-->

2015. február 12., csütörtök

25.fejezet

Reggel a forró napsugár sütötte meg testem,erre ébredtem.Nem találtam magam mellett Neymart, ezért gyorsan felpattantam és lesiettem.A konyhában láttam meg.Fel-alá járkált eléggé ideges volt.
- Drágám,mi a baj?-szólítottam meg,felém közeledett,és szorosan magához ölelt.
- Soha nem akarlak elveszíteni!-súgta füleimbe,majd egy csókolt lehelt ajkaimra.
- Én se,de mi van?!-mondtam ijedten.
- Götze…-csúsztatott felém egy levelet,amin a német neve állt.Vagyis csak „Götzétől”.
- Látom nem bírtad. hogy ne nyisd ki.-nevettem halkan.
A levelet kezembe vettem és elolvastam.Rövid volt,eléggé rövid.Ez állt benne:
„Édesem!
Egyszer úgyis az enyém leszel.Neymar vagy te elfogod hagyni a másikat.Én ezt tudom…Ha megakarod beszélni,hogy mi legyen köztünk, várlak nálam.Na szia”
- Nyugodj meg babe, én csak téged akarlak!-csókoltam meg Neyt.
- Remélem-folytatta a reggelije készítését.
- Ne reméld, tudd.-öleltem át hátulról.Felém fordult és heves csókolózásba kezdtünk.Felemelt és a pultra tett.
- Ney, ne itt!-mondtam és megállítottam.
- De szeretnélek!-könyörögte.
- Majd este.-kacsintottam és felmentem elkészülődni.Átgondoltam Götze levelét, azt hiszem elmegyek ma hozzá.Muszáj lesz…
Felkaptam egy fekete alapon virágmintás ruhát, és hozzá a megfelelő kiegészítőt.Lemenetem Neymarhoz aki tálalta a reggelinket.
- Hány óra van?-kérdeztem.
- Lassan 12.-válaszolta Ney.
- És mi ilyenkor reggelizünk,hmmm….-adtam puszit homlokára.
- Hova ilyen csinosan?-kezdtünk bele az étkezésbe.
- Őszinte leszek…Götzéhez.-válaszoltam.
- Ahj,Mira,ne már!Mit akarsz te ott?-állt fel a brazil.
- Megmondom neki, hogy hagyjon békén!-vittem ki a reggelimet,mikor befejeztem.
- Legalább elkísérhetlek?-kérdezte és a kezemet megfogta és puha ajkait rám tapasztotta.
- Életem,abból baj lenne.Egyedül megyek.Sietek,puszi-mondtam,felkaptam cuccaimat és elindultam a némethez.Taxit hívtam.Megadtam a címet és el is indultunk.Mikor odaértünk,kifizettem a fuvart,a sofőr elhajtott.A ház felé közeledtem,majd becsöngettem.Götze azonnal jött és kinyitotta nekem az ajtót.Mikor beértünk ledőlt a kanapéra,én pedig kabátomat a fogasra tettem.
- Szerinted azért jöttem át, hogy nézd a tv-t miközben én itt vagyok?!-kérdeztem furcsállva.Gyorsan felállt és felém közeledett.Mikor a falhoz dőltem,nem volt kiút.Götze körbevett.Homlokomra támasztotta az ő homlokát, és ajkai az én számhoz közeledett.Fejemet elfordítottam,de ő államat megfogta és vissza húzta.Próbáltam kerülni a szem kontaktust, de nem sikerült.Rám tapasztotta puha száját,abban a pillanatban kibújtam kezei közül és az ablakhoz álltam.
- Figyelj Götze!Köztünk semmi sem lehet, kérlek ezt értsd meg!-távolodtam tőle, de mindig utánam jött.
- Szeretsz?!-kérdezte, amire féltem válaszolni.
- Kérlek Mira,válaszolj!-nézett szemeimbe, mikor elém került.
- Götze, én szeretlek, de …-szakított félbe.
-Tudtam, tudtam, hogy én kellek nem Neymar!-mondta meggyőződően.
-De, mint csak barátot.-folytattam mikor megállt.Hazudtam neki, és magamnak is.Barátként nem tudok rá tekinteni.Inkább ellenfélnek mondanám.
- Mira magadnak hazudsz csak!-látott belém.
- Götze értsd meg,hogy nem lesz köztünk semmi.Ne keress többet. Egyszerűen hagyj békén. Lépj ki az életemből!-szinte már kiabáltam,de nekem jobban fájtak a szavak.Götze rezzenéstelenül ott állt és a szemembe nézett.
- De szeretlek Mira!-suttogta.
- Nem szeretsz!Csak játék számodra hogy az egyik legyek a sok közül.
- Régóta ismersz..tudod,hogy nem ilyen vagyok.-mosolyodott el. Ő győzött. - Na jó..-sóhajtott.-békén hagylak,de nem hagyom,hogy Neymarral maradj.
- Götze ha szeretsz ezt nem teszed!-kiabáltam le ismét.-Gondolt át a tetteid..ohh inkább a szavaid.-fejeztem és kirohantam. Zokogva futottam ki az utcára és előhalásztam a telefonom. A fülest bedugtam a füleimbe és már szolt is a Maroon 5-től a Maps . Playlistbe ez jött be,mindegy depis szám számomra. Sírva sétáltam tovább,mikor egy autó állt meg az ut szélén. Ablakot lehajtotta és kihajolt a benne ülő személy.
- Veled meg mivan?-szol oda...Messi.
- Te élsz?-nevetek és kiveszem a fülest.
- Jah..-forgatja a szemét.- A némettől jössz?- kérdezi- bólintottam.-Gyere szállj be.-nyitja ki a kocsi ajtaját én meg beülök.
- Hazaviszlek.-mondja majd rányom a gázra.
- Ne!-kiáltok fel Messi csak kérdőn rám pillant majd vissza az útra. Jól vezet az tény,de a pályán jobb.
- Akkor hova akarsz menni?
- Oscarhoz.Rég beszéltünk.-rögtönöztem.
-Tőlem.-rántott vállat majd egy hatalmasat fékezett. Hátra tolatott és befordult egy utcába.
Mikor a házhoz értünk elköszöntem az Argentintól majd becsöngettem.
- Mira!-kapott fel Oscar és megpörgetett a levegőben.
- Oscar.-pusziltam arcon és letett a földre.
- Mi járatban? Rég láttalak.-vigyorog int egy kisgyerek.
- Hiányoztál-hazudtam,bár egy kicsit tényleg.
- Neymar is itt van.-vigyorog tovább én meg meglepve besiettem a házba. Ney ott ült mint egy félisten a pult előtt és kínai kaját falatozott.Halkan a háta mögé osontam és megöleltem. Összerezzent,majd hátra fordult. A döbbenet kiült az arcán,de az öröm is ott volt mellette.
- Mi van némettel?-fogadott kedvesen.
- Semmi..ahogy ígértem elküldtem. Békén hagy most már.remélem!
- Én is remélem,de ha megint felbukkan tényleg kárt teszek benne.
- Neymar kemény gyerek,félni kell tőle.-hülyült Oscar majd ott hagyott minket.