8.fejezet

Mira szemszöge

A braziliai reptéren mindenki kedvesen fogatta Neymart,mintha már régóta jóban lennének egymással.Igazat megvallva,engem nem nagyon vettek észre,vagy csak nem akartak.A kijáratnál egy taxis várt minket kezében egy táblával,amin Neymar és az én nevem állt.A taxis észrevett minket és gyors léptekben odesietett Neymarhoz, végül átvette a csomagjait.
-Az enyémmel mi lesz?-kérdeztem kétségbe esve.Rosszul esett,hogy senki nem vett rólam tudomást az elmúlt pár percben.Neymar fütyült egyet és a taxis visszasietett,elvette az én csomagomat is.Tisztára olyan volt,mintha Neymar lenne a gazda ez a hapsi meg a kutya.Ezt a gondolatot félre tettem és beültem a kocsiba. Neymar előre ült én meg egyedül gubbasztottam a keserves gondolataimmal  a hátsó ülésen.Az ide érkezést nem így képzeltem el.Azt hittem a tengerpartra megyünk,ahol tejben,vajban kényeztetnek minket.Kicsit beképzeltnek érzem magam most.
-Neymar.
-Mi az.-fordult hátra felém.
-Most hova megyünk?-kérdeztem
A drága egyetlen szeretni való barátom a kérdésemmel nem is foglalkozott csak az edző táskájában kezdett keresgélni.Mintha olyan nagy lenne.Végül elővett egy sárga mezt és egy női stoplis cipőt.Értetlen tekintetet vághattam,mert Neymar perverzül rám mosolygott.
-Öltözz fel.-vigyorgott.
-Itt?
-Igen,itt és most. Nyugi Pedro nem fog kukkolni.
-Az ki?
Neymar nevetve megrázta a fejét és a taxisra mutatott.
-Mira ő itt Pedro,Pedro ő itt a hisztis barátnőm Mira.-mutatott be minket egymásnak,de az rosszul esett,hogy hisztisnek nevezett.
-Nem vagyok hisztis,de most forduljatok el,mert átöltözöm.-emeltem fel a ruhát jelzés képen.-Pedro te meg az utat figyeld és ne a visszapillantó tükröt.-hadartam a taxisnak aki csak összeráncolt szemöldökkel rám nézett.-MONDOM AZ UTAT FIGYELT!!!.-sikítoztam,mert majdnem neki mentünk az előttünk elsuhanó autónak.Neymar alig kapott levegőt annyira nevetett a jeleneten. A nyugalmam kedvéért rátekertem egy vékony sálat a a tükörre és öltözni kezdtem,egy szem pár folyamatos bámulása közben,hiszen Neymar mindegyik béna mozdulatomat figyelte.
-Itt vagyunk.-szólalt meg Pedro és leállította a motort.Kinéztem az ablakból és egy nagy stadiont pillantottam meg tőlünk vagy 100 m-re.Kiszálltam a taxibol és minden cuccomat otthagyva a stadion elé szaladtam.A híres Maracana stadion előtt.Elővettem a telefonom és selfiezni kezdem úgy,hogy a stadion a háttér. Még csak a képernyőt se tudtam megnyomni,mert Neymar kikapta a kezemből a mobilom.
-Vagy ezer képet csinálhatsz majd,de most gyere.-megragadta a karom és húzni kezdett maga után.A stadion belülről  még szebb volt.A folyosón,ahol sétáltunk kisebb szekrények voltak a fal elé  helyezve,amiben trófeák,érmek és képeket helyeztek el.
-Majd ezt is lefényképezzük?-mutattam az öt világ bajnoki trófeára.Neymar bólintott és átkarolta a vállam az egyik kezével és így sétáltunk tovább a folyosó végéig.Egy nagy kék ajtó állt előttünk.Neymar kinyitotta és a stadion füves részén találtam magam.A pálya közepére kocogtam és ámulva figyeltem a hatalmas stadion belsejét.
-Ez gyönyörű.-suttogtam . Neymar kicsit furán nézett rám,de én egy olyan lány vagyok aki jobban örül ha egy stadionba látogat,minthogy egy butikba vásároljon.Inkább legyen pláza és stadion.
-Na,milyen?-ölelt át hátulról Neymar és egy puszit lehelt a nyakamra.
-Csodás.- nyomtam egy puszit az arcára.-Ott fent fogok nektek szurkolni.-mutattam a nézősor felé.Neymar mosolyogva rám nézett és közelebb hajolt.A szánk majdnem összeért,de az ugráló focisták közbe zavartak.
-Jó időzítés.-dünnyögte Neymar és megfogta a kezem.
A sárga mezben ugráló focisták bemelegíteni kezdtek,de egy ismerős arc észrevett. Marcelo odafutott hozzám és felkapott,úgy pörgetett meg a levegőbe. A Realban ő volt az egyetlen aki kedves volt velem,na meg egy ideig Ronaldo.
-Mira örülök,hogy látlak.-rakott le és szorosan átölelt.Alig kaptam levegőt,de Neymar leszedte rólam.
-Én is örülök.
-Hallottam együtt vagy ezzel a bolonddal.-pacsizott össze Neymarral. Sosem gondoltam volna,hogy egyszer együtt látom őket,de még azt se tudtam,hogy a válogatottban van.
-Akkor Marcelonak itt hagylak,majd ő bemutat a többieknek.-nyomott egy puszit a számra és elrohant.
-Na lepasszoltak,de sajnálattal közlöm én is megyek.-húzta el a száját.-Örülök,hogy láttalak és még sokszor fogjuk látni egymást.-kacsintott és Neymarral egyetemben ő is itthagyott.
Félénken oda sétáltam a többi focistához és megálltam előttök.
-Szia.-szólalt meg aszt hiszem Oscar,de csak tv-ben láttam eddig.
-Sziasztok.
-Oscar vagyok,te meg....-nézett rám segítséget kérve.
-Mira-mosolyogtam rá-Mira Santos.
-Ott nevelkedtem.
-Mi?-ráztam meg a fejem értetlenül.
-Jaj te.-fogta a fejét.-Santos FC az egy foci csapat itt Brazíliába. Neymar is ott volt,de mint te is tudod átszerződtették és engem is.
-Téged hova?
-Chelsea.
-Ahhan.-néztem rá értetlenül még mindig.
-Ne mond,hogy nem tudod melyik csapat.
-De tudom David Luizt onnan szerződtették át a múlt héten.-válaszoltam,bár magam sem tudtam,hogy ezt az infót tudom.
-Mi van velem?-jött oda egy nagy loboncos srác,ki nem volt más mint David Luiz. Annyira meglepőtten,hogy felsikítottam.
-Ennyire ijesztő vagyok?
-Nem,csak a hajadat végre levághatnád.-válaszolt David kérdésére Oscar.
-Mondtam már,hogy ezt fejezd be.-és leteperte a földre Oscart. Mosolyogva néztem a verekedésüket,de egy erős kar megfogta a vállam.Hirtelen hátra fordultam és egy barna sráccal találtam magam szembe.
-Thiago Silva.-nyújtotta a kezét.Kicsit ijesztőnek tűnt,de barátságosan nézett rám a sötétbarna szemeivel,így nyugodtan kezet fogtam vele.
-Mira Santos.-mondtam a nevemet és kivettem a kezéből a foci labdát. Dekázni kezdtem.
-Egész ügyes,na de most mutasd,hogy rúgsz kapura.-dicsért meg.-vagy mégsem.-nézett a kijárat felé ahol Neymar állt.
-Na,majd legközelebb. végül mégis berúgtam a labdát,de kapus nem volt ott,bár szerintem így is érvényes volt.A többiek csak tapsoltak én meg pirulva Neymarhoz szaladtam.
-Ügyes vagy és az a dekázás is profi.-dicsért meg az én szerelmem.Nem bírtam tovább és szorosan átöleltem.Egy forró csókot nyomtam a szájára,de  levegő hiány megszakított minket.
-Menjünk,mert Rafaella vár.
-Oké,de átszeretnék előtte öltözni,lehetőleg nem a taxiban.
-Jó,menj az öltözőbe,hozok valami ruhát.
Az öltözőjük egyszerűen csodálatos.Minden brazil színekben pompázik.Vajon az Argentín vagy Spanyol válogatott csapatnak is ilyen stílusú az öltöző,vagy az ő nemzetüké? Szegény Piqué jutott eszembe.Mihamarabb beszélnem kell vele és tisztázni a dolgot.Nem jó ez így senkinek,de benne van az is a pakliban,hogy ha Neymar megtudja. És akkor mi lesz? Csak azt kéne még a fejemre,hogy Piquét is megverje.
-Na itt is vagyok.-toppant be Neymar a kezében egy csinos ruhával. Mint szokta most is ő öltöztetett fel de most egy kicsit tovább tartott mint szokott,de a végeredmény tetszett.

-Szerinted bírni fog?-kérdeztem idegesen  Rafaella háza előtt. A  tenyerem izzadni kezdett és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira féltem.Istenem,csak kicsit bírjon!Imádkoztam magamban.
-Nyugi.-suttogta Neymar.-A húgom szeret ismerkedni és már nagyon vár téged.-próbált nyugtatni,de mint mindig most sem sikerült lenyugtatnia.Neymar bedugta a kulcsot a zárba ami kattan egyet és beléptünk a házba,ahol a kertben várt minket Neymar húga,Rafaella.