4.fejezet

 Mira szemszöge

Ne. Könyörögtem magamban. Csak ezt ne.  Ne vigyék el. Telhetetlenül álltam a bejáratnál, arcomon folytak a könnyek. Egy fekete rendőr autó hajtott végig az utcán. Az ablakon keresztül elkaptam Neymar utolsó pillantását. Sokkos állapotban voltam, éreztem, hogy szédülök. Utána akartam futni,de nem lehet. Nem érdekel! Ő sokat jelent nekem ég a kelleténél is többet, soha nem szakíthatnak el tőle, még erőszakkal sem senki- testem remegett a zokogástól. Ordítottam. Mit tett?-kérdeztem magamtól folyamatosan. Talán értem verekedett meg Ronaldóval. Egy ismerős kéz jelent meg a vállamon. Piqué mély hangja.
 -Hé,Mira mi a baj?- aggódó tekintete jól esett és az ölelés amit adott .Elfordultam tőle és letöröltem a könnyeim,bár olyan szerencsét lenül,hogy a smink folt lett a kezemen
 -Menjünk be-.Nehézkesen ugyan, de sikerült eltalálnom a bár pultig. Kérésemre whisky-t rendeltünk. Egy hajtásra lehúztam. Forróság csorgott le a torkomon. Nagy levegő, és nyugi- mondtam magamnak. -Kimegyek arcot mosni-néztem rá. Ő biztatón válaszolt, hogy csak nyugodtan, ha nem teszek magamban kárt útközben. A tükörből egy kisírt szemű leány tekintett vissza rám zilált hajjal, olyan képpel, mint akinek behúztak volna, mert a sminkem természetesen szanaszét kenődött. Szerencsére volt a táskámban szem ceruza, meg némi alapozó és száj fény. Gyors mosakodás után mindezt pótoltam. A hajamat az egyszerűség kedvéért befontam. Még jobban is állt, mint kiengedve. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből, és visszamentem Piquéhez. Ő a tánc parketten várt.
 -Egy focista is tud táncolni?-mosolyogtam, miközben hagytam, hogy átkarolja a derekam.Bár úgy csinált mint aki éppen dekázik vagy cselezik
-A kedvedért bármit- hozzám bújt. Mintha megint a bátyámmal lassúztunk volna a szalag avatómon. Pont olyan... Disco fények ragyogtak, a körülöttem lévő tömeg beszéde halk duruzsolásba fulladt. Felcsengett a kedvenc számom. We are One ,így is látszik,hogy sok minden köt a focihoz .Messi állt meg mellettem. 
-Hol van Neymar?- kérdőn végig mért. Remegő hangon feleltem. 
-Elment, pontosabban elvitték.- Nem bírtam, többet mondani. 
-Miii?-kiáltott föl Messi. Ránéztem. Pillantásomból mindent megértett. Piqué csak értetlenül nézett minket.Minden olyan gyorsan játszódott le bennem és benne is. 
-Gyere-húzott magával. 
-Most hová megyünk?- loholtam utána. 
-Na szerinted?- arcát a képembe dugva ajtót nyitott, majd pár másodperc múlva ő is lehuppant mellém az ülésre 
-A kórházba Ronaldóhoz okostojás.-Kis híján félrerántotta a kormányt, mikor megfogtam a kezét. -Normális vagy?-ordított le enyhén. Feldúlt voltam, majdhogy nem leüvöltöttem szegényt.
 -Nem mehetünk oda, nem!!! Neymarhoz kell vinned most.-parancsoltam kissé hisztisen. Félreállt. Fél órás vitatkozás után megegyeztünk, hogy irány a rendőr kapitányság. Úgy tűnik vártak minket, mert egy kedves egyenruhás fiatal ember nyitott nekünk ajtót. Megláttam. Ő csak hanyagul terpeszkedett egy  műanyag széken a portás mellett, és magában röhögött. Lefagytam. Csak álltam, és gyönyörködtem a kisfiús arcában. Mikor észrevett minket, hozzám lépett, s szorosan magához ölelt. 
-Nem engedlek el-suttogta. Beszívtam az illatát. Biztonságban voltam. Tekintetünk elveszett egymásban. A falnak döntött.Közelebb hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.
 -Tied vagyok- vigyorogtam boldogan. Már a kocsinál voltunk, mikor Messi hirtelen pofon vágta Neymar-t. -Ezt miért kaptam?- égő arcát fogva föltápászkodott a betonról. 
-Csak, és soha többé ilyet nem teszel értetted?! Hogy tehetted ezt?! Veszélybe sodrod a saját és a csapatod jó hírét egy ostoba szerelmi vita miatt?! Ha baj van szóljál, és beszéljük meg, de ne a hátam mögött verd meg a a konkurenciát világos?!- Messi magából kikelve, vöröslő arccal ordított Neymarral. Döbbenten álltam. Még nem láttam ilyennek, de valahol megtudtam érteni őt. Neymar önzően viselkedett, ezt ő is és én is tudtam. Messire kacsintott.
 -Tesó nyugi van, nem történt baj, legalábbis még nem történt. Holnap bemegyünk hozzá, és mindent elrendezünk- megölelte barátját.

 Pillanatig egymásra bámultunk a néma éjszakában. Csak a mellettünk elhaladó autó zúgás, fények zavartak meg. Odafent ragyogott az ég.
 -Menjünk haza. Mira főz valamit, bontsunk föl hozzá egy doboz  sört, és nézzünk filmet- törte meg a csendet az ajánlatával Neymar.
 -Rendben- legyintett Messi. Az elkövetkezendő percekben az autóban ültünk néma csendben és a mellettünk elsuhanó fényeket néztem Neymar ölében.