-->

2015. március 1., vasárnap

The End!

Sziasztook !!
Nem akarok sablonos nyálas búcsúkat írni,de úgy döntöttem,hogy így befejezetlenül,de bezárom e blog kapuit. Még mielőtt bármi történne, a második évad folytatódik, remélem hamar eltudjuk kezdeni és sok-sok új dologgal kiegészíthetjük  :)
Nagyon szépen köszönöm nektek,hogy július óta követitek és szeretitek ezt a blogot,de most Vége!
Szeretünk titeket! <33 
Üdv: Csilla és Laura :* 

2015. február 12., csütörtök

25.fejezet

Reggel a forró napsugár sütötte meg testem,erre ébredtem.Nem találtam magam mellett Neymart, ezért gyorsan felpattantam és lesiettem.A konyhában láttam meg.Fel-alá járkált eléggé ideges volt.
- Drágám,mi a baj?-szólítottam meg,felém közeledett,és szorosan magához ölelt.
- Soha nem akarlak elveszíteni!-súgta füleimbe,majd egy csókolt lehelt ajkaimra.
- Én se,de mi van?!-mondtam ijedten.
- Götze…-csúsztatott felém egy levelet,amin a német neve állt.Vagyis csak „Götzétől”.
- Látom nem bírtad. hogy ne nyisd ki.-nevettem halkan.
A levelet kezembe vettem és elolvastam.Rövid volt,eléggé rövid.Ez állt benne:
„Édesem!
Egyszer úgyis az enyém leszel.Neymar vagy te elfogod hagyni a másikat.Én ezt tudom…Ha megakarod beszélni,hogy mi legyen köztünk, várlak nálam.Na szia”
- Nyugodj meg babe, én csak téged akarlak!-csókoltam meg Neyt.
- Remélem-folytatta a reggelije készítését.
- Ne reméld, tudd.-öleltem át hátulról.Felém fordult és heves csókolózásba kezdtünk.Felemelt és a pultra tett.
- Ney, ne itt!-mondtam és megállítottam.
- De szeretnélek!-könyörögte.
- Majd este.-kacsintottam és felmentem elkészülődni.Átgondoltam Götze levelét, azt hiszem elmegyek ma hozzá.Muszáj lesz…
Felkaptam egy fekete alapon virágmintás ruhát, és hozzá a megfelelő kiegészítőt.Lemenetem Neymarhoz aki tálalta a reggelinket.
- Hány óra van?-kérdeztem.
- Lassan 12.-válaszolta Ney.
- És mi ilyenkor reggelizünk,hmmm….-adtam puszit homlokára.
- Hova ilyen csinosan?-kezdtünk bele az étkezésbe.
- Őszinte leszek…Götzéhez.-válaszoltam.
- Ahj,Mira,ne már!Mit akarsz te ott?-állt fel a brazil.
- Megmondom neki, hogy hagyjon békén!-vittem ki a reggelimet,mikor befejeztem.
- Legalább elkísérhetlek?-kérdezte és a kezemet megfogta és puha ajkait rám tapasztotta.
- Életem,abból baj lenne.Egyedül megyek.Sietek,puszi-mondtam,felkaptam cuccaimat és elindultam a némethez.Taxit hívtam.Megadtam a címet és el is indultunk.Mikor odaértünk,kifizettem a fuvart,a sofőr elhajtott.A ház felé közeledtem,majd becsöngettem.Götze azonnal jött és kinyitotta nekem az ajtót.Mikor beértünk ledőlt a kanapéra,én pedig kabátomat a fogasra tettem.
- Szerinted azért jöttem át, hogy nézd a tv-t miközben én itt vagyok?!-kérdeztem furcsállva.Gyorsan felállt és felém közeledett.Mikor a falhoz dőltem,nem volt kiút.Götze körbevett.Homlokomra támasztotta az ő homlokát, és ajkai az én számhoz közeledett.Fejemet elfordítottam,de ő államat megfogta és vissza húzta.Próbáltam kerülni a szem kontaktust, de nem sikerült.Rám tapasztotta puha száját,abban a pillanatban kibújtam kezei közül és az ablakhoz álltam.
- Figyelj Götze!Köztünk semmi sem lehet, kérlek ezt értsd meg!-távolodtam tőle, de mindig utánam jött.
- Szeretsz?!-kérdezte, amire féltem válaszolni.
- Kérlek Mira,válaszolj!-nézett szemeimbe, mikor elém került.
- Götze, én szeretlek, de …-szakított félbe.
-Tudtam, tudtam, hogy én kellek nem Neymar!-mondta meggyőződően.
-De, mint csak barátot.-folytattam mikor megállt.Hazudtam neki, és magamnak is.Barátként nem tudok rá tekinteni.Inkább ellenfélnek mondanám.
- Mira magadnak hazudsz csak!-látott belém.
- Götze értsd meg,hogy nem lesz köztünk semmi.Ne keress többet. Egyszerűen hagyj békén. Lépj ki az életemből!-szinte már kiabáltam,de nekem jobban fájtak a szavak.Götze rezzenéstelenül ott állt és a szemembe nézett.
- De szeretlek Mira!-suttogta.
- Nem szeretsz!Csak játék számodra hogy az egyik legyek a sok közül.
- Régóta ismersz..tudod,hogy nem ilyen vagyok.-mosolyodott el. Ő győzött. - Na jó..-sóhajtott.-békén hagylak,de nem hagyom,hogy Neymarral maradj.
- Götze ha szeretsz ezt nem teszed!-kiabáltam le ismét.-Gondolt át a tetteid..ohh inkább a szavaid.-fejeztem és kirohantam. Zokogva futottam ki az utcára és előhalásztam a telefonom. A fülest bedugtam a füleimbe és már szolt is a Maroon 5-től a Maps . Playlistbe ez jött be,mindegy depis szám számomra. Sírva sétáltam tovább,mikor egy autó állt meg az ut szélén. Ablakot lehajtotta és kihajolt a benne ülő személy.
- Veled meg mivan?-szol oda...Messi.
- Te élsz?-nevetek és kiveszem a fülest.
- Jah..-forgatja a szemét.- A némettől jössz?- kérdezi- bólintottam.-Gyere szállj be.-nyitja ki a kocsi ajtaját én meg beülök.
- Hazaviszlek.-mondja majd rányom a gázra.
- Ne!-kiáltok fel Messi csak kérdőn rám pillant majd vissza az útra. Jól vezet az tény,de a pályán jobb.
- Akkor hova akarsz menni?
- Oscarhoz.Rég beszéltünk.-rögtönöztem.
-Tőlem.-rántott vállat majd egy hatalmasat fékezett. Hátra tolatott és befordult egy utcába.
Mikor a házhoz értünk elköszöntem az Argentintól majd becsöngettem.
- Mira!-kapott fel Oscar és megpörgetett a levegőben.
- Oscar.-pusziltam arcon és letett a földre.
- Mi járatban? Rég láttalak.-vigyorog int egy kisgyerek.
- Hiányoztál-hazudtam,bár egy kicsit tényleg.
- Neymar is itt van.-vigyorog tovább én meg meglepve besiettem a házba. Ney ott ült mint egy félisten a pult előtt és kínai kaját falatozott.Halkan a háta mögé osontam és megöleltem. Összerezzent,majd hátra fordult. A döbbenet kiült az arcán,de az öröm is ott volt mellette.
- Mi van némettel?-fogadott kedvesen.
- Semmi..ahogy ígértem elküldtem. Békén hagy most már.remélem!
- Én is remélem,de ha megint felbukkan tényleg kárt teszek benne.
- Neymar kemény gyerek,félni kell tőle.-hülyült Oscar majd ott hagyott minket.

2015. február 5., csütörtök

Boldog szülinapot Neymar!

Először is szeretnék így a blogon keresztül Boldog szülinapot kívánni a világ Egyik legjobb focistájának. A játéka,stílusa,maga az ember tökéletes ha ez nem túlzás :)) 2 éve ismerem úgy igazából,de akkor megfogott és azóta Imádom :) Szóval Feliz Aniversário Neymar !! <3

A bloggal kapcsolatban pedig annyi,hogy folytatjuk és hamarosan új rész. :))

2014. december 22., hétfő

24.fejezet

Ez már megint mit keres itt?!- gondoltam magamban. Rajtam kívül csak Ronaldo és Özil vette észre. Persze , nem hagyták szó nélkül.
- Na Mira itt az exed.- röhögött Özil, mire én a halálát kívántam . Mindig csak bekavar ő vagy Götze... most meg Ronaldo is.
- Ki?- fordul felém Neymar,de a tekintete megakadt a német középpályáson. Elég gyorsan magához húzott és érintésén éreztem a félelmet. Nem mutatta,de én tudom.
 - Na most tényleg megverem...- lép kicsit előrébb, de én visszafogtam. Elég balhé van a fejemen és az ő fején. Elég volt hogy Ronaldot szétverte, bár igaza volt akkor.
- Mit keresel itt?- szólók oda Götzéhez, barátságtalanul.
- Szia neked is.- kacsint,mire Neymar már elég szorosan ölel. - Ja, bocs látom ...- tapsol, de csak provokálni akar.- A lényegre térve azért jöttem hogy átadjam ezt a meghivót a partymra.- nyom  a kezembe egy levelet, amiben gondolom én ,hogy a meghivó szerepel.
- Szerinted el is megyünk? - nézek rá kérdőn egyben lesajnálóan.
- Ez csak egy meghívó. Őt nem szándékoztam meghívni.- biccent Neymar felé.
- Ha ő nem jöhet én se , bár kötve hiszem  hogy elmennénk.
- Oké, ő is jöjjön,de örülnék neki ha megjelennél.- mondja kedvesen, de érzem ebben van valami csapda ami hívogatni kezd. Kiváncsi lettem mi lehet azon a a partyn ha már Neymart is hajlandó meghívni.- Na akkor jöttök?
- Lehet.- felelem és Neymarra nézek akinek sötétebb lett a szeme a haragtól. Kérdőn néztem rá, majd ő csak bólint.- Jó, elmegyünk de ne örülj... nem maradunk sokáig. Benézünk és ha nem tetszik elhúzunk.
- Tetszeni fog.- mondja határozottan,majd kezet fog Özillel.- Ma lesz mellesleg.- mondja majd elviharzik.
 Gyorsan kibontom a levelet. Ott le van írva a pontos cím és időpont.
- Ez nem normális. Egy óra múlva lesz.- nevetek kínomban. Neymar rosszallóan megrázza a fejét és elköszön a testvérétől. A portugálra és a németre csak rá sem néz, úgy húz kifele engem.
- Ebben van valami csapda.- mondja mélyen. A telefonját kivette  a zsebéből és tárcsázni kezdett. Ha jól hallottam Messi volt a vonal másik végén. Amit a beszélgetésből értettem az volt, hogy eljön értünk és haza visz.
Amíg Messi ide ért, Neymar csak fel alá járkált és portugálul kezdett nekem magyarázni. Jó lehet itt Brazíliában ez az anya nyelv ez,de én nem értem.. Értettem annyit,hogy valami rosszat kíván utána,Götze nevét az enyémet. Szememet forgatva karoltam át és hozzábújtam. Beszívtam a finom illatát és vártam mire Messi megérkezik.
- Rég láttalak.- huppantam be a hátsó ülésre és üdvözöltem az Argentin csatárt.
- Ja nekem is hiányoztál.- vetette oda röhögve és Neymarral kezdett dumálni. Én így kiszorítva maradtam. Azon kezdtem agyalni mit vegyek fel,de úgy is ha kinyitom a szekrényem másik ruha fog megtetszeni, végül csak elővettem a mobilom és megtekintetem a ritkán használt közösségi oldalaim. Facebookon a sok felkérés üzenet értesítés.... fú hát kedvem sem volt megnézni őket. Végül is csak kinyomtam az egész mobilt és hátra dőltem.
- Messi neked mikor is lesz a meccsed?- kérdeztem úgy átlagosan mire ő felkapta a vizet. Lefékezett és hátra fordult.
- Mira ez nem csak meccs. A hétvégei meccsem az lesz a MECCS. Eldől hogy ki lesz a világ bajnok... és szeretném lealázni a bajorokat. Úgyhogy örülnék egy kis  támogatásnak.- oltott le ami megrémített. Azért ennyire ne kapja fel a vizet. Persze hogy támogatom és ott leszünk Neymarral...de vezessen tovább.
- Elnézést.- kuncogtam és csak néztem ki a fejemből.

- Mira minek kell kiöltözni?- néz mérgesen rám Neymar.- Azt mondtad nem maradunk sokáig.-dúrcizott be és kisfiúsan ágyra vágta magát és bepukkadt. Nevetve megráztam a fejem és felvettem a szettem.

- Ajjj... már!-néz végig rajtam.
- Nem tetszik?- komorodtam el és a ruhámat néztem.
- Túl jól nézel ki benne....
- Ez mért baj?- mosolyodom el.
- Mert te az enyém vagy és nem akarlak elveszíteni....megint.- vallja be én ,meg a nyakába ugrottam. A nyakát kezdem csókolgatni, ő a hajamba túr és vállamba fúrja fejét.
- Na látod ezt is csinálhatnánk,mint hogy elmenjünk oda.
- ki mondta hogy ott nem?! - kacsintok rá ő meg olyan ''rossz kislány vagy'' mosolyt küld felém.
- Na de te ebbe jössz?- nézek rá ő meg bólint.- akkor a hajad tedd már rendbe.-túrok a sexy hajába.

- Nem tetszik a hajam? - akad ki teljesen.
- De.. akkor gyere így.-forgattam a szemeim.
- Nyugi.. én csak ragyogtatni tudlak téged. - lehel egy csókot az ajkamra és elindulunk. Messi lent várt minket az autóban, majd elrepített minket egy eléggé csicsás helyre. Az egész épület luxus háló volt. Az emberek csak ugy tolongtak bent vagy a medencébe ugráltak. Tele híres emberekkel, de leginkább sportolok,mármint focisták. Ismét egy vb buli... bah. Gözte a DJ- vel veszekedett mikor megérkeztünk.
Neymar rosszalóan nézett mindenkire de nem akarta elengedni a derekam.
- Na láttunk szép dolgokat.... most már mehetünk?- kérdezi hisztisen ami inkább a lányokra jellemző.. nem Neymarra.
- Nyugodj le egy kicsit. Csak most érkeztünk és szeretnék szórakozni.- feleltem.
- Azért öltöztél ki így?- akadt ki megint.
- Nem... Neymar egyszerűen csak jól akarok kinézni. Örülnél neki ha torna cipőben egy poloban és farmerben jönnék partyzni?
- Nekem úgy is gyönyörű lennél...sőt!- itt olyan cuki volt így nyakába kapaszkodtam, lábujjhegyre állva megcsókoltam. Neymar a fenekemre tette a kezét és magához húzott.- azt mondtad itt...- nem hagytam befejezni  a mondtatát. Megfogtam a kezét és elindultam vele be az épületbe. Egy lépcsőn felsétáltunk, ami egy hosszú folyosóra vezetett minket. Itt is lézengtek emberek,de a legtöbbjük is arra készült,mint mi.Egy kisebb bàrt figyeltem meg.
-Odaülünk?-súgtam füleibe és ő még mindig engem védett kezeivel.
-Persze.-mosolygott rám
Mikor elhelyezkedtünk a bár mellett,valaki megbökte a hátamat,mire én hátrafordultam.Természetesen Götze volt az...Ki más?!
-Szia szépségem.-köszöntött Götze,miközben Neymar is odafigyelt.
-Nem kérek belőled,na szia.-fordultam vissza Ney felé.
Götze legyintett egyet,majd elsétált.Én Neymar ölébe átültem,mivel megkérte.Elég sokat nézelődtem,pár ismerős arcot ki is szúrtam,mint pl.: Oscar, Rodriguez vagy Ramos.
De egy valakinél nem álltak meg szemeim.Ronaldo.Mindenhol ott van.Ezt nem hiszem el...Neymar a vállamra döntötte fejét,eléggé álmos volt,de ő is megtalálta a hozzánk közeledő Ronaldot.
-Ő már megint itt?!-mondta Neymar.
-Götze volt,nem én.-védtem magam.
Neymarnak szemeiben a "dühös láng" égett,ezért a portugál más célt vett irányba.

-Szerencséje van.-szólt Neymar,majd a nevetni kezdtem.Götze fáradtan jött oda hozzánk,de mi nem vettük őt figyelembe.
-Álmos vagyok,nem megyünk ledőlni valahova?-kérdezte Neymar,majd bólintottam egyet.
Felálltunk és a német közép pályás mellé álltunk,aki tulajdonképpen a bár pultján "folyt szét".
-Hey,hülye gyerek,hol van egy üres szoba?-szólt oda neki Ney és hátba vágta,hogy figyeljen.
-Heh?!Biztos találsz.Na bye.-dőlt vissza
A lépcsőn felfelé mentünk,mikor megálltam a barátom előtt.
-Biztos ne menjünk haza?-kérdeztem
-Tudod mit?De inkább induljunk most.
10-20 perc alatt haza is értünk,fáradtan tértünk be a házba.Neymar felemelve vitt fel a hálószobába.Egyenesen az ágyba dőltünk.Én nem voltam annyira mégsem álmos,ezért felpattantam.
-Ney,alszol?!-kiáltottam neki,mire felnézett.
-Mindjárt befogok.-ásított és az ölembe helyezte fejét.Lassacskán elkezdtem csókolgatni nyakát,mire bizsergető érzés kelt fel bennem.Neymar felállt és rám nézett.
-Azt akarod,hogy...?-kérdezte komolyan.
-Te akarod?-Néztem rá kutya szemekkel.
-Igen.-válaszolt,majd huncut mosolyával elkápráztatott.
Neymar a takaróra döntött és nyakamat puszikkal kezdte kényeztetni.Pólómat lerángatta rólam,és én is róla.Heves csókolózásba kezdtünk.Néha megálltunk.Kezeimet a hátára helyeztem és végig húztam forró bőrén.Haját szinte tönkre tettem gyors mozdulataimmal,de őt nem zavarta.Mikor hátradőlt én mellkasára feküdtem és a szívdobogását hallgattam.Felnéztem rá,mire csak lehunyt szemeit láttam.Elaludt.Átölelve aludtunk el,később én is mély álomba zuhantam..

2014. november 25., kedd

23.fejezet

* Sziasztok! Na, nagy nehezen meghoztam a mostani részt is. De megszeretném köszönni Soós Laurának a sok segítséget mert nélküle,nem biztos,hogy ez  a rész is felkerült volna ma. Úgyhogy bátran kijelentem,hogy sűrűbben lesz új rész,amiket Laurával fogunk közösen írni. Hamarosan 2. évad mert sokan igent szavaztatok,amiért nagyon hálás vagyok :*  Jó olvasást és bocsi a sok késésért. !! <33 *

Néhány könnycsepp gyűlt össze a szemeimben.Neymar csalódott bennem.Rafa érthetetlenül nézett rám.
- Miért csinálod ezt vele?-kérdezte,majd ijesztő arc kifejezései megijesztettek.
- Rafa,kérlek hallgass meg...-ültem le mellé,majd szemébe néztem.Láttam benne azt az irgalmatlan csalódottságot amit én okoztam. Megint.
- Nem vagyok rád kíváncsi..-fordította oldalra a fejét,majd megfogtam a kezét. Próbáltam minden szeretetemet,amit csak tudok felé sugallni. Na,ha ez sikerülne is.
- Rafa,én szeretem a bátyádat,nagyon!Még ennyire soha senkit!Nem csókoltam meg Ronaldot...ő hajolt oda én meg.... megtörtént.Kérlek,higgy nekem!-kérleltem Rafát,aki eléggé kételkedve nézett rám.Szemeiben láttam az ellenszenvet,de én igazat mondtam.
- Ezt ne nekem mond,hanem Neymarnak!-mondta szűkszavúan. Kihúzta kezét a tartásomból,majd amilyen tökéletesen csak tudott felállt.
Mikor Rafa elsétált,követtem példáját és felálltam.Megigazgattam a ruhám és szép komótosan felindultam az emeletre vissza a baj keverőhöz és társához.
- Te idióta,mit csináltál??!-csaptam ki az ajtót és egyből  Özilre néztem,mert tudtam,hogy ő tette.Ő fényképezte le.
- Mégis mit tettem,meséld el nekem drágám!?-kérdezte pofátlan hangnemben és fürkészve figyelt. Összehúzott szemeimmel néztem rá és Ronaldora felváltva
- Ronaldo,benned nagyot csalódtam...- a könnyeimet útnak engedtem.- Bár nem is várok tőled többet. Mindig is ennyire voltál képes. Csak tönkre tenni mások életét.-megrögönyözve figyelt engem majd mosolyra húzta azt a vékony száját. Ebben aztán mi vicces van,nem értem.
- Akarod,hogy letöröljem?-kérdezte komolyan.Először nem értettem mire mondja,de felült az ágyában és arcomhoz nyúlt. Néhány kósza könnycseppet letörölt,majd visszafeküdt. Totál zavartan vártam mi lesz a folytatása ennek a helyzetnek.
Ronaldo szemei csak úgy csillogtak ahogyan engem nézett. Vagy csak a harag,szégyen.... . Nem értem én őt.
- Ron..,már mondtam,semmit nem érzek irántad.Azt hittem fel lehet ezt fogni....És te is partner voltál mikor ezt beszéltük. Minek idézzük fel a múltat? Semmi értelme. -Néztem a szemeibe,ami engem bámult.
- Mira kérlek hall...-folytatta volna, de Özil közbevágott.
- Tessék,megvan!-Mutatta felém a készüléket. Kérdőn ránéztem,majd leesett ,hogy a kép amit csinált.
- Köszönöm..-vettem ki kezéből azt .Hidd el,nem úszod ezt még meg...ahogy te sem-néztem Ronaldora -Na sziasztok.-néztem a portugálra,majd a németre.
Miközben lefelé mentem a lépcsőn,bedugtam a fülesemet,Adele dala köszöntött.Leértem.A kövér könnycseppek,nem tűntek el szemeimből.Neymarra és Rafara néztem akik ott ültek egy asztalnál,és csendben beszélgettek.Odasétáltam és a brazilomra néztem.
- Ney,beszélhetnénk?-Vettem ki a fülhallgatót füleimből így megszakadt a zene.
- Nem...
- Kérlek,csak 5 percet-könyörögtem.
- Kapsz 3 percet,se több se kevesebb.!-mondta szigorúan és felpattant.
Kimentünk a friss levegőre,Neymar a falnak dőlve rám pillantott.
- Na..megmagyarázom....-kezdtem bele.- Még mielőtt mi mentünk volna el,Ronaldo arcára nyomtam egy baráti puszit,ő magához rántott és megcsókolt...-hajtottam le a fejem és az ajkaimat kezdtem harapdálni.-Özil ezt látta,és kitette a netre,de ezt már te is tudod.Felmentem hozzájuk,miután Rafával beszéltem és Özil kitörölte.-próbáltam szemeibe nézni,de elvesztem abban a gyönyörű szempárban ami engem figyelt.
- Hát,erre most mit mondjak?Mindig ha egy FOCISTA felbukkan,megcsalsz?-röhögött,de ez a stílus nem jött be annyira. Neymar megigazította a sapkáját és várta a válaszomat. Persze,hogy azon is csak röhögjön.
- Nem..de tudod Ronaldo mit érez irántam..szóltam is neki,hogy ennek a játszadozásnak nincs értelme,de nem tudja felfogni!Kérlek,bízz bennem!-kérleltem és a könnycseppek újra előtörtek.
- Szerencséd van...
- Ezt hogy érted?-furcsálltam a reakcióját.
- 1.Rafaella ugyanezt mondta...2. pedig-Direkt húzni kezdte az időt,hogy csak idegesítsen vele.
- A második?-hajoltam közelebb.
- Nagyon szeretlek,és őszinte vagy.-Rázta össze kezeit.
Fél perc néma csend tört elő köztünk meg úgy körülöttünk mindenhol.
- De tudod,ha elgondolkozok,nem is csók volt az.Csak egy sima baráti puszi...-mondtam Neynek,aki furcsán rám nézett.
- Aha..biztos...-elkeseredve lepillantott a földre,majd én újra megszólaltam.
- Hát az igazi csók az ilyen.-Közelebb léptem Neymarhoz,majd megcsókoltam.Viszonozta és belemosolygott csókunkba.Heves csókolózásba kezdtünk.Egyik keze a derekamon pihent a másik pedig a hajamba.Én nyaka köré fontam a kezeimet.Elengedtük egymást.Hiányoltam ezt az érzést. Nem lehet leírni,mennyire szeretem őt. Csak is őt. Nem Ronaldot vagy Götzét vagy akárki mást. Csak az én Neymaromat.
- Na látod,nem ezt csináltam vele!-kacsintottam rá kacéran.
- Még mindig jó vagy!-nevetettünk össze.
- Akkor ugye szent a béke?-kérdeztem kíváncsian.
- Hát majd még átgondolom...-mondta vigyorogva,majd kezemet megfogta magához húzott és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.
- Szóval akkor ha leviszlek a partra akkor béke?-küldtem egy puszit felé és siettem az ajtóhoz. Utolért és átkarolta a derekam, így sétáltunk be.
Boldogan tértünk vissza.Neymar boldogan cirógatta a derekam én meg élveztem ezt.Az étkezőben Ronaldo ott ült Özillel,éppen ettek.Rafa  telefonjára koncentrált,de meglátott minket és hozzánk sietett.Mindenki miket nézett ami olyan furcsa érzést keltett ki belőlem..Neymarral egymásra néztünk és hosszú csókot leheltünk egymás ajkaira.Odasétáltunk az asztalhoz,de a  2 barát csodálkozva néztek minket. Boldogan körbe néztem a helyiségben ami csak akkor tűnt fel,hogy nem üres. Ő, ott állt fekete farmerben és egy sötétkék izomtrikóban az ajtóban és hevesen mosolygott felém. Götze felém intett  majd amilyen gyorsan csak tudott oda sétált...

2014. november 8., szombat

22.fejezet

A taxi megállt egy magán rendelőnél. Kiszálltunk,majd Neymar kifizette az utat .Kézen fogva besétáltunk az épültbe,de ott már hemzsegtek a fotósok,újságrok.Annyira tudják idegesíteni az embert.
- Ezeket sose lehet levakarni?!-dünnyögte Neymar. Igaza van mindig  ott vannak mindenhol.
- Igaz,hogy a hölgy vőlegénye bántalmazta a sztár focistát?-nyomta a mikrofont Neymar orra alá az egyikük.
- Mi van?- kérdezte döbbenten. Vőlegényem? Jézusom ezek mit terjesztenek rólam.
- Ja,ő volt.- mondtam fáradtan és előreindultam. Könyökömmel arrébb lökdöstem a médiát,majd csapzottan,de nagy sikerrel bejutottam az épületbe. Neymar még mindig köztük szorongott,de benyúltam közéjük és egy nagy lökéssel kihúztam.
- Jó formában vagy!- kacsintott rám és a fenekemre ütött. Kacéran rámosolyogtam,mert ilyen helyzetben sem voltunk még. A kezemet megragadta és az ujjainkat összekulcsolta. Szerelmesen sétáltunk a hosszú folyosón, a lehető leghangosabb léptekben egészen a recepcióig. A hölgy aki a pult mögött ült egyből felismerte Neymart,majd teljes sokkban köszönt.
- Jó  estét!Miben segíthetek?-kérdezte zavartan,a pír elöntötte az arcát, amitől feltámadt  bennem a csúnya féltékenység. Nem hagytam Neymar szóhoz jutni,inkább helyette feleltem.
- Cristianohoz jöttünk látogatóba.-válaszoltam és Neymarhoz simultam,ahogy csak tudtam. Elég hülyének nézhetett a recepciós,de értette a helyzetet és már mondta is a szoba számot.
- Második emeleten a 14. szoba.- biccentettem és Neymart átkarolva indultam a lifthez. Beszálltunk,majd megnyomtam az emelethez vezető gombot. Neymar az imádott perverz mosolyával nézett majd magáhozz rántott és vadul megcsókolt. A derekamat magához húzta én meg hátra ne dőljek a nyaka köré tekertem a kezem,így élveztem közelségét és csókját.A lift ajtó kinyílt így a forró csókunkat meg kellett szakìtanunk. Hirtelen olyan melegem lett,hogy a tenyerem izzadni kezdem és égett az arcom. Neymar kezét elengedtem majd magamba töröltem a kezem. A hosszú folyosó közepén megálltunk és benyitottunk a 17-es szobába. Az ajtó nyikorogva kinyílt,ami szerintem felverte az egész rendelőt.
- Szia...sztok.-köszöntem. Muszáj volt többes számban mert Özil és Raffaela már bent voltak. Raffaela a szoba sarkában állt,mint valami kivül álló. Özil Ronaldo mellett állt egy dossziéval a kezében.
- Sziasztok.-sietett hozzánk Raffaela és Neymarral kezdett beszélni négy szemközt. Vonakodva de odaléptem Özil mellé.
- Hogy vagy?- néztem Ronaldora. Félmosolyra húzta a száját és megfogta a kezem.
- Most hogy itt vagy jobban.
- Ne csináld!.-húztam ki a kezem- Ezt már tisztáztuk.- emlékeztettem egy régebbi beszélgetésre. Nem jött be a mostani stílusa.
- Barátok vagyunk.-kacsintott én meg oldalra fordítottam a fejem. Zavarba jöttem.Pont Özil felé fordultam, aki értette a  helyzetemet és még rakott is rá egy lapáttal.
- Hé Mira, a barátod is itt van.-mondta totál gyerekesen focistához nem méltóan.
- Na jó!-tettem fel a kezem.- Nem ezért jöttem,hanem megnézni hogy van a Barátom.-nyomtam meg  a mondatom utolsó szavát, amit értettek, leginkább Ronaldo.
- Ja,amúgy sajnálom azt  kritikus meccset.-nézett rám kedvesen,megértően,majd mindezt el is rontotta.- Nektek meg gratula tesó, ekkora gólokat így lealázni a hazaiakat.-pacsizott Özillel.-Sírtam a nevetéstől,még a nővérkék is bejöttek,bár ők a sztár focistájukat hiányolták.-kacsintott felém én meg totál dühös fejjel Neymar kerestem a szobában,de nem volt bent. Kirohantam a szobából de belei ütköztem az ajtóban a kedvesembe.
- Na ezeket nem bírom tovább hallgatni.- húztam be és vállán kezdtem csüngeni.
- A gerle pár.-nézett le minek Özil. Neymar bedurvult,de nem csodálom  megverték őket a zöld füves pályán. A  szeme sötétebb lett mint szokott lenni. Megragadtam a karját majd hátrébb húztam.
- Megverhetem?-nézett rám,de megijesztett a tekintete.
- Kérdezi Götze,mikor békültök ki és hagyod azt ott?- provokált Özil,de ez már nekem is sok volt. Elengedtem Neymart és előre léptem. Özil szerintem felkészült az ütésemre így lefogott. Neymar közbe lépett,megfogta a felsőjét és a földhöz vágta.
- Hogy mersz így nőhöz nyúlni?-kiabáltam le. Neymart most tényleg lefogtam,de Rafaela bejött és megint kivezette a szobából.
- Azért jöttünk valójában,hogy megnézzük,hogy vagy,de ha ez nem lesz itt akkor szívesen visszajövök.- mondtam  nagyon gyors tempóban Ronaldonak. Közelebb hajoltam hozzá és gyors puszit nyomat az arcára.Ne érezze úgy,hogy haragszom rá is. Még  mielőtt kihúztam volna magam elkapta az arcom és a számra nyomott egy puszit. Egyből felkaptam a fejem és kiegyenesedtem. Nem reagáltam rá,mert Özil mindent látott.
Megigazgattam a ruhámat,emelt fővel, valójában teljesen sokkban,de kimentem a szobából.
- Na?- lépett mellém Neymar és átölelt. Nem mertem elmondani a csókot, amit persze nem viszonoztam.
- Nincs semmi. Lemegyünk kajálni?- támadt fel hirtelen az ötlet,csak,hogy tereljem a témát.
- Lent van kis étterem.- mondta derülten Rafaela. Most nem a lifttel mentünk le hanem  a lépcsőn. Neymar fogta a kezem én meg minden fele néztem csak nem rá.
- Jól vagy?- nézett rám érdekesen.Bólogatni kezdem  mint egy hülye. A lépcsővel szembe volt a büfé. Az egyik asztalhoz leültünk majd én hoztam ennivalót, magamnak meg innivalót. A pultos fiú kedves volt mert az a nem kellett kifizetnem,de a blokkra ráírta a telefon számát.
Ezt nem tudtam hova tenni csak nevetve megköszöntem. Mikor visszaértem az asztalhoz Neymar és Raffaela, Neymar telefonját búják,de nem voltak a legboldogabbak.
- Mi az?-kérdeztem. Neymar felnézett,de nem szólalt meg.Rafaelára néztem,de ő sem volt olyan rendes,hogy elmondja. Eléjük raktam a kaját,kihúztam a székemet és leültem. 
- Mira te szereted még Ronaldot?- kérdezte Raffaela.
- Nem.-ráztam meg a fejem és a puszira gondoltam.
- Akkor mért csókoltad meg?- kérdezte Neymar és felém mutatta a telefonját. Pont azt a képet mutatta amikor Ronaldo megfogta az arcom és csókot lehelt rá. De én nem viszonoztam, még akkor is ha ez nem látszik rajta. Neymar felemelte a  kajáját és felállt.
- Ha tudod mit érzel bárki iránt is akkor szólj,de már fárasztó.-mondta dühösen és mint mindig otthagyott.

2014. október 21., kedd

21.fejezet

Ahhoz fogható érzésem sosem volt,mikor Götze letérdelt elém. Becsuktam a szemem,és próbáltam fókuszálni valami jobb dologra és nem arra amiben most vagyok. Tudtam,Neymar ott áll pár méterrel odébb és Götze előttem. A zene lehalkult és csak az emberek susmorgását hallottam.
- Mira!-mondta hangosan ki  a nevem Götze. Kínos mosolyra húztam a szám és kinyitottam a szemem. A hajamat a fülem mögé söpörtem és körbenéztem.Minden szem pár engem figyelt,amitől kicsit feszengve éreztem magam. Tekintetem Neymart kereste aki megdermedve figyelt engem. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és karjai közt kerestem volna a nyugalmam.A tekintetem most egy másik személyre futott, Götzére. Sajnálni kezdtem hiszen ha kimondom most,hogy nem akkor neki orbitálisan nagy fájdalmat okoznék,de ha igent mondok akkor meg Neymarnak okoznék meg saját magamnak,és én ezt nem szeretném.
- Götze....-kezdtem bele,de Neymar pillantásai megdermesztettek. Azt éreztem,hogy most muszáj mindent tisztáznom.- Götze én nagyon szeretlek téged és nem akarom az életedet elszúrni az én igenemmel. Találsz nálam sokkal jobbat aki nem játszadozik az érzéseiddel és nem fut el ha egy másik valaki a képben van. Ne értsd félre én imádlak és nagyon köszönöm,hogy mellettem álltál,de nem. Nem mehetek hozzád,csak a te életedet és az enyémet tenném tönkre.- a szemébe néztem,ami tele volt könnyekkel..- Sajnálom..- lehajtotta a fejét és rázni kezdte jobbra balra. Fel tápászkodott a földről,majd kiegyenesedett és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Attól hogy most vége mindennek,nem mondom azt,hogy nem élveztem a veled töltött időt!-sóhajtotta nevetve. -Szeretlek Mira,de ha te ezt érzed nem erőltetek rád semmit.- kínosan elmosolyodott.- Tudod mi a legbizarrabb az egészben?- értetlen pillantást sugalltam felé,majd fojtatta.- Hogy a nagy semmiért,itt csinálok magamból hülyét.-fejezte be. Felém hajolt majd egy olyan nyomott hagyott rajtam amire egész életemben emlékezni fogok.Az arc puszi után megfordult és lassú szomorú léptekkel elhagyta a házamat. A tekintetek megint rám szegeződtek,mire én felemeltem a kezem és így szóltam:
- Na  bulizzunk tovább!- ennél a mondatnál belől összeroskadtam. Neymart figyeltem ahogy felém halad,de  még mindig nem enyhült a tekintete.Végül a kezei megenyhültek és közelebb lépett,majd amilyen szorosan csak tudott átölelt.
- Szeretlek!-suttogta a fülembe.- Mindennél jobban szeretlek.- A szavai szinte melengették a lelkem. Annyira  biztonságban éreztem magam.
- Én is szeretlek.- hajába túrtam és csak tovább élveztem a közelségét.

*Egy héttel később*

Neymar állapota javult így már nem kell mankókkal járnia. Tragédia érte az egész Brazília országot,amikor is a héten kikaptak a német válogatottól 7-1-re. Akkor Neymar a sérülés miatt nem volt a pályán. Raffaellánál néztük a meccset,de mikor már halálra volt ítélve a meccs Neymar elment pókerezni pár haverjával.
Götzével a buli óta nem is beszéltünk. Néhány címlapon úgy szerepelünk mint akik jegyesek,de nincs erőm ezen rágódni, egyszer csak lenyugodnak és elfelejtik. Messi csapata bekerült, a döntőbe mikor tizenegyesekkel megverték Hollandiát.Neki most csak a vb cím a fontos.
- Indulhatunk?-kérdezte Viki,
Én a konyhában ültem a pulton és néztem ki a fejemből. A kezemben egy bögre kakaó és azt kortyolgattam.
- Ja,de hova?-néztem rá értetlenül.
- Piquéhez.- sóhajtotta.
- Nem akartok kettesben lenni?-kérdeztem,csak nem akarok a terhükre lenni.
- Több ezer ember is ott lesz. Ma meccs van Mira.-integet a kezével előttem.- Elfelejtetted?
- Milyen meccs?-kaptam fel a fejem.
- Hollandi- Brazília meccs. Hallod Mira ne mond hogy tényleg elfelejtetted?!- igen,akkor leesett, hiszen Neymar is ott lesz. Most dől el ki lesz a harmadik. Neymar kispados,de próbál lelket önteni csapat társaiba.
- Oké akkor induljunk Piquéhez,de miért pont hozzá?
- Mert ő visz el  minket.-szemeit forgatva kihúzott a konyhából és a szobámba tuszkolt. Az ágyra lökött és a szekrényem elé állt.Kinyitotta az ajtaját és kivette a Brazil mezem felsőjét és egy farmer nadrágot.Hátra dobta felém és Viki kiment a szobából. Felkaptam a ruhám és és lelocsoltam magam vagy egy üveg parfümmel ami Neymar kedvence.
- Mehetünk!-mondtam boldogan és kiléptünk az albérletből,bár nem nevezhető annak.

 És ismét egy rossz nap Brazília számára! A Horvátok megverték a hazai csapatot,akik megint gyászba borultak.A vereségük nem a  legrosszabb volt,de szerintem a bíró hibája volt az egész. Les gólt megadott??? Én legszívesebben felpofoztam volna.
 Neymar szomorú mosollyal  az arcán ment oda csapat társaihoz és megölelte őket. Szörnyű hír ez,de mindenkinek van rossz napja.Kiheveri Brazília egy idő után,hiszen szinte ők a legjobbak a világon.
- Sajnálom!-léptem be az öltözőbe egyedül. Neymar a padon ült  és a telefonját nyomkodta.mint szokta.
- Ja semmi Mira. Ez van.-vonta meg a vállát. Velem nem is foglalkozott,ezért ott hagytam őt és a csapatot.
A stadiont elhagytam és egy közeli étterembe indultam. A hasam már korgott az egész meccs alatt,de nem akartam beállni a büféknél a hosszú sorba.Leültem egy asztalhoz és az étlapot kezdtem nézegetni. Tele egzotikus kajákkal amiknek a neve is szörnyű volt. Végül rendeltem simán egy görög salátát valami furcsa nevű hússal,meg egy pohár koktélt. Az étteremben nem voltak sokan néhány boxban ültek és halkan ettek.
- Mira Santos?-szólított meg számomra kicsit ismerős hang,németes akcentussal. Felkaptam a fejem és Mesut Özil állt az asztalom mellett állt és mosolyogva méregetett.Bátortalanul biccentettem,ami köszönést jelentett. Fel voltam készülve arra hogy most lehord,hogy megbántottam a barátját és blablabla.
- Te vagy az a csaj, Götze volt barátnője. Emlékszel rám?
- Rád igen te voltál a kevés közül az egyik aki kedves volt velem.-mondtam és  fél mosolyra húztam a számat. Visszagondoltam arra a napra amikor elmentem az edzésükre és balhét csináltam.
- Értem de nekünk szurkolsz attól?
- Mikor?
- Hát a döntőben.
- Bent vagytok? Ja oké leesett tényleg. De bocs, de az én szívem Argentínáé. Bocsi,de sok szerencsét.
- Nem kell nekünk szerencse anélkül is nyerünk.-mondta magabiztosan,amit szívesen cáfoltam volna hiszen Messi csapata jobb,de ehhez most semmi erőm és kedvem nincs.- Leülhetek ide hozzád?- biccentettem és  Özil már ki is húzta a széket,majd leült.
- Mi járatba ere? Azt hittem ti sztár focisták nem jártok  ilyen alsó rangú étterembe.-mondtam cinikusan hiszen ritka ha egy sztár ide betoppan.
- Láttalak,hogy ide bejössz és társaságra vágytam.-felelte én meg mosolyogva rápillantottam.
- Értem és miről akarsz beszélgetni?
- Neymarrol!-válaszolta én meg dermedt tekintettel néztem rá.
-  Neymarról?-kérdeztem vissza. Özil biccentett.
- Mira tudod amióta Götze.....- félbeszakítottam
- Na jó ha így kezded akkor már nem is érdekel. Most mondom én Neymart szeretem és szerelmes vagyok belé. Götzét is szeretem de sokkal más az érzésem kettőjük közt és ha te is csak kiosztani jöttél akkor ellehet menni,mert nem vagyok rá kíváncsi.-fakadtam ki és mikor befejeztem hátra dőltem és szaporán vettem a levegőt. Özil kicsit megijedt tőlem,amitől magamban jól szórakoztam.
- Határozott csaj vagy hallod e!- röhögött és felállt.- Én megpróbáltam és csak annyi Götze vár vissza téged!-mondta el amiért valójában jött utánam. Mosolygott,de láttam a szemében a félelmet,hogy majd kiosztja őt Götze.
- Várhat,de én nem megyek.-kiáltottam utána de ő már elveszett a kinti tömegben.
A rendelt kajámat megettem nyugodtan és azon töprengtem a semmibe meredve,hogyha Götze visszavár,miért üzenget mint egy tizenéves. Miért nem jön ide hozzám és mondaná a szemembe. A helyzetünkön nem változtatna,de sokkal korrektebb dolog lenne. A mobilomat elővettem az étterem bejárata előtt és Viki számát tárcsáztam.
- Hali csajszi!-kiállt boldogan a telefonba- Hol vagy?
- Nem lényeges. Gyere  a stadion elé és menjünk haza. Oké?
- Ja,de én már itthon vagyok.
- Mi van?
- Hát nem találtunk,gondoltam hazajöttél,de itthon se vagy.-kuncogott a telefonba mintha olyan vicces lenne.
- Hát kössz!- mondtam mogorván és kinyomtam a telefont.Szétnéztem az úton majd rákényszerülve visszasétáltam a stadionhoz.
A bejárat tele volt a médiával. Igen onnan jött ki a hazai csapat. Neymar szeme felcsillant mikor meglátott és hozzám sietett.
- Sajnálom.-ölelt át.- Sajnálom,hogy nem figyeltem rád.
- Semmi baj.-mondtam és egy forró csókot leheltem ajkaira.
- Gyere elviszlek valahova.-megragadta a karom és kocogva elhagytuk a stadion környékét. Egy csöndes utcába lefordultunk és utána már,hogy hol voltunk nem tudom. Csak követtem Neymart.
Vagy húsz percnyi gyaloglás után megálltunk egy gyönyörű csendes parknál és leültünk az egyik kopott barna padra.
- Régen ide jártam. Itt nagy a csend.-mondta én meg nevetni kezdtem.
- Ne mond te nem vágysz sose nyugalomra.-nézett rám kérdőn és felszaladt a szemöldöke.
- De,csak olyan szép csendes hely a te életed meg hangos és zavaros.-válaszoltam.
- Zavaros?-fordult felém.
- Igen,de nem részletezném miért.-Neymar átölelte a vállam és így meredtünk a semmibe, a kis nyugalmunkban. Persze,mint mindig folyton megzavarják. Most Neymar telefonja csörgött. Idegesen rám nézett majd fel is vette.
- Tessék?!-szólt bele. Neymar arca kicsit megdermedt,majd enyhült is. A vonal másik végén beszélő személy nem mondhatott jó  dolgokat mert amikor Neymar lerakta, lehajtotta a fejét és a megfogta a karom.
- Mi az?.néztem rá és a kezét szorongattam.
- Oscar volt az.
- És?
- Nem tudom miért nekem mondta hanem inkább neked de Götze és Ronaldo összeverekedtek.
- Mi?-kerekedett el a szemem.
- Én se tudom mi van!-tette fel  védekezően mind a két kezét.- De Mira, Ronaldo kórházba került.- vette komolyabbra ismét a helyzetet. Fájt a dolog,de akkor is nekem mi közöm hozzá? Van barátnője neki..... !
- Értem.-válaszoltam.
- Nem akarsz elmenni hozzá?
- De te ezt nem támogatnád.-rántottam meg a vállam.
- Oscar nem ivott volna fel ha ez nem súlyos és gondolom azt akarta,ezzel hogy menjünk be hozzá.
- Menjünk? Te is jössz?
- Hát féltelek én.mosolyodott el én meg a nyakába ugrottam. Jó,talán Ronaldo a múlté, de mégis köze van az életemhez. Neymar felpattant és kézen fogva sétáltunk még egy kört és fogtunk egy taxit. Neymar lediktált egy címet és elsuhantunk.