értem.-válaszoltam.
- Nem akarsz elmenni hozzá?
- De te ezt nem támogatnád.-rántottam meg a vállam.
- Oscar nem ivott volna fel ha ez nem súlyos és gondolom azt akarta,ezzel hogy menjünk be hozzá.
- Menjünk? Te is jössz?
- Hát féltelek én.mosolyodott el én meg a nyakába ugrottam. Jó,talán Ronaldo a múlté, de mégis köze van az életemhez. Neymar felpattant és kézen fogva sétáltunk még egy kört és fogtunk egy taxit. Neymar lediktált egy címet és elsuhantunk.

20.fejezet

Arra ébredtem,hogy egy kéz gyengéden cirógatja az arcomat. Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Neymar álmosan nézte az arcomat és kezével simogatta. Legszívesebben minden reggel így kelnék fel.
- Jó reggelt!-puszilta meg a homlokom,majd visszafeküdt mellém.
- Neked is.
- Mit terveztél mára?- kérdezte és a tv-t kapcsolgatta, ami fel sem tűnt,hogy bent van. Épp akkor kezdődött egy rajz film,s mint egy kisfiú úgy bámulta azt. Elmosolyodtam a jeleneten és hozzábújtam.
- Semmit.-feleltem a válaszára. Kérdőn rám nézett,majd annyiba hagyta a dolgot.
- Nekem vannak terveim,de csak akkor mondom el,ha te is benne vagy.
- Attól függ mi az.
- Visszaköltözhetnél Raffaelához. A szobád még mindig rád vár. Alig használtad.- némán hallgattam. Nem tudom,de nekem még nincs erőm semmibe sem belekezdeni újból. Szeretem Neymart,de még várjunk az ilyenekkel egy kicsit.
- Muszáj?
- Nem,de így legalább tudom mi van veled.-válaszolja és felém fordul.- Legalább tudom nem zaklat téged számomra kellemetlen személyek.-a pillantását nem bírtam állni,így a vállába temettem az arcom. Csak ne nehezítené meg a helyzetemet. Én szeretnék Götzével találkozni,de ha ő ezt megtudja megint mindennek vége.
- Mira...- kicsúsztatta a vállát a fejem alól így a fejem párnára esett.- Hallod akkor mit szeretnél?-felemeltem a fejem végült teljesen a szemébe tudtam habarodni.
- Tetkót.- válaszoltam,de meglepett amit mondtam.
- He?-nézett rám kicsit se furán.
- Szeretnék tetkót. Neked is van,úgyhogy ne ellenkezz!
- Én nem fogok,de ez egy életre szól. Meggondoltad te ezt?
- Nem mégsem akarok.- Neymar nevetve megrázta a fejét,majd visszanyomta a fejem az ágyra.Valójában akarok én tetkót,de még erre sem vagyok kész. Nem tudom mi van velem.
- Piqué szólt,hogy üzenjem meg Viki visszajön és,hogy te ígértél neki szállást.- a homlokomra csaptam,mert hát kiment a fejemből. Persze megígértem Piquénak,hogy ha elvisz engem Neymarhoz akkor Viki nálam lehet,de na ez tegnap volt.
- Oké.-feleltem,majd nagyot sóhajtva újból megszólaltam- Ma mikor lesz a meccs?
- Honnan tudjam.-háborodott fel.- Tudod mit menjünk át hozzád és csináljunk helyet a vendégednek.Ma érkezik.
- Már ma?- kaptam újból a fejemhez és már fel is pattantam. Neymar lassan felült és szintén lassan fel is öltözött,bár némi segítséggel. Felhúztam a cipőm és elhagytuk a szobát,majd a szállodát.
Neymarnak külön autót rendeltek ahol lefeküdtet egy ágyra,hogy az utazása kényelmes legyen. Az autó inkább egy luxus lakókocsira hasonlított. Mint egy kisebb szoba ággyal tv-vel és egy babzsákfotellel, amiben én foglaltam helyet.
- Haragudnál ha most nem mennék veled?- kérdezte Neymar a kiskutya szemeivel és megfogta a kezem. Ellenkezni nem tudtam,annyira édes volt.
- Nem,de te akkor hova mész?
- Raffaellához.Rég láttam az én hugicámat.
- Jó,akkor puszilom.-mondtam és megállt a kocsi. Neymar szájára nyomtam egy forró csókot és kiszálltam.
Nagyon meglepett,hogy amikor a szoba ajtóm előtt álltam,az nyitva volt. A villanyok lekapcsolva voltak,de a tv hangja üvöltött.- Betörő!-villant át a z agyamon.Halkan beléptem és az első tárgyat amit láttam felemeltem ( ami egy szegecses cipő volt) és védekezés képen magam elé tartottam. A nappaliban sötétség volt,csak a hálószobám volt kinyitva résig és onnan üvöltött a tv. Mély levegőt szívtam és kinyitottam az ajtót. A személy aki az ágyamon feküdt két kutyával(!!!) rám nézett,majd mintha otthon lenne tovább nézte a tv képernyőjét.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem hisztérikusan. Rodríguez felém nézett és mosolygott.
- Rég láttalak.-mondta és felült. A két kutya a párnát egyből elfoglalta és nyüszítve letolták a gazdájukat.
- Hallod ez betörésnek számít és minek hoztál kutyákat?
- Na, valójában sétálni voltunk,de a fotósok letámadtak. Most hova mentem volna ha nem ide?-kacsintott én meg szigorú tekintettemmel bámultam. Szemüveges?
- Hallod miért van rajtad szemüveg?
- Mert jól áll!-válaszolja.
- Jah...-sóhajtottam -na,de én nem láttam senkit az utcán.Mehetnétek is.-mutattam az ajtó felé.
- Ne már!-tárta szét a karját.- Most kidobsz?-dramatizálta túl a dolgot.

- Igen.-vágtam rá könnyedén.
- Bármit csinálok,de nem dobj ki. Nincs hova mennünk!-ezen elröhögtem magam. Nem százas egy srác.
- Na jó,akkor segítesz. Vendégem lesz.- már el is terveztem,hogy majd ő segít ide oda tolni a cuccokat,hogy kényelmesen elférjünk Vikivel,ha már itt marad nálam egy pár napig. Úgyis mindjárt vége a meccseknek. A Spanyolok meg már rég kiestek. Rodríguez be is fogtam és mondtam mit hova toljon,mit dobjon ki. Én csak ültem a kanapé szélén és dirigáltam. Láttam a szemében,hogy megbánta a kis műsorát.
- Hallod hozzád se jövök többet.- zihálta mikor végeztünk,vagyis ő végzett. Kezével megtörölte a homlokát és lelökött a kanapéról,majd vízszintesbe vágta magát. Nem telt el öt perc már el is aludt. A két kutyája mellé letelepedett és ők is csendes pihenőbe váltottak. A  nappaliba nagyon semmi sem változott csak annyi,hogy majd ha ezek az álomszuszékok elhúznak majd Viki fog a kanapén aludni. Egy kisebb helyt hagytam a cuccainak és a fürdőszobában is. Én is csak max. két hetet maradok utána meg elmegyünk Neymarral. A hálószobámban leültem a padlóra és magam elé húztam a földön heverő ruhadarabokat. Szinte minden egyes darabnál ami nem a szekrényben volt szépen összehajtva elhúztam a számat.Tényleg új cuccokra van szükségem.A városban most mindenki vb lázban ég,így szinte majdnem minden ruhán rajta van valamelyik ország címere.
- Mi most megyünk.-állt meg mellettem Rodríguez.
- Hallod ne ijesztgess, de oké. Kössz a segítséget.
- Hallod hozzád tényleg nem jövök többet.-nevetett és megsimogatta az egyik kutya a fejét. Közelebb hajolt és megpuszilta az arcomat. Zavarba jöttem így kitessékeltem a házból. Bezártam az ajtót és felsepertem a kutya szőrt a szőnyegről. Ágyneműt raktam a kanapé aljába és szép rendet csináltam a háló szobában. A konyhát alig használtam eddig. Mármint főzésre és már itt az ideje. A hűtő totál üresen állt alig volt benne kaja. Csak egy doboz tej,ami számításaim szerint már lejárt. Nagyot sóhajtva kiléptem a konyhából és a kanapéra telepedtem. Épp,hogy leültem amikor az ajtómon kopogtak.  Felrántottam a kilincset és Vikivel találtam magam szembe. Halványan elmosolyodtam,mert nincs semmi kedvem lakó társsal együtt lakni,de ígéret szép szó és Piqué jó barátom.
- Szia Mira!- ugrotta nyakamba,amitől azt hittem hátra esünk mind a ketten. Megkapaszkodtam az ajtófélfába  és vártam,hogy Viki elengedjen.
- Jah... bocs.-túrt a hajába zavartan. Legyintettem,majd átvettem néhány csomagját. Beléptünk és megmutattam mi hol van a szerény hajlékomban. Kicsit ciki volt,de megmutattam a konyhát. Kinyitotta a hűtőt de láttam a szemébe hogy szórakoztatja az üres hűtő. Hát nincs benne semmi vicces dolog.
- Lemegyünk a boltba valami kajáért meg italokért?-kérdezte majd lassan becsukta a hűtő ajtót. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem rá. Italokért?
- Ja,de minek pia?
- Csapjunk bulit,ha már ideköltöztem.-felelte majd ugrálva a nappaliba ment. Kinyitotta a bőröndjét,és elővette a pénztárcáját.
- Én álom a költséget.-mondta megnyugtatóan. Erre bólintottam és indultunk. A közeli szupermarketben fogtunk egy kosarat és nézegettük a polcokat. Inkább én,mert Viki minden egyes whiskeyt levette a polcról és a kosárba tette. Beszélgetésünk közben kiderült tele van tetoválásokkal a karja meg a lába. A pulcsija ujját felhúzta én meg irigykedve néztem a mintákat.
- Én is szeretnék majd.-feleltem. Kedvesen elmosolyodott.
- Engem kiakartak tagadni a szüleim először,de utána belenyugodtak. Piquét sem kedvelik. Azt hiszik,hogy csak a pénz miatt vagyok vele.
- Ezt hiszik a szüleid rólad?
- Igen. Ide sem engedtek el nagyon,de azt mondtam,hogy majd te fizeted. A pénzt is ami nálam van azt a számlájukról szedtem Lemerítettem,de majd megoldják.-vállat vont és a kaják felé vettük az irányt. Egy csomó konzervet dobált be és édességet. A kasszánál kicsit feltartottuk a sort,mert annyit vásároltunk,hogy az italok másik fele fel sem fért.

- Még valamit?-mondta a kassza mögött ülő hölgy.
- Három doboz Malborot.-mondta Viki,mire tátott szájjal néztem a jelenetet,hogy a hölgy átnyújtja a cigarettát.
- Te dohányzol?
- Ja.-felelte büszkén. Hát ebben semmi büszke dolog nincs. Az eladó hölgy a számlához írta majd a sok nullás összeget kifizettük.
- Maradt pénzed?-néztem Vikire aki csak nevetve megsimogatta a karom.
- Nyugi még ruhákat is vásárolunk,de először ezeket valahogy vigyük haza.-mutatott a nyolc szatyorra.
- Piquét nem tudod felhívni?
- Nem,edzésen van.
- Akkor várj felhívok valakit.-elővettem a mobilom és a névjegyek közt keresgéltem. Neymart szerettem volna hívni,de ő úgyse tudna segíteni. Götze meg látni sem akar. Végül Oscar, Özil és Marcelo közt hezitáltam.
- Hallod felhívom Marcelot.-mondtam és már tárcsáztam is.
- Te minden focistával jóba vagy?-kérdezte álmélkodva mire szomorúan megráztam a fejem
- Nem,sajnos nem mindenkivel.-suttogtam. .
- Hali Mira!-kiabálta a telefonba boldogan.
- Szia Marcelo. Tudnál nekem segíteni?
- Ja,de miben?
- Bevásároltunk,de nem tudjuk haza vinni, tudnál ebben segíteni?- hallottam valami sóhajtást és nevetést és ismét beleszólt.
- Persze. Hol vagy?- kérdezte. Elmagyaráztam neki merre is kell jönnie. Valamennyire megértette és letette.
- Na?-kérdezte Viki nagyokat pislogva.
- Megoldottam.- nyugtattam meg.

- Kipakolunk utána go shoppingolni.- mosolygott kedvesen és elővette az egyik doboz cigarettát. Kivett egy szálat és meggyújtotta.- Kérsz?-nyújtotta felém.. Vonakodva megráztam a fejem. Nem szeretnék rákba meghalni.
Kb.20 percet álhattunk a bolt előtt mikor végre Marcelo képes volt megjelenni.
- Itt vagyok.-futott hozzánk én meg hálálkodva ránéztem.- Basszus mennyi piát vettetek?- nézett a szatyrokra.- Na de ezért kapok én is?-kérdezte majd megölelt. Vikivel kezet fogtak és a szatyrokat a kocsihoz cipeltük. Beraktuk a hátsó ülésre és becsuktuk az ajtót.
- Hova vigyem?
- Ott látod azt a szállodát?-mutattam az út másik oldalára. Marcelo bólintott majd elhajtott.
Visszasétáltunk és felcipekedtünk. A konyha pultra tettük a szatyrokat,majd Viki szépen kipakolta őket. Ami hűtőbe való azt Marcelo betette én meg előkészítettem a poharakat.
- Mért csak három?- nézett rám Viki.
- Hát mert hárman vagyunk.-védekeztem.
- A-a. Te csak tévedsz. Itt este alig lehet majd elférni annyian leszünk.-nevetett én meg már magamban elképzeltem mi lesz itt.
- Na buli lesz?-kiáltotta Marcelo- Mikor jöjjek?
- Ha kilenckor idetévedsz akkor még lehet nem fogy el a pia.- feleli Viki majd kitessékeli a házból.
- Na a vendégek már megvannak,de ruhánk még nincs.- megragadta a kezem és kihúzott a házból. Összezavarodva koslattam utána az utcán. Minek buli? Én nem fogok utánuk takarítani!
- Viki muszáj ezt?
- Mégis mit?-fordul hátra felém és bevár.
- A bulit.
- Még szép. Legalább nem csak te leszel jóba a cuki focistákkal.
- Oké.-tettem fel a kezem mert kissé kezdett fura lenni a szitu. Fogtunk egy taxit és a város legjobb plázájába mentünk.Körbe jártunk az összes butikot és egy csomó ruhát felpróbáltunk. Én arra számítottam,hogy sok  ruhát választok magamnak,de Viki csak a ma estére gondolt. Végül számomra megfelelő ruhadarabot felvettem és  kiléptem a próba fülkéből

.

 - Na milyen?.-fordultam körbe.
 - Csini.-tapsolt meg.
- Te már megtaláltad?
- Nem-felelte szomorúan és tovább keresgélt.Egy gyönyörű ruhánál megállt és nézgegetni kezdte. Felém mutatta,én csak bólintottam. Bement a próba fülkébe és felvette. Kilépett és én csak irigykedve néztem milyen jól áll neki.

- Na akkor mehetünk.-mondta és kifelé indult. Megragadtam a kezét és visszahúztam.
- Ki kellene fizetni!
- Ja tényleg.- fogta a fejét és a kasszához lépett. Nem vettük le a ruháinkat így odahajoltunk ahhoz a tárgyhoz ami lenézi a vonalkódot és kifizettük. Itt is szép összeget hagytunk. Egy házat vehetnénk a két ruha árából,de ha Viki szerint megérte akkor biztos úgy van.

- Na nemsokára itt is lesznek.- tapsolt kettőt  és csípőre tette a kezét.
- Elmondod kiket hívtál meg?
- Meglepi lesz baba.-mondta és az ajtóba állt. Féltem,hogy vad idegenek lesznek a házamban és mindent összefogdosnak. Kirázott tőle a hideg.
- Na már jönnek.-hajolt be és kacsintott. Görcsbe rándult a gyomrom és vártam az embereket.
- Sziasztok.-köszönt Viki a........ német csapatnak. Sokkolva megkapaszkodtam a szekrénybe és néztem ahogy belépnek. Özil hozzám lépett és üdvözölt.
- Götze?- kérdeztem. Özil megfordult és az ajtó felé mutatott. Igen,Götze ott állt egy fekete pólóban és egy farmerben. Összeráncolt homlokkal figyelt engem. Becsuktam a szemem és vártam,hogy csoda történjen.
Lassan kinyitottam a szemem,de Götze már nem az ajtónál állt,hanem előttem. Felemelte a kezem és megszorította.
- Hiányoztál az este.-suttogta,de a már dübörgő zenétől,csak a szájáról tudtam leolvasni. Kínos mosollyal az arcomon megráztam a fejem.
- Másnak is. -válaszoltam pimaszul. Götze elengedte a kezem és a hajába túrt. A zsebébe nyúlt majd ott megállt egy pillanatra a keze. A szemembe nézett és félmosolyra húzta a száját. Kihúzta a kezét a zsebiből és egy kis ékszeres dobozt markolt. Letérdelt elém és kinyitotta azt,amiben egy gyémánt gyűrű volt.A legrosszabb dologra gondoltam ami csak megtörténhet. Fel nézett rám,majd megszólalt.
- Mira,megtisztelsz azzal,hogy hozzám jössz feleségül?- az ütő állt meg bennem a kérdése miatt. Nem mertem a szemébe nézni,de mikor fel néztem, Neymart pillantottam meg aki ezt az egészet végignézte.