15.fejezet

Mira szemszöge

-Mira várj már meg.-kiabál utánam Götze.Én egy cseppet sem bántam meg,amit Neuerrel tettem.
-Megérdemelte ez a hatalmas Német.Götze végül utolért és erőből vissza rántott,ami fájt.
-Engedj el!-kiabáltam,de nem engedett.
- Akkor,ha elmagyarázod ez mi volt.
- Beszólt és ennyi,most már engedj el.-elereszti a karom.Nem mozdulok,csak Götze szomorú arcát bámulom.
- Meg bántottalak?-kérdezi alig hallhatóan.
- Te nem,csak az a senkiházi.-bökök a pálya felé.Götze fél mosollyal az arcán közelebb lép és egy puszit nyom az arcomra.
-Menjünk jó?-mondja,majd beszalad a cuccáért.-Ráérek ott lefürödni.-egymás mellet kisétálunk és Götze autójába beszálltunk.
- Ugye nem kell Neuerrel jóba lennem?-nézek Götzérre boci szemekkel.
- Vele senkinek a csaja sincs jóba.-nevet,de én elsápadtam. Azt mondta csaja?
- Várj akkor én a te...
- Csajom vagy?-nevet,de nem néz rám.-Járunk vagy nem?-itt már rám néz.
- Hát,de.-mondom és nekivágom magam háttal az ülésnek.Én nem akarok a csaja lenni!

- Ma meccs!-kiáltom a nappaliból.Götze a fürdőszobában tisztálkodik vagy már egy órája.
- Kik játszanak?-kiálltja vissza. Némán állok és azon agyalok,hogy most elmondjam-e.Végül vettem azt a semmire kellő bátorságom és elmondtam.
- Kolumbia,Brazília meccs.-erre Götze két másodperc múlva,már kint is van.
- Nem vagyok rá kíváncsi.-veti oda.Én meg kíváncsi vagyok.
- DE én nézem,ha te nem akarod mehetsz haza.-vágom hozzá bunkón.Lehet kicsit durva volt,de ne ő döntse már el az esti hangulatom.
- Jó akkor megnézzük.-dünnyögi és ledobja magát a kanapéra.Lábait felteszi,hogy ne tudjak leülni.Nem akartam vele veszekedni a helyen,ezért a konyhában összeszedtem a nassolni valókat.Chips,oreo és rostos üdítő. Götzének meg vettem német sört.
- Uhh azt add ide!-nyúl a sör után.
- Ha ideengedsz.-már le is vette a lábát és kivette a kezemből a sört.Leültem a kanapéra és elhelyezkedtem.
Götze átkapcsolt a csatornára ahol a meccset közvetítik. Oreot tömve izgultam végig a megnyitót és végre már sípolt a játék vezető. A meccs elkezdődött.
- Jaj,ez unalmas.-szenvedett mellettem Götze. Még csak 5 perc telt el,de ő már unja. Neymar látni felkavaró.Látszik,hogy nincs minden rendben,de reménykedem,hogy ez nem üt ki a játékra.
- És szöglet a Brazil csapatnak.-mondja a kommentátor.Izgatottan nézek a képernyőre.-Neymar szögletet rúg.A Brazil játékos előre  szalad és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓL-üvölti a kommentátor én meg felpattanok és ugrálni kezdek. Visszamutatják a szögletet és a gólt.

- Na boldogok vagyunk.-dünnyögi Götze,de nem foglalkozom vele.Túl szép pillanatot nem akarok megszakítani.
- Istenem,de szép gól.-áradozok,szinte már elolvadtam.
- Német mecset már láttál?-kérdezi Götze.
- Ja.
- Na és akkor mi milyenek vagyunk?
- Jó,de durvák.
- Hát kössz.-nevet. Leülök vissza mellé és bámulom tovább  a képernyőt.Rodríguez is ott szalad a pályán. Látszott,hogy egy csomó helyzetnél Neymart próbálta fellökni.
- Ez  a James gyerek elég jól játszik.-szólal meg hirtelen Götze.
- Szerintem nagyképű.
- Vagy csak volt közöd hozzá.
- Mi?-nézek rá elkerekedett szemmel. Ez meg,hogy az istenbe meri felhozni.
- Izé.-kap a szájához.- Na meccs lázban égek.-vigyorog,de én nem is szólok már többé hozzá.
- Na,nem akartam.-ül közelebb,de ellököm.- Bocsánatot kérek.-de nem hat meg.-Na jó,hagylak hagy pukkadozzál,majd jövök.-feláll és felveszi a pólóját.
- Elmész?-szólalok meg.
- Nem foglalkozol velem.
- Na,de.-mondom.-Gyere ülj vissza.-mutatok magam mellé.Götze elvigyorodik és visszaül.

A 79 percnél tart a meccs. A Brazilok vezetnek két góllal. Rodríguez rúghat egy 11-est. Körmömet rágva izgulok,hogy ebből mi lesz.
- Rodríguez elhelyezkedik és............... GÓÓÓÓÓL,de milyen szép lövés.-kiabálja a kommentátor.Összefont karokkal dobom hátra magam és durcás fejjel nézem tovább.Nem szeretem a Kolumbiaiakat. Főleg James Rodríguezt.
- Na szépítettek.-mondja Götze és átkarolja a vállam.Szorosan hozzá bújuk,de kiráz a hideg. Nem Neymar karjai,teste,illata és ölelése.Hiányzik,de legalább most láthatom a tv-n keresztül élőben. Tudom,hogy éppen mit csinál.Felálltam és kimentem gyors a fürdőbe. A tükör előtt megálltam és egy idegen arcot láttam benne. Aki szomorú,mert nincs vele az az ember akit valójában szeret,de boldog,mert a kedvenc válogatottja nyerésre áll. Gyors visszasiettem,de egy szörnyű dolgot láttam,amikor tv-re pillantottam. Neymar sprintel a kapu felé. A kolumbiai Zuniga fut mellette és próbálja leszerelni a labdát,de Neymar hátába térdel.A földre zuhan és a hátát fájlalja. Először csak egy sima esésnek tűnik,de Marcelo és Rodríguez oda szaladt hozzá.

Neymar arcán látszik az iszonyatos fájdalom.Könnybe lábadt szemmel állok megdermedve a tv előtt és várom,hogy mi lesz.Az orvosok futnak hozzá és felteszik a hordágyra.Neymarnak minden mozdulat fájt. A szemeimben a könnyek eleredtek. A pályán folytatódik a meccs.
- Ez most súlyos?-kérdezi a hátam mögött Götze. Megfordulok és ránézek.
- Ne sírj,majd meggyógyul.-mondja.Én berohanok a szobámba és a cuccaim közt keresgélek. Felvettem egy farmert és a Brazil mez pólót amit még Neymar adott. Előkapom a táskám és sietősen kirohanok a szobámból. Götzének nem is köszöntem és elindultam a stadionhoz. Szerencsémre a Maracana stadionba játszanak ami egy köpésre van a szállodától.Fogtam egy taxis és öt perc múlva már ott is voltam. Kifizettem az utat és a jegypénztárhoz indultam.
-Elnézést,hölgyem,de már nincs szabad jegy.-mondta a pénztáros. Idegesen beletúrtam a hajamba és Neymar számát tárcsáztam. Az első csörgés után fel is vette.
-Istenem Neymar te vagy az?- kiabálok a telefonba.
-Mira,Raffaella vagyok.-szól bele a húga.
-Jézusom,Rafaella. Neymar jól van?
-Nincs.  Elvitték a mentősök.. Most hol vagy?
-A stadion előtt.
-Várj meg ott.-mondja majd leteszi. Idegesen toporzékolok és várom Raffaellát.Csak ne történjen semmi súlyos az én Santossommal.
-Mira.-kiálltja valaki a nevem.Megfordulok és egy autó mellett integet nekem Raffaella. Oda sietek és beülök a kocsiba.
-A Sao Paulói kórházba vitték.-mondja és beletapos a gázba.
-Olyan messzire.Itt mért nem jó?
-Mert még a szüleink megbeszélték,bármi van velünk oda vigyenek,mert szerintük az megbízható kórház.-válaszolja. A táskám rezegni kezdett majd felcsendült az idegesítő csengőhangom. Előhalásztam és felvetem.
-Te meg hova siettél?-üvölt a telefonba Götze.-Ugye nem oda ahova gondolom?
-DE,muszáj mellette lennem.-mondom.-Sajnálom,de már nem vagyok a városban. Hamarosan hívlak.Szia.-hadartam és kinyomtam. Nem kell tudnia hova megyek mert csak mindenből ismét botrány lenne. Amiről nem tud nem fáj neki,bizonyos értelemben.Kikapcsoltam a telefont,hogy most senki és semmi ne vegye el a figyelmemet. Egy gyors utazás után a városba értünk. Az utcákban néhol kivetítőkön nézték a meccset az emberek. Fiatal lányok sírtak csoportokban és Neymar mezét ölelgették. Kivételesen megértem őket.
-Mira gyere megérkeztünk.-mondja Rafaella és kipattanok a kocsiból.
-Elnézést nővérke.-szólok egy nővérhez.Mosolyogva rámnéz.-Tudja,hogy Neymar da Silva Satnos merre van?
-Önök hozzátartozói?-kérdezi.Én már nem,de Rafaella igen.
-A húga vagyok.-mondja mellettem Raffaella.
-Rendben.Santos úr most  a műtőben van,de várják meg ha gondolják.
A büfében leültünk és néztük a meccs további részét.A Brazilok nyertek,de elég rossz állapotban volt mind a kettő csapat. Rodríguez nem bírt magával és sírni kezdett. Bár ő azt veszítette el a csapatával,hogy bejusson az elődöntőbe.

-

-Megérdemli.-jelenti ki mellettem Raffaella.
-Meg,de azért átérzem amit érez.-mondom.-Ne értsd félre.-teszem hozzá.
-Dehogy is,de Zuniga ellen pert indítok.
-Szerintem várd meg míg Neymar felépül és utána döntsetek.
Raffaella elgondolkozik majd rámnéz.
-Te még szereted a bátyám?-lehajtom a fejem,hogy el ne árulja az arc kifejezésem.Vettem egy nagy levegőt.
-Igen,még mindig szeretem.Jobban mint kellene.-elmosolyodik,majd felpattan.Hátra fordulok és Neymart tolják ki egy ágyban a műtőből.

14.fejezet

  Sziasztok!

Először is megköszönném a feliratkozókat,sokat jelent nekem. Köszönöm a visszajelzéseket,hogy szeretitek a blogom ami még jobban inspirál az írásra. Sajnos eljött a suli is így kevesebb időm lesz írni. Szerintem,csak heti egy részt tudok hozni,vagy ha nagyon igyekszem a tanulással kettőt.De majd valahogy megoldom,hiszem szeretem írni ezt a blogot és látom ti is szeretitek.Na,de nem húzom az időt. Jó olvasást :)

Csilla

Mira szemszöge

Bejövő hívás:Neymar
A telefonom idegesen csipogni kezdett.Götze kíváncsian a telefonomra pillantott,de mikor elolvasta kinek a neve áll rajta kivette a kezemből.
-Hé,add vissza!-nyúltam utána.
-Nem,mert csak nehezebb lesz.
-Nem érdekel,add vissza.-majd kikaptam a kezéből.A telefon még csörgött és egy nagyon rövid hezitálás után felvettem.Nem szóltam bele senki,csak vártam a hangját,de semmi.Még a vonal nem szakadt meg,végül nem bírtam tovább és beleszóltam.
-Neymar?-halk köhögés,de semmi.-Hallom,hogy van valaki a vonalban,úgyhogy ha már felhívott szóljon is bele.-de még mindig egy hang se.
-Mir..-de épphogy kinyomtam.Őszintén,sajnálom,de lejárt az ideje. Felhív és bele se szól? Mekkora egy bunkó. Már jobb véleményem sincs róla.
-Na mit hazudott?-mormolta Götze.
-Semmit,bele se szólt.-válaszoltam és szomorúan lehajtottam a fejem.
-Mondtam,hogy csak fel fog zaklatni.-ránéztem és csak az aggódó tekintetét láttam. Istenem,annyira szerencsés vagyok,hogy van kinek a vállán sírnom,még akkor is ha ez őt idegesíti.
-Köszönöm.
-Mit?-néz rám.
-Hogy itt vagy mellettem és segítesz.
-Erre valók a barátok.De figyelj,hagyd ezt a srácot nem érdemel meg téged.-erre már nem válaszoltam.Kisebb feszültség telepedett közénk de ő megfogta a kezem,amitől kirázott a hideg.

-Én itt leszek neked,mindig.-suttogta és az utat figyelte.Mindig? Ezt,hogy értette? Na,ez se azok közé a gondolatokhoz sorolható amik mos izgatnak. Szeretem Götzét és nem akarom elveszíteni,de Neymar még mindig a szívem választottja,de néha gyűlölet is felrobban a szívemben.
-Megjöttünk!-mondta és gyors kiszállt az autóból.Körbekerülte a kocsit és udvariasan kinyitotta nekem is az ajtót.Kézen fogva indultunk be a moziba.
-Két jegyet a Feláldozhatok 3.-ra.-a pénztáros átnyújtotta a jegyet,majd Götze kifizette.
-Azt hittem valami  romantikus filmet nézünk.-dünnyögtem.
-Jaj,csak azt kéne,hogy még jobban sírjál itt nekem.-mosolygott és átkarolta a vállam. A büfébe vettünk két Coca Colat és egy hatalmas pop-cornt.Lays chipset,nyalókát, gumicukrot,szendvicset és egy tábla csokit.
-Ezt mind meg akarod enni?-mutatott a pultra.
-Igen,de segíts bevinni.-végül én csak a kukoricát hoztam.Leültünk és végig néztük a filmet. Götze izgalmasnak tartotta én meg unalmasnak. Hogy lehet ilyen filmet szeretni?
-Fér még beléd valami?-röhögött Götze és kidobtuk az üres zacskókat.
-Nem,de jó időtöltés volt.-felelltem büszkén,bár irigyeltem,hogy élvezte a filmet.
-El kéne vigyelek kondizni.
-Most az akarod mondani,hogy kövér vagyok?-háborodtam fel.-Te most télleg azt mondtad?-Götze arca felbecsülhetetlen. Szemi elkerekednek, arca elfehéredik.
 - Csak vicceltem. - nevetek rá.
-Már féltem,hogy megbántottalak.
-Te sose tudnál.-ő csak rám mosolyog,de ez még mindig nem az a mosoly amit imádok.Úgy érzem már sosem fogom azt látni.
-Mi a baj?-kérdezi Götze és magához ölel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-szorosabban magához ölel és a hajamba túr.Szemembe néz majd közelebb hajol. Bepánikoltam.Most az akarja hogy én és ő..... . Nem az lehetetlen.Épp,hogy elfordítottam az arcom és csak egy arc puszi lett belőle.Eltol magától és zavartan feszengni kezd előttem.Sajnáltam a helyzetet. Nem érdemli meg. Nekem muszáj felejtenem. Már mindenki ribancnak hisz mit tudnék ez ellen tenni. Magamat és mást szeretnék boldoggá tenni. Odalépek hozzá és semmi ész szerű gondolat nélkül megcsókolom.Hirtelen két erős kar ragadja meg a derekam és közelebb húzza magához.A kezeimet a nyaka köré fonom.Igen megtettem,de már nem tudok mit csinálni. Nem akarom elveszíteni.Lehet önző vagyok,de nem szeretem ha én okozok valakinek fájdalmat,pedig már tettem ilyet.Götze bele mosolyog a csókunk végébe.
-Már mióta vártam erre.-suttogja és egy szerény puszit nyom a számra. Én erre a csókra sosem gondoltam volna,de megtörtént.Ez van.
-Hazavinnél?-kérdezem és a cipőmet kezdem nézni.
-Persze,de most megint mi a baj?-felemeli a az állam így a szemembe tud nézni. Kínosnak tartottam a helyzetet,végül csak egy hazug mosolyt erőltettem.
-Semmi,csak fáradt vagyok.
-Jó gyere hazaviszlek.-megfogta a kezem és erősen össze kulcsolta az ujjainkat. Udvariasan ismét kinyitotta az ajtót,majd ő maga is beszállt.
-Nekem ma edzésem lesz,de ígérem sietek vissza.-mondja és egy csókot lehel a számra.Becsukom az ajtót és engedem,hogy a fájdalom eleressze minden oldalát. Sírva ledobom a ruhám és felveszem a pizsamámat és befekszem az ágyba. Majd sírva álomba merülök.

Az ajtó kinyílik és Neymar lép be rajta, kezében egy csokor virággal. Felülök és megdörzsölöm a szemem.
- Jó reggel. - köszön. Szemei megállapodnak rajtam.- Én akartalak felkelteni. - mormolja.Nem mozdul.
 - Rendben. Akkor menj ki. - mondom. Megvárom míg kimegy, majd visszafekszem az ágyba. -Jöhetsz. - kiáltom. Becsukom a szemem, és magamra húzom a takarót.  Érzem, hogy az ágy széle szép lassan süpped. A takarót elemeli az arcomtól, és simogatni kezdi, először csak az arcom, majd a vállam. Összeszorítom a fogam nehogy elmosolyodjak, ebben a pillanatban megérzem ajkát az ajkamon. A szemeim lassan kinyílnak.Az egész csak egy álom.

A könnyek ismét elárasztják z arcom.Lassan felülök és várom,hogy elfelejtsem ezt a szörnyű érzést. Nem mehet ez így tovább. Nem lehetek ennyire depis,hogy csak a volt pasimra gondolok. Más a kegyeimért fárasztotta magát,amikor az egész világ szeme rajta van.Könnyű lenne megfutamodni,de magamnak akarok megfelelni és,hogy kibírom ezt az időszakot.Még ha van egy kis segítségem is. Götze edzésen van,megnézem,hogyan focizik. Jó benyomást kell keltenem a csapat társai előtt. Gondolom olvasták a nagy szakítást az összes magazinban,amiben szerepelek Neymarral. Ő a múlté. Beálltam a szekrényem elé és hajigálni kezdtem a ruháim. Valami csinos ruhára lenne szükségem amiben lehetek csinos és sportos. Nem valami könnyen kapható cica baba.A szekrényemből már mindent kidobáltam.Semmi normális cucc. A véletlenre bíztam a sorsom. Becsuktam a szemem és lehajoltam két ruháért.

Megfelelőnek tartottam erre a lehetőségre,hogy talán így utálnak meg a csapat társai.Elővettem a mobilom és Götze számát tárcsáztam.A negyedik csörgésre felvette.
-Szia Mira. Még van kér óra,de utána csak a tiéd vagyok.-lihegi a telefonba. Kifulladhatott már szegény,hiszen rég elment.
-Unatkozok,elmehetek megnézni titeket?-csend telepszik és halk duruzsolás a vonal másik végén.
-Igen,érted küldöm Neuert.-válaszolja.
-Ő ki?
-A kapusunk a sármos magas fiatal ember.-röhög a telefonba.
-Tisztában vagyok vele most már ki az.-felelem.-Siessen.-mondom és leteszem.
Neuer nem a kedvenc játékosaim közé sorolható. Őszintén nem bírom a német focit. Götze is csak a véletlen műve. Felvettem a táskám és bezártam magam mögött az ajtót.A szálloda előtértjében vártam. A telefonomat babráltam és megnéztem a rég látogatott közösségi oldalaimat. Facebookon vagy ezer értesítés,üzentet,felkérés. Neymar rajongói. Az üzenetekre nem voltam kíváncsi. Biztosan csak gyűlölködnek benne.Felkérések a focisták igazi profilján meg néhány vezető edző,akiket nem is ismerek. Neymar is bejelölt,de elutasítottam. A német csapat összes  futballistája és persze Götze is. A többi ember csak ismeretlen,de megadom az örömöt nekik.
-Elnézést hölgyem,de önt várják a szálloda bejáratánál.-lép mellém a recepciós. Köszönet képen rámosolygok és indulok ki.
Egy nagyon magas szőke hajú férfi,állt egy fekete BMW-nek dőlve.
-Neuer?-lépek elé és felnézek rá.
-Ja,én lettem a fuvaros.-mormolja és beül. Kinyitom az ajtót és én is kényelembe helyezem magam.
-Na és Götzét,hogy hálóztad be?-szól flegmán hozzám.
-Götze és én nagyon jó barátok vagyunk. Ne hálóztam be.-forgattam a szemem.
-Ja csak barátok.-nevet fel.-Ma nem ezt állította.-néz rám gúnyosan.
-Figyelj,bármi is történt köztünk,nem tartozik egy számomra idegenre.-felelem.
-Götze a csapat társam és tudnom kell,hogy áll fizikailag és lelkileg. Nem akarom,hogy tönkre tegye a könnyen sérülő lelki állapotát,egy csaj.
-Götze nem kisfiú. Meg egy kicsit vegyél vissza,mert túl nagyra nyílt a szád.
-Még te beszélsz.-szisszen fel és megrázza a fejét. Az út további részét néma csendben töltöttük el. Egy edző pályán megállt a kocsi és kiszálltunk. Neuer előre indult. Követni sem bírtam olyan hamar eltűnt.Az egyik ablak a folyosón a pályára nézett és láttam,hogy éppen sprintelnek. Mint egy bolond ugrálni és kalimpálni kezdtem a kezemmel.
-Elnézést kisasszony maga mit keres itt?- áll meg a hátam mögött egy férfi.
-Ja én Mario Götze barátnője vagyok.-felelem.-Hogy juthatnék oda ki?
-Nem bízok ismeretlen emberekben. Várjon itt és megkérdezem Mariot,hogy ismeri e önt.- a férfi befordul a folyosón és egy idő után a pályán látom. Götzét oda hívja és felém mutat. Götze bólint és integetni kezd,majd int,hogy menjek oda.Megrántom a vállam ,hogy nem tudom merre,hogyan.Nevetve megrázza a fejét és már csak annyit veszek észre,hogy ott terem mellettem.
-Hiányoztál.-kap fel és megpörget.
-Nekem is.-felelem.-Megnézhetlek titeket?-kérdezem. Götze bólint és boldogan megragadja a kezem.
A pályán mindenki megáll és felém szegezik a tekintetük.
-Srácok ő Mira Santos.-mutat be nekik.Néhány megvető pillantást látok,néhányan meg mosolyogva figyelnek.Az utóbbiakat jobban bírom.
-Beállsz velünk játszani?-kérdezi az egyikük.-Ja amúgy Mesut Özil.-nyújtja a kezét.
-Szívesen-mosolygok rá.Götze elszalad,majd pár pillanat múlva visszajön egy stoplis cipővel.
-Ezzel könnyebb lesz.-átnyújtja. A méret pont jó rám csak kicsit kényelmetlen. A sajátom női és csak azért.
Beálltam velük játszani,de mint mindenki tudja a németek durvák. Most se voltak gyengédebbek. Ha elestem csak rám kiabáltak,hogy álljak fel.Neuert próbáltam piszkálni,de ez a hatalmas teremtés,mind az összes labdámat kivédte. Schürlét azt hittem,hogy felpofozom amikor beszólt nekem,hogy:-Tudom a Brazilokkal az ágyban könnyebb volt.- Götze a segítségemre sietett és összeveszett a csapat társávall. Túl nagy lett a feszültség,ezért mindenki fogta magát és bement az öltözőbe vagy ki hova. Egyedül maradtam a pályán,gondoltam kipróbálok néhány trükköt.

-Egész ügyes egy Brazilhoz képest.-tapsolt gúnyosan Neuer.
-Spanyol vagyok,de nem gond.
-Én meg német és jobb.
-Kötve hiszem. A Brazilok ezerszer jobbak.Ti csak erőszakoskodtok.
-Az lehet,de mi nyerünk.-feleli és megropogtatja a nyakát.
-Nem lennénk én ebben olyan biztos. A Brazilok lealáznak titeket a pályán.
-Milyen naiv vagy. A drága exed most maga alatt van,pedig ő a csapat sztárja.Veszíteni fognak.-nevetett és a mezén lévő három csillagot simította meg.-Itt az ideje a német dicsőségnek.-jelentette ki.Hogy,lehet ilyen szívtelen valaki.Még,hogy a Brazilok veszíteni fognak.Nem bírtam tovább és a fejéhez rúgtam a labdát,amire nem számított. Az orrából vér kezdett folyni. Megbántam a tettemet,mert nem ilyen vagyok,de megérdemelte.
-Hülye ribanc.-kiabálta és próbálta felfogni a vérzést a kapus mezével.
-Mira mit műveltél?-lép mellém Götze.
-Szidta a Brazilokat.-feleltem és elfutottam.

13.fejezet

-Miért engedted be egyáltalán a házba?-akadt ki Rafaella miután elmeséltem neki. Kb. 10 percig sírhattam a falnak dőlve,mert Neymar húga természetesen hazajött.
-Nem engedtem be,saját maga bejött.-hazudtam.
-Zárt kell cserélni.-forgatta a szemét és idegesen elővette a mobilját,majd tárcsázta a lakatost.Fáradt voltam egy kicsit és úgy döntöttem lefekszem aludni.Rám fér.Beléptem a szobámba és az ágyra dobtam magam.A fejemet a párnába túrtam és beszívtam a levendula finom illatát.Hiányzott már Neymar,hogy végre együtt nevessünk és csak ketten legyünk,de a kicsi pihimet megtörte a telefon idegesítő csörgése,rezgése.
-Mi van már megint?-dünnyögtem és felvettem a mobilom.
-Valaki nagyon durcás.-szólt bele Messi flegmán.
-Azta beszélsz velem?
-Csak mert muszáj.Ne éld bele magad.-vágott vissza,de nem válaszoltam rá.-Itt vagy?
-Itt,na mond mi van?
-A hős szerelmesünk meccsen van.Kapcsold be a tv-t.-mondta én meg köpni nyelni nem tudtam.Neymarnak meccse van, én meg nem vagyok ott?
-Mármint vb meccs?
-Igen,milyen szerinted?-szólt ismét flegmán a telefonba.
-Sokan vannak?-tettem fel ezt az idióta kérdést.
-Te tényleg hülye vagy.-röhögött.-Tele az egész stadion,de te arra is hülye vagy,hogy meglepetést csináljon neked a pasid.
-Miért nem tudtam,hogy ma vb meccs?
-Mert hülye vagy és azért.
-Na ezt most befejezed,mert nem illik egy lánnyal így beszélni és nagyon megkapjátok amiért nem mondtátok el.-majd letettem. Leszaladtam a nappaliba,ahol már Raffaella Brazilos mezben és egy farmerben naprakészen állt.
-Bocsi,hogy nem mondtam,de meglepi lesz.-válaszolt a felsem tett kérdésemre. Hát ő is benne volt. Olyan hirtelen történik most minden.
-Várj akkor felveszem én is menjünk.-mondtam és felszaladtam vissza.Hajamat ki engedve hagytam és halvány sminket tettem,majd jött a mez Neymar Jr. felirattal.
-Na mehetünk.-ugrottam le az utolsó előtti lépcsőfokon.
-Csini,ja meg hosszabb lesz egy picit az út.Sao Paulóba megyünk.
-Oké,akkor induljunk már,mert elkésünk.-sürgettem hisztisen.Én zártam kaput és beszálltunk Rafaella kocsijába.

-Jézusom milyen hangzavar van-mondtam,majd a jegypénztárhoz indultunk.
-Szia Rafaella.-köszönt kedvesen az ablakon át ülő férfi Raffaellának,majd átadott két jegyet neki.
-V.I.P jegyek,vigyázz rá.-a kezembe nyomta és előre indult.Követni kezdtem,de a stadion folyosóján elhagytam.Próbáltam nem pánikba esni és előre siettem.
-Gyere nekem idióta.-kiabáltam,mikor egy nem normális nekem jött.
-Mira te meg mit keresel itt?-kiabált az előttem álló ember. Ismerősnek tűnt,de hogy honnan nem tudom.
-Te honnan ismersz?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Mario vagyok.-nevetett.
-Mario?
-Mario Götze.-mondta a teljes nevét és leesett. Hát igen a bulin ő is ott volt.
-Ja,jó akkor segíts mert elvesztem.
-Az jó mert én is.-röhögött.-Gyere menjünk ki majd értünk jón valaki.-magával húzva kivezetett vissza a stadion elé.
-De neked meccsed lesz.-mondtam.
-Nem csak kíváncsi voltam a Horvátok bukására.
-Kedves én meg a pasim nyerésére,de majd értem jönnek.-mondtam és leültem egy padra.Rafaella majd visszajön értem úgy is. Hiába megyek vissza csak jobban elkeverednék a tömegben.
-Basszus.-pattantam fel.-A jegyek.-kaptam a homlokomhoz.Futásba kezdtem és próbáltam nem elveszni a tömeg közt,de sikerült.Egy kéz markolta meg a karom és visszahúzott.
-Ott van a pasid.-mutatott Götze a folyosó végére,ahol Neymar éppen idegesen babrálta  a telefonját. Köszönet képen egy puszit nyomtam Götze arcára és a pillantásom ismét Neymarra tévedt,aki észrevett minket és az arc kifejezése elárulta,hogy látta az arc puszit. Beletúrtam a hajamba és felkészültem a legrosszabbra. Neymar gyors léptekbe felénk sietett.
-Ez meg mi volt?-kért számon.
-Semmi csak segített megtalálni téged.Miért nagy baj ez?-vihogtam kínosan.
-Nem vagyok a szíve csücske.-szólt Götze és leesett ismét minden.Neymar összefont karral pásztázta Götze minden egyes mozdulatát. Kínosan éreztem magam ezért megfogtam Neymar kezét és elvezettem onnan. Götze csak feltalálja magát.
-Mindig számon fogsz kérni ha egy fiúval beszélek?-támadtam le.
-Csak ha ilyen gyökerekkel beszélsz.
-Nem gyökér.
-Már védet is.-vigyorgott.-Mi jön ezután lefekszetek mint Rodríguezzel?
-Hogy te mekkora egy....-félbeszakított.
-Elegem van már Mira.Félek,hogy megint ágyba bújsz valakivel.
-Ezek szerint nem bízol bennem.-suttogtam és a könnyeimmel kezdtem küszködni.
-Én csak.......
-Te csak már nem bízol bennem és nem szeretsz.Értem én.-nevettem kínosan és engedtem a könnyeimet útnak.
-De szeretlek.
-Csak már nem úgy.-csend telepedett közénk amit én törtem meg.-Ez nekem nem megy. Nem bízol bennem és nekem a bizalom a legfontosabb.
-Érdekes,hogy ezt mondod.Vajon ki feküdt le mással?-vágta a fejemhez ami szíven ütött,de nagyon.
-Tudod mit. Menj a pokolba Neymar,elrontottam tudom,de nem kell folyton a fejemhez vágni. Felejts el itt és most, a vak is látja hogy nem bízol bennem.
-Ezzel most vége?-kérdezte rekedtesen.
-Ez lesz a legjobb. A pokolra vittem a hibámmal ezt a kapcsolatot.-nyeltem egy nagyot.-Vége.-kimondtam amitől a legjobban féltem.
-Hogy mész haza?-komolyan most csak ez érdekli?
-Majd Götze hazavisz.-vágtam erősen a fejéhez és hátat fordítottam neki. Nem kell látnia,hogy törtem össze.
-Gondolhattam volna.-kiáltotta,de már nem hallottam,mert futni kezdtem. Zokogva kisiettem a stadionból és leültem egy padra.Vége! Miattam vége. Elvesztettem Neymart és mindent ami fontos volt nekem. Egy gyökér vagyok.Megcsalom és ezek után a bizalmát vártam.Önző vagyok és egy ribancnak hisz.Az is vagyok,ha lefeküdtem mással.
-Veled meg mi van?-állt elém Götze.
-Vége!-zokogtam és próbáltam elrejteni az arcom.
-Még elsem kezdődött a meccs.
-Nem annak.Neymar és én szakítottunk. Végleg.-kiabáltam és egész testemben rázkódni kezdtem.
-Oh..az más.Sajnálom.-leült mellém és átölelt,de nem viszonoztam.Útáltam magam és az egész életemet.Nincs is értelme élnem ezek után. Na jó,az ön gyilkosságot el kell felejtenem.
-Gyere menjünk haza.-mondta és segített felkelni.


*2 héttel később*

A napjaimat vagy a parkban sétálva vagy a tv előtt töltöm és nézem a meccseket.Marcohoz nem tudtam költözni,mert visszament Mexicoba és lakás felújítás van. Végül egy szállodába költöztem a vb végéig utána húzok vissza Barcelonába. Semmi értelme itt maradnom.Neymar egyszer hívott,de nem vettem fel. Mit mondanék neki? Hogy hiányzik,vagy legszívesebben a karjai közt lennék? Nem,vége van valahogy túl kell lépnem rajta,de iszonyatosan szeretem. Götze néha benéz ha éppen nem edzésen vagy meccsen van. A németek elég jól vezetnek. Persze a Brazilok is.Az ajtón kopogni keztett valaki ritmusosan.
-Na mehetünk?-kérdezte Götze mikor kinyitottam az ajtót.
-Hova?-kérdeztem.Kisírt szemek és piros orr. Pizsamában álltam előtte értetlen tekintettel.
-Moziba.
-Minek?
-Nem ülhetsz egész nap itthon. Csak sírsz,sírsz és sírsz. Ez nem állapot. Túl kell lépned rajta.Tudom,hogy szereted,de semmi sem tart örökké.-jól esik,hogy törődik velem,de Neymart nem tudja pótolni.Soha senki nem fogja tudni pótolni,de az űrt ami bennem van muszáj valahogy megszüntetni.Ha ehhez Götzére van szükség akkor állok elé.
-Jó akkor gyere be és várj egy kicsit amíg elkészülök.A fürdőben megmostam az arcom és hátra fogtam a hajam. Most kissé erősebb sminket tettem fel,hogy ne játszódjon a kisírt szemem.A látvány nem volt tökéletes,de ilyen állapotban elnézhető.Felvettem egy számomra megfelelő ruhát és próbáltam nem Neymarra gondolni. A szemire,a mosolyát,a cuki fogaira.A tekintetére ahogy nézett a gyönyörű szemeivel.Istenem nem tudom elfelejteni,de muszáj lesz.
-Na kész vagy?-kiabált Götze.
-Itt vagyok,ne kiabálj.-toltam le.
-Ja oké. Mehetünk?-mosolygott.Bólintottam és indultunk mozizni.Kedvem hozzá semmi,de felejteni épp megfelelő.
Az eső szakadt kint az utcán.Gyors szaladtam a kocsihoz és beszálltam.Velem egyszerre Götze is. Beindította a motort és elindultunk.Az ablakon szaladó eső cseppeket néztem és elmélyedtem a gondolataimban.

-Figyelsz te rám?-bökdöste a vállam Götze.
-Ja figyelek.-bólintottam.Valójában gőzöm sincs miről beszélt.
-Akkor mit mondtam?
-Jó lebuktam.-hajtottam le a fejem és elmosolyodtam.
-Na végre mosolyogsz.
Az út felénél tartottunk amikor a telefonom csörögni kezdett.
Bejövő hívás: Neymar.

12.fejezet

Mira szemszöge

A lábaim földbe gyökereztek,amikor megláttam őket.Neymar gúnyosan méregetett,Messi meg úgy csinált mint aki ott sincs.Ronaldo,na őt hagyjuk.Vigyorogva nézte a feszültséget.
-Beszélhetnénk?-néztem Neymarra aki vállat vont és felállt. Előtte kisétáltam a medence elé és ott megálltam.
-Na?-tette a kezét csípőre.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-Nem akartam ezt.Részeg voltam és ő meg rám mászott.
-Akkor Rositat is csak azért küldted,hogy lekoptathass?
-Nem,ő tényleg akart veled találkozni.
-Értem.-hajába túrt és rám nézett.- Jó volt vele?-nézett mélyen a szemembe,amitől még jobban gyötört a bűntudat.
-Nem.-mondtam és engedtem,hogy a könnyek eláztassák az arcom.-Gyötör a bűntudat,hogy fájdalmat okoztam neked.Szeretlek Neymar. Mindennél jobban.-zokogtam.-Meg tudsz nekem bocsájtani?-néztem könnyes szemekkel rá. Két percig néma csendben álltam és a válaszát vártam.
-Én is bocsánatot kérek amit írtam.Nem úgy gondoltam,de hát jár mindenkinek egy második esély.-mosolygott rám.-Ahhoz túlságosan szeretlek,hogy elengedjelek.-A szemembe nézett és közelebb lépett,de én megelőztem és megcsókoltam,végül a medencébe estünk.

-Bolond vagy!-röhögte köhögve és visszalökött a vízbe,de épp,hogy belekapaszkodtam nadrágjába és magammal húztam.
-Na jó,nem mondok semmit.-lihegte és leült a medence szélére.
-Akkor megbocsájtasz?
-Meg,de soha ilyet.-emelte fel a mutató ujját és közelebb húzott,majd csók csatába törtünk.Annyira megbántam az egészet és tudom,hogy ha ezt az esélyt elszúrom nem lesz több.
-Ronaldo mit keres itt?-jutott eszembe,hogy az exem bent ül a legnagyobb ellenségével.
-Nem tudom már itt volt mikor jöttünk.
-Mást nem láttatok?-Rodríguezre gondoltam.
-Hát de.-nézett rám mérgesen.Felé hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára
-Bírom a boldog végeket,de most mennünk kéne edzésre.-zavart közbe szokás szerint Messi.
-Mindig bezavarsz.-tolta le Neymar és megfogta a kezem.-Na te most szépen hazamész Raffaellához és alszol egy nagyot,mert elég rosszul nézel ki.-mutatott a szeme alá. Hát jól esik tőle,de megérdemlem.
-Oké.-mondtam és adtam egy gyors puszit a szájára.Messire meg csak kinyújtottam a nyelvem,majd elindultam. Rafaellának sem kell tudnia  mindent,úgyhogy amíg Neymar nem hozza fel,addig csöndben maradok.Remélem Rodríguez is.A házhoz érve becsöngettem.
-Ki az?-szólt ki Rafaella.
-Mira.
-Ja,oké nyitom,várj.-hadarta és az automatikus kaput kinyitotta.Beléptem és vártam,hogy becsukódjon mögöttem.
-Hol voltatok?-kérdezte,de mint láttam a fejét,most ébredhetett fel.
-Ja hát izé..-kezdtem hazugságon agyalni.-eddig tartott a buli.
-Ja oké biztos,annyira nem izgat,de most visszafekszem.-mondta majd még egyet ásított és vissza ment a szobájába.Felmentem a fürdőben és beálltam a zuhany alá.Mikor végeztem magamra tekertem a törölközőm és lementem a konyhába,valami kaját csinálni.A hűtőben csak kész kaják voltak,ezért beraktam a sütőbe a pizzát.Bekapcsoltam a TV-t,de semmi normális csatornát nem találtam.Végül egy zene csatornán hagytam ahol Szamba zenéket adtak,majd We are One-t. Énekelni kezdtem Claudia Leitte részét :

É meu, é seu Hoje é tudo nosso
Quando eu chamo o mundo inteiro pra jogar
É pra mostrar que eu posso
Torcer, chorar, sorrir, gritar
Não importar o resultado, vamos extravasar
Put your flags up in the sky
(Put them in the sky) (jogue lá no alto)
And wave them side to side
(Side to side) (lado a lado)
Show the world where you’re from
(Show them where you’re from) (we are one, baby)
Show the world we are one (one love, life)
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola
Ole, ole, ole, ola

-Hallod,rohadt jól énekelsz.-jött le a lépcsőn Raffaella,már nem pizsamában.
-Dehogy is.-kapcsoltam ki gyors a TV-t zavaromban.A konyhába mentem és kivettem a pizzát a sütőből,majd az ebédlőben megterítettem két személyre.
-Gyere együnk.-hívtam Raffaellát.
-Uhh...köszi,de Pedro elvisz valami étterembe,bocsi,de neked jó étvágyat.-adott két puszit az arcomra.-Ja meg Piqué átjön ma.-és elment.Na,de nekem már tényleg csak Gerard Piqué hiányzott.Épp,hogy beleharaptam az egyik szeletbe,amikor csöngettek.Egy kis távirányítót levettem a szekrényről és megnyomtam a piros gombot rajta.Kinyílt a kapu és Piqué lépett be,kézen fogva Vikivel.
-Hát ti?-néztem rájuk boldogan egyben szomorúan.
-Beszeretném neked mutatni a barátnőmet Vikit.-szólalt meg Piqué.
-Oké,gyertek be.-beléptek a nappaliba és persze leesett az álluk.-Az ebédlő arra van!-mutattam az ajtó felé-Van kaja az asztalon én mindjárt jövök.-idegesen felszaladtam,mert csak ciki előttük lenni egy szál törölközőben.Egyáltalán mióta vannak együtt?Jesszusom mikről lenem maradtam.Gyors előkaptam egy ruhát és most Neymar nélkül,de felöltöztem.

-Na itt is vagyok.-toppantam be a konyhába,de az újdonsült pár már egymást falta.-Öhmm.-köhögtem.
-Oh,bocsi.-tolta el magától Viki,Piquét.
-Üljetek le.
-Köszi.
-Na és mióta tart?-kérdeztem egy műmosollyal együtt.
-Egy hete.-néztek össze boldogan,mintha már az esküvőt terveznék.
-Értem,és hol történt ez a csodás dolog?
-Még Barcelonában.Megnéztem a csajokat,hogy fociznak és az én cukormázom volt a legügyesebb.-dicsérte nyálasan Piuqué Vikit és egy puszit nyomott az orrára.
-Ahham.Miért nem mondtad tegnap Viki?-néztem gúnyosan Vikire.
-Nem volt rá elég időm.-próbálkozott ő is,de erre már nem tudtam mit mondani.Hát igen,ő látta mi történt.
-Ja igaz Rodríguez túl részeg volt.-vágtam vissza ő meg csak elkerekedett szemekkel nézett.-Neymar annyira aranyos velem,gondolom te is kiélvezheted  a csodás pasid mellet.-mosolyogtam harciasan rá.
-Ohh,igen.Beszélni is akartam a barátoddal rólad,hogy milyen nagyszerű vagy.-szegénykém bepróbálkozott.
-Hát igen az vagyok és NINCS titkaink.Mindent elmondunk egymásnak..-vágtam vissza.Érezte,hogy veszített ezért Piquéhoz simult."Én nyertem"  tekintettel rájuk néztem.
-Na mivel már ismeritek egymást örülnék ha jóban lennétek míg a vb tart és utána is. Ilyen csajos dolgokat csinálnátok meg minden.-mind ketten döbbenten Piquéra néztünk. Mi van? Ez tényleg hülye vagy csak megjátssza. Én ezzel a csajjal soha.
-Hát bocsi,de én a barátommal leszek vagy a bátyámmal és nem lesz időm.Tényleg sajnálom,hogy nem tudunk programokat csinálni.-utasítottam el és próbáltam komoly lenni,de elröhögtem magam.
 -Mi az?
-Semmi csak eszembe jutott,hogy múltkor is úgy nyitottál rám,hogy csak egy szál  törölközőben voltam.-ezt Vikinek szántam a legjobban,akin látszott,hogy zavarja.Piqué elvörösödve felállt és magával húzta Vikit.
-Hát mi most megyünk.-nézett rám.-Köszönjük a vendég látást és üdvözlöm Neymart.-végül elmentek.
Még ilyen párt.Az egyik nagyszájú a másik meg,na arra már nincs is szó. A szobámba tartottam amikor ismét megszólalt e csengő.
-Ki az isten?-háborodtam fel.Idegesen kinyitottam a kaput.
-Mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.-vigyorgott és egy puszit próbált az arcomra adni Rodríguez,de ellöktem
-Na,ne legyél ilyen.
-Te meg takarodj innen.-parancsoltam rá.
-Nem amíg el nem mondom amit akarok.
-Jó van két perced utána elhúzol.-mutattam fel a két ujjam és vártam  a szónoklatát.
-Na,tudod Mira arra jutottam.-félbeszakítottam.
-Ja igen arra jutottál,hogy most elmész.
-Nem.Arra,hogy szeretném ha köztünk több lenne.
-Mármint?
-Te és én együtt.-mosolygott.Visszamosolyogtam és vártam a hatás szünetet. Végül akkorát lekevertem neki,hogy a tenyerem bizseregni kezdett.
-Te nem vagy normális.Leitatsz utána meg azt akarod,hogy járjunk. Na most takarodsz innen szépen el vagy még egyet kapsz de azt már nem a tenyeremtől.-ordibáltam le a fejét megmozdult,de a lábai nem.Nem hallottad,takarodj már.
-De nem mondtál választ.
-A tenyerem nem volt elég válasz? Akkor most mondom,hogy nem és takarodj.
-Rosszul fogsz járni.-fenyegetett meg.
-Csak is. Na menjél már vagy kihívom a zsarukat zaklatásért.

-Megyek,de még ezt nem tisztáztuk le.-fogta magát és elment. Zokogva a falhoz dőltem és csak engedtem  könnyeimet. Miért most történik minden?

11.fejezet

Mira szemszöge

Nem lehettem teljesen részeg,hiszen gyötört a bűntudat.Rodríguez feküdt mellettem és a nyakamat csókolgatta,amikor kinyitódott az ajtó és Neymar állt teljesen lefagyva ott állt. Meg se mertem mukkanni,inkább lehajtottam a fejem,s próbáltam láthatatlanná válni,de ez ebben a szituációban lehetetlen.Bármit mondanék,csak jobban okoznék neki fájdalmat.Azt hinné hazudok.Rodríguez is észrevette és felé nézett.
-Zavarsz!-mondta mély,ijesztő hangnemben.Neymar idegesen a hajába túrt.
-Látom.-szúrósan rám nézett és bevágta az ajtót.Csak akkor fogtam fel valamennyire,hogy mit tettem.Pont annak az embernek okoztam fájdalmat akit mindennél jobban szeretek.A hányinger kerülgetett az alkoholtól és saját magamtól.
-Folytassuk.-próbált visszahúzni Rodríguez.
-Ne.-ráztam meg a fejem,ami annyira lüktetett,hogy azt hittem megbolondulok.
-Jó,akkor hazaviszlek.-megfogta az egyik kezem a másik kezével,meg az arcomat felé emelte.-Sajnálom,azt hittem nem komoly ami köztetek van.-kért bocsánatot,de akkor ha meg látta,hogy együtt vagyunk minek tette? Egyáltalán én,miért tettem?
-Ne vigyél haza.-ellenkeztem.-Nem bírnék a húga szemébe nézni.
-Oké,akkor elviszlek egy szállodába.Ott nyugi van.
-Ne.Inkább itt maradnék és alszok egyet.-felvettem a ruhám és visszafeküdtem.A fejem rohadtul fájt,meg amúgy sem bírnék a többi ember előtt szem rebbenés nélkül elmenni.
-Itt maradok én is,de nyugi nem csinálok semmit.-tette fel mindkét kezét,és bebújt mellém.Hátat fordítva neki,engedtem,hogy az álom magával ragadjon.

Neymar szemszöge

A harag átvette az uralmat a józan eszemen.Gyors léptekben siettem el a buliról,egyenesen egy közeli kocsmába.Régebben idejártam,ha problémám volt.Leültem a pult elé és a legütősebb alkoholt kértem.Végül csak whiskeyt kaptam. Lehúztam és visszanyújtottam,hogy még nyugodtan önthet.
 -Valaki nagyon szomjas.-nyávogta a pultos csaj.
-A, na még önts.-ezt eljátszottam a tizedik körig.Felálltam,de az alkoholnak a hatására megszédültem és a széket magamra rántva estem el.Röhögve négykézláb a kocsma elé másztam és ott kényelembe helyeztem magam.Eszembe jutott,hogy mit tett az én "ártatlan" barátnőm.Üvöltözni kezdtem.
-Hogy az életbe tehette meg velem?Az volt a terv,hogy velem lesz este,nem pedig ezzel a senkivel.Ennyire nem vagyok jó,neki?-Elővettem a mobilom és annak az embernek a számát tárcsáztam,aki most mellettem állhat.
-Igazad volt,nincs hozzám illő csaj.-kiabáltam a telefonba
-Mi?-szólt bele Messi.
-Gyere értem,kérlek.
-Hol vagy?
-A kocsmában ahol felszedted az első csajod.-röhögtem a vonalba,de a csaj szótól,megint Mira jutott eszembe.Miért tette?Ennyi,nekem nem kell magyarázkodnia.Láttam amit láttam.A számát kikerestem és üzenetet kezdtem írni.

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Attól,hogy teljesen részeg vagyok,mindent így is gondolok Holnap egy fokkal jobb lesz,ettől az üzenettől. A köz világítás megvilágította Messi kocsiját,ahogy előttem kiszáll és leparkol.
-Veled meg mi az isten történt,haver?-kérdezte idegesen,de nem nagyon foglalkoztam vele.Segített felállni és beültetett a kocsiba.
-Na,de választ kérek.Mi történt?-kérdezte útközben.
-Tudod,rohadt jó érzés amikor a a barátnődet látod mással az ágyban,előtte meg lekoptat egy nyolc éves kis csajjal.
-Mi van? Mira megcsalt?-ráncolta össze a homlokát.
-Ja.
-Na haver,akkor most össze kapod magad és a focira koncentrálsz és nem rá.Oké?-parancsolt rám.
-Hagyjál mán ezzel.Profi vagyok nem amatőr.-toltam le és becsuktam a szemem.Próbáltam józanon gondolkozni.

Mira szemszöge

 Rodríguezt átkarolva ébredtem fel.Annyira megijedtem,hogy felugrottam és azon kezdtem töprengeni,hogy mi az istent keresek én itt. Homályos képek villantak be a tegnapról.Ronaldo,Viki,Götze,whiskey és Rodríguez meg én,ahogy felfelé tartunk az emeletre.Végül az,hogy Neymar becsapja az ajtót. Megszédültem és a lábaim elgyengültek. A földön koppant egy nagyot a fejem. A könyökömre támaszkodtam és vártam,hogy a másnaposság csillapodjon,közben Rodríugez is felébredt.
-Te mit keresel a földön?-ásított és nyújtózkodott egy nagyot.
 -Nem tudom.-lassan megtámaszkodtam az ágy szélébe és felültem.-Ugye semmit sem csináltunk?
-Hát az elején jól szórakoztunk,de a barátod közbe zavart és elaludtál.Fáztál majd hozzám bújtál. Rémlik?-nevetett gúnyosan,majd felöltözött. Visszalépett hozzám és segített felállni.
-El ne engedj,elesek!-parancsoltam rá.
-Oké.-nevetett.-Ülj le.-lehuppantam az ágyra és próbáltam felidézni a tegnapot,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Jesszusom.-kaptam a szám elé a kezem és egy könnycseppet engedtem útnak.
-Mi az?-ült le mellém.
-Felfogtad mit tettem?-kezdtem ordibálni.-Megcsaltam a barátomat,csak mert ittam.-arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem.Rodríguez nem értené meg a helyzetem,hiszen nincs egy normális kapcsolata gondolom.Csak fut a szoknya után.
-Áttudom érezni amit a pasid érez.-nevetett.-Engem is megcsalt a csajom,de annyira szerettem,hogy adtam neki egy újabb esélyt,de végül az apámmal csalt meg.-megsajnáltam és a szemébe akartam nézni,hogy most mit érez.De akkor is ezzel a sztorival, nem tudott sokat segíteni.
-Ez mikor volt?-felemeltem a fejem,de a látvány biztos rossz lehetett.Sötét karikás szem....ahh végem.
-Még nincs három hete.
-Hamar túl léptél.
-Minek sírjak? Az a csaj egy ribanc,undorodom tőle,de ezt most hanyagoljuk.
-Ja,szerintem is.-húztam el a számat.-Na,most az a jó kérdés,hogy hova menjek?
-Gyere hozzám.-mutatott az arcára,ami olyan volt mint egy reklámfilm.
-Csábító ajánlat,de kössz nem.-utasítottam el.-A bátyám egy ideig itt lesz,majd nála ellakok.-jutott eszembe a csodás hír.
-Te tudod,de most sorry,lépek-állt fel és felrántotta a kilincset,de visszanézett.-Sok sikert,élmény volt veled.-kacsintott.-Jó volt elmúlt na puszi.-küldött egy csókot és otthagyott.Utána vágtam a párnát,de már késő volt.Inkább egy üveget vágtam volna a fejéhez legszívesebben.
Lassan kifujtam a levegőt és arra jutottam,hogy nem szabad itt siránkoznom egy idegen lakásban.Elővettem a mobilom.Egy bejövő üzenet. Megnyitottam és olvasni kezdtem amit Neymartól kaptam:

"Ne hívj,ne keress.Gyűlöllek és tudd,azt kívánom,bárcsak elüttöttelek volna akkor.Nyugodtan szaladj a kis Kolumbiaidhoz.Ő biztosan tárt karokkal fog várni. Gyűlöllek!!! -N."

Mintha kést döftek volna belém.Ennyire elrontottam? El se hiszem,hogy Neymar ezt kívánta,pedig csak véletlen volt az egész. Felálltam és próbáltam egyensúlyban maradni.A hajamat gyors hátra fogtam és megigazítottam a ruhám,végül remegve kiléptem.Síri csend honolt a házban,ezért nyugodtan lesétáltam a lépcsőn.A kijárat felé vettem az irányt,de észrevettem,hogy három szem pár engem bámul a pultnál.Neymar,Messi és Ronaldo.

10.fejezet

Mira szemszöge

Az utcákban sokszor megálltunk a rajongók miatt,hiszen négy híres hazai focistáról van szó.Még egy meccset is játszottak egy kisebb pályán,ahol a kapu téglákból volt felállítva.10-12 éves srácok lehettek,de látszott a profikon,hogy hadják őket nyerni.Még a meccsük tartott egy idős asszony jött hozzám kézen fogva egy kislánnyal.
-Szép vagy Mira.-szólt nekem a kislány,de azt nem tudom a nevemet honnan tudja.-Tudod,még te nem voltál,mindig azt játszottam,hogy ő a férjem.-mutatott Neymarra.-Anya azt mondta,ha nagy leszek akkor én olyan szép leszek mint te és nekem is lesz egy Neymarom.-mesélte a történetet a kislány én meg mosolyogva hallgattam őt.Legalább ő nem gyűlölködik csak azért,mert a "nagy szerelmét" mással látja.Átkarolta a derekam és hatalmas barna szemeivel nagyokat pislogott.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Rosita.
-Figyelj csak Rosita.-leguggoltam hozzá,hogy a szemébe nézhessek.-Te most is nagyon szép,okos kislány vagy.Anyukádnak igaza van,hogy gyönyörű leszel és sok fiú utánad fog nézni,de ahhoz,hogy boldog legyél,nem kell egy focista legyen a te herceged.
-De neked Roni is volt aki szép fiú és most meg ez a kicsi Ney.-becézte őket amin elnevettem magam és átöleltem a kislányt.Kész kis hölgy áll itt előttem.
-Nekem így hozta a sors,nem tehetek róla.
-Ez nem ér.-fonta össze  a karját és durcásan rám nézett,azokkal a gyönyörű szemeivel.-Én is akarok egy Neymart,hogy vigyen sütizni és mindenhova játszani.-kezdett ott nekem toporzékolni,és a szemeiből könnycseppek kezdtek hullani
-Figyelj csak rám.-fogtam meg a kis kezét.-Szeretnéd,ha Neymar elvinne téged,oda ahova,te csak akarod?-kérdeztem,ő meg mint egy kiskutya,elkezdte rázni boldogan a fejét-Na akkor várj meg itt.
A kis meccsett félbeszakítva és néhány szúrós szem kíséretében,félre hívtam Neymart.
-Mi az?-kérdezte idegesen.
-Látod az a kislányt?-mutattam Rosita felé.Neymar bólint és kérdőn méreget.-Most vele beszélgettem,veled akar találkozni.
-Sokan akarnak velem.-vigyorgott és a haját kezdte igazgatni.
-Ne játszd a fejed.Vidd el légyszi őt bárhova,ahova akarod,játszótérre például.Na az én kedvemért-kérleltem és bevetettem a kutya pofi arcomat,aminek nem tudott ellenállni.
-Na jó.-adta meg magát-De csak a te kedvedért.-közelebb lépett és szorosan átölelt.Kiszabadítottam magam és Rositahoz húztam.
-Szia Rosita.-köszönt Neymar -Hallom valaki nagyon szeret engem,akkor ez az illető agyon nekem puszit ide.-mutatott az arcára.Rosita habozás nélkül egy nagy cuppanósat nyomott az arcára.Elkértem a nagymamájától  és amíg a pici lány és a néni búcsúzkodtak,Neymar odalépett hozzám és a fülemhez hajolt.
-De a ma este még áll.-suttogta és elsétáltak.

A kis meccset  persze a nem a profik nyerték.Mikor megtudták,hogy Neymar elment a kislánnyal,röhögésbe törtek.
-Hallod Thiago a te gyerekednek nincs szüksége bébi szeterre? Santos vállalja.-röhögött Marcelo.Fejemet rázva előre siettem és az úton bevártam őket,hogy együtt érkezzünk meg az eredetiprogramra.

* parton*
 Az egész bulit úgy képzeltem el,hogy a Brazil csapat lesz szűk körben.Erre meg mit látok.Vagy ezer ember Oscar üdülőjében.A medencében lányok koktéloznak és a szingli focisták gyönyörködnek bennük.Szerintem az összes ország válogatottja itt volt,aki bejutott.
-Neymar?-próbálta túl kiabálnia tömeget Oscar.
-Majd jön.-kiabáltam én is,de nem értette és ott hagyott.Leültem egy napozóágyra és vártam,hogy felbukkanjon egy sárga mez,de nem.Helyette a Német,Kolumbiai,Olasz mezt láttam,de egy Portugál mez is felbukkant és észrevett.Ronaldo a Portugál mezében jött oda hozzám,kezében két koktéllal.
-Iszunk?-nyújtotta oda az egyiket.Semmi válasz nélkül kivertem a kezéből. A szilánkok,csak úgy pattogtak a csempén.
-Hát ha nem vagy szomjas azt mondhattad is volna.-lábával a napozó ágy alá söpörte a szilánkokat.
-Mit akarsz?
-Semmit,miért?-mosolygott amitől kirázott a hideg.-Úgy nézek ki mint aki akar valamit?-mosolygott tovább és belekortyolt a koktélba. Kicsit megkívántam én is az italt,ezért felpattantam és befelé vettem az irányt.Oscar háza fantasztikus.A nappali hatalmas.Bárpult,tánctér,asztalok és a DJ-nek helye is volt,bár most gépről ment a zene.Inkább szórakozó helynek tűnt az egész.Leültem a pult elé és vártam,hogy valaki végre kiszolgáljon.
-Mit adhatok?-jött a robotos duma a pultostól.
-Öt whiskeyt.-felelt valaki helyettem.A pultos bólint és már öntötte is.

-Hé!-szólaltam meg,de nem foglalkozott velem.Hátra fordultam,hogy jól letoljam,aki helyettem válaszolt.
-Hali.-integetett mint egy hülye.
-Hello.-röhögtem.- James Rodríguez?
-Ja,meghívlak egy körre,de segíts oda vinni őket.-mutatott egy asztal fele,ahol már ültek.Megfogtam két pohárt és az asztalhoz indultam,nyomomban Rodríguezzel.
-Bemutatom nektek Jessicát.-mondta a többieknek.
-Az ki?-kérdeztem.
-Te.
-Én Mira vagyok,de nem baj.
-Ja,oké,akkor ő itt Mira.-próbálkozott újból. Az asztalnál egy Német ült meg egy csaj Barcás mezben.Leültem a lány mellé és lehúztam a whiskeyt.
-Az igen.-mosolygott a csaj mellettem.-Viki vagyok,ő meg Götze.-mutatta be a Német focistát.
-Hello.-igazat megvallva nem szeretem a német focit.Túl erősek és úgy játszanak néha mint a robotok.Erővel veszik el a labdát és rúgják,de Götze normálisnak tűnt.
-Focizol?-kérdeztem a csajt.
-Igen,a Barca női csapatában vagyok.Te?
-Hát én Neymar barátnője vagyok.
-Ohh,az más,de nem is focizol?
-De régebben,de mostanában nem annyira.
Kb.az ötödik poharamnál tartottam,amikor Rodríguez félre hívott egy nyugis helyre.Az alkohol megadta a hatását,szédültem nagyon.Rodríguezben is volt ,de amennyi bennem......
-Kérdezhetek valamit?-a falnak döntött és közelebb hajolt az arcomhoz.Az alkohol érződött a leheletén,de nem ellenkeztem és engedtem,hogy azt csináljon velem amit akar.Most már mindegy,az alkohol felettem uralkodik,később ráérek magyarázkodni.
-Mit akartál kérdezni?- löktem el magamtól és a számhoz kaptam a kezem.
-Gyere fel az emeletre,szórakozzunk.-lihegte és erőszakosan tovább csókolt,majd fel vitt egy szobába.

Neymar szemszöge

Rosita aranyos kislány,csak nagyon lefárasztott a folyamatos ugrabugrálásával,de Mira is hiányzott nagyon. Leadtam a kislányt a nagymamájánál és a partra siettem,ahol tombolt a zene.Mindenkit végig kérdeztem kint,hogy hol van a barátnőm,de senki sem látta még.Gondoltam bent van,de ott sem volt.Feladtam a keresést,ha hiányzok neki majd ő keres,végül lementem a srácokhoz a partra focizni.

-Kössz a játékot.-pacsiztam le velük és kifulladva bementem,a pultostól kértem egy erős koktélt.Kortyolva iszogattam és vártam Mirát.De sehol semmi.Ideges lettem és a legrosszabb jutott eszembe,hogy talán baja esett.
-Nem vigyázol eléggé jól a csajodra.-ült mellém Mario Götze,akivel örök ellenségek vagyunk,egy tavalyi meccs óta.
-Mivan?
-Hát a barátnőd most eléggé jól érzi fent magát.-mutatott az emeletre és röhögve ott hagyott. Nem akartam arra gondolni,de sikerült. Mira megcsal engem?-villant át a gondolataim közt. Kínos vigyorral felálltam és felmentem megbizonyosodni róla,hogy a barátnőm nem csal meg.Vettem egy mély levegőt és bíztam benne,hogy az ajtó mögött nem Mira lesz.Felnyitottam a kilincset és mikor megpillantottam kik fekszenek együtt az ágyban egy világ omlott bennem össze.

9.fejezet

Mira szemszöge

-Na végre,hogy itt vagytok.-pattant fel Raffaella a napozó székről és hozzánk sietett.Olyan gyönyörű volt Neymar húga.Irigy voltam rá,hiszen csodálatos arcvonásai voltak.-Raffaella vagyok.-ölelt meg kedvesen,amit én persze viszonoztam.Örülök,hogy végre megismerem.
-Mira,gyere vigyük be a cuccaidat.-szólalt meg mellettem  Neymar. Bólintottam,de Raffaella ellenkezni kezdett Neymarral.
-Jaj,te most érkeztetek.Beszélgessünk egy kicsit.-megragadta a kezem és behúzott a házba. Egyszerűen gyönyörű volt az otthona. Meleg érzést sugallt felém a falak bíbor színe.A bútorok modernek voltak és a polcok tele voltak képekkel,amin ő és Neymar mosolyognak.Biztosra veszem,hogy a kapcsolatuk nagyon erős.
-Neymar te vidd fel a  cuccait.-parancsolt a bátyára,aki lihegve húzta maga után a csomagjaim.A szemét forgatni kezdte és tovább szenvedve az emelet felé vette az irányt.Megsajnáltam szegényt és felpattantam.
-Várj segítek.-siettem oda hozzá,végül elvettem az egyik táskát. Neymar erőltetett felém egy mosolyt, a húga felé meg kinyújtotta a nyelvét.Az emeli rész nagyon tágas  volt a lenti helyiséghez képest.Neymar benyitott az egyik ajtón,ami az én szobám lesz.Azt hittem ott esek össze,hiszen álmaim szobáját láttam magam előtt.Gyönyörű volt a szoba,csak hát nem annyira az én színem volt a lila.

-Tetszik?-kérdezte Neymar és teljes erőből a földhöz vágta a cuccaim.
-Hé.-ütöttem a karjára amit megbántam.Megfogta a derekam és az ágyra dobott.Az ágynemű levendula illata megcsapta az orrom és egy gyönyörű kertbe éreztem magam,de ezt a csodálatos érzést Neymar megszakította.Rám ült és az csinálta amire leginkább érzékeny vagyok,csikizni kezdett.Síkitozni kezdtem,de Neymar folytatta,még akkor is,hogy a húga a nappaliból hallgatta a mi a hancúrozásunkat.
-Állj már l....-kiáltottam,de a hangom elcsuklott..Neymar abbahagyta és mellém feküdt.
-Bolond vagy.
-Te meg csikis.-felemelte és a kezét a derekamra akarta,helyezni,de megállítottam egy csókkal.Neymarral a gyengéd csókunkat szenvedély megérezte.Beletúrt a hajamba és a nyakamat kezdte csókolgatni,amitől kirázott a hideg.A kezei a pólóm alá csúsztak,de hirtelen megállítottam.
-Ne itt.-lihegtem.
-Nem jön fel és valamivel fel  kell avatni ezt a szobát.
-Házakat szoktak,de én akkor is félek.
-Mitől?
-Hogy ránk nyit.-Neymar felugrott és egy kulcsot vett le az asztalomról.Az ajtóhoz lépett és bezárta.
-Most már megnyugodtál?
-Igen.
Levette az ingét és a földre dobta. Kicsatolta az övét és elkezdte lehúzni magáról a nadrágot.Visszadobta magát az ágyra és gyengéden csók csatába törtünk.A kezeit a derekam köré fonta,de nem bírta ki és ismét alá nyúlt.
-Vedd le.- csókoltam meg finoman és Neymar eleget tett a kérésemre.A szoknyám és a blúzom a földön landolt az ő cuccai mellett.Megbabonázva érintettem meg izmos combjait és végig húztam a a térdétől a derekáig a kezem,de  a csípőjénél megállt a kezem és vártam a következő lépést.Neymar levette a melltartóm. Mire a dolog lényegéhez értünk volna,az ajtó kopogás félbe szakított minket.Kínomban elnevettem magam, majd mindketten tempós öltözködésbe kezdtünk.
-Nyiss ajtót.-majd oda dobta nekem az ingét.Magamra vettem és gyorsan begomboltam rajta néhány gombot végül becsuktam a szemem és nagy levegőt szívtam,végül ajtót nyitottam.
-Zavarok?-kérdezte szem rebbenés nélkül Raffaella. Kínomban meg se szólaltam,csak vártam,hogy a barátom mellém álljon,de nem tette. Az ágyon ült és úgy csinált,mint aki jól végezte dolgát. Bevallom az ajtókopogásig mindent jól csinált.
-Nem,éppen öltözni készültem.-próbáltam hazudni,de Rafaella átlátott rajtam.
-Ahham,és Neymar ingét akartad felvenni?- a rohadt életbe-gondoltam magamba.
-Na érzem,hogy valamit félbeszakítottam és bocsánatod is kérek,de az a helyzet,hogy itt vannak a nappaliban páran a csapatból és azt mondták,hogy megbeszéltetek valamii bulit.-hátra fordultam Neymarhoz,de ő csak megrázta a fejét.
-Mond neki,hogy máris lent vagyunk.-Raffaella mosolyogva bólintott,de élvezte a helyzetet,hogy megzavart minket.
Idegesen dobáltam ki mindent a táskámból a földre,de nem találtam semmi ruhát.
-Mi a baj?-ült le mellém Neymar a földre és megpuszilta a vállam.-Mellesleg elég sexy vagy ebben az ingben.-felé fordultam és egy  fel vontam a szemöldököm. Csak én érzem magam kínosan,hogy valami olyat zavartak meg ami nekem sokat jelentett volna?
-Mi van? Úgy nézel rám mint valami bolondra.-tette fel a kezét.-Engem is zavar. Akartam volna,de igazad volt. Itt nem lehet,de megigérem este elviszlek valami nyugodt puccos helyre és bepótoljuk.-megrántottam a vállam és néma csöndben tovább dobáltam a ruhákat.
-Ezt fejezd be.-kapta ki a kezemből az egyik nadrágot.-Az első meccsünkön akartam volna ezt odaadni,de úgy érzem most van rá szükséged.-és a sportáskájából elővett egy ruhát.
-Miért tartasz női ruhákat ott?-mutattam a táskájára.
-Mert valaki a dolgait az én táskámba rakta.-lehajtottam a fejem,hogy ne lássa,hogy nevetek.Nekem nem fért már be a cuccom,neki meg ott volt egy csomó hely.-De este ebbe viszlek el,ha vége ennek a bulinak.-kivettem a kezéből és  háttal neki felvettem magamra.

-Azt hittem én adom rád.-és az édi kiskutya pofijával próbált hatni rám.
-Így jártál,de öltözz már fel te is.Lent megvárlak.

-Valaki nagyon csini.-lépett hozzám Marcelo és egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm, neked is jó a............... mit keres rajtad a mez?
-Hát ilyen összekovácsoló buliba megyünk.Mi mezben ti csajok meg csiniben.-vigyorgott.
-Értem,legalább lesz ott lány is.-nyugtattam magam.
Leültem az egyik fotelbe és a három focistát kezdtem méregetni.Marcelot,Thiagot és Davidot,mire végre Neymar lejött egy nadrágban,kezében a sárga felsővel.
-Miért nem fent vetted fel?-toltam le,de ő csak megvonta a vállát és itt mindenki előtt felvette.

-Na hova megyünk?-mosolygott mindenkire csak rám nem.Istenem,ilyenkor,hogy tudom utálni.
-A partra gondoltunk.Oscarnak van lent üdülője ott van medence is a csajoknak,mi meg lemegyünk a tengerhez.-magyarázta Thiago és felpattantak mind a hárman egyszerre.
-Rafaella te jössz?-fordultam felé.
-Nem,várom Pedrot.
-A taxist?
-Ja,izzik köztük a levegő.-válaszolta Neymar és megfogta  a kezem.Kimentünk és gyalog elindultunk mindannyian,végre a Tengerpartra bulizni.