23.fejezet

* Sziasztok! Na, nagy nehezen meghoztam a mostani részt is. De megszeretném köszönni Soós Laurának a sok segítséget mert nélküle,nem biztos,hogy ez  a rész is felkerült volna ma. Úgyhogy bátran kijelentem,hogy sűrűbben lesz új rész,amiket Laurával fogunk közösen írni. Hamarosan 2. évad mert sokan igent szavaztatok,amiért nagyon hálás vagyok :*  Jó olvasást és bocsi a sok késésért. !! <33 *

Néhány könnycsepp gyűlt össze a szemeimben.Neymar csalódott bennem.Rafa érthetetlenül nézett rám.

- Miért csinálod ezt vele?-kérdezte,majd ijesztő arc kifejezései megijesztettek.

- Rafa,kérlek hallgass meg...-ültem le mellé,majd szemébe néztem.Láttam benne azt az irgalmatlan csalódottságot amit én okoztam. Megint.

- Nem vagyok rád kíváncsi..-fordította oldalra a fejét,majd megfogtam a kezét. Próbáltam minden szeretetemet,amit csak tudok felé sugallni. Na,ha ez sikerülne is.

- Rafa,én szeretem a bátyádat,nagyon!Még ennyire soha senkit!Nem csókoltam meg Ronaldot...ő hajolt oda én meg.... megtörtént.Kérlek,higgy nekem!-kérleltem Rafát,aki eléggé kételkedve nézett rám.Szemeiben láttam az ellenszenvet,de én igazat mondtam.

- Ezt ne nekem mond,hanem Neymarnak!-mondta szűkszavúan. Kihúzta kezét a tartásomból,majd amilyen tökéletesen csak tudott felállt.

Mikor Rafa elsétált,követtem példáját és felálltam.Megigazgattam a ruhám és szép komótosan felindultam az emeletre vissza a baj keverőhöz és társához.

- Te idióta,mit csináltál??!-csaptam ki az ajtót és egyből  Özilre néztem,mert tudtam,hogy ő tette.Ő fényképezte le.

- Mégis mit tettem,meséld el nekem drágám!?-kérdezte pofátlan hangnemben és fürkészve figyelt. Összehúzott szemeimmel néztem rá és Ronaldora felváltva

- Ronaldo,benned nagyot csalódtam...- a könnyeimet útnak engedtem.- Bár nem is várok tőled többet. Mindig is ennyire voltál képes. Csak tönkre tenni mások életét.-megrögönyözve figyelt engem majd mosolyra húzta azt a vékony száját. Ebben aztán mi vicces van,nem értem.

- Akarod,hogy letöröljem?-kérdezte komolyan.Először nem értettem mire mondja,de felült az ágyában és arcomhoz nyúlt. Néhány kósza könnycseppet letörölt,majd visszafeküdt. Totál zavartan vártam mi lesz a folytatása ennek a helyzetnek.

Ronaldo szemei csak úgy csillogtak ahogyan engem nézett. Vagy csak a harag,szégyen.... . Nem értem én őt.

- Ron..,már mondtam,semmit nem érzek irántad.Azt hittem fel lehet ezt fogni....És te is partner voltál mikor ezt beszéltük. Minek idézzük fel a múltat? Semmi értelme. -Néztem a szemeibe,ami engem bámult.

- Mira kérlek hall...-folytatta volna, de Özil közbevágott.

- Tessék,megvan!-Mutatta felém a készüléket. Kérdőn ránéztem,majd leesett ,hogy a kép amit csinált.

- Köszönöm..-vettem ki kezéből azt .Hidd el,nem úszod ezt még meg...ahogy te sem-néztem Ronaldora -Na sziasztok.-néztem a portugálra,majd a németre.

Miközben lefelé mentem a lépcsőn,bedugtam a fülesemet,Adele dala köszöntött.Leértem.A kövér könnycseppek,nem tűntek el szemeimből.Neymarra és Rafara néztem akik ott ültek egy asztalnál,és csendben beszélgettek.Odasétáltam és a brazilomra néztem.

- Ney,beszélhetnénk?-Vettem ki a fülhallgatót füleimből így megszakadt a zene.

- Nem...

- Kérlek,csak 5 percet-könyörögtem.

- Kapsz 3 percet,se több se kevesebb.!-mondta szigorúan és felpattant.

Kimentünk a friss levegőre,Neymar a falnak dőlve rám pillantott.

- Na..megmagyarázom....-kezdtem bele.- Még mielőtt mi mentünk volna el,Ronaldo arcára nyomtam egy baráti puszit,ő magához rántott és megcsókolt...-hajtottam le a fejem és az ajkaimat kezdtem harapdálni.-Özil ezt látta,és kitette a netre,de ezt már te is tudod.Felmentem hozzájuk,miután Rafával beszéltem és Özil kitörölte.-próbáltam szemeibe nézni,de elvesztem abban a gyönyörű szempárban ami engem figyelt.

- Hát,erre most mit mondjak?Mindig ha egy FOCISTA felbukkan,megcsalsz?-röhögött,de ez a stílus nem jött be annyira. Neymar megigazította a sapkáját és várta a válaszomat. Persze,hogy azon is csak röhögjön.

- Nem..de tudod Ronaldo mit érez irántam..szóltam is neki,hogy ennek a játszadozásnak nincs értelme,de nem tudja felfogni!Kérlek,bízz bennem!-kérleltem és a könnycseppek újra előtörtek.

- Szerencséd van...

- Ezt hogy érted?-furcsálltam a reakcióját.

- 1.Rafaella ugyanezt mondta...2. pedig-Direkt húzni kezdte az időt,hogy csak idegesítsen vele.

- A második?-hajoltam közelebb.

- Nagyon szeretlek,és őszinte vagy.-Rázta össze kezeit.

Fél perc néma csend tört elő köztünk meg úgy körülöttünk mindenhol.

- De tudod,ha elgondolkozok,nem is csók volt az.Csak egy sima baráti puszi...-mondtam Neynek,aki furcsán rám nézett.

- Aha..biztos...-elkeseredve lepillantott a földre,majd én újra megszólaltam.

- Hát az igazi csók az ilyen.-Közelebb léptem Neymarhoz,majd megcsókoltam.Viszonozta és belemosolygott csókunkba.Heves csókolózásba kezdtünk.Egyik keze a derekamon pihent a másik pedig a hajamba.Én nyaka köré fontam a kezeimet.Elengedtük egymást.Hiányoltam ezt az érzést. Nem lehet leírni,mennyire szeretem őt. Csak is őt. Nem Ronaldot vagy Götzét vagy akárki mást. Csak az én Neymaromat.

- Na látod,nem ezt csináltam vele!-kacsintottam rá kacéran.

- Még mindig jó vagy!-nevetettünk össze.

- Akkor ugye szent a béke?-kérdeztem kíváncsian.

- Hát majd még átgondolom...-mondta vigyorogva,majd kezemet megfogta magához húzott és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.

- Szóval akkor ha leviszlek a partra akkor béke?-küldtem egy puszit felé és siettem az ajtóhoz. Utolért és átkarolta a derekam, így sétáltunk be.

Boldogan tértünk vissza.Neymar boldogan cirógatta a derekam én meg élveztem ezt.Az étkezőben Ronaldo ott ült Özillel,éppen ettek.Rafa  telefonjára koncentrált,de meglátott minket és hozzánk sietett.Mindenki miket nézett ami olyan furcsa érzést keltett ki belőlem..Neymarral egymásra néztünk és hosszú csókot leheltünk egymás ajkaira.Odasétáltunk az asztalhoz,de a  2 barát csodálkozva néztek minket. Boldogan körbe néztem a helyiségben ami csak akkor tűnt fel,hogy nem üres. Ő, ott állt fekete farmerben és egy sötétkék izomtrikóban az ajtóban és hevesen mosolygott felém. Götze felém intett  majd amilyen gyorsan csak tudott oda sétált...