7.fejezet

 Sziasztok.Szeretnélek titeket megkérni,hogy aki olvassa a blogom az iratkozzon fel,hogy tudjam szeretitek e a blogot és nem hiába írom az egészet. Előre is köszi!-Cs

Mira szemszöge

Nem akartam elhinni,hogy Marco áll az ajtóban. Minek van itt? Azt mondta,hogy neki most a vb nyitó ünnepségén a helye. Gondterhelten Neymart figyeltem aki,csak mosolyogva bámulta  a vendégeket.Ja,igen neki nem mondtam,hogy ő a bátyám és a családja. Marco belépett az ajtón és amikor megpillantott,mosolyra húzta a száját,de  nem mozdult,ahogy én sem.
-Nem téged vártunk.-szólalt meg Messi kissé undok hangnemben. Marco értetlenül téblábolt maga előtt ,de mikor megpillantotta elkerekedett a szeme.
-Lionel Messi?-dadogta tátott szájjal.
-Ja,aláírást vagy képet esetleg?-hadarta a megszokott dumáját, ha egy rajongóval találkozik. Marco kihúzta magát és csak simán legyintett egyet. Messi vállat vont és a konyhába vette az irányt.Felálltam Neymar öléből és én kezdeményeztem a beszélgetést,bár semmi kedvem nem volt a képével beszélni,pláne nem a "családja" előtt.
-Minek vagy itt?-szólaltam meg. Neymar odalépett hozzám és ismét leesett Marco álla. Hát,mikor Ronaldoval voltunk együt, azt sem volt neki könnyű megszokni,de nem is kellett neki,hiszen itt hagyott.
-Elmondanád,hogy miért van veled két híres focista?-vont kérdőre,amit nekem kellett volna,de lecsúsztam róla.
-Semmi közöd hozzá,de ha már ennyire érdekel akkor elmondom.-forgattam a szemem és megfogtam Neymar kezét,aki biztatóan megszorította.-Ő a barátom,Messi meg a lakó társunk,ilyen egyszerű.-tártam szét a karom.Neymar odahajolt hozzám,hogy megmutassuk a bátyámnak,hogy tényleg együtt vagyunk.Végül megcsókolt,amitől teles testemben remegni kezdtem.
-Annyira nem értelek Mira. Most komolyan otthagytad Ronaldot,ezért a két akármiért.-mutatott a konyha felé  és Neymarra- Ronaldoval többet ért volna az életed. Realban játszik,milliomos klubban.-azt hittem felpofozom . Idejön kiosztani csak mert szerelmes vagyok egy focistába.Kit érdekel,hogy milliomos a Real Madrid.Ez nem a klubokról szól,hanem rólam és Neymarról.
-Marco,most komolyan azt hiszed,hogy Ronaldoval csak a pénz miatt voltam?-akadtam ki teljesen.
-Nem,de..-mutatott Neymarra. Félbeszakítottam.
-Semmi de, Ronaldonak soha nem kellett a pénze és elmondom neked,hogy ők ketten sokkal jobban játszanak a pályán és az életben mint Ronaldo egyedül.-istenem, hogy hiheti a saját bátyám ilyeneket rólam.Ez is csak Ronaldo hibája,ha ő nincs akkor ez a baj sincs,de az is lehet,hogy akkor Neymarral sem találkoztam volna,hiszen ha nem futok el akkor nem üt el az autó és nem szeretek bele.
-Jól van sajnálom.-hajtotta le szomorúan a fejét.-Nem veszekedni jöttem.Látom szeretitek egymást.-nézett kettőnkre majd hazug mosolyt erőltetett az  arcára. Fúú,de utálom ilyenkor.
-Akkor minek jöttél,ha nem veszekedni?
-Beszélni veled,arról,hogy oda költözhetnél hozzánk Mexikóba,de mint látom ez lehetetlen.
-Jól látod.-mosolyogtam rá gúnyosan és Neymarhoz bújtam.Örülök neki,hogy ilyenkor itt van mellettem,bár egyszer sem szólalt meg,de gondolom nem akart bele avatkozni a dolgunkba,pedig tehette volna.
-Marco ugye ma a telefonba állítólag nagy dologban voltál,akkor most már nem is kell ott lenned?
-Eljöttem onnan. Úgyse veszik észre,de Ti.-bökött Neymar felé.-nektek nem kéne ott lenni?-mit érdekli Marcot,hogy ők ott vannak e vagy itt.
-Holnap megyünk,simán odaérünk.-felelte lazát Neymar és egy puszit nyomott a homlokomra.Istenem,de szeretem ilyenkor,meg úgy mindig.
-Te tudod.-emelte fel a kezét és hátra fordult Jessicához és a bébihez.
-Gyertek ide.-szólalt meg gyengéden.Jessica közelebb lépett és átadta a kisgyermeket Marconak.
-Mira ő itt Eduardo a gyermekünk.-ölelte át Jessicát és a kisfiút.Kicsit elérzékenyültem,hiszen csak az unoka öcsém és olyan aranyosak voltak együtt. A szememből egy könnycsepp gördült és utána már patakokban folyt a könnyem.Olyan gyönyörű dolog lehet egy gyermek és én így viselkedtem Marcoval.Odaléptem hozzájuk és ami meglepett,de megöleltem őket.Láttam a bátyám arcán,hogy boldog,de a felesége arca egy cseppet sem volt meghatódott.
-Megfoghatom?
-Persze.-felelte a bátyám és átadta a kezembe.Olyan pici és törékenynek látszott.Gyönyörű kék szemeivel engem nézett.Egy könnycseppem az arcára hullt,amire felsírt.Gyorsan visszaadtam Marconak és Neymarhoz léptem vissza,aki csak büszkén mosolygott rám.Letörölte a kezével a könnyeim és szorosan átölelt.Istenem,olyan jó volt érezni az illatát,amitől az ájulás kerülgetett.

-Mira mi most elmegyünk,de majd gondolom beszélünk hamarosan.-szólt közbe Marco.
-Hova mentek?-fordultam aggódva feléjük.
-Keresünk egy szállodát és holnap mi is visszautazunk.-válaszolta.
-Most komolyan eljöttél evvel a csöpségel ,ide egy napra se,hogy velem beszéljetek?-Marco elmosolyodott és bólintott.
-Muszáj volt,mert kinyomtál a telefonba.
-Máskor nem fogom,még végül a világ végére is utánam jössz.-nevettem zavaromban.A bátyám a szeret.-jelentettem ki magamban boldogan.
-Itt aludhatnátok ma.-szólalt meg Neymar.
-Nem akarunk zavarni,meg a kicsi este sír.-utasította vissza gyorsan Marco.
-Nem fog zavarni.
Marco Jessicára nézett aki csak megvonta a vállát,így a bátyámra hagyta a döntést.
-Ha nem zavarunk,akkor elfogadjuk a meghívást.-mondta és odajött megölelni engem és Neymarral kezet fogott férfiasan.

Egy óra elteltével segítettünk kényelembe helyezni őket. Jessica a kanapén a Eduardoval, Marco meg egy felfújható matracon aludt mellettük. Messi lemondta a mai bulit és besértődve a szobájába zárkózott. Nagyon senkit sem érdekelt az ő hisztije,de Neymar azért lenyugtatta.Mindenki bebújt az ágyába,én meg Neymar mellé. Aki átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
-Neymar!
-Hmm?
-Szeretnék Marcoékkal menni holnap.-mondtam,de Neymar felpattant és elkerekedett szemmel rám nézett.

-Oda akarsz költözni?-akadt ki,bár feleslegesen.Nem hallgatott végig,de megérdemli,hogy ideges legyen.Máskor ne szakítson félbe.
-Dehogy.-forgattam a szemem és visszahúztam az ágyba.-Tudod eszembe jutott,hogy te meg a Brazil csapatod egy külön szállodában fogtok lakni.Addig én ott leszek Marcoéknál,és nem kell feleslegesen szállodát keresnem.
-Azt hittem,hogy Raffaelllanál fogsz addig lenni.
-Kinél?-néztem rá értetlenül.
-A húgom Rafaella.Már megbeszéltem vele és már várja,hogy megismerjen.
-Hát velem nem beszélted meg,de nem mondom,hogy nem örülök neki.Végre megismerek valakit a családodból.-hátralöktem és egy forró csókot nyomtam a szájára,de Neymar belemosolygott.
-Maradjunk annyiban,hogy holnap elbocsájtod őket és mi kettesben elrepülünk utánuk egy magán gépen.-suttogta a fülembe és a nyakamat csókolgatta,hogy semmi képpen ne tudjak ellenkezni.

*Reggel*
Neymar karjai közt ébredtem.Átöleltem és megpróbáltam felülni,de ő visszahúzott és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jó reggelt kicsim.
-Neked is.-mondtam és végül felültem.Most nem húzott vissza,hanem felpattant és kiment a szobából otthagyva engem. Egy szál trikóban és bugyiban utána mentem,de ő  a nappaliba vette az irányt.Bár rajta sem volt más,mint egy fekete farmer gatya amit este nem vett le.Visszafordultam,de a hátam mögött Messi állt.Nem is reagált rám csak arrébb lökött és lement a lépcsőn.
-Bunkó.-szóltam utána,visszafordult és elém állt,amitől megrémültem egy kicsit.
-Mintha te olyan kedves lennél.Tegnap hazajössz totál csapzottan,kiabálsz a haverommal a másik haveromat megalázod,mintha nem látnád,hogy teljesen beléd esett és végül megint miattad,az esti programomat lekellet mondanom és még én vagyok a bunkó. Nem vagy semmi Mira.-kiabált le,amitől a reggeli hangulatom is megpecsélődött.
-Miért bajod az hogy nem néztem ki tökéletesen. Nem neked akarok megfelelni és semmi közöd nincs hozzá,hogy kivel kiabálok és milyen jogod mondod azt,hogy megalázom Piquét. Hogy az istenbe esett volna belém. Alig ismerem és ő is eddig szinte csak sírni látott.-toltam le,de ő nem hátrált és ismét kiabáni kezdett velem. Hát mondhatom,jól esik a reggeli kiabálás.
-Olyan szerencsétlenül vak vagy. Nem csodálom,hogy  a kocsi is elütött.-na ez övön aluli volt.Szúrósan ránéztem,de neki csak a szeme sem rebbent.-Piqué szerelmes beléd,tegnap mondta itt a szemembe és,hogy miattad szenved,mert arra sem vagy képes,hogy beszélgess vele.Mindig lekoptatod és szaladsz Neymarhoz.-vetette oda gúnyosan.Nem tudtam már mit mondani neki,csak sírva berohantam a szobába.A párnába temettem az arcom és próbáltam elfelejteni Messi szavait. Még,hogy Piqué szerelmes lenne belém? Na ez csak vicc.Rosszul esett az is,hogy nyilvánosan a képembe vágja a tegnapi kinézetem. Nem illik egy lánynak ilyet mondani és én sem csodálom,hogy a felesége nincs vele.
-Ez meg mi volt?-jött be a szobába Neymar.-Azt hittem,hogy bever Marconak,Messi,amikor csak köszönt neki.Odajön hozzám és  hülye libának nevez téged.Meg tudod ezt magyarázni?-nem volt kedvem elmesélni Neymarnak,mert a reakciója is csak az lenne,hogy megverné Messit vagy leordítja és ez nem hiányzik nekik pont most.Meg ha megtudná Piqué vonzalmait felém,na tessék ebbe már bele gondolni se merek.
-Véletlen neki mentem.-mondtam végül és próbáltam visszaaludni,de a drága barátom megakadályozott.
-Délelőtt tizenegy van. A bátyád egy óra múlva idnul,mi meg máris utánuk és még össze se vagy pakolva.
Durcásan felültem az ágyban. Neymar megakart csókolni,de elüktem.
-Na ne lükdösél engem.-parancsolt rám,és csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Fél órád van ,hogy össze pakolj.-mutatott a képzeletbeli karórájára és kiment.
-Igenis uram.-szóltam utána katonásan,de ezt már nem hallotta.
Valójában nem kellett nagyon összepakolnom csak az új cuccokat dobáltam be a többi ruha közé és a fürdőből a dolgaimat,de azokat Neymar táskájába mert az enyémbe már nem fért.Mivel olyan okos voltam,hogy ruhát mára nem választottam ezért az összehajtott ruháim közül elő kellett guberálnom egyet.
-Mi tart már eddig? Mindjárt elmennek.-jött be vissza Neymar.
-Máris megyek,csak felöltözöm.
-Segítsek?-nézett rám a perverz tekintetével.Nem válaszoltam csak felé nyúnytottam a ruhám és engedtem,hogy öltöztessen pár elcsattan csókkal.
Végül már a tükör előtt álltam és megnéztem.hogy jól áll-e a ruha.

-Gyönyörű vagy picim,de most menjünk már le.-sürgetett és kézen fogva lementünk.
-Hűha,csodaszép vagy Mira.-dicsért meg Marco.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Na most itt a búcsú ideje.-jött le Messi a lépcsőn.-Örültem nektek,tartoztok egy bulival,na de most menjetek.Hiányozni fogtok.Sziasztok.-hadarta és kinyitotta az ajtót nekik.
Nem foglalkoztunk vele és illően elköszöntünk egymástól,bár nem olyan hosszú időre hiszen nem sokára ott leszünk mi is Brazíliába.
-Szeretlek Marco.-öleltem meg utoljára a bátyám.
-Én is húgi.-és elmentek.Előtörtek bennem a régi érzelmek amiket akkor éreztem amikor utólag elment.Neymar átölelt és visszahúzott a házba a cuccainkért.Neymar lehozta az övét és az enyémet.Messi a sajátját én meg bezártam az ajtót. Ha visszajövünk már nem ebbe fogunk lakni együtt,mert eladta Neymar és újat vesz majd .Állítása szerint már megunta.Hát igen,neki könnyű milliomos,de nekem ez a ház is nagyon tetszett.A reptéren Messivel el vált az utunk mert ő kihasználta focistáknak járó kényelmet a magán gépen. Neymar nem hagyott egyedül és a normális járatra szállt fel velem és elrepültünk egyenesen Brazíliába.

6.fejezet

Mira szemszöge

Reggel elég fáradtan keltem. Neymar már nem volt mellettem,pedig nem ártott volna egy reggeli csók.Kómás fejjel felálltam és a fürdőszobába vettem az irányt. Rátámaszkodtam a mosdó kagylóra és a tükörképemet kezdtem nézni.A hajam  kócosan állt és a tegnapi halvány sminkem is elkenődött.A kádba engedtem vizet és vettem egy forró fürdőt, s a gőzbe burkolódzva  azon gondolkoztam munkát kellene keresnem.Az nem megoldás hogy két milliomos focista eltart.Hátha esetleg fölvesznek egy bárba, vagy kávézóba, mint felszolgáló. Nem szeretek embereken élősködni,főleg azokon akiket szeretek.Kiszálltam a kádból,magamra tekertem egy fehér törölközőt,a vizet leengedtem és kimentem a fürdőszobából.Visszamentem a szobába és előkaptam ezt a csini ruhát.

Hajamat kivasaltam és lementem a nappaliba valami kajáért.A hűtő totál üresen állt csak egy puding és egy doboz tej volt + a sörös üvegek, amit Messi hagyott itt a majdnem, de nem sörpartiról.Becsuktam az ajtót.   -Tipikus focisták -füstölögtem - nehogy bármilyen ehető étel legyen itthon, a sörön némi müzlin és tejen kívül. -Na jó induljunk vásárolni. Gyorsan felhúztam a cipőmet, fogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Az előkertbe érve azonban földbe gyökeredzett a lábam. Az utcát ellepte egy rakás újságíró,és fotós. Szinte elvakított a vakuk felvillanása, a hangzavarban csak a következő kérdéseket véltem hallani:
-Igaz,hogy a barátját megverte Neymar Júnior?
-A Barcelona csapat tagjai is benne voltak?
-Szakított a barátjával,vagy még együtt vannak?
-Igaz,hogy önt is bántotta a focista?
-Tessék??? Mi van?? Mi az,hogy engem is bántott- e?!- kétségbeestem. Mit akartak ezek? Tálaljam ki Neymar és az én történetemet? Persze, csak hogy címlapsztorit csinálhassanak belőle- undorodva hátráltam előlük.
-Nem,nem ,nem és NEEEM.-kiabáltam közben.Hogy gondolják ezek,hogy engem bántott volna Neymar?Rohantam, mikor megcsörrent a telefon.
-Tessék?-szóltam bele idegesen.
-Szia cica,mi a baj?-Neymar hangját felismertem. Megkönnyebbültem mosolyodtam el,bár inkább vicsorgásnak tűnhetett.
-Képzeld,egy csomó újságíró a ház előtt van és idióta kérdéseket tesznek fel.Azt gondolják,hogy te megütöttél engem.Elhiszed? Most komolyan?
-Tudtam, hogy ez lesz.Ne is törődj velük,majd beletörődnek, hogy nem lesz sztori-nyugtatott a vonal másik végén.Nehéz lesz megnyugtatnia mert nem szeretnék botrányt. Ronaldo ezelőtt is hozott bajt a fejemre. Nem hiszem el, hogy még ezek után is beakar mocskolni, mikor végre új életet kezdenék.Ezt meg kell beszélnem vele. Fogtam egy taxit.  A régi házunkhoz indultunk el.Útközben azon gondolkoztam.hogy mit fogok neki egyáltalán mondani.Beállítok csak úgy és várom.hogy valami történjen?? Vagy talán én is megverem?? Na jó ez kizárt mert biztosra vettem, hogy könyörögni fog a bocsánatomért.
-Megérkeztünk.-állt meg a taxi a ház előtt. Kiszálltam, és kifizettem az utat.
-Nagy levegő, és nyugi- suttogtam magamban. Azt hiszem el fogok ájulni. Forgott velem a világ, mint aki berúgott. Közben mardosott az éhség.Remegő ujjal megnyomtam a csengőt és vártam,hogy kaput nyisson.
-Ki az?-kiabálta ki egy ismeretlen hang.Megköszörültem a torkom és megszólaltam.
-Mira vagyok.
-Ki??-kiabálta ismét.Nem szólaltam meg csak vártam A zár kattanva nyílt ki.Kikerekedett szemekkel bámultam az ismeretlen srácra aki ajtót nyitott.

-Ó te jó ég.-mondta mikor megpillantott.-Csini vagy.-kacsintott.
-Köszönöm,de ez most nem lényeg. Ronaldo hol van?-kérdeztem. Zavarba hozott..A srác a kérdésemmel nem is foglalkozott.Végig bámult rajtam és félmosolyra húzta a száját.
-Nathan vagyok.-nyújtott kezet.
-Mira,de légyszi mond el,hogy Ronaldo hol van?-könyörögtem.
-Ha bejössz akkor válaszolok.-vigyorgott.
-Még ilyen srácot-megadtam magam és bementem a házba,meg se várva Nathant. A bejárati ajtót kinyitottam és az emelet felé vettem az irányt,mivel Ronaldo szobája arra van.
A falak színe már megváltozott,de ez most ne volt annyira lényeges számomra. Benyitottam a szobába,de Ronaldo nem volt ott. Már nem is az ő ágya volt bent.A bútorok is mások voltak és a szoba színe se ugyanaz. Átvillant az agyamon,hogy talán elköltözött,de akkor vajon hova és mikor.
Egy kezet éreztem a derekamon.Kirázott a hideg mert nem Neymar érintése volt hanem........Hirtelen megfordultam és akkora pofont lekevertem Nathannak,hogy a földre esett.Hátrébb léptem,de az ágyhoz ütköztem. Ijedten huppantam a paplanok közé.
-Ejnye-ejnye..kelt fel a földről és fölém magasodott.Hátra lökött és rám akart ülni,de én hirtelen felpattantam és még egy pofont lekevertem neki.
-Normális vagy?-ordítottam rá.-Azért jöttem,hogy Ronaldoval beszéljek és nem azért,hogy egy senkiházi felcsináljon.-közelebb léptem-Vagy elmondod,hogy hol van,vagy nagyon megjárod.-fenyegettem.
-Oké..oké.-tette fel a kezét.-Elköltözött, eladta a házat és most Brazíliába rugdossa a a labdát.-mesélte és leült mellém.
-Na de ezt miért nem tudtad elmondani eddig.
-Csaj vagy én meg pasi,gondoltam,hogy szórakozhatnánk-vigyorgott
-Minden lánnyal ezt csinálod aki csönget a kapudon?
-Csak akik ilyen csinosak, mint te- gúnyosan vigyorgott. Tekintete a melleimet bámulta. Szánalmas volt az egész kis játéka. Azt hiszem hánynom kell. Kihátráltam a szobából egyenesen a lépcső felé.Alig mentem pár fokot, mikor éreztem, hogy erősen magához ölelt hátulról.
- Gyere vissza- rekedten zihált a fülembe. Alig kaptam levegőt.
-Engedj el- próbáltam kiszabadulni, de nem engedett.
-Na jó van- minden erőmet összeszedtem, és belerúgtam a lábába. A fájdalomtól enyhült a szorítás a mellkasomon. Kibújtam a karjai alól, és menekültem. Már az utcán voltam, mikor hallottam, hogy utánam kiabált.
-Ezt itt hagytad- a rácsokon keresztül átnyújtotta a táskám- láthatlak még valaha?
-Most komolyan viccelsz velem?- vetettem oda neki- soha. Utállak.
Könnyeimmel küszködve elszaladtam.
Mit gondol,hogy csak úgy lefekszem vele.Nem volt a legrondább fiú Nathan,de Neymart sosem tudnám megcsalni vagy más ránézni úgy mint rá.Ahhoz túlságosan szeretem.A telefonom csörgésére lettem figyelmes.Megálltam és kivettem a táskám aljából.Rejtett számon hívtak,de én attól felvettem.
-Igen?-szóltam bele.A vonal másik végén elég nagy hang hangzavar volt.
-Szia Mira,Marco vagyok.Hogy vagy húgi?-Istenem azt hittem kicsattanok az örömtől,mikor meghallottam Marco hangját.Egy éve nem beszéltünk a bátyámmal,mert ő elköltözött Mexikóba a barátnőjével.
-Else hiszem,hogy hallom a hangod.Jól vagyok,de te,hogy vagy és mi ez a hangzavar?-kérdeztem fülig érő szájjal.Még most se hiszem el,hogy felhívott.
-Jól vagyok.Főpróbán vagyok tudod a Világbajnokság nyitóünnepsége miatt. Hallottam,hogy Portugália is bejutott,gondolom már úton vagytok Ronaldoval.
-Nem vagyunk már együtt,de te mit keresel ott? Azt hittem nem bírod a focit.
-Díszletfelelős vagyok,de várj mit mondtál,már nem vagytok együtt?-jajj istenem nem mind1 neki az.
-Nem,de ha holnapután nyitóünnepség akkor az összes focistának ott kell lenni?-else hiszem hogy Neymar nem szólt,hogy már el is mennek Braziliába.
-Nem kell,csak ha szeretnék megnézni,bár a We are One biztos az agyukra ment,mert a hivatalos dala vagy mi a csoda.
-Marco miért hívtál fel?-kérdeztem hirtelen hiszen csak úgy most felhívott,ez kicsit gyanús.Kisebb csönd telepedett a beszélgetésünkbe.
-Hát...öhm....tudod sok minden történt ebben az egy évben velem és a feleségemmel Jessicaval.......
-A FELESÉGEDDEL?????-kiabáltam közbe. Miért nem szólt nekem,hogy elvette vagy miért nem hívtak meg az esküvőre?
-Várd meg még befejezem Mira.-parancsolt rám.Forgatni kezdtem a szemem,és durcásan tovább halgattam.-Na,Mira az van ,hogy elvettem Jessicát és született egy gyerekünk...........
-GYEREKETEK VAN?????-kiabáltam ismét és kinyomtam a telefont. Visszadobtam a táskámba és sírni kezdtem. Nem hiszem el,hogy a bátyám titkolózik előttem. Nem hív meg az esküvőjére amit még kiskorunkba megígért ,hogy én szervezem meg.Nem mellesleg gyereke is van attól a hárpia Jessicától aki csak a pénze miatt van vele. Neymar meg nem szól,hogy már el kellene nekik utazniuk,de Messi is szólhatott volna.A telefonom megint csörögni kezdett,de nem vettem fel.Nem voltam kíváncsi a bátyám eltitkolt életére.Legyen boldog a kis családjával engem meg felejtsen el egy életre.Eddig sikerült neki,hiszen egy év alatt egyszer sem keresett én meg ezerszer hívtam,de nem vette fel.Futni kezdtem,de a magassarkúba nehéz volt és ki is tört a sarka.Mint egy idegbeteg  úgy vettem le a cipőmet,végül mezítláb futottam tovább.Az utcánk sarkánál megálltam és kifulladva figyeltem.hogy az újságírók ott vannak-e még a ház előtt.Örömömre már nem voltak ott úgyhogy nyugodtan sétáltam az utcában a gondolataimmal együtt.Legszebb gondolatom: "Mennyire útállak Marco Santos" Sosem csalódtam ekkorát benne még akkor sem,mikor itt hagyott és ő új életet kezdett.
A ház előtt egy széttört kamera volt eldobva.Belerugtam,és bementem a házba.
-Szia Mira.-kapott fel Piqué,mikor beléptem.-Mindehol kerestünk,hol voltál?-kérdezte aggódva.-Na,de most megint miért sírtál.-rakott le és a szemembe nézett.Hát tudhatná,hogy ő az utolsó akinek elmondanám.Mindig kedves velem nem akarom terhelni az én súlyos próblémáimmal.
-Mind egy az most.Neymar itt van?
-Igen a fürdőszobában van.-mondta.Messi jött ki épp a konyhából kezében egy zacskó chipssel  és a szája is tele volt.
-Veled még beszédem van.-néztem rá szigorúan.
-Mit csináltam?-tette fel a kezét és ahogy beszélt a chips is kiesett a szájából.Nem bírtam ki nevetés nélkül,de végül csak mosolyogva megráztam a fejem és felszaladtam az emeletre Neymarhoz.Benyitottam a fürdőbe,ahol Neymar beszélt egy szál boxerben a tükörképéhez.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem tőle suttogva.Kicsit megijesztett ahogy a tükörképének mondja,hogy "Szia szép fiú","Ohh igen a nők bálványa vagy" és saját magának kacsingatott.
-Ohh szia Mira.-fordult felém zavartan.-Hol voltál?-kérdezte ő is.Haragudtam rá így nem válaszoltam, még akkor is hogy olyan jól nézett ki mint most.De akkor is itt fog hagyni.Nem bírtam tovább és kiabálni kezdtem.
-Hogy gondolod te azt,hogy nem szólsz,hogy elmész?Ezt elárulhattad volna.De még a hülye barátod sem szólt.Ez ekkora titok???Nem is tudod min megyek keresztül.Ma egy srác Ronaldo volt házában felakart csinálni,megüttöttem. A bátyám egy év után felhív bejelenteni,hogy elvedte a hárpia barátnőjét és még gyereket is csinált neki.A cipőm sarka eltört.Sírva futottam mezítláb vagy hat saroknyit és attól féltem,hogy az újságírók itt fognak állni.Egyáltalán te felfogtad,hogy min megyek keresztül? Itt akarsz hagyni,pont most amikor a legjobban van rád szükségem.Önző vagy Neymar.-Ő csak dermedten figyelt és meg se szólalt. Nem csodálom eléggé rá hozhattam a frászt,de jól esett,hogy végre kiengedtem a dühömet.Sírva lerogytam a földre és a kezembe temettem az arcom.
-Mira.-suttogta Neymar és leült mellém.-Nem hagylak itt,miből gondoltad te ezt? Jössz velünk és szurkolsz nekünk.-az ölébe húzott és símogatni kezdte a hátam.Nem voltak szavak így csak csöndben ültünk a fürdőben egymás karjaiban.Annyira megbántam,hogy kiosztottam szegényt.Nem rajta kellett volna levezetnem mindent.Örülök neki,hogy elvisz magával és vele lehetek végig.Nem bírnám ki nélküle.Még nem volt nekem ő volt a hiányzott másik felem.Végre velem lehet és nem engedem,hogy elvegyék tőlem.A meghitt pillanatunkat Messi és Piqué zavarta meg.
-Mi volt ez a kiabálás? Neymar mit csináltál?-bökött Messi Neymarra.
-Te is benne voltál.-mentegetőzött.-Nem szóltál,hogy mondjam el Mirának,hogy jön velünk.
Messi csak megrázta a fejét.
-Nem az én barátnőm.Te vagy a hős szerelmes.-mondta flegmán és lement vissza a nappaliba.Piqué zavartan feszengett előttünk.
-Mi van?-kérdezte Neymar Piquétól,hiszen kínos volt a levegő.Én Neymar karjai közt ő meg áll és figyel minket.
-Semmi csak..izéé......én most..öhmm megyek.-dadogta elég zavartan és elviharzott onnan,de az ajtót legalább becsukta.Ebbe meg mi ütött?-kérdeztem magamtól
Neymar felállt és elém állt.Gyengéden rém nézett és közelebb hajolt.Arcomat két keze közé fogta és már egymás arcát súroltuk annyira közel voltam hozzá..Ajkait az enyémre tapasztotta és gyengéden símított végig a nyelvével az alsó ajkamon,bejutásért könyörögve,amit megadtam neki.Gyengéden csókolóztunk egymás karjaiban,de öt perc múlva a levegő hiány közénk állt. Neymar mosolyogni kezdett amit nem értettem.Rajtam nevet?
-Mi az?
-Olyan édesen csókolsz.-a tekintetét az enyémbe furta amitől teljesen oda voltam.Azok a szemek amivel rám nézett........ azt hitten menten elájulok ezért,közelebb léptem és megöleltem.A melkasába fúrtam a fejem és úgy álltunk a fürdőszoba közepén ketten.
-Na akkor ma buli van srácok.-tört be Messi egy üveg whiskeyvel.
-Jó időzítés,haver.-röhögött kínosan Neymar.Messi elhúzta a száját,de nem bírta ki röhögés nélkül.
-Mindjárt jönnek még ketten.-közelebb lépet és átnyújtotta nekem a whiskeyt
-Minek ez nekem?
-Nem tudom kinyitni.-felelte én meg kínkeservesen erőlködtem a nyitásával.Neymar elég furán nézhetett rám,szerintem jobban kínoztam a látvánnyal őt mint saját magamat.
-Jajj te,add már ide.-vette ki a kezemből és egy csavarásra ki is nyitotta.-Na így kell ezt csinálni.-mondta büszkén.
-De csak mert meglazítottam.-szóltam közbe ne hogy azt hidje,hogy milyen erős.
-Hát persze.-bólogatott és belekortyolt a whiskeybe.Tátott szájjal figyeltem ahogyegy kortyra lehúzza szinte az egészet.Istenem ebből még mi fog kisülni este-gondoltam magamban.
-Na jó van itthagyagylak titeket,de gyertek hamar le mert mindjárt megérkeznek.-mondta Messi és elvette erőszakosan Neymartól a piát.
-Majd még kapsz belőle,de csípd ki magad,te is Mira.-nézett rám utána összeráncolt homlokkal a ruhámra.-Elég gyűrödt.-és a válaszomat meg se várva elhúzott le a nappaliba.
-Kedves barátod van.-mondtam Neymarnak és a "szobánkba" vettem az irányt.A cuccaimat a földre hánytam,mert semmi normális ruhát nem találtam.Idegesen dobáltam egyesével a földre mikor Neymar is bejött a szobába.Megfordultam és keserves arccal ránéztem,hogy segítsen már.
-Nem kell kiöltöznöd.Itthon vagyunk és te ruha nélkül is szép vagy.-dicsért meg és odajött hozzám.Átölelte a derekam és egy csókot lehelt az ajkamra.Kicipzározta az ruha hátulját ami rajtam volt és levette rólam.Előtte álltam egy szál bugyiban és melltartóban.
-Szerintem most nem alkalmas az idő.-suttogtam teljes eksztázisban.
-Tudom,de nem szeretnél így lejönni.Meleg van a házban.-vigyorgott.
-Nem.-vágtam rá gyorsan és ráparancsoltam,hogy segítsen normális ruhát keresni.Nagy dobálózás keretében,végre megtalálta a megfelelő ruhát és ő maga felöltöztetett mint valami barbie babát.A tükörben  megnéztem magam és elégedett voltam Neymar ruhaválasztásával.

- Na ez megfelel?-kérdezte fáradtan az ágyon ülve.
-Tökéletes-gyönyörködtem a tükörben.-Hozzád képest.-raktam hozzá,hogy csak idegesítsem az egoját.
-Mi??-felállt és felkapott az ölébe. Az ágyra dobott és csikizni kezdett.Egyszerre síkitottam,nevettem és sírtam is,de Neymar nem hagyta abba.Végül felém hajolt,én becsuktam a szemem a csókjára várva,de ő inkább kínozott és csak a homlokomra adott egy puszit.Elengedett így feltudtam állni és kiszaladtam  a szobából egyenesen,le a nappaliba,ahol biztosan nem tud rám támadni,de tévedtem. A nappali közepén megfogta a derekam és felemelt.Úgy vonszolt a kanapéig és csípőmre ült.Megfogtam Neymar tarkóját és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz,de ő csak feszítette magát és nem engedett a csikizésből.A kínzásomat a csengő hangja szakította meg. Messi kijött a konyhából és ideges arccal ránk nézett. Neymar leszállt rólam és az ölébe húzott. Messi kinyitotta az ajtót és meglepetésesemre,a bátyám állt az ajtóban, Jessicával és egy kisgyerekkel a kezében.

1.fejezet

Neymar szemszöge

Egy kisebb csapódást hallottam.Leállítottam az autót és kiszálltam. A földön egy gyönyörű lány feküdt véres arccal,megrémültem hiszen elütöttem és semmi ötletem nem volt, hogy mit tegyek.Végül felvettem  a karomba és beraktam a hátsó ülésre.Vissza ültem a volán mögé és hazaszáguldottam vele.Óvatosan kivettem  az autóból és bevittem a házba.Ismerősnek tűnik,de szerintem csak képzelődöm.Lefektettem a kanapéra és a feje alá tettem egy dísz párnát.Betakartam egy vékony kék takaróval és a fürdőszobába mentem fertőtlenítő cuccért, meg a többi ilyen dologért,mert az arcán volt egy nagy seb,amit sajnos én  okoztam.Visszamentem a nappaliba,ahol az ajtóban Messi állt döbbent arccal.
-Hát ez meg ki?-nézett rám kérdőn.Inkább meg sem szólaltam,leültem a kanapé szélére és letöröltem az oda száradt vért a  lány arcáról.Lefertőtlenítettem és leragasztottam egy seb tapasszal.Felálltam és Messire néztem aki még mindig a válaszom várta.Szeretek köntörfalazni vagy valamit elhallgatni,de ezt most nem lehet.Legjobb haverom előtt nem.Elmeséltem neki hogy mi történt.Ő csak a fejét rázta.
-Te nem vagy normális.-oltott le a válaszával.

4nap múlva
A lány még mindig nem ébredt fel.Mindennap itt ülök mellette és alig mozdulok ki a házból.Foci edzésre sem járok,amire pedig kellene.A lányt nézem folyamatosan és megjegyzem az arca minden egyes porcikáját.Hosszú barna haja a vállára omlik,ajkai néha elmosolyodnak ami arra utal hogy valami szépet álmodik.A keze mozogni kezdett én meg felugrottam.Kinyitotta a szemét és gyönyörű barna szemeivel rám nézett.Tekintete rémült volt.
-Hol vagyok?-kérdezte rekedt hangon.

Mira szemszöge

Amikor kinyitottam a szemem megrémültem,hiszen számomra teljesen idegen helyen voltam.Nem mellesleg Neymar Júnior állt mellettem.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedt hangon.
Neymar  megköszörülte a torkát és  megszólalt.
-Sajnálom.de azt történt veled hogy elütöttelek és hazahoztalak hozzám.-mondta és otthagyott.
Felültem és sírni kezdtem.Képek villantak be,mikor Ronaldoval vagyok a pályán,meg az úton állok és minden elsötétül.Zokogva álltam fel,de rossz döntés volt,mert a lábaim elzsibbadtak és visszaestem a kanapéra.
-Jól vagy?-kérdezte egy aggódó hang.Megfordultam és Neymar állt a kanapé mögött,kezében egy csomag chipssel.Átnyújtotta és leült mellém.
-Nincs itthon más kaja.-húzta el a száját.Erőltettem egy mosolyt és kibontottam a zacskót.
-Neymar Júnior vagyok,gondolom ismersz.-kacsintott rám.Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.
-Igen,ismerlek.Mira Santos.-mutatkoztam be én is és hirtelen kicsapódott az  ajtó ahol Lionel Messi (???) és bal oldalán Ronaldo állt.Neymarra néztem aki mérges tekintettel nézett a két fiúra.
-Hát itt vagy te kis cafka.-nevetett gúnyosan Ronaldo.Neymar felállt és oda lépett  elé.
-Te meg mit keresel itt?
-A lány Ronaldo barátnője.-válaszolta Messi.Neymar visszanézett rám és összehúzta a szemét. Kicsit úgy éreztem mintha megvetne a tekintetével ,még így is hogy pár perce ismertem meg személyesen.
-Már nem vagyok a barátnőd.-szólaltam meg idegesen.Mind a hárman rám néztek,de Neymar arca nem változott.
Ronaldo gúnyos mosolyra húzta a száját és odalépett hozzám.Megfogta a karom és magához húzott.
-Kicsi szívem azt nem te döntöd el.Az enyém vagy és most elhúzunk innen.- ráncigálva próbált kivonszolni,de Messi és Neymar elé állt.Úgy néztek ki ketten mint valami biztonsági őrök.
-Mira nem megy sehova.- mondta Neymar és kitépett Ronaldo szorításából. Hátra lökött és így beleestem a fotelbe. Neymar ökölbe szorította a kezét és kis híján bevert volna neki,ha Messi nem lép közbe.
-Most húzzál el innen és többet se gyere erre.Mira nem a te tulajdonod most már, úgy hogy lehet innen elmenni.- vágta  a fejéhez a szavakat. Persze ő úgy csinált mintha ott se lenne és rám nézett, én lehajtottam a fejem , hogy ne tudjon a szemembe nézni.
-Érted nem éri meg, találok három ugyanolyan csajt az utcán mint amilyen te vagy.Csak,hogy tudd pici szívem nincs hova menned.-fejezte be és kiviharzott a házból.
Mind  a hárman síri csöndben voltunk és csak az én szipogásom törte meg a csendet.Neymar felment az emeletre és csak annyit hallottam hogy egy ajtó becsapódik. Nem is ismerem nagyon,de azért nem kellene itt hagynia a nagy slamasztikában..Messi még mindig a nappaliban állt és engem nézett mikor végre megszólalt.
-Itt maradhatsz nálunk ha akarsz.-ajánlotta fel.Teljesen ledöbbentem.Nem is ismer és befogad csak úgy,és,hogy érti azt hogy nálunk?
-Te is itt laksz?-kérdeztem,mert én úgy tudtam,hogy Messi a családjával él.
-Igen .-válaszolta kedvesen.Látszott rajta.hogy valami gyötri,de nem kérdeztem meg.Most még nem.
-De útban fogok lenni hiszen ti híresek vagytok.-ráztam meg a fejem.
-Te is az vagy,nyugi-kacsintott rám.-Ha megfelel akkor itt a kanapén aludhatsz.-mosolygott .Jól esett azért hogy segít,bár nem ismerem nagyon.Régebben mindig szidta Ronaldo,ha megverte őket a Barca.
Felálltam és megöleltem Messit,ő pedig viszonozta az ölelésem.
-Köszönöm,de ígérem hamar elhúzom a csíkot.-köszöntem meg neki az ajánlatát. Nevetni kezdett és a konyhába vezetett.
-Amíg mi nem leszünk itthon megengedem hogy főz ránk.-kacsintott és nevetni kezdtünk.Ha ez az ára, hogy egy ideig itt maradjak..... :)
Öhmm...Mira.-szólalt meg egy hang.Hátrafordultam és Neymar állt mögöttem kezében pár felsővel.-Tessék itt van pár ruha.-nyújtott át három felsőt.Mit meg nem adna ezért a pár ruhadarabért több millió rajongó.
-Köszönöm.-mondtam és hát őt is megöleltem.
-Csoport ölelééééééééés- kiáltotta Messi és ő is beszállt.Középre szorultam és majdnem megfojtottak,de sikerült kiszabadulnom.
Bár örülök neki hogy egy ideig befogattak,de ha egy focistával nem bírok mit kezdek kettővel??

5.fejezet

Mira szemszöge:

 -Citromos, vagy meggyes sört kérsz?-kérdezte Neymar, mikor kinyitotta a hűtőt. Kinyitottam a szemem. Homályosan ugyan, de annyit érzékeltem, hogy hazaértünk, és a kanapén fekszem. Beszívtam a bőr illatát. Otthon... mosolyodtam el. Feltornáztam magam ülőhelyzetbe, s kómás fejemet rá emeltem.
 -Fogalmam sincs Neymar.-Mint egy kiscica úgy gömbölyödtem össze magamra húzva a takarót. Hallottam, ahogy puha lépteivel felém közeledik. Lágyan az ölébe emelt. 
-Inkább aludjunk? -A bólogatás nálam, az igenlő választ jelentette. Óvatosan visszatette a fejemet a párnára,ő még egy csókot lehelt az ajkamra, aztán  az előszobában várakozó Messihez sietett. 

 Messi szemszöge: 

-Mit csinálnak ezek ketten?-füstölögtem magamban. Lassan teljesen kikészít idegileg ez a csaj. Gyönyörű, szellemes, lehengerlően tud meghódítani mindenkit, és kivételesen még beszélgetni is lehet vele, de hogy elvegye a legjobb barátom józan eszét, az már picit sok. Most lefognak feküdni egymással így ebben a 20 percben? Legszívesebben berontottam volna, de nem akartam megzavarni az idilljüket.
 -Végre!- szakadt ki belőlem a megkönnyebbült sóhaj. Neymart hallottam jönni. 
-Mi tartott ennyi ideig?- vontam kérdőre.
 -Csak beszélgettünk- felelte bűntudatos arccal. 
-Ne játszd nekem az ártatlan bárány szerepét...
 -Szeretem őt- vallotta be- szeretettem őt az első perctől, mikor igéző tekintetét reám emelte azon a szörnyű éjszakán. Tündöklő szemeivel megbabonázott, mint holmi bálvány imádót, s most éjjel is csak róla álmodom.- Telhetetlenül bámultam rá. Tudtam, hogy úgyse tehetek semmit ellene.Túlságosan is szerelmes.
 -Figyelj- fordultam felé- nem kérem azt, hogy ne szeressétek egymást, mert az úgyis lehetetlen, csak annyit, hogy gondolkodj még mielőtt cselekszel. Nem ismerek rád. Hogy áldozhattad föl a saját, és a csapataid jó hírét? A barátaidét...?  Mindenkit veszélybe sodortál. Mit gondolsz mi fog történni, ha ez kiderül? Majd a sajtó kegyes lesz, és megkegyelmez?Azért nem olyan hülyék ők sem.Mennyit fognak keresni veled.Minden címlapon te leszel és az az  idióta.-Neymar lesütött szemmel a földet rugdosta. 
-Tudom, hogy hülyeség volt, de egyszerűen nem tehettem mást, ha nem állítom le, akkor akár meg is erőszakolhatta Mirát. Annak pedig a gondolatát se bírom elviselni, hogy bármi baja essen. 
-Az, hogy akkor bevertél neki azt  jogosnak tartottam, de az hogy odamész a hotel szobájába, és ocsmány módon a kórházba küldöd azt nem vártam volna tőled. Leakartál alacsonyodni az ő szintjére? Gratulálok, sikerült, és hogyha most megbocsájtasz magatokra hagylak.- Kiviharzottam az ajtón. Hallottam, ahogy mennydörgésszerűen csattant magam mögött az ajtó, de nem érdekelt. Egy pillanatra a fához nyomtam a fülem, és hallgatóztam. Sír? Hüppögést hallottam a túloldalon. Nem tudtam sajnálni. Cserben hagyott mindenkit. Ráadásul pont Vb-n tette mindezt, amikor amúgy is nagy a feszültség mindenkiben. Ronaldo bosszút fog rajta állni ebben biztos voltam, csak azt tudnám, hogy a halálba fogunk most ebből kimászni....

 Neymar szemszöge

 Zokogtam. Belülről üvöltött, fájt a seb, mit Messi szavai téptek. Mira csitítani próbált, de csak remegtem. A kanapéig támogatott. Csöndben figyeltük egymást. Szemei mélységes szomorúságot tükröztek. Szorosan megöleltem. Vállig érő, selymes, barna haj. Bőrének édes illata felkorbácsolta minden érzékszervemet. Csönd uralkodott a házban. A csillár ezüstös fényén kívül semmi sem világított. 
 -Gyere- húztam Mirát a hálószoba felé. Most,hogy megkezdődik a vb  úgy érzem mintha csak az érem számítana, nem az emberek, nem a sport, csak az, hogy ki hogyan tudja legyűrni a másikat, hogyan taposhatja a földbe, a sztárokat hogyan semmizheti ki a sajtó, s az emberek sokszor nem is a csapatért szurkolnak, sokkal inkább a szórakozást és akciót keresik a meccsekben. Most,hogy túl leszünk az első meccsen és remélem nyerünk Horváthország ellen, persze megkönnyebbülés lenne, de aggódom a csapat miatt,  legfőképpen,hogy Ronaldo milyen bosszút tervez Mira és ellenem.Portugáliának jól jön ez a kis botrány,hiszen Ronaldo ott van. Mindent megfog tenni ezek után a nyereségért,mert mostantól őt fogják imádni és a csapatát,hiába van még ott Messi Argentínával.

Mira szemszöge

 A gyertyafény sem tehette volna romantikusabbá azt az érzést, ami körül járt. Ő ott feküdt mellettem félmeztelen. Minden kockája külön látszódott a hasán.

Istenem azt hittem menten elájulok. Lágy csókolózásba kezdtünk. Méznél sem lehetett édesebb. Kérlek, kérlek... Szorosan hozzábújtam, soha de soha többé nem akartam elengedni. 
-Szeretlek-suttogtam. Ő csókot nyomott homlokomra. 
-Aludjunk-szólt. Behunytam a szemem. Ő hátulról átölelt, éreztem, ahogy megfogja a kezem.

Az álom lassanként elködösített mindent. A stadionok zúgó lüktetése már nincs olyan messze tőlünk .Hozzá kell szoknom mostantól,hogy nem csak én leszek belé fülig szerelmes,hanem több millió lány a világon,aki látja a meccseken vagy éppen a tv-ben,de mindig az enyém lesz és senki nem választhat minket szét. Nem fogom engedni.

4.fejezet

 Mira szemszöge

Ne. Könyörögtem magamban. Csak ezt ne.  Ne vigyék el. Telhetetlenül álltam a bejáratnál, arcomon folytak a könnyek. Egy fekete rendőr autó hajtott végig az utcán. Az ablakon keresztül elkaptam Neymar utolsó pillantását. Sokkos állapotban voltam, éreztem, hogy szédülök. Utána akartam futni,de nem lehet. Nem érdekel! Ő sokat jelent nekem ég a kelleténél is többet, soha nem szakíthatnak el tőle, még erőszakkal sem senki- testem remegett a zokogástól. Ordítottam. Mit tett?-kérdeztem magamtól folyamatosan. Talán értem verekedett meg Ronaldóval. Egy ismerős kéz jelent meg a vállamon. Piqué mély hangja.
 -Hé,Mira mi a baj?- aggódó tekintete jól esett és az ölelés amit adott .Elfordultam tőle és letöröltem a könnyeim,bár olyan szerencsét lenül,hogy a smink folt lett a kezemen
 -Menjünk be-.Nehézkesen ugyan, de sikerült eltalálnom a bár pultig. Kérésemre whisky-t rendeltünk. Egy hajtásra lehúztam. Forróság csorgott le a torkomon. Nagy levegő, és nyugi- mondtam magamnak. -Kimegyek arcot mosni-néztem rá. Ő biztatón válaszolt, hogy csak nyugodtan, ha nem teszek magamban kárt útközben. A tükörből egy kisírt szemű leány tekintett vissza rám zilált hajjal, olyan képpel, mint akinek behúztak volna, mert a sminkem természetesen szanaszét kenődött. Szerencsére volt a táskámban szem ceruza, meg némi alapozó és száj fény. Gyors mosakodás után mindezt pótoltam. A hajamat az egyszerűség kedvéért befontam. Még jobban is állt, mint kiengedve. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből, és visszamentem Piquéhez. Ő a tánc parketten várt.
 -Egy focista is tud táncolni?-mosolyogtam, miközben hagytam, hogy átkarolja a derekam.Bár úgy csinált mint aki éppen dekázik vagy cselezik
-A kedvedért bármit- hozzám bújt. Mintha megint a bátyámmal lassúztunk volna a szalag avatómon. Pont olyan... Disco fények ragyogtak, a körülöttem lévő tömeg beszéde halk duruzsolásba fulladt. Felcsengett a kedvenc számom. We are One ,így is látszik,hogy sok minden köt a focihoz .Messi állt meg mellettem. 
-Hol van Neymar?- kérdőn végig mért. Remegő hangon feleltem. 
-Elment, pontosabban elvitték.- Nem bírtam, többet mondani. 
-Miii?-kiáltott föl Messi. Ránéztem. Pillantásomból mindent megértett. Piqué csak értetlenül nézett minket.Minden olyan gyorsan játszódott le bennem és benne is. 
-Gyere-húzott magával. 
-Most hová megyünk?- loholtam utána. 
-Na szerinted?- arcát a képembe dugva ajtót nyitott, majd pár másodperc múlva ő is lehuppant mellém az ülésre 
-A kórházba Ronaldóhoz okostojás.-Kis híján félrerántotta a kormányt, mikor megfogtam a kezét. -Normális vagy?-ordított le enyhén. Feldúlt voltam, majdhogy nem leüvöltöttem szegényt.
 -Nem mehetünk oda, nem!!! Neymarhoz kell vinned most.-parancsoltam kissé hisztisen. Félreállt. Fél órás vitatkozás után megegyeztünk, hogy irány a rendőr kapitányság. Úgy tűnik vártak minket, mert egy kedves egyenruhás fiatal ember nyitott nekünk ajtót. Megláttam. Ő csak hanyagul terpeszkedett egy  műanyag széken a portás mellett, és magában röhögött. Lefagytam. Csak álltam, és gyönyörködtem a kisfiús arcában. Mikor észrevett minket, hozzám lépett, s szorosan magához ölelt. 
-Nem engedlek el-suttogta. Beszívtam az illatát. Biztonságban voltam. Tekintetünk elveszett egymásban. A falnak döntött.Közelebb hajolt hozzám és gyengéden megcsókolt.
 -Tied vagyok- vigyorogtam boldogan. Már a kocsinál voltunk, mikor Messi hirtelen pofon vágta Neymar-t. -Ezt miért kaptam?- égő arcát fogva föltápászkodott a betonról. 
-Csak, és soha többé ilyet nem teszel értetted?! Hogy tehetted ezt?! Veszélybe sodrod a saját és a csapatod jó hírét egy ostoba szerelmi vita miatt?! Ha baj van szóljál, és beszéljük meg, de ne a hátam mögött verd meg a a konkurenciát világos?!- Messi magából kikelve, vöröslő arccal ordított Neymarral. Döbbenten álltam. Még nem láttam ilyennek, de valahol megtudtam érteni őt. Neymar önzően viselkedett, ezt ő is és én is tudtam. Messire kacsintott.
 -Tesó nyugi van, nem történt baj, legalábbis még nem történt. Holnap bemegyünk hozzá, és mindent elrendezünk- megölelte barátját.

 Pillanatig egymásra bámultunk a néma éjszakában. Csak a mellettünk elhaladó autó zúgás, fények zavartak meg. Odafent ragyogott az ég.
 -Menjünk haza. Mira főz valamit, bontsunk föl hozzá egy doboz  sört, és nézzünk filmet- törte meg a csendet az ajánlatával Neymar.
 -Rendben- legyintett Messi. Az elkövetkezendő percekben az autóban ültünk néma csendben és a mellettünk elsuhanó fényeket néztem Neymar ölében.

3.fejezet

Neymar szemszöge

Mikor Mira elhúzódott tőlem elöntött a düh. Sosem éreztem ilyet sokáig senki iránt és így eltudom rontani.Kirohantam a parkolóhoz, beültem a kocsiba és elhúztam onnan. A Real szállodájához mentem.Egy fiatal lány állt a a recepció mögött. Nyájas mosolyra húzta száját és a haját kezdte igazgatni,mikor meglátott.Kihasználtam a helyzetet és flörtölni kezdtem vele addig,hogy beengedjen Ronaldo szobájához. Mikor,bevertem neki az öltözőben,egyenesen ide jött,azt hallottam a másik csapat edzőjétől.
Kivágtam az ajtót és bementem a házba. Mindenhova benyitottam,mikor végre megtaláltam,valami szoba szerűségben.Persze nem egyedül volt. A zene üvöltött a szobában,így nem hallották, hogy benyitottam.Elővettem a mobilom és lefényképeztem őket.A telefon,vakura volt állítva,ezért erre felfigyeltek. Ronaldo ledobta magáról a csajt és felállt.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte
Nem válaszoltam. Megfogtam a tarkóját és a falhoz vágtam a fejét.A csaj felsikított és elment egy szál fehérneműben.Ronaldo megfordult és bevert nekem is egyet. Ekkor elöntött a düh ismét és úgy vertem,ahogy csak tudtam.Mikor már semmi ereje nem volt,felálltam és otthagytam egyedül a szobában. A  bejárati ajtót nyitva hagytam és lementem vissza a recepciós csajhoz.Visszadobtam a kulcsot.
-Egy közös képet csinálhatnánk?-nyávogta és nyújtotta a telefonját.Elvettem tőle, de meg se várva,hogy oda álljon mellém,lefényképeztem saját magam egy tükör előtt.

Valami köszönöm félét dühöngött,de én már el is húztam onnan.
A telefonom csipogni kezdett. Idegesen elővettem.Egy üzenetem jött Messitől,hogy menjek a  Rioba most,mert buli van és Mira is ott van. Na ennek megörültem,legalább megbeszélhetjük a dolgokat. Hazamentem lezuhanyozni és átöltözni,és indultam a Rioba.

Mira szemszöge

-Piqué várj!-kiáltottam utána.Megfordult és mikor meglátott széles mosolyra húzta  a száját. -Hazatudnál vinni?-kérdeztem cuki pofival..
-Igen,de Messi?
-Én most veled szeretnék menni.Utána meg elmegyünk abba a buliba.-hadartam és a kezénél fogva kivonszoltam a parkolóba.
-Kocsival vagy?-kérdeztem
-Ja.- válaszolta. Kb.10 percet sétáltunk mire a kocsijához értünk.. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és beültem.A kocsija elég illatos és tele van a hátsó ülés foci labdával.
-Minek ennyi labda?-néztem rá.
-Gyerekeknek visszük az árva házba és ott dedikáljuk nekik.
-Kedves gesztus.Én is kapok egyet,ugye?-kacsintottam rá.
-Te leszel az első.-mosolygott.
Az út további részét csendben töltöttük el. Mikor hazaértünk hozzám,Piqué udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtót. Felmentünk a házhoz. Kinyitottam az ajtót és felrohantam a fürdőszobába.
-Érezd otthon magad.-kiáltottam le a nappaliba.
Gyors lezuhanyoztam és és magamra tekertem egy törölközőt.Kimentem és lementem a nappaliba,ahol Piqué nézegetett valami fotó albumot.
-Az meg mi?-kérdeztem.Szegény nem számított rám és megijedt.Rám nézett de le is hajtotta a fejét,mert zavarban volt.
-Na ,de Mira öhmmm...ezt nem illik.-dörmögte az orra alatt.
-Nem pucéran jöttem le, de most tényleg mit nézel?-ültem le mellé. Elővette az albumot ismét,és a kezembe adta.
Lapozgatni kezdtem. Messi volt egy kisfiúval szinte az összes képen.Néhány képen egy nővel volt a kisfiú és egy kép volt ahol mind a hárman rajta voltak. Értetlenül néztem Piqué-ra.
-Ez ki?-böktem a kisfiúra.
-Messi kisfia.-válaszolta.
Na itt,teljesen elvesztem. Azt hittem Messinek csak felesége volt,nem,hogy még gyereke is. Bár nekem nem árt vele sokat,de azért elmondhatta volna.Piqué óvatosan rámnézett.
-Minden rendben?-kérdezte halkan. Rámosolyogtam,hogy jelezem semmi az ég adta világon.
-Neymarnak van gyereke?-csúszott ki a számon.
-Nincs.-adta a nyugtató választ. Még csak az kéne,hogy neki is legyen.
-Segítesz ruhát választani?-kérdeztem boci szemmel. Elhúzta a száját,de még is én nyertem ezért nagy nehezen felvonszoltam Neymar szobájába ahol a cuccaim voltak.
Vagy ezer ruhát kiválasztottam,de egy se tetszett neki.
-Na jó feladom.-ültem le az ágyra.-Válassz te.-mutattam a szekrényre.
Piqué kis hezitálás után felállt és kiválasztotta a nekem szánt ruhát.

-Ez télleg' jó lesz erre a partira?-néztem a ruhára.
-Tökéletes!-válaszolta.-Gyönyörű vagy benne.-itt elpirultam,de láttam,hogy ő is.
-Indulhatunk?-kérdezte egy tíz perc múlva,mert én még mindig a tükör előtt álltam és a ruhát néztem magamon.
-Igen.-válaszoltam és elindultunk arra a bizonyos partyra.


-Na végre,hogy itt vagytok!-futott oda hozzám Messi a bejárat előtt. Csak símán rámosolyogtam és bevártuk Piquét aki egy csomó rajongóval küszködött.
-Mostanában több lány rajongóm van mint fiú.-rázta a fejét.
-Örülj neki.-vágta a fejéhez Messi. Hát őt mindenki szereti úgyhogy csöndbe maradhat.
A hely ahol a partyt rendezték tele volt focistákkal. A Chelsea és a Real Madridból voltak a legtöbben,meg persze a Barcából.
-Most ez komoly,hogy egyedül vagyok itt lány?-néztem gondterhelten Messire.
-A pultos is az.-válaszolta és otthagyott.
-Kössz.-kiállottam utána.de a dübörgő zenétől már nem hallotta.
Leültem a pult előtt és kértem egy erős koktélt. A pultos csaj ideadta és rám mosolygott.
-Kitartást.-mondta és adta a további italokat.
Felálltam és leültem egy asztalhoz.Kortyolgatni kezdtem a koktélom,de olyan szörnyű íze volt,hogy kiköptem.Páran rám figyeltek és röhögni kezdtek.Hogy ebben mi olyan vicces,nem értem.
-Jól vagy?-szólalt meg valaki a hátam mögül.Megfordultam és Neymar mosolygott rám.
-Nem.-válaszoltam őszintén
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze,de ne itt.-felálltam és kimentünk a levegőre.Neymar megfogta a kezem és közelebb húzott magához. Na itt már teljesen elolvadtam. Talán még is érez valamit irántam?
-Mira sajnálom.-suttogta és még közelebb hajolt hozzám. Becsuktam a szemem,várva,hogy történjen valami. Éreztem,hogy a száját az az enyémhez tapasztotta és megcsókol.Visszacsókoltam és közelebb húztam magamhoz.

-Mira!-kiálltotta valaki.Jó időzítés,mondhatom.Elengedtem Neymart de ő visszahúzott és meg egy csókot lehelt a számra.Elmosolyodtam,de muszáj volt elengednem. Megfordultam és Piqué kiabálta a nevem,engem keresve. Oda szaladtam hozzá.
-Mivan?-kérdeztem kicsit durván
-Mindenhol téged kerestelek.Hol voltál?-a szemében aggodalmat láttam ami jól esett,de nem most.
-Neymarral.-válaszoltam boldogan.
-Ja....ti... együtt.... vagytok?
-Hát nem tudom,lehet.-tártam szét a karom.Igazából magam sem tudtam,hogy most együtt vagyunk vagy sem.
-Értelek.-válszolta.-De most...izéé...na most megyek.-hadarta a mondat végét és fa képnél hagyott.
-Ebbe meg mi ütött?-gondolkodtam kicsit hangosan. Megfordultam és visszamentem volna Neymarhoz akit éppen a rendőrök ültettek be egy autóba.

2.fejezet

Mira szemszöge

Már három hete itt lakok a srácokkal az albérletben.Szerintem jól kijövünk egymással.Mikor edzésen vannak és nincsenek itthon,takarítok és főzök rájuk,amit  díjaznak ,mert ízlik nekik a kaja.Neymarral nagyon jól kijövök és néha belehabarodok a tekintetébe.Szerintem kicsivel többet érzek iránta a kelleténél.Persze kíváncsi lennék az ő érzéseire is.
Vettem magamnak néhány ruhát, hogy ne csak Neymar ruháit hordjam.Ma elvittek engem is,az egyik nagy meccsükre.Beakartak mutatni a csapat társaiknak,ezért kiöltöztem és felvettem egy ruhát,amit Neymar és Messi együtt választott ki.Bár szerintem,nem egy foci meccsre illő,de szerintük ebben tökéletesen nézek ki.
A Real Madrid ellen játszanak,én meg rettegve néztem a meccset,és abban reménykedem Ronaldo nem vesz észre.Nem kell,hogy itt is  jelenetet rendezzen,mindenki előtt.A meccs végén boldogan szaladtak hozzám és felkaptak.
-Nyertüüüünk!-kiáltották boldogon és ölelgetni kezdtek.
-Örülök nagyon,de most,go zuhanyozni.-parancsoltam nekik,mire ők szorosabban öleltek.Nagy nehézséggel sikerült kibújnom és szúrós szemmel rájuk néztem.
-Na tessék.- mutattam a ruhámra,aminek már nem volt kellemes illata. Mind a ketten kiskutya pofival néztek rám.
-Nem hat meg.-nevettem rájuk és most én öleltem meg őket. Persze Neymart többször,amit Messi is észrevett.
-Na jó most megyek,nem is zavarok.-kacsintott rám ,de Neymarra rá se nézett.-Mira van az öltözőben egy tiszta mez,gyere és oda adom.-mondta és utánamentem.
Szerencsére még a focisták nem voltak az öltözőbe így nyugodtan átvettem a felsőt.Fabregas neve volt rajta,bár őt nem ismerem,de remélhetőleg este igen,mert elvisznek valami szórakozóhelyre, ahol megismerhetek mindenkit. Kimentem az öltözőből, de egy kéz visszarántott.Megfordultam és Ronaldoval találtam magam szembe,aki gúnyosan mosolygott.
- Azt hitted,hogy ilyen könnyen lerázhatsz?
-Igen.-válaszoltam. Egész testemben remegtem,hogy mi lesz a reakciója.Megfogta a csuklómat és behúzott vissza az öltözőbe.Becsapta az ajtót és a falnak döntött.
-Szeretlek.-nézett a szemembe.Elég érdekes mutatja ki a szeretetét.Megszorította a csuklómat,jelezve hogy várja a válaszom.
-Én nem szeretlek! Eressz el! Segítség!-kiáltottam és lekevert egy pofont.Az arcom égni kezdett.Ronaldo engedett a szorításból és közelebb hajolt. Én hülye becsuktam a szemem,ő meg megcsókolt.Kissé hezitálva,de viszonoztam.Nem értem saját magamat,miért csináltam,de a vágyat még mindig éreztem iránta.
-Te meg mi a fenét csinálsz itt,már megint?-lépett be Neymar idegesen.Ronaldo elengedett és Neymarra nézett.
-Zavarsz.-mondta neki idegesen.
-Szerintem inkább te,most takarodj az öltöződbe a kis sztár csapatodhoz.-üvöltötte Neymar. Bár ilyen helyzetben nem láttam még őt,de elég ijesztő volt.Közelebb lépett Ronaldohoz és bevert neki egyet. Ronaldo orrából ömlött a vér.
-Te állat,eltörted az orrom! -siránkozott valami nagyon magas hangon.-Mira még nincs vége.-nézett rám és kiviharzott.
Neymar közelebb lépett,de én ijedten hátrébb léptem.Nem értettem a reakcióm,hiszen Neymar csak megvédett. Zavartan beletúrt a hajába és kiment egy nagy ajtó csapással. Leültem a padra és sírni kezdtem. Mindent elrontottam. Ha Ronaldot nem csókolom meg, Neymar most nem ment volna el.A kezembe temettem az arcom és csak sírtam, mikor egy focista jött be.
-Hali.-köszönt.-Gondolom te vagy Mira,én Gerard Piqué vagyok.-mutatkozott be.Nagy levegőt vettem és ránéztem.
-Tudom ki vagy,képzeld!-mondtam kicsit durván.-Bocsi,csak most nem mennek jól a dolgok.-hajtottam le a fejem.- Kezdhetnénk előröl?-erőltettem felé egy mosolyt.Felálltam és kezet nyújtottam.
-Mira Santos.
-Gerard Piqué.-mosolygott.-De most mond el nekem,miért sírsz az öltözőben?-ült le a padra és levette a cipőjét.
-Elég zavaros történet és most nincs erőm elmesélni.Most megyek,még találkozunk.-köszöntem el és otthagytam.Szegény,pedig milyen kedves volt.Megálltam az ajtó előtt és visszafordultam és bementem vissza az öltözőbe,ahol épp Piqué vetkőzött le.
-Ohhh....elnézést.-mondtam zavartan és inkább kimentem. Ez milyen ciki.Futni kezdtem a folyosón,hogy minél hamarabb friss levegőn legyek.
-Mira.-kiabált utánam valaki. Megálltam és hátrafordultam. Messi futott utánam még mindig a foci mezében.
-Hova mész?-kérdezte.
-Haza.
-Dehogy mész haza. Buliba megyünk. Várj meg itt,mindjárt jövök.-mondta és puszit nyomott az arcomra.

Abból a "mindjárt jövök"-ből,fél óra lett.Messi és az egész csapat jött felém a folyosón.
-Na,mehetünk?-kérdezte Messi
-Már vagy egy fél órája itt várok rád.-néztem rá dühösen,de ő csak mosolygott.
-Jól van na,hallottam,hogy rányitottál Piqué-ra.-mosolygott tovább.Mindenki csak mosolygott,kivéve egy valaki.Piqué csak megrázta a fejét és odaállt mellém.
-WC-re akart menni.-mondta. Elkerekedett szemmel néztem rá,de a többiek csak szakadtak a röhögéstől.Piqué rám nézett és egy BOCSIT tátogott és előre ment.
-Na jó,ne röhögjetek. -mondtam nekik és elindultam Piqué után.