22.fejezet

A taxi megállt egy magán rendelőnél. Kiszálltunk,majd Neymar kifizette az utat .Kézen fogva besétáltunk az épültbe,de ott már hemzsegtek a fotósok,újságrok.Annyira tudják idegesíteni az embert.
- Ezeket sose lehet levakarni?!-dünnyögte Neymar. Igaza van mindig  ott vannak mindenhol.
- Igaz,hogy a hölgy vőlegénye bántalmazta a sztár focistát?-nyomta a mikrofont Neymar orra alá az egyikük.
- Mi van?- kérdezte döbbenten. Vőlegényem? Jézusom ezek mit terjesztenek rólam.
- Ja,ő volt.- mondtam fáradtan és előreindultam. Könyökömmel arrébb lökdöstem a médiát,majd csapzottan,de nagy sikerrel bejutottam az épületbe. Neymar még mindig köztük szorongott,de benyúltam közéjük és egy nagy lökéssel kihúztam.
- Jó formában vagy!- kacsintott rám és a fenekemre ütött. Kacéran rámosolyogtam,mert ilyen helyzetben sem voltunk még. A kezemet megragadta és az ujjainkat összekulcsolta. Szerelmesen sétáltunk a hosszú folyosón, a lehető leghangosabb léptekben egészen a recepcióig. A hölgy aki a pult mögött ült egyből felismerte Neymart,majd teljes sokkban köszönt.
- Jó  estét!Miben segíthetek?-kérdezte zavartan,a pír elöntötte az arcát, amitől feltámadt  bennem a csúnya féltékenység. Nem hagytam Neymar szóhoz jutni,inkább helyette feleltem.
- Cristianohoz jöttünk látogatóba.-válaszoltam és Neymarhoz simultam,ahogy csak tudtam. Elég hülyének nézhetett a recepciós,de értette a helyzetet és már mondta is a szoba számot.
- Második emeleten a 14. szoba.- biccentettem és Neymart átkarolva indultam a lifthez. Beszálltunk,majd megnyomtam az emelethez vezető gombot. Neymar az imádott perverz mosolyával nézett majd magáhozz rántott és vadul megcsókolt. A derekamat magához húzta én meg hátra ne dőljek a nyaka köré tekertem a kezem,így élveztem közelségét és csókját.A lift ajtó kinyílt így a forró csókunkat meg kellett szakìtanunk. Hirtelen olyan melegem lett,hogy a tenyerem izzadni kezdem és égett az arcom. Neymar kezét elengedtem majd magamba töröltem a kezem. A hosszú folyosó közepén megálltunk és benyitottunk a 17-es szobába. Az ajtó nyikorogva kinyílt,ami szerintem felverte az egész rendelőt.
- Szia...sztok.-köszöntem. Muszáj volt többes számban mert Özil és Raffaela már bent voltak. Raffaela a szoba sarkában állt,mint valami kivül álló. Özil Ronaldo mellett állt egy dossziéval a kezében.
- Sziasztok.-sietett hozzánk Raffaela és Neymarral kezdett beszélni négy szemközt. Vonakodva de odaléptem Özil mellé.
- Hogy vagy?- néztem Ronaldora. Félmosolyra húzta a száját és megfogta a kezem.
- Most hogy itt vagy jobban.
- Ne csináld!.-húztam ki a kezem- Ezt már tisztáztuk.- emlékeztettem egy régebbi beszélgetésre. Nem jött be a mostani stílusa.
- Barátok vagyunk.-kacsintott én meg oldalra fordítottam a fejem. Zavarba jöttem.Pont Özil felé fordultam, aki értette a  helyzetemet és még rakott is rá egy lapáttal.
- Hé Mira, a barátod is itt van.-mondta totál gyerekesen focistához nem méltóan.
- Na jó!-tettem fel a kezem.- Nem ezért jöttem,hanem megnézni hogy van a Barátom.-nyomtam meg  a mondatom utolsó szavát, amit értettek, leginkább Ronaldo.
- Ja,amúgy sajnálom azt  kritikus meccset.-nézett rám kedvesen,megértően,majd mindezt el is rontotta.- Nektek meg gratula tesó, ekkora gólokat így lealázni a hazaiakat.-pacsizott Özillel.-Sírtam a nevetéstől,még a nővérkék is bejöttek,bár ők a sztár focistájukat hiányolták.-kacsintott felém én meg totál dühös fejjel Neymar kerestem a szobában,de nem volt bent. Kirohantam a szobából de belei ütköztem az ajtóban a kedvesembe.
- Na ezeket nem bírom tovább hallgatni.- húztam be és vállán kezdtem csüngeni.
- A gerle pár.-nézett le minek Özil. Neymar bedurvult,de nem csodálom  megverték őket a zöld füves pályán. A  szeme sötétebb lett mint szokott lenni. Megragadtam a karját majd hátrébb húztam.
- Megverhetem?-nézett rám,de megijesztett a tekintete.
- Kérdezi Götze,mikor békültök ki és hagyod azt ott?- provokált Özil,de ez már nekem is sok volt. Elengedtem Neymart és előre léptem. Özil szerintem felkészült az ütésemre így lefogott. Neymar közbe lépett,megfogta a felsőjét és a földhöz vágta.
- Hogy mersz így nőhöz nyúlni?-kiabáltam le. Neymart most tényleg lefogtam,de Rafaela bejött és megint kivezette a szobából.
- Azért jöttünk valójában,hogy megnézzük,hogy vagy,de ha ez nem lesz itt akkor szívesen visszajövök.- mondtam  nagyon gyors tempóban Ronaldonak. Közelebb hajoltam hozzá és gyors puszit nyomat az arcára.Ne érezze úgy,hogy haragszom rá is. Még  mielőtt kihúztam volna magam elkapta az arcom és a számra nyomott egy puszit. Egyből felkaptam a fejem és kiegyenesedtem. Nem reagáltam rá,mert Özil mindent látott.
Megigazgattam a ruhámat,emelt fővel, valójában teljesen sokkban,de kimentem a szobából.
- Na?- lépett mellém Neymar és átölelt. Nem mertem elmondani a csókot, amit persze nem viszonoztam.
- Nincs semmi. Lemegyünk kajálni?- támadt fel hirtelen az ötlet,csak,hogy tereljem a témát.
- Lent van kis étterem.- mondta derülten Rafaela. Most nem a lifttel mentünk le hanem  a lépcsőn. Neymar fogta a kezem én meg minden fele néztem csak nem rá.
- Jól vagy?- nézett rám érdekesen.Bólogatni kezdem  mint egy hülye. A lépcsővel szembe volt a büfé. Az egyik asztalhoz leültünk majd én hoztam ennivalót, magamnak meg innivalót. A pultos fiú kedves volt mert az a nem kellett kifizetnem,de a blokkra ráírta a telefon számát.
Ezt nem tudtam hova tenni csak nevetve megköszöntem. Mikor visszaértem az asztalhoz Neymar és Raffaela, Neymar telefonját búják,de nem voltak a legboldogabbak.

 

- Mi az?-kérdeztem. Neymar felnézett,de nem szólalt meg.Rafaelára néztem,de ő sem volt olyan rendes,hogy elmondja. Eléjük raktam a kaját,kihúztam a székemet és leültem. 

- Mira te szereted még Ronaldot?- kérdezte Raffaela.

- Nem.-ráztam meg a fejem és a puszira gondoltam.

- Akkor mért csókoltad meg?- kérdezte Neymar és felém mutatta a telefonját. Pont azt a képet mutatta amikor Ronaldo megfogta az arcom és csókot lehelt rá. De én nem viszonoztam, még akkor is ha ez nem látszik rajta. Neymar felemelte a  kajáját és felállt.

- Ha tudod mit érzel bárki iránt is akkor szólj,de már fárasztó.-mondta dühösen és mint mindig otthagyott.