23.fejezet

* Sziasztok! Na, nagy nehezen meghoztam a mostani részt is. De megszeretném köszönni Soós Laurának a sok segítséget mert nélküle,nem biztos,hogy ez  a rész is felkerült volna ma. Úgyhogy bátran kijelentem,hogy sűrűbben lesz új rész,amiket Laurával fogunk közösen írni. Hamarosan 2. évad mert sokan igent szavaztatok,amiért nagyon hálás vagyok :*  Jó olvasást és bocsi a sok késésért. !! <33 *

Néhány könnycsepp gyűlt össze a szemeimben.Neymar csalódott bennem.Rafa érthetetlenül nézett rám.

- Miért csinálod ezt vele?-kérdezte,majd ijesztő arc kifejezései megijesztettek.

- Rafa,kérlek hallgass meg...-ültem le mellé,majd szemébe néztem.Láttam benne azt az irgalmatlan csalódottságot amit én okoztam. Megint.

- Nem vagyok rád kíváncsi..-fordította oldalra a fejét,majd megfogtam a kezét. Próbáltam minden szeretetemet,amit csak tudok felé sugallni. Na,ha ez sikerülne is.

- Rafa,én szeretem a bátyádat,nagyon!Még ennyire soha senkit!Nem csókoltam meg Ronaldot...ő hajolt oda én meg.... megtörtént.Kérlek,higgy nekem!-kérleltem Rafát,aki eléggé kételkedve nézett rám.Szemeiben láttam az ellenszenvet,de én igazat mondtam.

- Ezt ne nekem mond,hanem Neymarnak!-mondta szűkszavúan. Kihúzta kezét a tartásomból,majd amilyen tökéletesen csak tudott felállt.

Mikor Rafa elsétált,követtem példáját és felálltam.Megigazgattam a ruhám és szép komótosan felindultam az emeletre vissza a baj keverőhöz és társához.

- Te idióta,mit csináltál??!-csaptam ki az ajtót és egyből  Özilre néztem,mert tudtam,hogy ő tette.Ő fényképezte le.

- Mégis mit tettem,meséld el nekem drágám!?-kérdezte pofátlan hangnemben és fürkészve figyelt. Összehúzott szemeimmel néztem rá és Ronaldora felváltva

- Ronaldo,benned nagyot csalódtam...- a könnyeimet útnak engedtem.- Bár nem is várok tőled többet. Mindig is ennyire voltál képes. Csak tönkre tenni mások életét.-megrögönyözve figyelt engem majd mosolyra húzta azt a vékony száját. Ebben aztán mi vicces van,nem értem.

- Akarod,hogy letöröljem?-kérdezte komolyan.Először nem értettem mire mondja,de felült az ágyában és arcomhoz nyúlt. Néhány kósza könnycseppet letörölt,majd visszafeküdt. Totál zavartan vártam mi lesz a folytatása ennek a helyzetnek.

Ronaldo szemei csak úgy csillogtak ahogyan engem nézett. Vagy csak a harag,szégyen.... . Nem értem én őt.

- Ron..,már mondtam,semmit nem érzek irántad.Azt hittem fel lehet ezt fogni....És te is partner voltál mikor ezt beszéltük. Minek idézzük fel a múltat? Semmi értelme. -Néztem a szemeibe,ami engem bámult.

- Mira kérlek hall...-folytatta volna, de Özil közbevágott.

- Tessék,megvan!-Mutatta felém a készüléket. Kérdőn ránéztem,majd leesett ,hogy a kép amit csinált.

- Köszönöm..-vettem ki kezéből azt .Hidd el,nem úszod ezt még meg...ahogy te sem-néztem Ronaldora -Na sziasztok.-néztem a portugálra,majd a németre.

Miközben lefelé mentem a lépcsőn,bedugtam a fülesemet,Adele dala köszöntött.Leértem.A kövér könnycseppek,nem tűntek el szemeimből.Neymarra és Rafara néztem akik ott ültek egy asztalnál,és csendben beszélgettek.Odasétáltam és a brazilomra néztem.

- Ney,beszélhetnénk?-Vettem ki a fülhallgatót füleimből így megszakadt a zene.

- Nem...

- Kérlek,csak 5 percet-könyörögtem.

- Kapsz 3 percet,se több se kevesebb.!-mondta szigorúan és felpattant.

Kimentünk a friss levegőre,Neymar a falnak dőlve rám pillantott.

- Na..megmagyarázom....-kezdtem bele.- Még mielőtt mi mentünk volna el,Ronaldo arcára nyomtam egy baráti puszit,ő magához rántott és megcsókolt...-hajtottam le a fejem és az ajkaimat kezdtem harapdálni.-Özil ezt látta,és kitette a netre,de ezt már te is tudod.Felmentem hozzájuk,miután Rafával beszéltem és Özil kitörölte.-próbáltam szemeibe nézni,de elvesztem abban a gyönyörű szempárban ami engem figyelt.

- Hát,erre most mit mondjak?Mindig ha egy FOCISTA felbukkan,megcsalsz?-röhögött,de ez a stílus nem jött be annyira. Neymar megigazította a sapkáját és várta a válaszomat. Persze,hogy azon is csak röhögjön.

- Nem..de tudod Ronaldo mit érez irántam..szóltam is neki,hogy ennek a játszadozásnak nincs értelme,de nem tudja felfogni!Kérlek,bízz bennem!-kérleltem és a könnycseppek újra előtörtek.

- Szerencséd van...

- Ezt hogy érted?-furcsálltam a reakcióját.

- 1.Rafaella ugyanezt mondta...2. pedig-Direkt húzni kezdte az időt,hogy csak idegesítsen vele.

- A második?-hajoltam közelebb.

- Nagyon szeretlek,és őszinte vagy.-Rázta össze kezeit.

Fél perc néma csend tört elő köztünk meg úgy körülöttünk mindenhol.

- De tudod,ha elgondolkozok,nem is csók volt az.Csak egy sima baráti puszi...-mondtam Neynek,aki furcsán rám nézett.

- Aha..biztos...-elkeseredve lepillantott a földre,majd én újra megszólaltam.

- Hát az igazi csók az ilyen.-Közelebb léptem Neymarhoz,majd megcsókoltam.Viszonozta és belemosolygott csókunkba.Heves csókolózásba kezdtünk.Egyik keze a derekamon pihent a másik pedig a hajamba.Én nyaka köré fontam a kezeimet.Elengedtük egymást.Hiányoltam ezt az érzést. Nem lehet leírni,mennyire szeretem őt. Csak is őt. Nem Ronaldot vagy Götzét vagy akárki mást. Csak az én Neymaromat.

- Na látod,nem ezt csináltam vele!-kacsintottam rá kacéran.

- Még mindig jó vagy!-nevetettünk össze.

- Akkor ugye szent a béke?-kérdeztem kíváncsian.

- Hát majd még átgondolom...-mondta vigyorogva,majd kezemet megfogta magához húzott és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.

- Szóval akkor ha leviszlek a partra akkor béke?-küldtem egy puszit felé és siettem az ajtóhoz. Utolért és átkarolta a derekam, így sétáltunk be.

Boldogan tértünk vissza.Neymar boldogan cirógatta a derekam én meg élveztem ezt.Az étkezőben Ronaldo ott ült Özillel,éppen ettek.Rafa  telefonjára koncentrált,de meglátott minket és hozzánk sietett.Mindenki miket nézett ami olyan furcsa érzést keltett ki belőlem..Neymarral egymásra néztünk és hosszú csókot leheltünk egymás ajkaira.Odasétáltunk az asztalhoz,de a  2 barát csodálkozva néztek minket. Boldogan körbe néztem a helyiségben ami csak akkor tűnt fel,hogy nem üres. Ő, ott állt fekete farmerben és egy sötétkék izomtrikóban az ajtóban és hevesen mosolygott felém. Götze felém intett  majd amilyen gyorsan csak tudott oda sétált...

22.fejezet

A taxi megállt egy magán rendelőnél. Kiszálltunk,majd Neymar kifizette az utat .Kézen fogva besétáltunk az épültbe,de ott már hemzsegtek a fotósok,újságrok.Annyira tudják idegesíteni az embert.
- Ezeket sose lehet levakarni?!-dünnyögte Neymar. Igaza van mindig  ott vannak mindenhol.
- Igaz,hogy a hölgy vőlegénye bántalmazta a sztár focistát?-nyomta a mikrofont Neymar orra alá az egyikük.
- Mi van?- kérdezte döbbenten. Vőlegényem? Jézusom ezek mit terjesztenek rólam.
- Ja,ő volt.- mondtam fáradtan és előreindultam. Könyökömmel arrébb lökdöstem a médiát,majd csapzottan,de nagy sikerrel bejutottam az épületbe. Neymar még mindig köztük szorongott,de benyúltam közéjük és egy nagy lökéssel kihúztam.
- Jó formában vagy!- kacsintott rám és a fenekemre ütött. Kacéran rámosolyogtam,mert ilyen helyzetben sem voltunk még. A kezemet megragadta és az ujjainkat összekulcsolta. Szerelmesen sétáltunk a hosszú folyosón, a lehető leghangosabb léptekben egészen a recepcióig. A hölgy aki a pult mögött ült egyből felismerte Neymart,majd teljes sokkban köszönt.
- Jó  estét!Miben segíthetek?-kérdezte zavartan,a pír elöntötte az arcát, amitől feltámadt  bennem a csúnya féltékenység. Nem hagytam Neymar szóhoz jutni,inkább helyette feleltem.
- Cristianohoz jöttünk látogatóba.-válaszoltam és Neymarhoz simultam,ahogy csak tudtam. Elég hülyének nézhetett a recepciós,de értette a helyzetet és már mondta is a szoba számot.
- Második emeleten a 14. szoba.- biccentettem és Neymart átkarolva indultam a lifthez. Beszálltunk,majd megnyomtam az emelethez vezető gombot. Neymar az imádott perverz mosolyával nézett majd magáhozz rántott és vadul megcsókolt. A derekamat magához húzta én meg hátra ne dőljek a nyaka köré tekertem a kezem,így élveztem közelségét és csókját.A lift ajtó kinyílt így a forró csókunkat meg kellett szakìtanunk. Hirtelen olyan melegem lett,hogy a tenyerem izzadni kezdem és égett az arcom. Neymar kezét elengedtem majd magamba töröltem a kezem. A hosszú folyosó közepén megálltunk és benyitottunk a 17-es szobába. Az ajtó nyikorogva kinyílt,ami szerintem felverte az egész rendelőt.
- Szia...sztok.-köszöntem. Muszáj volt többes számban mert Özil és Raffaela már bent voltak. Raffaela a szoba sarkában állt,mint valami kivül álló. Özil Ronaldo mellett állt egy dossziéval a kezében.
- Sziasztok.-sietett hozzánk Raffaela és Neymarral kezdett beszélni négy szemközt. Vonakodva de odaléptem Özil mellé.
- Hogy vagy?- néztem Ronaldora. Félmosolyra húzta a száját és megfogta a kezem.
- Most hogy itt vagy jobban.
- Ne csináld!.-húztam ki a kezem- Ezt már tisztáztuk.- emlékeztettem egy régebbi beszélgetésre. Nem jött be a mostani stílusa.
- Barátok vagyunk.-kacsintott én meg oldalra fordítottam a fejem. Zavarba jöttem.Pont Özil felé fordultam, aki értette a  helyzetemet és még rakott is rá egy lapáttal.
- Hé Mira, a barátod is itt van.-mondta totál gyerekesen focistához nem méltóan.
- Na jó!-tettem fel a kezem.- Nem ezért jöttem,hanem megnézni hogy van a Barátom.-nyomtam meg  a mondatom utolsó szavát, amit értettek, leginkább Ronaldo.
- Ja,amúgy sajnálom azt  kritikus meccset.-nézett rám kedvesen,megértően,majd mindezt el is rontotta.- Nektek meg gratula tesó, ekkora gólokat így lealázni a hazaiakat.-pacsizott Özillel.-Sírtam a nevetéstől,még a nővérkék is bejöttek,bár ők a sztár focistájukat hiányolták.-kacsintott felém én meg totál dühös fejjel Neymar kerestem a szobában,de nem volt bent. Kirohantam a szobából de belei ütköztem az ajtóban a kedvesembe.
- Na ezeket nem bírom tovább hallgatni.- húztam be és vállán kezdtem csüngeni.
- A gerle pár.-nézett le minek Özil. Neymar bedurvult,de nem csodálom  megverték őket a zöld füves pályán. A  szeme sötétebb lett mint szokott lenni. Megragadtam a karját majd hátrébb húztam.
- Megverhetem?-nézett rám,de megijesztett a tekintete.
- Kérdezi Götze,mikor békültök ki és hagyod azt ott?- provokált Özil,de ez már nekem is sok volt. Elengedtem Neymart és előre léptem. Özil szerintem felkészült az ütésemre így lefogott. Neymar közbe lépett,megfogta a felsőjét és a földhöz vágta.
- Hogy mersz így nőhöz nyúlni?-kiabáltam le. Neymart most tényleg lefogtam,de Rafaela bejött és megint kivezette a szobából.
- Azért jöttünk valójában,hogy megnézzük,hogy vagy,de ha ez nem lesz itt akkor szívesen visszajövök.- mondtam  nagyon gyors tempóban Ronaldonak. Közelebb hajoltam hozzá és gyors puszit nyomat az arcára.Ne érezze úgy,hogy haragszom rá is. Még  mielőtt kihúztam volna magam elkapta az arcom és a számra nyomott egy puszit. Egyből felkaptam a fejem és kiegyenesedtem. Nem reagáltam rá,mert Özil mindent látott.
Megigazgattam a ruhámat,emelt fővel, valójában teljesen sokkban,de kimentem a szobából.
- Na?- lépett mellém Neymar és átölelt. Nem mertem elmondani a csókot, amit persze nem viszonoztam.
- Nincs semmi. Lemegyünk kajálni?- támadt fel hirtelen az ötlet,csak,hogy tereljem a témát.
- Lent van kis étterem.- mondta derülten Rafaela. Most nem a lifttel mentünk le hanem  a lépcsőn. Neymar fogta a kezem én meg minden fele néztem csak nem rá.
- Jól vagy?- nézett rám érdekesen.Bólogatni kezdem  mint egy hülye. A lépcsővel szembe volt a büfé. Az egyik asztalhoz leültünk majd én hoztam ennivalót, magamnak meg innivalót. A pultos fiú kedves volt mert az a nem kellett kifizetnem,de a blokkra ráírta a telefon számát.
Ezt nem tudtam hova tenni csak nevetve megköszöntem. Mikor visszaértem az asztalhoz Neymar és Raffaela, Neymar telefonját búják,de nem voltak a legboldogabbak.

 

- Mi az?-kérdeztem. Neymar felnézett,de nem szólalt meg.Rafaelára néztem,de ő sem volt olyan rendes,hogy elmondja. Eléjük raktam a kaját,kihúztam a székemet és leültem. 

- Mira te szereted még Ronaldot?- kérdezte Raffaela.

- Nem.-ráztam meg a fejem és a puszira gondoltam.

- Akkor mért csókoltad meg?- kérdezte Neymar és felém mutatta a telefonját. Pont azt a képet mutatta amikor Ronaldo megfogta az arcom és csókot lehelt rá. De én nem viszonoztam, még akkor is ha ez nem látszik rajta. Neymar felemelte a  kajáját és felállt.

- Ha tudod mit érzel bárki iránt is akkor szólj,de már fárasztó.-mondta dühösen és mint mindig otthagyott.