1.fejezet

Neymar szemszöge

Egy kisebb csapódást hallottam.Leállítottam az autót és kiszálltam. A földön egy gyönyörű lány feküdt véres arccal,megrémültem hiszen elütöttem és semmi ötletem nem volt, hogy mit tegyek.Végül felvettem  a karomba és beraktam a hátsó ülésre.Vissza ültem a volán mögé és hazaszáguldottam vele.Óvatosan kivettem  az autóból és bevittem a házba.Ismerősnek tűnik,de szerintem csak képzelődöm.Lefektettem a kanapéra és a feje alá tettem egy dísz párnát.Betakartam egy vékony kék takaróval és a fürdőszobába mentem fertőtlenítő cuccért, meg a többi ilyen dologért,mert az arcán volt egy nagy seb,amit sajnos én  okoztam.Visszamentem a nappaliba,ahol az ajtóban Messi állt döbbent arccal.
-Hát ez meg ki?-nézett rám kérdőn.Inkább meg sem szólaltam,leültem a kanapé szélére és letöröltem az oda száradt vért a  lány arcáról.Lefertőtlenítettem és leragasztottam egy seb tapasszal.Felálltam és Messire néztem aki még mindig a válaszom várta.Szeretek köntörfalazni vagy valamit elhallgatni,de ezt most nem lehet.Legjobb haverom előtt nem.Elmeséltem neki hogy mi történt.Ő csak a fejét rázta.
-Te nem vagy normális.-oltott le a válaszával.

4nap múlva
A lány még mindig nem ébredt fel.Mindennap itt ülök mellette és alig mozdulok ki a házból.Foci edzésre sem járok,amire pedig kellene.A lányt nézem folyamatosan és megjegyzem az arca minden egyes porcikáját.Hosszú barna haja a vállára omlik,ajkai néha elmosolyodnak ami arra utal hogy valami szépet álmodik.A keze mozogni kezdett én meg felugrottam.Kinyitotta a szemét és gyönyörű barna szemeivel rám nézett.Tekintete rémült volt.
-Hol vagyok?-kérdezte rekedt hangon.

Mira szemszöge

Amikor kinyitottam a szemem megrémültem,hiszen számomra teljesen idegen helyen voltam.Nem mellesleg Neymar Júnior állt mellettem.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedt hangon.
Neymar  megköszörülte a torkát és  megszólalt.
-Sajnálom.de azt történt veled hogy elütöttelek és hazahoztalak hozzám.-mondta és otthagyott.
Felültem és sírni kezdtem.Képek villantak be,mikor Ronaldoval vagyok a pályán,meg az úton állok és minden elsötétül.Zokogva álltam fel,de rossz döntés volt,mert a lábaim elzsibbadtak és visszaestem a kanapéra.
-Jól vagy?-kérdezte egy aggódó hang.Megfordultam és Neymar állt a kanapé mögött,kezében egy csomag chipssel.Átnyújtotta és leült mellém.
-Nincs itthon más kaja.-húzta el a száját.Erőltettem egy mosolyt és kibontottam a zacskót.
-Neymar Júnior vagyok,gondolom ismersz.-kacsintott rám.Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.
-Igen,ismerlek.Mira Santos.-mutatkoztam be én is és hirtelen kicsapódott az  ajtó ahol Lionel Messi (???) és bal oldalán Ronaldo állt.Neymarra néztem aki mérges tekintettel nézett a két fiúra.
-Hát itt vagy te kis cafka.-nevetett gúnyosan Ronaldo.Neymar felállt és oda lépett  elé.
-Te meg mit keresel itt?
-A lány Ronaldo barátnője.-válaszolta Messi.Neymar visszanézett rám és összehúzta a szemét. Kicsit úgy éreztem mintha megvetne a tekintetével ,még így is hogy pár perce ismertem meg személyesen.
-Már nem vagyok a barátnőd.-szólaltam meg idegesen.Mind a hárman rám néztek,de Neymar arca nem változott.
Ronaldo gúnyos mosolyra húzta a száját és odalépett hozzám.Megfogta a karom és magához húzott.
-Kicsi szívem azt nem te döntöd el.Az enyém vagy és most elhúzunk innen.- ráncigálva próbált kivonszolni,de Messi és Neymar elé állt.Úgy néztek ki ketten mint valami biztonsági őrök.
-Mira nem megy sehova.- mondta Neymar és kitépett Ronaldo szorításából. Hátra lökött és így beleestem a fotelbe. Neymar ökölbe szorította a kezét és kis híján bevert volna neki,ha Messi nem lép közbe.
-Most húzzál el innen és többet se gyere erre.Mira nem a te tulajdonod most már, úgy hogy lehet innen elmenni.- vágta  a fejéhez a szavakat. Persze ő úgy csinált mintha ott se lenne és rám nézett, én lehajtottam a fejem , hogy ne tudjon a szemembe nézni.
-Érted nem éri meg, találok három ugyanolyan csajt az utcán mint amilyen te vagy.Csak,hogy tudd pici szívem nincs hova menned.-fejezte be és kiviharzott a házból.
Mind  a hárman síri csöndben voltunk és csak az én szipogásom törte meg a csendet.Neymar felment az emeletre és csak annyit hallottam hogy egy ajtó becsapódik. Nem is ismerem nagyon,de azért nem kellene itt hagynia a nagy slamasztikában..Messi még mindig a nappaliban állt és engem nézett mikor végre megszólalt.
-Itt maradhatsz nálunk ha akarsz.-ajánlotta fel.Teljesen ledöbbentem.Nem is ismer és befogad csak úgy,és,hogy érti azt hogy nálunk?
-Te is itt laksz?-kérdeztem,mert én úgy tudtam,hogy Messi a családjával él.
-Igen .-válaszolta kedvesen.Látszott rajta.hogy valami gyötri,de nem kérdeztem meg.Most még nem.
-De útban fogok lenni hiszen ti híresek vagytok.-ráztam meg a fejem.
-Te is az vagy,nyugi-kacsintott rám.-Ha megfelel akkor itt a kanapén aludhatsz.-mosolygott .Jól esett azért hogy segít,bár nem ismerem nagyon.Régebben mindig szidta Ronaldo,ha megverte őket a Barca.
Felálltam és megöleltem Messit,ő pedig viszonozta az ölelésem.
-Köszönöm,de ígérem hamar elhúzom a csíkot.-köszöntem meg neki az ajánlatát. Nevetni kezdett és a konyhába vezetett.
-Amíg mi nem leszünk itthon megengedem hogy főz ránk.-kacsintott és nevetni kezdtünk.Ha ez az ára, hogy egy ideig itt maradjak..... :)
Öhmm...Mira.-szólalt meg egy hang.Hátrafordultam és Neymar állt mögöttem kezében pár felsővel.-Tessék itt van pár ruha.-nyújtott át három felsőt.Mit meg nem adna ezért a pár ruhadarabért több millió rajongó.
-Köszönöm.-mondtam és hát őt is megöleltem.
-Csoport ölelééééééééés- kiáltotta Messi és ő is beszállt.Középre szorultam és majdnem megfojtottak,de sikerült kiszabadulnom.
Bár örülök neki hogy egy ideig befogattak,de ha egy focistával nem bírok mit kezdek kettővel??