11.fejezet

Mira szemszöge

Nem lehettem teljesen részeg,hiszen gyötört a bűntudat.Rodríguez feküdt mellettem és a nyakamat csókolgatta,amikor kinyitódott az ajtó és Neymar állt teljesen lefagyva ott állt. Meg se mertem mukkanni,inkább lehajtottam a fejem,s próbáltam láthatatlanná válni,de ez ebben a szituációban lehetetlen.Bármit mondanék,csak jobban okoznék neki fájdalmat.Azt hinné hazudok.Rodríguez is észrevette és felé nézett.
-Zavarsz!-mondta mély,ijesztő hangnemben.Neymar idegesen a hajába túrt.
-Látom.-szúrósan rám nézett és bevágta az ajtót.Csak akkor fogtam fel valamennyire,hogy mit tettem.Pont annak az embernek okoztam fájdalmat akit mindennél jobban szeretek.A hányinger kerülgetett az alkoholtól és saját magamtól.
-Folytassuk.-próbált visszahúzni Rodríguez.
-Ne.-ráztam meg a fejem,ami annyira lüktetett,hogy azt hittem megbolondulok.
-Jó,akkor hazaviszlek.-megfogta az egyik kezem a másik kezével,meg az arcomat felé emelte.-Sajnálom,azt hittem nem komoly ami köztetek van.-kért bocsánatot,de akkor ha meg látta,hogy együtt vagyunk minek tette? Egyáltalán én,miért tettem?
-Ne vigyél haza.-ellenkeztem.-Nem bírnék a húga szemébe nézni.
-Oké,akkor elviszlek egy szállodába.Ott nyugi van.
-Ne.Inkább itt maradnék és alszok egyet.-felvettem a ruhám és visszafeküdtem.A fejem rohadtul fájt,meg amúgy sem bírnék a többi ember előtt szem rebbenés nélkül elmenni.
-Itt maradok én is,de nyugi nem csinálok semmit.-tette fel mindkét kezét,és bebújt mellém.Hátat fordítva neki,engedtem,hogy az álom magával ragadjon.

Neymar szemszöge

A harag átvette az uralmat a józan eszemen.Gyors léptekben siettem el a buliról,egyenesen egy közeli kocsmába.Régebben idejártam,ha problémám volt.Leültem a pult elé és a legütősebb alkoholt kértem.Végül csak whiskeyt kaptam. Lehúztam és visszanyújtottam,hogy még nyugodtan önthet.
 -Valaki nagyon szomjas.-nyávogta a pultos csaj.
-A, na még önts.-ezt eljátszottam a tizedik körig.Felálltam,de az alkoholnak a hatására megszédültem és a széket magamra rántva estem el.Röhögve négykézláb a kocsma elé másztam és ott kényelembe helyeztem magam.Eszembe jutott,hogy mit tett az én "ártatlan" barátnőm.Üvöltözni kezdtem.
-Hogy az életbe tehette meg velem?Az volt a terv,hogy velem lesz este,nem pedig ezzel a senkivel.Ennyire nem vagyok jó,neki?-Elővettem a mobilom és annak az embernek a számát tárcsáztam,aki most mellettem állhat.
-Igazad volt,nincs hozzám illő csaj.-kiabáltam a telefonba
-Mi?-szólt bele Messi.
-Gyere értem,kérlek.
-Hol vagy?
-A kocsmában ahol felszedted az első csajod.-röhögtem a vonalba,de a csaj szótól,megint Mira jutott eszembe.Miért tette?Ennyi,nekem nem kell magyarázkodnia.Láttam amit láttam.A számát kikerestem és üzenetet kezdtem írni.

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Attól,hogy teljesen részeg vagyok,mindent így is gondolok Holnap egy fokkal jobb lesz,ettől az üzenettől. A köz világítás megvilágította Messi kocsiját,ahogy előttem kiszáll és leparkol.
-Veled meg mi az isten történt,haver?-kérdezte idegesen,de nem nagyon foglalkoztam vele.Segített felállni és beültetett a kocsiba.
-Na,de választ kérek.Mi történt?-kérdezte útközben.
-Tudod,rohadt jó érzés amikor a a barátnődet látod mással az ágyban,előtte meg lekoptat egy nyolc éves kis csajjal.
-Mi van? Mira megcsalt?-ráncolta össze a homlokát.
-Ja.
-Na haver,akkor most össze kapod magad és a focira koncentrálsz és nem rá.Oké?-parancsolt rám.
-Hagyjál mán ezzel.Profi vagyok nem amatőr.-toltam le és becsuktam a szemem.Próbáltam józanon gondolkozni.

Mira szemszöge

 Rodríguezt átkarolva ébredtem fel.Annyira megijedtem,hogy felugrottam és azon kezdtem töprengeni,hogy mi az istent keresek én itt. Homályos képek villantak be a tegnapról.Ronaldo,Viki,Götze,whiskey és Rodríguez meg én,ahogy felfelé tartunk az emeletre.Végül az,hogy Neymar becsapja az ajtót. Megszédültem és a lábaim elgyengültek. A földön koppant egy nagyot a fejem. A könyökömre támaszkodtam és vártam,hogy a másnaposság csillapodjon,közben Rodríugez is felébredt.
-Te mit keresel a földön?-ásított és nyújtózkodott egy nagyot.
 -Nem tudom.-lassan megtámaszkodtam az ágy szélébe és felültem.-Ugye semmit sem csináltunk?
-Hát az elején jól szórakoztunk,de a barátod közbe zavart és elaludtál.Fáztál majd hozzám bújtál. Rémlik?-nevetett gúnyosan,majd felöltözött. Visszalépett hozzám és segített felállni.
-El ne engedj,elesek!-parancsoltam rá.
-Oké.-nevetett.-Ülj le.-lehuppantam az ágyra és próbáltam felidézni a tegnapot,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Jesszusom.-kaptam a szám elé a kezem és egy könnycseppet engedtem útnak.
-Mi az?-ült le mellém.
-Felfogtad mit tettem?-kezdtem ordibálni.-Megcsaltam a barátomat,csak mert ittam.-arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem.Rodríguez nem értené meg a helyzetem,hiszen nincs egy normális kapcsolata gondolom.Csak fut a szoknya után.
-Áttudom érezni amit a pasid érez.-nevetett.-Engem is megcsalt a csajom,de annyira szerettem,hogy adtam neki egy újabb esélyt,de végül az apámmal csalt meg.-megsajnáltam és a szemébe akartam nézni,hogy most mit érez.De akkor is ezzel a sztorival, nem tudott sokat segíteni.
-Ez mikor volt?-felemeltem a fejem,de a látvány biztos rossz lehetett.Sötét karikás szem....ahh végem.
-Még nincs három hete.
-Hamar túl léptél.
-Minek sírjak? Az a csaj egy ribanc,undorodom tőle,de ezt most hanyagoljuk.
-Ja,szerintem is.-húztam el a számat.-Na,most az a jó kérdés,hogy hova menjek?
-Gyere hozzám.-mutatott az arcára,ami olyan volt mint egy reklámfilm.
-Csábító ajánlat,de kössz nem.-utasítottam el.-A bátyám egy ideig itt lesz,majd nála ellakok.-jutott eszembe a csodás hír.
-Te tudod,de most sorry,lépek-állt fel és felrántotta a kilincset,de visszanézett.-Sok sikert,élmény volt veled.-kacsintott.-Jó volt elmúlt na puszi.-küldött egy csókot és otthagyott.Utána vágtam a párnát,de már késő volt.Inkább egy üveget vágtam volna a fejéhez legszívesebben.
Lassan kifujtam a levegőt és arra jutottam,hogy nem szabad itt siránkoznom egy idegen lakásban.Elővettem a mobilom.Egy bejövő üzenet. Megnyitottam és olvasni kezdtem amit Neymartól kaptam:

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Mintha kést döftek volna belém.Ennyire elrontottam? El se hiszem,hogy Neymar ezt kívánta,pedig csak véletlen volt az egész. Felálltam és próbáltam egyensúlyban maradni.A hajamat gyors hátra fogtam és megigazítottam a ruhám,végül remegve kiléptem.Síri csend honolt a házban,ezért nyugodtan lesétáltam a lépcsőn.A kijárat felé vettem az irányt,de észrevettem,hogy három szem pár engem bámul a pultnál.Neymar,Messi és Ronaldo.