21.fejezet

Ahhoz fogható érzésem sosem volt,mikor Götze letérdelt elém. Becsuktam a szemem,és próbáltam fókuszálni valami jobb dologra és nem arra amiben most vagyok. Tudtam,Neymar ott áll pár méterrel odébb és Götze előttem. A zene lehalkult és csak az emberek susmorgását hallottam.
- Mira!-mondta hangosan ki  a nevem Götze. Kínos mosolyra húztam a szám és kinyitottam a szemem. A hajamat a fülem mögé söpörtem és körbenéztem.Minden szem pár engem figyelt,amitől kicsit feszengve éreztem magam. Tekintetem Neymart kereste aki megdermedve figyelt engem. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és karjai közt kerestem volna a nyugalmam.A tekintetem most egy másik személyre futott, Götzére. Sajnálni kezdtem hiszen ha kimondom most,hogy nem akkor neki orbitálisan nagy fájdalmat okoznék,de ha igent mondok akkor meg Neymarnak okoznék meg saját magamnak,és én ezt nem szeretném.
- Götze....-kezdtem bele,de Neymar pillantásai megdermesztettek. Azt éreztem,hogy most muszáj mindent tisztáznom.- Götze én nagyon szeretlek téged és nem akarom az életedet elszúrni az én igenemmel. Találsz nálam sokkal jobbat aki nem játszadozik az érzéseiddel és nem fut el ha egy másik valaki a képben van. Ne értsd félre én imádlak és nagyon köszönöm,hogy mellettem álltál,de nem. Nem mehetek hozzád,csak a te életedet és az enyémet tenném tönkre.- a szemébe néztem,ami tele volt könnyekkel..- Sajnálom..- lehajtotta a fejét és rázni kezdte jobbra balra. Fel tápászkodott a földről,majd kiegyenesedett és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Attól hogy most vége mindennek,nem mondom azt,hogy nem élveztem a veled töltött időt!-sóhajtotta nevetve. -Szeretlek Mira,de ha te ezt érzed nem erőltetek rád semmit.- kínosan elmosolyodott.- Tudod mi a legbizarrabb az egészben?- értetlen pillantást sugalltam felé,majd fojtatta.- Hogy a nagy semmiért,itt csinálok magamból hülyét.-fejezte be. Felém hajolt majd egy olyan nyomott hagyott rajtam amire egész életemben emlékezni fogok.Az arc puszi után megfordult és lassú szomorú léptekkel elhagyta a házamat. A tekintetek megint rám szegeződtek,mire én felemeltem a kezem és így szóltam:
- Na  bulizzunk tovább!- ennél a mondatnál belől összeroskadtam. Neymart figyeltem ahogy felém halad,de  még mindig nem enyhült a tekintete.Végül a kezei megenyhültek és közelebb lépett,majd amilyen szorosan csak tudott átölelt.
- Szeretlek!-suttogta a fülembe.- Mindennél jobban szeretlek.- A szavai szinte melengették a lelkem. Annyira  biztonságban éreztem magam.
- Én is szeretlek.- hajába túrtam és csak tovább élveztem a közelségét.

*Egy héttel később*

Neymar állapota javult így már nem kell mankókkal járnia. Tragédia érte az egész Brazília országot,amikor is a héten kikaptak a német válogatottól 7-1-re. Akkor Neymar a sérülés miatt nem volt a pályán. Raffaellánál néztük a meccset,de mikor már halálra volt ítélve a meccs Neymar elment pókerezni pár haverjával.
Götzével a buli óta nem is beszéltünk. Néhány címlapon úgy szerepelünk mint akik jegyesek,de nincs erőm ezen rágódni, egyszer csak lenyugodnak és elfelejtik. Messi csapata bekerült, a döntőbe mikor tizenegyesekkel megverték Hollandiát.Neki most csak a vb cím a fontos.
- Indulhatunk?-kérdezte Viki,
Én a konyhában ültem a pulton és néztem ki a fejemből. A kezemben egy bögre kakaó és azt kortyolgattam.
- Ja,de hova?-néztem rá értetlenül.
- Piquéhez.- sóhajtotta.
- Nem akartok kettesben lenni?-kérdeztem,csak nem akarok a terhükre lenni.
- Több ezer ember is ott lesz. Ma meccs van Mira.-integet a kezével előttem.- Elfelejtetted?
- Milyen meccs?-kaptam fel a fejem.
- Hollandi- Brazília meccs. Hallod Mira ne mond hogy tényleg elfelejtetted?!- igen,akkor leesett, hiszen Neymar is ott lesz. Most dől el ki lesz a harmadik. Neymar kispados,de próbál lelket önteni csapat társaiba.
- Oké akkor induljunk Piquéhez,de miért pont hozzá?
- Mert ő visz el  minket.-szemeit forgatva kihúzott a konyhából és a szobámba tuszkolt. Az ágyra lökött és a szekrényem elé állt.Kinyitotta az ajtaját és kivette a Brazil mezem felsőjét és egy farmer nadrágot.Hátra dobta felém és Viki kiment a szobából. Felkaptam a ruhám és és lelocsoltam magam vagy egy üveg parfümmel ami Neymar kedvence.
- Mehetünk!-mondtam boldogan és kiléptünk az albérletből,bár nem nevezhető annak.

 És ismét egy rossz nap Brazília számára! A Horvátok megverték a hazai csapatot,akik megint gyászba borultak.A vereségük nem a  legrosszabb volt,de szerintem a bíró hibája volt az egész. Les gólt megadott??? Én legszívesebben felpofoztam volna.
 Neymar szomorú mosollyal  az arcán ment oda csapat társaihoz és megölelte őket. Szörnyű hír ez,de mindenkinek van rossz napja.Kiheveri Brazília egy idő után,hiszen szinte ők a legjobbak a világon.
- Sajnálom!-léptem be az öltözőbe egyedül. Neymar a padon ült  és a telefonját nyomkodta.mint szokta.
- Ja semmi Mira. Ez van.-vonta meg a vállát. Velem nem is foglalkozott,ezért ott hagytam őt és a csapatot.
A stadiont elhagytam és egy közeli étterembe indultam. A hasam már korgott az egész meccs alatt,de nem akartam beállni a büféknél a hosszú sorba.Leültem egy asztalhoz és az étlapot kezdtem nézegetni. Tele egzotikus kajákkal amiknek a neve is szörnyű volt. Végül rendeltem simán egy görög salátát valami furcsa nevű hússal,meg egy pohár koktélt. Az étteremben nem voltak sokan néhány boxban ültek és halkan ettek.
- Mira Santos?-szólított meg számomra kicsit ismerős hang,németes akcentussal. Felkaptam a fejem és Mesut Özil állt az asztalom mellett állt és mosolyogva méregetett.Bátortalanul biccentettem,ami köszönést jelentett. Fel voltam készülve arra hogy most lehord,hogy megbántottam a barátját és blablabla.
- Te vagy az a csaj, Götze volt barátnője. Emlékszel rám?
- Rád igen te voltál a kevés közül az egyik aki kedves volt velem.-mondtam és  fél mosolyra húztam a számat. Visszagondoltam arra a napra amikor elmentem az edzésükre és balhét csináltam.
- Értem de nekünk szurkolsz attól?
- Mikor?
- Hát a döntőben.
- Bent vagytok? Ja oké leesett tényleg. De bocs, de az én szívem Argentínáé. Bocsi,de sok szerencsét.
- Nem kell nekünk szerencse anélkül is nyerünk.-mondta magabiztosan,amit szívesen cáfoltam volna hiszen Messi csapata jobb,de ehhez most semmi erőm és kedvem nincs.- Leülhetek ide hozzád?- biccentettem és  Özil már ki is húzta a széket,majd leült.
- Mi járatba ere? Azt hittem ti sztár focisták nem jártok  ilyen alsó rangú étterembe.-mondtam cinikusan hiszen ritka ha egy sztár ide betoppan.
- Láttalak,hogy ide bejössz és társaságra vágytam.-felelte én meg mosolyogva rápillantottam.
- Értem és miről akarsz beszélgetni?
- Neymarrol!-válaszolta én meg dermedt tekintettel néztem rá.
-  Neymarról?-kérdeztem vissza. Özil biccentett.
- Mira tudod amióta Götze.....- félbeszakítottam
- Na jó ha így kezded akkor már nem is érdekel. Most mondom én Neymart szeretem és szerelmes vagyok belé. Götzét is szeretem de sokkal más az érzésem kettőjük közt és ha te is csak kiosztani jöttél akkor ellehet menni,mert nem vagyok rá kíváncsi.-fakadtam ki és mikor befejeztem hátra dőltem és szaporán vettem a levegőt. Özil kicsit megijedt tőlem,amitől magamban jól szórakoztam.
- Határozott csaj vagy hallod e!- röhögött és felállt.- Én megpróbáltam és csak annyi Götze vár vissza téged!-mondta el amiért valójában jött utánam. Mosolygott,de láttam a szemében a félelmet,hogy majd kiosztja őt Götze.
- Várhat,de én nem megyek.-kiáltottam utána de ő már elveszett a kinti tömegben.
A rendelt kajámat megettem nyugodtan és azon töprengtem a semmibe meredve,hogyha Götze visszavár,miért üzenget mint egy tizenéves. Miért nem jön ide hozzám és mondaná a szemembe. A helyzetünkön nem változtatna,de sokkal korrektebb dolog lenne. A mobilomat elővettem az étterem bejárata előtt és Viki számát tárcsáztam.
- Hali csajszi!-kiállt boldogan a telefonba- Hol vagy?
- Nem lényeges. Gyere  a stadion elé és menjünk haza. Oké?
- Ja,de én már itthon vagyok.
- Mi van?
- Hát nem találtunk,gondoltam hazajöttél,de itthon se vagy.-kuncogott a telefonba mintha olyan vicces lenne.
- Hát kössz!- mondtam mogorván és kinyomtam a telefont.Szétnéztem az úton majd rákényszerülve visszasétáltam a stadionhoz.
A bejárat tele volt a médiával. Igen onnan jött ki a hazai csapat. Neymar szeme felcsillant mikor meglátott és hozzám sietett.
- Sajnálom.-ölelt át.- Sajnálom,hogy nem figyeltem rád.
- Semmi baj.-mondtam és egy forró csókot leheltem ajkaira.
- Gyere elviszlek valahova.-megragadta a karom és kocogva elhagytuk a stadion környékét. Egy csöndes utcába lefordultunk és utána már,hogy hol voltunk nem tudom. Csak követtem Neymart.
Vagy húsz percnyi gyaloglás után megálltunk egy gyönyörű csendes parknál és leültünk az egyik kopott barna padra.
- Régen ide jártam. Itt nagy a csend.-mondta én meg nevetni kezdtem.
- Ne mond te nem vágysz sose nyugalomra.-nézett rám kérdőn és felszaladt a szemöldöke.
- De,csak olyan szép csendes hely a te életed meg hangos és zavaros.-válaszoltam.
- Zavaros?-fordult felém.
- Igen,de nem részletezném miért.-Neymar átölelte a vállam és így meredtünk a semmibe, a kis nyugalmunkban. Persze,mint mindig folyton megzavarják. Most Neymar telefonja csörgött. Idegesen rám nézett majd fel is vette.
- Tessék?!-szólt bele. Neymar arca kicsit megdermedt,majd enyhült is. A vonal másik végén beszélő személy nem mondhatott jó  dolgokat mert amikor Neymar lerakta, lehajtotta a fejét és a megfogta a karom.
- Mi az?.néztem rá és a kezét szorongattam.
- Oscar volt az.
- És?
- Nem tudom miért nekem mondta hanem inkább neked de Götze és Ronaldo összeverekedtek.
- Mi?-kerekedett el a szemem.
- Én se tudom mi van!-tette fel  védekezően mind a két kezét.- De Mira, Ronaldo kórházba került.- vette komolyabbra ismét a helyzetet. Fájt a dolog,de akkor is nekem mi közöm hozzá? Van barátnője neki..... !
- Értem.-válaszoltam.
- Nem akarsz elmenni hozzá?
- De te ezt nem támogatnád.-rántottam meg a vállam.
- Oscar nem ivott volna fel ha ez nem súlyos és gondolom azt akarta,ezzel hogy menjünk be hozzá.
- Menjünk? Te is jössz?
- Hát féltelek én.mosolyodott el én meg a nyakába ugrottam. Jó,talán Ronaldo a múlté, de mégis köze van az életemhez. Neymar felpattant és kézen fogva sétáltunk még egy kört és fogtunk egy taxit. Neymar lediktált egy címet és elsuhantunk.