19.fejezet

A kocsiban ülve rázott a hideg. Hogy,mitől fogalmam sincs. Kint 29 fok van és még az autóban is ment a klíma.
-Hallod jól vagy?-kérdezi Piqué a visszapillantó tükörbe nézve,így jól látja az arcom.
- Ja csak fázom.-vacogtam. A fogaim összeütköztek,de ezen Neymar jól szórakozott.  A telefonját bújja folyamatosan engem meg észrevenni nem akar. Hát még az előbb vallotta be,hogy szeret. Megbántódva és összehúzva magam,hátra dőltem és próbáltam felmelegedni.
- Bújj ide.-húzott közelebb magához. Félig feküdt,félig ült. Fájdalmakat érzett,de nem akarta tudatunkra adni. Óvatosan közelebb csúsztam és hozzábújtam. Beszívtam az illatát és kis pillangókat éreztem a hasamban. Mint mikor a gimiben először voltam szerelmes. Neymar a fülem mögé söpörte az egyik tincsem,s majd a szemembe nézett. Elolvadtam,mint mindig.
- Aludj nálam.- mondta én meg köpni nyelni nem tudtam. Jó, az ötlet nem volt rossz,de most így ilyen  állapotban nem lehet. Meg ott van Götze.
- Szeretnék beszélni Götzével.
- Azt már el intéztem.
- Jó,de én is akarok vele beszélni. Tudod sokat volt mellettem.- Neymar csak forgatta a szemét,de így is cuki volt. Egy puszit nyomtam az arcára,majd elkapta az arcom és egy csókot lehelt az ajkamra.
- Utána átjössz?-nézett azokkal az angyali szemeivel rám.
- Lehet.-feleltem és óvatosan a vállára hajtottam a fejem.

- Piqué a szállodánál tegyél ki.- hajoltam előre,mikor beértünk Rioba.
- Az hol van?-néz hátra,de megakad a tekintete az alvó Neymaron,majd halvány mosolyra húzza a száját.
- Hát menj a stadion felé és ott mondom utána merre menj.- alkudtam,mert ciki,de fogalmam sincs,hol van a szállodám,vagyis az utcája.Piqué bólintott és tovább figyelte az utat.A mobilomat elővettem és amit ritkán szoktam,de bekapcsoltam a netet. Először facebookra néztem fel. Hát ennyi értesítést: 7.963 felkérés 4.589 üzenet és 9.367 értesítés. Múltkor sem volt semmi a fiókom,de most hát..... . Visszautasítottam minden ismeretlent és csak az ismerősöket,akikekkel mostanság találkoztam azokat fogadtam el. Üzeneteket sok féle nemzetiségű ember felől kaptam. David Luiznak és Özilnek válaszoltam. Ők csak sok sikert kívántak,de hogy mire? Az értesítések meg egy cseppet sem izgattak.
- Na itt hova tovább?-szólalt meg Piqué én meg kizökkentem a világ háló híreiből.
- Nos,itt fordulj le balra és majd látsz egy hatalmas sárga épületet, villogó felirattal,hogy Hotel.-válaszoltam és tovább nézegettem a híreket. Folyamatosan írnak Neymar vagy az én oldalamra,hogy mennyire sajnálják az esést, utána,hogy ez csak az én hibám. Rosita is kommentelt,ő azért mert nem vagyok képes vissza igazolni. Egy ilyen kicsi kislánynak minek facebook? Idegesen kiléptem és megnéztem a híváslistámat. Hát..... 36 nem fogadott hívás Götzétől. Gondolkodás nélkül a számát bepötyögtem,majd tárcsáztam,de nem vette fel,csak kinyomta. De bunkó már.
- Mira itt vagyunk.-állt meg Piqué,majd Neymar is kinyitotta a szemét. Nehézkesen nyújtózkodott egyet,majd megfogta a karom és magához húzott.
- Ma átjössz,ne feledd.-suttogta a fülembe és kínzás képen csak egy puszit nyomott az arcomra(!!)
- Sziasztok.-köszöntem el,majd kinyújtottam a nyelvem Neymar felé.
Gyors léptekben a szállodába siettem,beszálltam a liftbe és siettem a szobámba.
Boldogan és szomorúan dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam,mint valami depis. Pedig én nem szoktam ilyeneket csinálni. Unalmasnak tartottam így elővettem a mobilom. Götze nem veszi fel,de az üzenetemet biztosan látja. Írtam neki egy üzit,amire azonnal válaszolt.

Az utolsó üzenetére már nem is volt erőm válaszolni. Sírva a párnámra borultam és sírni kezdtem. Ez az élet rendje,hogy valakit megkapunk akkor el is veszítünk valakit? Mert velem épp ez történik és ez így nem fair. Nem akarok emiatt depis lenni. Ha Götze így viszonyul a dolgokhoz nekem még nem kell. Akkor ne keressen,de utána ne könyörögjön,bár ez nem hinném,hogy megtörténne. Belefúrtam a fejem a párnába aminek így hirtelen elég furcsa illata volt. Felemeltem a fejem és felpattantam. Ha valami változik az életemben nekem is változnom kell. Talán hajat festek,tetkót tetováltatok,nem tudom még,de valamit tennem kell.Először elmenni Neymarhoz mert ígéret szép szó. Kikapcsoltam a  telefonom,s majd a szekrényem elé álltam. A ruhám elég borzasztóan nézett ki. Elszakadt a hátulja,gondolom Piqué ülése miatt,ami nem volt valami leány álom és tiszta gyűrött lett a ruhám,mint az én piszkos lelkem.A szekrényben túrva előkaptam egy feliratos pólót és egy rövid nadrágot,majd egy boka csizmát. A táskámból minden felesleges cuccot kihajítottam és a táskát is. Új cuccok kellenek majd. Ezek régik unalmasak és szomorúak. Bár nem mindegyik.

- Hova kell mennem?-szóltam a telefonba. Neymar röhögni kezdett a vonal másik végén majd kibökte,hogy hol is van. Letettem,majd gyalog útnak indultam a sötétbe. Az utcák ki voltak világítva és érdekes módon alig volt egy lélek az utcákban. Néhány fiatal használta ki a szabadságát,de ezek inkább a srácok voltak. Néhány erős megjegyzést kaptam tizenévesektől,mire én csak nevetve megráztam a  fejem és tovább gyalogoltam. Neymar utcájába lépve egy ugyanolyan szállodához értem,mint amilyenen most az én hajlékom. Beléptem a forgó ajtón és a benti látvány sem volt meglepő. A  halban Neymar már várt engem  a többi csapat társával.
- Ez a szállodátok?- léptem hozzájuk. Megvető pillantásokat kaptam meg egy szív melengetőt. Az utóbbit Neymartól. Ki mástól is.
- Ja.-felelték szűk szavúan. Nem is törődve a feszültséggel,ami akkor keletkezett,mikor én beléptem,adtam egy gyors puszit Neymar arcára (!!!) nem akarok nyomulni,majd a fülébe súgtam,hogy nem lehetnénk e csak ketten vagy valami csöndes helyen. Segítettem neki felállni,de annak ellenére is,hogy az orvos azt mondta,hogy ne nagyon mozogjon. Ha nem mozoghatna,akkor nem is lenne mi értelem haza jönnie. Bent maradtam volna vele. A mankójával a lifthez bicegett és a szobájába indultunk. E liftben elcsattant pár csók amitől remegtem. Részben a boldogság miatt és a szomorúság miatt is. Nekem most minden happy,de szegény Götze meg össze van omolva. A lift végre kinyílt és Messivel találtuk magunk szembe.
- Ezt most nem mondod komolyan!-nézett dühösen rám Messi és kérdőn barátjára.
- Hallod haver ezt ne most.-feleli Neymar és tovább biceg a folyosón. Messi összehúzott szemekkel rám nézett és utánunk jött.
- Nem engedem,hogy megint tönkre tedd!
- Inkább te fogod tönkre tenni.
- Mi van?
- Az agyára fogsz menni. Húzz el innen.-mutattam visszafele ő meg csak rám vicsorgott.
- Nagy a szád cica.
- A tiednél nem,na pá drága.- majd becsuktam a szoba ajtót. Még így se nagyon viselkedtem senkivel,de Messi mindig kihoz a sodromból.
- Minden oké?-kérdezi mosolyogva Neymar,majd a semmibe mered. Értetlenül ránéztem.
- Inkább veled minden oké e? Elsápadtál mint aki szellemet látott.- Neymar megrázza a fejét majd rám néz.
- Jól vagy?
- Hallod nem.-röhög kínosan.- A héten meccsem lesz.Vagyis nekem nem.-ökölbe szorítja a kezét és idegesen a szemembe néz.- Beszéltél vele?- hát ebbe meg mi ütött. Folytonos hangulat ingadozásai lettek?
- Ne kereseem azt kérte.- lehajtottam a fejem majd a körmömet piszkáltam.
- Remek.- röhög Neymar és óvatosan ledől az ágyra.- Hallod Mira minden összeomlik körülöttem. A héten meccsünk lesz. A csapat kapitány piros lapot kapott én szenvedek és a németek ellen játszunk. Reménykedem,hogy Mario Götze összeomlott-. ismét a semmibe mered,de egy gúnyos félmosollyal az arcán.
- Akkor te most azért békültél ki velem,hogy megnyerjétek a meccset?- kezdtem kiabálni,mert rémképek villantak be. Neymar összezavart ezzel a viselkedésével.
- Mi van?-kerekedett el a szeme.- Hogy gondolsz te ilyet?Én nem Ronaldo vagyok, és ezt felejtsd is el. Ez csak egy véletlen dolog,de ezek szerint nem tört össze a pici szíve.
- Én tényleg nem értelek. Na jó váltsunk témát. Összezavarsz.
- Jó akkor mit szeretnél?- kérdezi rám meredve. Már megint az az ijesztő nézés.
- Téged,de úgy nézz rám mint egy emberre légyszi.
- Mi van? -röhögi el magát majd kinyújtotta a kezét.- Neked alvásra van szükséged.- mondja mosolyogva. Felállok majd leülök az ágy szélére. Levettem a cipőm és lefeküdtem mellé. Hozzá bújtam és engedtem,hogy a közelsége álomba ringasson.