20.fejezet

Arra ébredtem,hogy egy kéz gyengéden cirógatja az arcomat. Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Neymar álmosan nézte az arcomat és kezével simogatta. Legszívesebben minden reggel így kelnék fel.
- Jó reggelt!-puszilta meg a homlokom,majd visszafeküdt mellém.
- Neked is.
- Mit terveztél mára?- kérdezte és a tv-t kapcsolgatta, ami fel sem tűnt,hogy bent van. Épp akkor kezdődött egy rajz film,s mint egy kisfiú úgy bámulta azt. Elmosolyodtam a jeleneten és hozzábújtam.
- Semmit.-feleltem a válaszára. Kérdőn rám nézett,majd annyiba hagyta a dolgot.
- Nekem vannak terveim,de csak akkor mondom el,ha te is benne vagy.
- Attól függ mi az.
- Visszaköltözhetnél Raffaelához. A szobád még mindig rád vár. Alig használtad.- némán hallgattam. Nem tudom,de nekem még nincs erőm semmibe sem belekezdeni újból. Szeretem Neymart,de még várjunk az ilyenekkel egy kicsit.
- Muszáj?
- Nem,de így legalább tudom mi van veled.-válaszolja és felém fordul.- Legalább tudom nem zaklat téged számomra kellemetlen személyek.-a pillantását nem bírtam állni,így a vállába temettem az arcom. Csak ne nehezítené meg a helyzetemet. Én szeretnék Götzével találkozni,de ha ő ezt megtudja megint mindennek vége.
- Mira...- kicsúsztatta a vállát a fejem alól így a fejem párnára esett.- Hallod akkor mit szeretnél?-felemeltem a fejem végült teljesen a szemébe tudtam habarodni.
- Tetkót.- válaszoltam,de meglepett amit mondtam.
- He?-nézett rám kicsit se furán.
- Szeretnék tetkót. Neked is van,úgyhogy ne ellenkezz!
- Én nem fogok,de ez egy életre szól. Meggondoltad te ezt?
- Nem mégsem akarok.- Neymar nevetve megrázta a fejét,majd visszanyomta a fejem az ágyra.Valójában akarok én tetkót,de még erre sem vagyok kész. Nem tudom mi van velem.
- Piqué szólt,hogy üzenjem meg Viki visszajön és,hogy te ígértél neki szállást.- a homlokomra csaptam,mert hát kiment a fejemből. Persze megígértem Piquénak,hogy ha elvisz engem Neymarhoz akkor Viki nálam lehet,de na ez tegnap volt.
- Oké.-feleltem,majd nagyot sóhajtva újból megszólaltam- Ma mikor lesz a meccs?
- Honnan tudjam.-háborodott fel.- Tudod mit menjünk át hozzád és csináljunk helyet a vendégednek.Ma érkezik.
- Már ma?- kaptam újból a fejemhez és már fel is pattantam. Neymar lassan felült és szintén lassan fel is öltözött,bár némi segítséggel. Felhúztam a cipőm és elhagytuk a szobát,majd a szállodát.
Neymarnak külön autót rendeltek ahol lefeküdtet egy ágyra,hogy az utazása kényelmes legyen. Az autó inkább egy luxus lakókocsira hasonlított. Mint egy kisebb szoba ággyal tv-vel és egy babzsákfotellel, amiben én foglaltam helyet.
- Haragudnál ha most nem mennék veled?- kérdezte Neymar a kiskutya szemeivel és megfogta a kezem. Ellenkezni nem tudtam,annyira édes volt.
- Nem,de te akkor hova mész?
- Raffaellához.Rég láttam az én hugicámat.
- Jó,akkor puszilom.-mondtam és megállt a kocsi. Neymar szájára nyomtam egy forró csókot és kiszálltam.
Nagyon meglepett,hogy amikor a szoba ajtóm előtt álltam,az nyitva volt. A villanyok lekapcsolva voltak,de a tv hangja üvöltött.- Betörő!-villant át a z agyamon.Halkan beléptem és az első tárgyat amit láttam felemeltem ( ami egy szegecses cipő volt) és védekezés képen magam elé tartottam. A nappaliban sötétség volt,csak a hálószobám volt kinyitva résig és onnan üvöltött a tv. Mély levegőt szívtam és kinyitottam az ajtót. A személy aki az ágyamon feküdt két kutyával(!!!) rám nézett,majd mintha otthon lenne tovább nézte a tv képernyőjét.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem hisztérikusan. Rodríguez felém nézett és mosolygott.
- Rég láttalak.-mondta és felült. A két kutya a párnát egyből elfoglalta és nyüszítve letolták a gazdájukat.
- Hallod ez betörésnek számít és minek hoztál kutyákat?
- Na, valójában sétálni voltunk,de a fotósok letámadtak. Most hova mentem volna ha nem ide?-kacsintott én meg szigorú tekintettemmel bámultam. Szemüveges?
- Hallod miért van rajtad szemüveg?
- Mert jól áll!-válaszolja.
- Jah...-sóhajtottam -na,de én nem láttam senkit az utcán.Mehetnétek is.-mutattam az ajtó felé.
- Ne már!-tárta szét a karját.- Most kidobsz?-dramatizálta túl a dolgot.

- Igen.-vágtam rá könnyedén.
- Bármit csinálok,de nem dobj ki. Nincs hova mennünk!-ezen elröhögtem magam. Nem százas egy srác.
- Na jó,akkor segítesz. Vendégem lesz.- már el is terveztem,hogy majd ő segít ide oda tolni a cuccokat,hogy kényelmesen elférjünk Vikivel,ha már itt marad nálam egy pár napig. Úgyis mindjárt vége a meccseknek. A Spanyolok meg már rég kiestek. Rodríguez be is fogtam és mondtam mit hova toljon,mit dobjon ki. Én csak ültem a kanapé szélén és dirigáltam. Láttam a szemében,hogy megbánta a kis műsorát.
- Hallod hozzád se jövök többet.- zihálta mikor végeztünk,vagyis ő végzett. Kezével megtörölte a homlokát és lelökött a kanapéról,majd vízszintesbe vágta magát. Nem telt el öt perc már el is aludt. A két kutyája mellé letelepedett és ők is csendes pihenőbe váltottak. A  nappaliba nagyon semmi sem változott csak annyi,hogy majd ha ezek az álomszuszékok elhúznak majd Viki fog a kanapén aludni. Egy kisebb helyt hagytam a cuccainak és a fürdőszobában is. Én is csak max. két hetet maradok utána meg elmegyünk Neymarral. A hálószobámban leültem a padlóra és magam elé húztam a földön heverő ruhadarabokat. Szinte minden egyes darabnál ami nem a szekrényben volt szépen összehajtva elhúztam a számat.Tényleg új cuccokra van szükségem.A városban most mindenki vb lázban ég,így szinte majdnem minden ruhán rajta van valamelyik ország címere.
- Mi most megyünk.-állt meg mellettem Rodríguez.
- Hallod ne ijesztgess, de oké. Kössz a segítséget.
- Hallod hozzád tényleg nem jövök többet.-nevetett és megsimogatta az egyik kutya a fejét. Közelebb hajolt és megpuszilta az arcomat. Zavarba jöttem így kitessékeltem a házból. Bezártam az ajtót és felsepertem a kutya szőrt a szőnyegről. Ágyneműt raktam a kanapé aljába és szép rendet csináltam a háló szobában. A konyhát alig használtam eddig. Mármint főzésre és már itt az ideje. A hűtő totál üresen állt alig volt benne kaja. Csak egy doboz tej,ami számításaim szerint már lejárt. Nagyot sóhajtva kiléptem a konyhából és a kanapéra telepedtem. Épp,hogy leültem amikor az ajtómon kopogtak.  Felrántottam a kilincset és Vikivel találtam magam szembe. Halványan elmosolyodtam,mert nincs semmi kedvem lakó társsal együtt lakni,de ígéret szép szó és Piqué jó barátom.
- Szia Mira!- ugrotta nyakamba,amitől azt hittem hátra esünk mind a ketten. Megkapaszkodtam az ajtófélfába  és vártam,hogy Viki elengedjen.
- Jah... bocs.-túrt a hajába zavartan. Legyintettem,majd átvettem néhány csomagját. Beléptünk és megmutattam mi hol van a szerény hajlékomban. Kicsit ciki volt,de megmutattam a konyhát. Kinyitotta a hűtőt de láttam a szemébe hogy szórakoztatja az üres hűtő. Hát nincs benne semmi vicces dolog.
- Lemegyünk a boltba valami kajáért meg italokért?-kérdezte majd lassan becsukta a hűtő ajtót. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem rá. Italokért?
- Ja,de minek pia?
- Csapjunk bulit,ha már ideköltöztem.-felelte majd ugrálva a nappaliba ment. Kinyitotta a bőröndjét,és elővette a pénztárcáját.
- Én álom a költséget.-mondta megnyugtatóan. Erre bólintottam és indultunk. A közeli szupermarketben fogtunk egy kosarat és nézegettük a polcokat. Inkább én,mert Viki minden egyes whiskeyt levette a polcról és a kosárba tette. Beszélgetésünk közben kiderült tele van tetoválásokkal a karja meg a lába. A pulcsija ujját felhúzta én meg irigykedve néztem a mintákat.
- Én is szeretnék majd.-feleltem. Kedvesen elmosolyodott.
- Engem kiakartak tagadni a szüleim először,de utána belenyugodtak. Piquét sem kedvelik. Azt hiszik,hogy csak a pénz miatt vagyok vele.
- Ezt hiszik a szüleid rólad?
- Igen. Ide sem engedtek el nagyon,de azt mondtam,hogy majd te fizeted. A pénzt is ami nálam van azt a számlájukról szedtem Lemerítettem,de majd megoldják.-vállat vont és a kaják felé vettük az irányt. Egy csomó konzervet dobált be és édességet. A kasszánál kicsit feltartottuk a sort,mert annyit vásároltunk,hogy az italok másik fele fel sem fért.

- Még valamit?-mondta a kassza mögött ülő hölgy.
- Három doboz Malborot.-mondta Viki,mire tátott szájjal néztem a jelenetet,hogy a hölgy átnyújtja a cigarettát.
- Te dohányzol?
- Ja.-felelte büszkén. Hát ebben semmi büszke dolog nincs. Az eladó hölgy a számlához írta majd a sok nullás összeget kifizettük.
- Maradt pénzed?-néztem Vikire aki csak nevetve megsimogatta a karom.
- Nyugi még ruhákat is vásárolunk,de először ezeket valahogy vigyük haza.-mutatott a nyolc szatyorra.
- Piquét nem tudod felhívni?
- Nem,edzésen van.
- Akkor várj felhívok valakit.-elővettem a mobilom és a névjegyek közt keresgéltem. Neymart szerettem volna hívni,de ő úgyse tudna segíteni. Götze meg látni sem akar. Végül Oscar, Özil és Marcelo közt hezitáltam.
- Hallod felhívom Marcelot.-mondtam és már tárcsáztam is.
- Te minden focistával jóba vagy?-kérdezte álmélkodva mire szomorúan megráztam a fejem
- Nem,sajnos nem mindenkivel.-suttogtam. .
- Hali Mira!-kiabálta a telefonba boldogan.
- Szia Marcelo. Tudnál nekem segíteni?
- Ja,de miben?
- Bevásároltunk,de nem tudjuk haza vinni, tudnál ebben segíteni?- hallottam valami sóhajtást és nevetést és ismét beleszólt.
- Persze. Hol vagy?- kérdezte. Elmagyaráztam neki merre is kell jönnie. Valamennyire megértette és letette.
- Na?-kérdezte Viki nagyokat pislogva.
- Megoldottam.- nyugtattam meg.

- Kipakolunk utána go shoppingolni.- mosolygott kedvesen és elővette az egyik doboz cigarettát. Kivett egy szálat és meggyújtotta.- Kérsz?-nyújtotta felém.. Vonakodva megráztam a fejem. Nem szeretnék rákba meghalni.
Kb.20 percet álhattunk a bolt előtt mikor végre Marcelo képes volt megjelenni.
- Itt vagyok.-futott hozzánk én meg hálálkodva ránéztem.- Basszus mennyi piát vettetek?- nézett a szatyrokra.- Na de ezért kapok én is?-kérdezte majd megölelt. Vikivel kezet fogtak és a szatyrokat a kocsihoz cipeltük. Beraktuk a hátsó ülésre és becsuktuk az ajtót.
- Hova vigyem?
- Ott látod azt a szállodát?-mutattam az út másik oldalára. Marcelo bólintott majd elhajtott.
Visszasétáltunk és felcipekedtünk. A konyha pultra tettük a szatyrokat,majd Viki szépen kipakolta őket. Ami hűtőbe való azt Marcelo betette én meg előkészítettem a poharakat.
- Mért csak három?- nézett rám Viki.
- Hát mert hárman vagyunk.-védekeztem.
- A-a. Te csak tévedsz. Itt este alig lehet majd elférni annyian leszünk.-nevetett én meg már magamban elképzeltem mi lesz itt.
- Na buli lesz?-kiáltotta Marcelo- Mikor jöjjek?
- Ha kilenckor idetévedsz akkor még lehet nem fogy el a pia.- feleli Viki majd kitessékeli a házból.
- Na a vendégek már megvannak,de ruhánk még nincs.- megragadta a kezem és kihúzott a házból. Összezavarodva koslattam utána az utcán. Minek buli? Én nem fogok utánuk takarítani!
- Viki muszáj ezt?
- Mégis mit?-fordul hátra felém és bevár.
- A bulit.
- Még szép. Legalább nem csak te leszel jóba a cuki focistákkal.
- Oké.-tettem fel a kezem mert kissé kezdett fura lenni a szitu. Fogtunk egy taxit és a város legjobb plázájába mentünk.Körbe jártunk az összes butikot és egy csomó ruhát felpróbáltunk. Én arra számítottam,hogy sok  ruhát választok magamnak,de Viki csak a ma estére gondolt. Végül számomra megfelelő ruhadarabot felvettem és  kiléptem a próba fülkéből

.

 - Na milyen?.-fordultam körbe.
 - Csini.-tapsolt meg.
- Te már megtaláltad?
- Nem-felelte szomorúan és tovább keresgélt.Egy gyönyörű ruhánál megállt és nézgegetni kezdte. Felém mutatta,én csak bólintottam. Bement a próba fülkébe és felvette. Kilépett és én csak irigykedve néztem milyen jól áll neki.

- Na akkor mehetünk.-mondta és kifelé indult. Megragadtam a kezét és visszahúztam.
- Ki kellene fizetni!
- Ja tényleg.- fogta a fejét és a kasszához lépett. Nem vettük le a ruháinkat így odahajoltunk ahhoz a tárgyhoz ami lenézi a vonalkódot és kifizettük. Itt is szép összeget hagytunk. Egy házat vehetnénk a két ruha árából,de ha Viki szerint megérte akkor biztos úgy van.

- Na nemsokára itt is lesznek.- tapsolt kettőt  és csípőre tette a kezét.
- Elmondod kiket hívtál meg?
- Meglepi lesz baba.-mondta és az ajtóba állt. Féltem,hogy vad idegenek lesznek a házamban és mindent összefogdosnak. Kirázott tőle a hideg.
- Na már jönnek.-hajolt be és kacsintott. Görcsbe rándult a gyomrom és vártam az embereket.
- Sziasztok.-köszönt Viki a........ német csapatnak. Sokkolva megkapaszkodtam a szekrénybe és néztem ahogy belépnek. Özil hozzám lépett és üdvözölt.
- Götze?- kérdeztem. Özil megfordult és az ajtó felé mutatott. Igen,Götze ott állt egy fekete pólóban és egy farmerben. Összeráncolt homlokkal figyelt engem. Becsuktam a szemem és vártam,hogy csoda történjen.
Lassan kinyitottam a szemem,de Götze már nem az ajtónál állt,hanem előttem. Felemelte a kezem és megszorította.
- Hiányoztál az este.-suttogta,de a már dübörgő zenétől,csak a szájáról tudtam leolvasni. Kínos mosollyal az arcomon megráztam a fejem.
- Másnak is. -válaszoltam pimaszul. Götze elengedte a kezem és a hajába túrt. A zsebébe nyúlt majd ott megállt egy pillanatra a keze. A szemembe nézett és félmosolyra húzta a száját. Kihúzta a kezét a zsebiből és egy kis ékszeres dobozt markolt. Letérdelt elém és kinyitotta azt,amiben egy gyémánt gyűrű volt.A legrosszabb dologra gondoltam ami csak megtörténhet. Fel nézett rám,majd megszólalt.
- Mira,megtisztelsz azzal,hogy hozzám jössz feleségül?- az ütő állt meg bennem a kérdése miatt. Nem mertem a szemébe nézni,de mikor fel néztem, Neymart pillantottam meg aki ezt az egészet végignézte.