Reggel a forró napsugár sütötte meg testem,erre ébredtem.Nem találtam magam mellett Neymart, ezért gyorsan felpattantam és lesiettem.A konyhában láttam meg.Fel-alá járkált eléggé ideges volt.
- Drágám,mi a baj?-szólítottam meg,felém közeledett,és szorosan magához ölelt.
- Soha nem akarlak elveszíteni!-súgta füleimbe,majd egy csókolt lehelt ajkaimra.
- Én se,de mi van?!-mondtam ijedten.
- Götze…-csúsztatott felém egy levelet,amin a német neve állt.Vagyis csak „Götzétől”.
- Látom nem bírtad. hogy ne nyisd ki.-nevettem halkan.
A levelet kezembe vettem és elolvastam.Rövid volt,eléggé rövid.Ez állt benne:
„Édesem!
Egyszer úgyis az enyém leszel.Neymar vagy te elfogod hagyni a másikat.Én ezt tudom…Ha megakarod beszélni,hogy mi legyen köztünk, várlak nálam.Na szia”
- Nyugodj meg babe, én csak téged akarlak!-csókoltam meg Neyt.
- Remélem-folytatta a reggelije készítését.
- Ne reméld, tudd.-öleltem át hátulról.Felém fordult és heves csókolózásba kezdtünk.Felemelt és a pultra tett.
- Ney, ne itt!-mondtam és megállítottam.
- De szeretnélek!-könyörögte.
- Majd este.-kacsintottam és felmentem elkészülődni.Átgondoltam Götze levelét, azt hiszem elmegyek ma hozzá.Muszáj lesz…
Felkaptam egy fekete alapon virágmintás ruhát, és hozzá a megfelelő kiegészítőt.Lemenetem Neymarhoz aki tálalta a reggelinket.
- Hány óra van?-kérdeztem.
- Lassan 12.-válaszolta Ney.
- És mi ilyenkor reggelizünk,hmmm….-adtam puszit homlokára.
- Hova ilyen csinosan?-kezdtünk bele az étkezésbe.
- Őszinte leszek…Götzéhez.-válaszoltam.
- Ahj,Mira,ne már!Mit akarsz te ott?-állt fel a brazil.
- Megmondom neki, hogy hagyjon békén!-vittem ki a reggelimet,mikor befejeztem.
- Legalább elkísérhetlek?-kérdezte és a kezemet megfogta és puha ajkait rám tapasztotta.
- Életem,abból baj lenne.Egyedül megyek.Sietek,puszi-mondtam,felkaptam cuccaimat és elindultam a némethez.Taxit hívtam.Megadtam a címet és el is indultunk.Mikor odaértünk,kifizettem a fuvart,a sofőr elhajtott.A ház felé közeledtem,majd becsöngettem.Götze azonnal jött és kinyitotta nekem az ajtót.Mikor beértünk ledőlt a kanapéra,én pedig kabátomat a fogasra tettem.
- Szerinted azért jöttem át, hogy nézd a tv-t miközben én itt vagyok?!-kérdeztem furcsállva.Gyorsan felállt és felém közeledett.Mikor a falhoz dőltem,nem volt kiút.Götze körbevett.Homlokomra támasztotta az ő homlokát, és ajkai az én számhoz közeledett.Fejemet elfordítottam,de ő államat megfogta és vissza húzta.Próbáltam kerülni a szem kontaktust, de nem sikerült.Rám tapasztotta puha száját,abban a pillanatban kibújtam kezei közül és az ablakhoz álltam.
- Figyelj Götze!Köztünk semmi sem lehet, kérlek ezt értsd meg!-távolodtam tőle, de mindig utánam jött.
- Szeretsz?!-kérdezte, amire féltem válaszolni.
- Kérlek Mira,válaszolj!-nézett szemeimbe, mikor elém került.
- Götze, én szeretlek, de …-szakított félbe.
-Tudtam, tudtam, hogy én kellek nem Neymar!-mondta meggyőződően.
-De, mint csak barátot.-folytattam mikor megállt.Hazudtam neki, és magamnak is.Barátként nem tudok rá tekinteni.Inkább ellenfélnek mondanám.
- Mira magadnak hazudsz csak!-látott belém.
- Götze értsd meg,hogy nem lesz köztünk semmi.Ne keress többet. Egyszerűen hagyj békén. Lépj ki az életemből!-szinte már kiabáltam,de nekem jobban fájtak a szavak.Götze rezzenéstelenül ott állt és a szemembe nézett.
- De szeretlek Mira!-suttogta.
- Nem szeretsz!Csak játék számodra hogy az egyik legyek a sok közül.
- Régóta ismersz..tudod,hogy nem ilyen vagyok.-mosolyodott el. Ő győzött. - Na jó..-sóhajtott.-békén hagylak,de nem hagyom,hogy Neymarral maradj.
- Götze ha szeretsz ezt nem teszed!-kiabáltam le ismét.-Gondolt át a tetteid..ohh inkább a szavaid.-fejeztem és kirohantam. Zokogva futottam ki az utcára és előhalásztam a telefonom. A fülest bedugtam a füleimbe és már szolt is a Maroon 5-től a Maps . Playlistbe ez jött be,mindegy depis szám számomra. Sírva sétáltam tovább,mikor egy autó állt meg az ut szélén. Ablakot lehajtotta és kihajolt a benne ülő személy.
- Veled meg mivan?-szol oda...Messi.
- Te élsz?-nevetek és kiveszem a fülest.
- Jah..-forgatja a szemét.- A némettől jössz?- kérdezi- bólintottam.-Gyere szállj be.-nyitja ki a kocsi ajtaját én meg beülök.
- Hazaviszlek.-mondja majd rányom a gázra.
- Ne!-kiáltok fel Messi csak kérdőn rám pillant majd vissza az útra. Jól vezet az tény,de a pályán jobb.
- Akkor hova akarsz menni?
- Oscarhoz.Rég beszéltünk.-rögtönöztem.
-Tőlem.-rántott vállat majd egy hatalmasat fékezett. Hátra tolatott és befordult egy utcába.
Mikor a házhoz értünk elköszöntem az Argentintól majd becsöngettem.
- Mira!-kapott fel Oscar és megpörgetett a levegőben.
- Oscar.-pusziltam arcon és letett a földre.
- Mi járatban? Rég láttalak.-vigyorog int egy kisgyerek.
- Hiányoztál-hazudtam,bár egy kicsit tényleg.
- Neymar is itt van.-vigyorog tovább én meg meglepve besiettem a házba. Ney ott ült mint egy félisten a pult előtt és kínai kaját falatozott.Halkan a háta mögé osontam és megöleltem. Összerezzent,majd hátra fordult. A döbbenet kiült az arcán,de az öröm is ott volt mellette.
- Mi van némettel?-fogadott kedvesen.
- Semmi..ahogy ígértem elküldtem. Békén hagy most már.remélem!
- Én is remélem,de ha megint felbukkan tényleg kárt teszek benne.
- Neymar kemény gyerek,félni kell tőle.-hülyült Oscar majd ott hagyott minket.
![Footballer and me [BEFEJEZETT]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZDK141dX54Gztfq0f82draq_hnX8NNqBNLy1yj2pyAXeY4uAjHzDgjG2HHLj2jM2mgtT5c33pdFabczZT-gjpGscVQ73JsLiL0UJtVbAXX3-hYpR6ZOC-ydM246X_vBG9cmLSR-MzLRTp/s1600/unnamed+%25282%2529.png)
2015. február 12., csütörtök
2014. december 22., hétfő
24.fejezet
Ez már megint mit keres itt?!- gondoltam magamban. Rajtam kívül csak Ronaldo és Özil vette észre. Persze , nem hagyták szó nélkül.
- Na Mira itt az exed.- röhögött Özil, mire én a halálát kívántam . Mindig csak bekavar ő vagy Götze... most meg Ronaldo is.
- Ki?- fordul felém Neymar,de a tekintete megakadt a német középpályáson. Elég gyorsan magához húzott és érintésén éreztem a félelmet. Nem mutatta,de én tudom.
- Na most tényleg megverem...- lép kicsit előrébb, de én visszafogtam. Elég balhé van a fejemen és az ő fején. Elég volt hogy Ronaldot szétverte, bár igaza volt akkor.
- Mit keresel itt?- szólók oda Götzéhez, barátságtalanul.
- Szia neked is.- kacsint,mire Neymar már elég szorosan ölel. - Ja, bocs látom ...- tapsol, de csak provokálni akar.- A lényegre térve azért jöttem hogy átadjam ezt a meghivót a partymra.- nyom a kezembe egy levelet, amiben gondolom én ,hogy a meghivó szerepel.
- Szerinted el is megyünk? - nézek rá kérdőn egyben lesajnálóan.
- Ez csak egy meghívó. Őt nem szándékoztam meghívni.- biccent Neymar felé.
- Ha ő nem jöhet én se , bár kötve hiszem hogy elmennénk.
- Oké, ő is jöjjön,de örülnék neki ha megjelennél.- mondja kedvesen, de érzem ebben van valami csapda ami hívogatni kezd. Kiváncsi lettem mi lehet azon a a partyn ha már Neymart is hajlandó meghívni.- Na akkor jöttök?
- Lehet.- felelem és Neymarra nézek akinek sötétebb lett a szeme a haragtól. Kérdőn néztem rá, majd ő csak bólint.- Jó, elmegyünk de ne örülj... nem maradunk sokáig. Benézünk és ha nem tetszik elhúzunk.
- Tetszeni fog.- mondja határozottan,majd kezet fog Özillel.- Ma lesz mellesleg.- mondja majd elviharzik.
Gyorsan kibontom a levelet. Ott le van írva a pontos cím és időpont.
- Ez nem normális. Egy óra múlva lesz.- nevetek kínomban. Neymar rosszallóan megrázza a fejét és elköszön a testvérétől. A portugálra és a németre csak rá sem néz, úgy húz kifele engem.
- Ebben van valami csapda.- mondja mélyen. A telefonját kivette a zsebéből és tárcsázni kezdett. Ha jól hallottam Messi volt a vonal másik végén. Amit a beszélgetésből értettem az volt, hogy eljön értünk és haza visz.
Amíg Messi ide ért, Neymar csak fel alá járkált és portugálul kezdett nekem magyarázni. Jó lehet itt Brazíliában ez az anya nyelv ez,de én nem értem.. Értettem annyit,hogy valami rosszat kíván utána,Götze nevét az enyémet. Szememet forgatva karoltam át és hozzábújtam. Beszívtam a finom illatát és vártam mire Messi megérkezik.
- Rég láttalak.- huppantam be a hátsó ülésre és üdvözöltem az Argentin csatárt.
- Ja nekem is hiányoztál.- vetette oda röhögve és Neymarral kezdett dumálni. Én így kiszorítva maradtam. Azon kezdtem agyalni mit vegyek fel,de úgy is ha kinyitom a szekrényem másik ruha fog megtetszeni, végül csak elővettem a mobilom és megtekintetem a ritkán használt közösségi oldalaim. Facebookon a sok felkérés üzenet értesítés.... fú hát kedvem sem volt megnézni őket. Végül is csak kinyomtam az egész mobilt és hátra dőltem.
- Messi neked mikor is lesz a meccsed?- kérdeztem úgy átlagosan mire ő felkapta a vizet. Lefékezett és hátra fordult.
- Mira ez nem csak meccs. A hétvégei meccsem az lesz a MECCS. Eldől hogy ki lesz a világ bajnok... és szeretném lealázni a bajorokat. Úgyhogy örülnék egy kis támogatásnak.- oltott le ami megrémített. Azért ennyire ne kapja fel a vizet. Persze hogy támogatom és ott leszünk Neymarral...de vezessen tovább.
- Elnézést.- kuncogtam és csak néztem ki a fejemből.
- Mira minek kell kiöltözni?- néz mérgesen rám Neymar.- Azt mondtad nem maradunk sokáig.-dúrcizott be és kisfiúsan ágyra vágta magát és bepukkadt. Nevetve megráztam a fejem és felvettem a szettem.
- Ajjj... már!-néz végig rajtam.
- Nem tetszik?- komorodtam el és a ruhámat néztem.
- Túl jól nézel ki benne....
- Ez mért baj?- mosolyodom el.
- Mert te az enyém vagy és nem akarlak elveszíteni....megint.- vallja be én ,meg a nyakába ugrottam. A nyakát kezdem csókolgatni, ő a hajamba túr és vállamba fúrja fejét.
- Na látod ezt is csinálhatnánk,mint hogy elmenjünk oda.
- ki mondta hogy ott nem?! - kacsintok rá ő meg olyan ''rossz kislány vagy'' mosolyt küld felém.
- Na de te ebbe jössz?- nézek rá ő meg bólint.- akkor a hajad tedd már rendbe.-túrok a sexy hajába.
- Nem tetszik a hajam? - akad ki teljesen.
- De.. akkor gyere így.-forgattam a szemeim.
- Nyugi.. én csak ragyogtatni tudlak téged. - lehel egy csókot az ajkamra és elindulunk. Messi lent várt minket az autóban, majd elrepített minket egy eléggé csicsás helyre. Az egész épület luxus háló volt. Az emberek csak ugy tolongtak bent vagy a medencébe ugráltak. Tele híres emberekkel, de leginkább sportolok,mármint focisták. Ismét egy vb buli... bah. Gözte a DJ- vel veszekedett mikor megérkeztünk.
Neymar rosszalóan nézett mindenkire de nem akarta elengedni a derekam.
- Na láttunk szép dolgokat.... most már mehetünk?- kérdezi hisztisen ami inkább a lányokra jellemző.. nem Neymarra.
- Nyugodj le egy kicsit. Csak most érkeztünk és szeretnék szórakozni.- feleltem.
- Azért öltöztél ki így?- akadt ki megint.
- Nem... Neymar egyszerűen csak jól akarok kinézni. Örülnél neki ha torna cipőben egy poloban és farmerben jönnék partyzni?
- Nekem úgy is gyönyörű lennél...sőt!- itt olyan cuki volt így nyakába kapaszkodtam, lábujjhegyre állva megcsókoltam. Neymar a fenekemre tette a kezét és magához húzott.- azt mondtad itt...- nem hagytam befejezni a mondtatát. Megfogtam a kezét és elindultam vele be az épületbe. Egy lépcsőn felsétáltunk, ami egy hosszú folyosóra vezetett minket. Itt is lézengtek emberek,de a legtöbbjük is arra készült,mint mi.Egy kisebb bàrt figyeltem meg.
-Odaülünk?-súgtam füleibe és ő még mindig engem védett kezeivel.
-Persze.-mosolygott rám
Mikor elhelyezkedtünk a bár mellett,valaki megbökte a hátamat,mire én hátrafordultam.Természetesen Götze volt az...Ki más?!
-Szia szépségem.-köszöntött Götze,miközben Neymar is odafigyelt.
-Nem kérek belőled,na szia.-fordultam vissza Ney felé.
Götze legyintett egyet,majd elsétált.Én Neymar ölébe átültem,mivel megkérte.Elég sokat nézelődtem,pár ismerős arcot ki is szúrtam,mint pl.: Oscar, Rodriguez vagy Ramos.
De egy valakinél nem álltak meg szemeim.Ronaldo.Mindenhol ott van.Ezt nem hiszem el...Neymar a vállamra döntötte fejét,eléggé álmos volt,de ő is megtalálta a hozzánk közeledő Ronaldot.
-Ő már megint itt?!-mondta Neymar.
-Götze volt,nem én.-védtem magam.
Neymarnak szemeiben a "dühös láng" égett,ezért a portugál más célt vett irányba.
-Szerencséje van.-szólt Neymar,majd a nevetni kezdtem.Götze fáradtan jött oda hozzánk,de mi nem vettük őt figyelembe.
-Álmos vagyok,nem megyünk ledőlni valahova?-kérdezte Neymar,majd bólintottam egyet.
Felálltunk és a német közép pályás mellé álltunk,aki tulajdonképpen a bár pultján "folyt szét".
-Hey,hülye gyerek,hol van egy üres szoba?-szólt oda neki Ney és hátba vágta,hogy figyeljen.
-Heh?!Biztos találsz.Na bye.-dőlt vissza
A lépcsőn felfelé mentünk,mikor megálltam a barátom előtt.
-Biztos ne menjünk haza?-kérdeztem
-Tudod mit?De inkább induljunk most.
10-20 perc alatt haza is értünk,fáradtan tértünk be a házba.Neymar felemelve vitt fel a hálószobába.Egyenesen az ágyba dőltünk.Én nem voltam annyira mégsem álmos,ezért felpattantam.
-Ney,alszol?!-kiáltottam neki,mire felnézett.
-Mindjárt befogok.-ásított és az ölembe helyezte fejét.Lassacskán elkezdtem csókolgatni nyakát,mire bizsergető érzés kelt fel bennem.Neymar felállt és rám nézett.
-Azt akarod,hogy...?-kérdezte komolyan.
-Te akarod?-Néztem rá kutya szemekkel.
-Igen.-válaszolt,majd huncut mosolyával elkápráztatott.
Neymar a takaróra döntött és nyakamat puszikkal kezdte kényeztetni.Pólómat lerángatta rólam,és én is róla.Heves csókolózásba kezdtünk.Néha megálltunk.Kezeimet a hátára helyeztem és végig húztam forró bőrén.Haját szinte tönkre tettem gyors mozdulataimmal,de őt nem zavarta.Mikor hátradőlt én mellkasára feküdtem és a szívdobogását hallgattam.Felnéztem rá,mire csak lehunyt szemeit láttam.Elaludt.Átölelve aludtunk el,később én is mély álomba zuhantam..
- Na Mira itt az exed.- röhögött Özil, mire én a halálát kívántam . Mindig csak bekavar ő vagy Götze... most meg Ronaldo is.
- Ki?- fordul felém Neymar,de a tekintete megakadt a német középpályáson. Elég gyorsan magához húzott és érintésén éreztem a félelmet. Nem mutatta,de én tudom.
- Na most tényleg megverem...- lép kicsit előrébb, de én visszafogtam. Elég balhé van a fejemen és az ő fején. Elég volt hogy Ronaldot szétverte, bár igaza volt akkor.
- Mit keresel itt?- szólók oda Götzéhez, barátságtalanul.
- Szia neked is.- kacsint,mire Neymar már elég szorosan ölel. - Ja, bocs látom ...- tapsol, de csak provokálni akar.- A lényegre térve azért jöttem hogy átadjam ezt a meghivót a partymra.- nyom a kezembe egy levelet, amiben gondolom én ,hogy a meghivó szerepel.
- Szerinted el is megyünk? - nézek rá kérdőn egyben lesajnálóan.
- Ez csak egy meghívó. Őt nem szándékoztam meghívni.- biccent Neymar felé.
- Ha ő nem jöhet én se , bár kötve hiszem hogy elmennénk.
- Oké, ő is jöjjön,de örülnék neki ha megjelennél.- mondja kedvesen, de érzem ebben van valami csapda ami hívogatni kezd. Kiváncsi lettem mi lehet azon a a partyn ha már Neymart is hajlandó meghívni.- Na akkor jöttök?
- Lehet.- felelem és Neymarra nézek akinek sötétebb lett a szeme a haragtól. Kérdőn néztem rá, majd ő csak bólint.- Jó, elmegyünk de ne örülj... nem maradunk sokáig. Benézünk és ha nem tetszik elhúzunk.
- Tetszeni fog.- mondja határozottan,majd kezet fog Özillel.- Ma lesz mellesleg.- mondja majd elviharzik.
Gyorsan kibontom a levelet. Ott le van írva a pontos cím és időpont.
- Ez nem normális. Egy óra múlva lesz.- nevetek kínomban. Neymar rosszallóan megrázza a fejét és elköszön a testvérétől. A portugálra és a németre csak rá sem néz, úgy húz kifele engem.
- Ebben van valami csapda.- mondja mélyen. A telefonját kivette a zsebéből és tárcsázni kezdett. Ha jól hallottam Messi volt a vonal másik végén. Amit a beszélgetésből értettem az volt, hogy eljön értünk és haza visz.
Amíg Messi ide ért, Neymar csak fel alá járkált és portugálul kezdett nekem magyarázni. Jó lehet itt Brazíliában ez az anya nyelv ez,de én nem értem.. Értettem annyit,hogy valami rosszat kíván utána,Götze nevét az enyémet. Szememet forgatva karoltam át és hozzábújtam. Beszívtam a finom illatát és vártam mire Messi megérkezik.
- Rég láttalak.- huppantam be a hátsó ülésre és üdvözöltem az Argentin csatárt.
- Ja nekem is hiányoztál.- vetette oda röhögve és Neymarral kezdett dumálni. Én így kiszorítva maradtam. Azon kezdtem agyalni mit vegyek fel,de úgy is ha kinyitom a szekrényem másik ruha fog megtetszeni, végül csak elővettem a mobilom és megtekintetem a ritkán használt közösségi oldalaim. Facebookon a sok felkérés üzenet értesítés.... fú hát kedvem sem volt megnézni őket. Végül is csak kinyomtam az egész mobilt és hátra dőltem.
- Messi neked mikor is lesz a meccsed?- kérdeztem úgy átlagosan mire ő felkapta a vizet. Lefékezett és hátra fordult.
- Mira ez nem csak meccs. A hétvégei meccsem az lesz a MECCS. Eldől hogy ki lesz a világ bajnok... és szeretném lealázni a bajorokat. Úgyhogy örülnék egy kis támogatásnak.- oltott le ami megrémített. Azért ennyire ne kapja fel a vizet. Persze hogy támogatom és ott leszünk Neymarral...de vezessen tovább.
- Elnézést.- kuncogtam és csak néztem ki a fejemből.
- Mira minek kell kiöltözni?- néz mérgesen rám Neymar.- Azt mondtad nem maradunk sokáig.-dúrcizott be és kisfiúsan ágyra vágta magát és bepukkadt. Nevetve megráztam a fejem és felvettem a szettem.
- Ajjj... már!-néz végig rajtam.
- Nem tetszik?- komorodtam el és a ruhámat néztem.
- Túl jól nézel ki benne....
- Ez mért baj?- mosolyodom el.
- Mert te az enyém vagy és nem akarlak elveszíteni....megint.- vallja be én ,meg a nyakába ugrottam. A nyakát kezdem csókolgatni, ő a hajamba túr és vállamba fúrja fejét.
- Na látod ezt is csinálhatnánk,mint hogy elmenjünk oda.
- ki mondta hogy ott nem?! - kacsintok rá ő meg olyan ''rossz kislány vagy'' mosolyt küld felém.
- Na de te ebbe jössz?- nézek rá ő meg bólint.- akkor a hajad tedd már rendbe.-túrok a sexy hajába.
- Nem tetszik a hajam? - akad ki teljesen.
- De.. akkor gyere így.-forgattam a szemeim.
- Nyugi.. én csak ragyogtatni tudlak téged. - lehel egy csókot az ajkamra és elindulunk. Messi lent várt minket az autóban, majd elrepített minket egy eléggé csicsás helyre. Az egész épület luxus háló volt. Az emberek csak ugy tolongtak bent vagy a medencébe ugráltak. Tele híres emberekkel, de leginkább sportolok,mármint focisták. Ismét egy vb buli... bah. Gözte a DJ- vel veszekedett mikor megérkeztünk.
Neymar rosszalóan nézett mindenkire de nem akarta elengedni a derekam.
- Na láttunk szép dolgokat.... most már mehetünk?- kérdezi hisztisen ami inkább a lányokra jellemző.. nem Neymarra.
- Nyugodj le egy kicsit. Csak most érkeztünk és szeretnék szórakozni.- feleltem.
- Azért öltöztél ki így?- akadt ki megint.
- Nem... Neymar egyszerűen csak jól akarok kinézni. Örülnél neki ha torna cipőben egy poloban és farmerben jönnék partyzni?
- Nekem úgy is gyönyörű lennél...sőt!- itt olyan cuki volt így nyakába kapaszkodtam, lábujjhegyre állva megcsókoltam. Neymar a fenekemre tette a kezét és magához húzott.- azt mondtad itt...- nem hagytam befejezni a mondtatát. Megfogtam a kezét és elindultam vele be az épületbe. Egy lépcsőn felsétáltunk, ami egy hosszú folyosóra vezetett minket. Itt is lézengtek emberek,de a legtöbbjük is arra készült,mint mi.Egy kisebb bàrt figyeltem meg.
-Odaülünk?-súgtam füleibe és ő még mindig engem védett kezeivel.
-Persze.-mosolygott rám
Mikor elhelyezkedtünk a bár mellett,valaki megbökte a hátamat,mire én hátrafordultam.Természetesen Götze volt az...Ki más?!
-Szia szépségem.-köszöntött Götze,miközben Neymar is odafigyelt.
-Nem kérek belőled,na szia.-fordultam vissza Ney felé.
Götze legyintett egyet,majd elsétált.Én Neymar ölébe átültem,mivel megkérte.Elég sokat nézelődtem,pár ismerős arcot ki is szúrtam,mint pl.: Oscar, Rodriguez vagy Ramos.
De egy valakinél nem álltak meg szemeim.Ronaldo.Mindenhol ott van.Ezt nem hiszem el...Neymar a vállamra döntötte fejét,eléggé álmos volt,de ő is megtalálta a hozzánk közeledő Ronaldot.
-Ő már megint itt?!-mondta Neymar.
-Götze volt,nem én.-védtem magam.
Neymarnak szemeiben a "dühös láng" égett,ezért a portugál más célt vett irányba.
-Szerencséje van.-szólt Neymar,majd a nevetni kezdtem.Götze fáradtan jött oda hozzánk,de mi nem vettük őt figyelembe.
-Álmos vagyok,nem megyünk ledőlni valahova?-kérdezte Neymar,majd bólintottam egyet.
Felálltunk és a német közép pályás mellé álltunk,aki tulajdonképpen a bár pultján "folyt szét".
-Hey,hülye gyerek,hol van egy üres szoba?-szólt oda neki Ney és hátba vágta,hogy figyeljen.
-Heh?!Biztos találsz.Na bye.-dőlt vissza
A lépcsőn felfelé mentünk,mikor megálltam a barátom előtt.
-Biztos ne menjünk haza?-kérdeztem
-Tudod mit?De inkább induljunk most.
10-20 perc alatt haza is értünk,fáradtan tértünk be a házba.Neymar felemelve vitt fel a hálószobába.Egyenesen az ágyba dőltünk.Én nem voltam annyira mégsem álmos,ezért felpattantam.
-Ney,alszol?!-kiáltottam neki,mire felnézett.
-Mindjárt befogok.-ásított és az ölembe helyezte fejét.Lassacskán elkezdtem csókolgatni nyakát,mire bizsergető érzés kelt fel bennem.Neymar felállt és rám nézett.
-Azt akarod,hogy...?-kérdezte komolyan.
-Te akarod?-Néztem rá kutya szemekkel.
-Igen.-válaszolt,majd huncut mosolyával elkápráztatott.
Neymar a takaróra döntött és nyakamat puszikkal kezdte kényeztetni.Pólómat lerángatta rólam,és én is róla.Heves csókolózásba kezdtünk.Néha megálltunk.Kezeimet a hátára helyeztem és végig húztam forró bőrén.Haját szinte tönkre tettem gyors mozdulataimmal,de őt nem zavarta.Mikor hátradőlt én mellkasára feküdtem és a szívdobogását hallgattam.Felnéztem rá,mire csak lehunyt szemeit láttam.Elaludt.Átölelve aludtunk el,később én is mély álomba zuhantam..
2014. november 25., kedd
23.fejezet
* Sziasztok! Na, nagy nehezen meghoztam a mostani részt is. De megszeretném köszönni Soós Laurának a sok segítséget mert nélküle,nem biztos,hogy ez a rész is felkerült volna ma. Úgyhogy bátran kijelentem,hogy sűrűbben lesz új rész,amiket Laurával fogunk közösen írni. Hamarosan 2. évad mert sokan igent szavaztatok,amiért nagyon hálás vagyok :* Jó olvasást és bocsi a sok késésért. !! <33 *
- Miért csinálod ezt vele?-kérdezte,majd ijesztő arc kifejezései megijesztettek.
- Rafa,kérlek hallgass meg...-ültem le mellé,majd szemébe néztem.Láttam benne azt az irgalmatlan csalódottságot amit én okoztam. Megint.
- Nem vagyok rád kíváncsi..-fordította oldalra a fejét,majd megfogtam a kezét. Próbáltam minden szeretetemet,amit csak tudok felé sugallni. Na,ha ez sikerülne is.
- Rafa,én
szeretem a bátyádat,nagyon!Még ennyire soha senkit!Nem csókoltam meg
Ronaldot...ő hajolt oda én meg.... megtörtént.Kérlek,higgy nekem!-kérleltem
Rafát,aki eléggé kételkedve nézett rám.Szemeiben láttam az ellenszenvet,de én igazat mondtam.
- Ezt ne nekem mond,hanem Neymarnak!-mondta szűkszavúan. Kihúzta kezét a tartásomból,majd amilyen tökéletesen csak tudott felállt.
Mikor Rafa elsétált,követtem példáját és felálltam.Megigazgattam a ruhám és szép komótosan felindultam az emeletre vissza a baj keverőhöz és társához.
- Te idióta,mit csináltál??!-csaptam ki az ajtót és egyből Özilre néztem,mert tudtam,hogy ő tette.Ő fényképezte le.
- Mégis mit tettem,meséld el nekem drágám!?-kérdezte pofátlan hangnemben és fürkészve figyelt. Összehúzott szemeimmel néztem rá és Ronaldora felváltva
- Ronaldo,benned nagyot csalódtam...- a könnyeimet útnak engedtem.- Bár nem is várok tőled többet. Mindig is ennyire voltál képes. Csak tönkre tenni mások életét.-megrögönyözve figyelt engem majd mosolyra húzta azt a vékony száját. Ebben aztán mi vicces van,nem értem.
- Akarod,hogy letöröljem?-kérdezte komolyan.Először nem értettem mire mondja,de felült az ágyában és arcomhoz nyúlt. Néhány kósza könnycseppet letörölt,majd visszafeküdt. Totál zavartan vártam mi lesz a folytatása ennek a helyzetnek.
Ronaldo szemei csak úgy csillogtak ahogyan engem nézett. Vagy csak a harag,szégyen.... . Nem értem én őt.
- Ron..,már mondtam,semmit nem érzek irántad.Azt hittem fel lehet ezt fogni....És te is partner voltál mikor ezt beszéltük. Minek idézzük fel a múltat? Semmi értelme. -Néztem a szemeibe,ami engem bámult.
- Mira kérlek hall...-folytatta volna, de Özil közbevágott.
- Tessék,megvan!-Mutatta felém a készüléket. Kérdőn ránéztem,majd leesett ,hogy a kép amit csinált.
- Köszönöm..-vettem ki kezéből azt .Hidd el,nem úszod ezt még meg...ahogy te sem-néztem Ronaldora -Na sziasztok.-néztem a portugálra,majd a németre.
Miközben lefelé mentem a lépcsőn,bedugtam a fülesemet,Adele dala
köszöntött.Leértem.A kövér könnycseppek,nem tűntek el szemeimből.Neymarra és
Rafara néztem akik ott ültek egy asztalnál,és csendben
beszélgettek.Odasétáltam és a brazilomra néztem.
- Ney,beszélhetnénk?-Vettem ki a fülhallgatót füleimből így megszakadt a zene.
- Nem...
- Kérlek,csak 5 percet-könyörögtem.
- Kapsz 3 percet,se több se kevesebb.!-mondta szigorúan és felpattant.
Kimentünk a friss levegőre,Neymar a falnak dőlve rám pillantott.
- Na..megmagyarázom...
- Hát,erre most mit mondjak?Mindig ha egy FOCISTA felbukkan,megcsalsz?-röhögött,de ez a stílus nem jött be annyira. Neymar megigazította a sapkáját és várta a válaszomat. Persze,hogy azon is csak röhögjön.
- Nem..de
tudod Ronaldo mit érez irántam..szóltam is neki,hogy ennek a játszadozásnak nincs értelme,de nem tudja felfogni!Kérlek,bízz bennem!-kérleltem és a
könnycseppek újra előtörtek.
- Szerencséd van...
- Ezt hogy érted?-furcsálltam a reakcióját.
- 1.Rafaella ugyanezt mondta...2. pedig-Direkt húzni kezdte az időt,hogy csak idegesítsen vele.
- A második?-hajoltam közelebb.
- Nagyon szeretlek,és őszinte vagy.-Rázta össze kezeit.
Fél perc néma csend tört elő köztünk meg úgy körülöttünk mindenhol.
- De tudod,ha elgondolkozok,nem is csók volt az.Csak egy sima baráti puszi...-mondtam Neynek,aki furcsán rám nézett.
- Aha..biztos...-elkeseredve lepillantott a földre,majd én újra megszólaltam.
- Hát
az igazi csók az ilyen.-Közelebb léptem Neymarhoz,majd megcsókoltam.Viszonozta és belemosolygott csókunkba.Heves csókolózásba kezdtünk.Egyik keze a derekamon pihent
a másik pedig a hajamba.Én nyaka köré fontam a kezeimet.Elengedtük
egymást.Hiányoltam ezt az érzést. Nem lehet leírni,mennyire szeretem őt. Csak is őt. Nem Ronaldot vagy Götzét vagy akárki mást. Csak az én Neymaromat.
- Na látod,nem ezt csináltam vele!-kacsintottam rá kacéran.
- Még mindig jó vagy!-nevetettünk össze.
- Akkor ugye szent a béke?-kérdeztem kíváncsian.
- Hát majd még átgondolom...-mondta vigyorogva,majd kezemet megfogta magához húzott és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.
- Szóval akkor ha leviszlek a partra akkor béke?-küldtem egy puszit felé és siettem az ajtóhoz. Utolért és átkarolta a derekam, így sétáltunk be.
Boldogan
tértünk vissza.Neymar boldogan cirógatta a derekam én meg élveztem ezt.Az étkezőben Ronaldo ott
ült Özillel,éppen ettek.Rafa telefonjára koncentrált,de meglátott
minket és hozzánk sietett.Mindenki miket nézett ami olyan furcsa érzést keltett ki belőlem..Neymarral egymásra néztünk és hosszú
csókot leheltünk egymás ajkaira.Odasétáltunk az asztalhoz,de a 2 barát
csodálkozva néztek minket. Boldogan körbe néztem a helyiségben ami csak akkor tűnt fel,hogy nem üres. Ő, ott állt fekete farmerben és egy sötétkék izomtrikóban az ajtóban és hevesen mosolygott felém. Götze felém intett majd amilyen gyorsan csak tudott oda sétált...
2014. november 8., szombat
22.fejezet
A taxi megállt egy magán rendelőnél. Kiszálltunk,majd Neymar kifizette az utat .Kézen fogva besétáltunk az épültbe,de ott már hemzsegtek a fotósok,újságrok.Annyira tudják idegesíteni az embert.
- Ezeket sose lehet levakarni?!-dünnyögte Neymar. Igaza van mindig ott vannak mindenhol.
- Igaz,hogy a hölgy vőlegénye bántalmazta a sztár focistát?-nyomta a mikrofont Neymar orra alá az egyikük.
- Mi van?- kérdezte döbbenten. Vőlegényem? Jézusom ezek mit terjesztenek rólam.
- Ja,ő volt.- mondtam fáradtan és előreindultam. Könyökömmel arrébb lökdöstem a médiát,majd csapzottan,de nagy sikerrel bejutottam az épületbe. Neymar még mindig köztük szorongott,de benyúltam közéjük és egy nagy lökéssel kihúztam.
- Jó formában vagy!- kacsintott rám és a fenekemre ütött. Kacéran rámosolyogtam,mert ilyen helyzetben sem voltunk még. A kezemet megragadta és az ujjainkat összekulcsolta. Szerelmesen sétáltunk a hosszú folyosón, a lehető leghangosabb léptekben egészen a recepcióig. A hölgy aki a pult mögött ült egyből felismerte Neymart,majd teljes sokkban köszönt.
- Jó estét!Miben segíthetek?-kérdezte zavartan,a pír elöntötte az arcát, amitől feltámadt bennem a csúnya féltékenység. Nem hagytam Neymar szóhoz jutni,inkább helyette feleltem.
- Cristianohoz jöttünk látogatóba.-válaszoltam és Neymarhoz simultam,ahogy csak tudtam. Elég hülyének nézhetett a recepciós,de értette a helyzetet és már mondta is a szoba számot.
- Második emeleten a 14. szoba.- biccentettem és Neymart átkarolva indultam a lifthez. Beszálltunk,majd megnyomtam az emelethez vezető gombot. Neymar az imádott perverz mosolyával nézett majd magáhozz rántott és vadul megcsókolt. A derekamat magához húzta én meg hátra ne dőljek a nyaka köré tekertem a kezem,így élveztem közelségét és csókját.A lift ajtó kinyílt így a forró csókunkat meg kellett szakìtanunk. Hirtelen olyan melegem lett,hogy a tenyerem izzadni kezdem és égett az arcom. Neymar kezét elengedtem majd magamba töröltem a kezem. A hosszú folyosó közepén megálltunk és benyitottunk a 17-es szobába. Az ajtó nyikorogva kinyílt,ami szerintem felverte az egész rendelőt.
- Szia...sztok.-köszöntem. Muszáj volt többes számban mert Özil és Raffaela már bent voltak. Raffaela a szoba sarkában állt,mint valami kivül álló. Özil Ronaldo mellett állt egy dossziéval a kezében.
- Sziasztok.-sietett hozzánk Raffaela és Neymarral kezdett beszélni négy szemközt. Vonakodva de odaléptem Özil mellé.
- Hogy vagy?- néztem Ronaldora. Félmosolyra húzta a száját és megfogta a kezem.
- Most hogy itt vagy jobban.
- Ne csináld!.-húztam ki a kezem- Ezt már tisztáztuk.- emlékeztettem egy régebbi beszélgetésre. Nem jött be a mostani stílusa.
- Barátok vagyunk.-kacsintott én meg oldalra fordítottam a fejem. Zavarba jöttem.Pont Özil felé fordultam, aki értette a helyzetemet és még rakott is rá egy lapáttal.
- Hé Mira, a barátod is itt van.-mondta totál gyerekesen focistához nem méltóan.
- Na jó!-tettem fel a kezem.- Nem ezért jöttem,hanem megnézni hogy van a Barátom.-nyomtam meg a mondatom utolsó szavát, amit értettek, leginkább Ronaldo.
- Ja,amúgy sajnálom azt kritikus meccset.-nézett rám kedvesen,megértően,majd mindezt el is rontotta.- Nektek meg gratula tesó, ekkora gólokat így lealázni a hazaiakat.-pacsizott Özillel.-Sírtam a nevetéstől,még a nővérkék is bejöttek,bár ők a sztár focistájukat hiányolták.-kacsintott felém én meg totál dühös fejjel Neymar kerestem a szobában,de nem volt bent. Kirohantam a szobából de belei ütköztem az ajtóban a kedvesembe.
- Na ezeket nem bírom tovább hallgatni.- húztam be és vállán kezdtem csüngeni.
- A gerle pár.-nézett le minek Özil. Neymar bedurvult,de nem csodálom megverték őket a zöld füves pályán. A szeme sötétebb lett mint szokott lenni. Megragadtam a karját majd hátrébb húztam.
- Megverhetem?-nézett rám,de megijesztett a tekintete.
- Kérdezi Götze,mikor békültök ki és hagyod azt ott?- provokált Özil,de ez már nekem is sok volt. Elengedtem Neymart és előre léptem. Özil szerintem felkészült az ütésemre így lefogott. Neymar közbe lépett,megfogta a felsőjét és a földhöz vágta.
- Hogy mersz így nőhöz nyúlni?-kiabáltam le. Neymart most tényleg lefogtam,de Rafaela bejött és megint kivezette a szobából.
- Azért jöttünk valójában,hogy megnézzük,hogy vagy,de ha ez nem lesz itt akkor szívesen visszajövök.- mondtam nagyon gyors tempóban Ronaldonak. Közelebb hajoltam hozzá és gyors puszit nyomat az arcára.Ne érezze úgy,hogy haragszom rá is. Még mielőtt kihúztam volna magam elkapta az arcom és a számra nyomott egy puszit. Egyből felkaptam a fejem és kiegyenesedtem. Nem reagáltam rá,mert Özil mindent látott.
Megigazgattam a ruhámat,emelt fővel, valójában teljesen sokkban,de kimentem a szobából.
- Na?- lépett mellém Neymar és átölelt. Nem mertem elmondani a csókot, amit persze nem viszonoztam.
- Nincs semmi. Lemegyünk kajálni?- támadt fel hirtelen az ötlet,csak,hogy tereljem a témát.
- Lent van kis étterem.- mondta derülten Rafaela. Most nem a lifttel mentünk le hanem a lépcsőn. Neymar fogta a kezem én meg minden fele néztem csak nem rá.
- Jól vagy?- nézett rám érdekesen.Bólogatni kezdem mint egy hülye. A lépcsővel szembe volt a büfé. Az egyik asztalhoz leültünk majd én hoztam ennivalót, magamnak meg innivalót. A pultos fiú kedves volt mert az a nem kellett kifizetnem,de a blokkra ráírta a telefon számát.
Ezt nem tudtam hova tenni csak nevetve megköszöntem. Mikor visszaértem az asztalhoz Neymar és Raffaela, Neymar telefonját búják,de nem voltak a legboldogabbak.
- Ezeket sose lehet levakarni?!-dünnyögte Neymar. Igaza van mindig ott vannak mindenhol.
- Igaz,hogy a hölgy vőlegénye bántalmazta a sztár focistát?-nyomta a mikrofont Neymar orra alá az egyikük.
- Mi van?- kérdezte döbbenten. Vőlegényem? Jézusom ezek mit terjesztenek rólam.
- Ja,ő volt.- mondtam fáradtan és előreindultam. Könyökömmel arrébb lökdöstem a médiát,majd csapzottan,de nagy sikerrel bejutottam az épületbe. Neymar még mindig köztük szorongott,de benyúltam közéjük és egy nagy lökéssel kihúztam.
- Jó formában vagy!- kacsintott rám és a fenekemre ütött. Kacéran rámosolyogtam,mert ilyen helyzetben sem voltunk még. A kezemet megragadta és az ujjainkat összekulcsolta. Szerelmesen sétáltunk a hosszú folyosón, a lehető leghangosabb léptekben egészen a recepcióig. A hölgy aki a pult mögött ült egyből felismerte Neymart,majd teljes sokkban köszönt.
- Jó estét!Miben segíthetek?-kérdezte zavartan,a pír elöntötte az arcát, amitől feltámadt bennem a csúnya féltékenység. Nem hagytam Neymar szóhoz jutni,inkább helyette feleltem.
- Cristianohoz jöttünk látogatóba.-válaszoltam és Neymarhoz simultam,ahogy csak tudtam. Elég hülyének nézhetett a recepciós,de értette a helyzetet és már mondta is a szoba számot.
- Második emeleten a 14. szoba.- biccentettem és Neymart átkarolva indultam a lifthez. Beszálltunk,majd megnyomtam az emelethez vezető gombot. Neymar az imádott perverz mosolyával nézett majd magáhozz rántott és vadul megcsókolt. A derekamat magához húzta én meg hátra ne dőljek a nyaka köré tekertem a kezem,így élveztem közelségét és csókját.A lift ajtó kinyílt így a forró csókunkat meg kellett szakìtanunk. Hirtelen olyan melegem lett,hogy a tenyerem izzadni kezdem és égett az arcom. Neymar kezét elengedtem majd magamba töröltem a kezem. A hosszú folyosó közepén megálltunk és benyitottunk a 17-es szobába. Az ajtó nyikorogva kinyílt,ami szerintem felverte az egész rendelőt.
- Szia...sztok.-köszöntem. Muszáj volt többes számban mert Özil és Raffaela már bent voltak. Raffaela a szoba sarkában állt,mint valami kivül álló. Özil Ronaldo mellett állt egy dossziéval a kezében.
- Sziasztok.-sietett hozzánk Raffaela és Neymarral kezdett beszélni négy szemközt. Vonakodva de odaléptem Özil mellé.
- Hogy vagy?- néztem Ronaldora. Félmosolyra húzta a száját és megfogta a kezem.
- Most hogy itt vagy jobban.
- Ne csináld!.-húztam ki a kezem- Ezt már tisztáztuk.- emlékeztettem egy régebbi beszélgetésre. Nem jött be a mostani stílusa.
- Barátok vagyunk.-kacsintott én meg oldalra fordítottam a fejem. Zavarba jöttem.Pont Özil felé fordultam, aki értette a helyzetemet és még rakott is rá egy lapáttal.
- Hé Mira, a barátod is itt van.-mondta totál gyerekesen focistához nem méltóan.
- Na jó!-tettem fel a kezem.- Nem ezért jöttem,hanem megnézni hogy van a Barátom.-nyomtam meg a mondatom utolsó szavát, amit értettek, leginkább Ronaldo.
- Ja,amúgy sajnálom azt kritikus meccset.-nézett rám kedvesen,megértően,majd mindezt el is rontotta.- Nektek meg gratula tesó, ekkora gólokat így lealázni a hazaiakat.-pacsizott Özillel.-Sírtam a nevetéstől,még a nővérkék is bejöttek,bár ők a sztár focistájukat hiányolták.-kacsintott felém én meg totál dühös fejjel Neymar kerestem a szobában,de nem volt bent. Kirohantam a szobából de belei ütköztem az ajtóban a kedvesembe.
- Na ezeket nem bírom tovább hallgatni.- húztam be és vállán kezdtem csüngeni.
- A gerle pár.-nézett le minek Özil. Neymar bedurvult,de nem csodálom megverték őket a zöld füves pályán. A szeme sötétebb lett mint szokott lenni. Megragadtam a karját majd hátrébb húztam.
- Megverhetem?-nézett rám,de megijesztett a tekintete.
- Kérdezi Götze,mikor békültök ki és hagyod azt ott?- provokált Özil,de ez már nekem is sok volt. Elengedtem Neymart és előre léptem. Özil szerintem felkészült az ütésemre így lefogott. Neymar közbe lépett,megfogta a felsőjét és a földhöz vágta.
- Hogy mersz így nőhöz nyúlni?-kiabáltam le. Neymart most tényleg lefogtam,de Rafaela bejött és megint kivezette a szobából.
- Azért jöttünk valójában,hogy megnézzük,hogy vagy,de ha ez nem lesz itt akkor szívesen visszajövök.- mondtam nagyon gyors tempóban Ronaldonak. Közelebb hajoltam hozzá és gyors puszit nyomat az arcára.Ne érezze úgy,hogy haragszom rá is. Még mielőtt kihúztam volna magam elkapta az arcom és a számra nyomott egy puszit. Egyből felkaptam a fejem és kiegyenesedtem. Nem reagáltam rá,mert Özil mindent látott.
Megigazgattam a ruhámat,emelt fővel, valójában teljesen sokkban,de kimentem a szobából.
- Na?- lépett mellém Neymar és átölelt. Nem mertem elmondani a csókot, amit persze nem viszonoztam.
- Nincs semmi. Lemegyünk kajálni?- támadt fel hirtelen az ötlet,csak,hogy tereljem a témát.
- Lent van kis étterem.- mondta derülten Rafaela. Most nem a lifttel mentünk le hanem a lépcsőn. Neymar fogta a kezem én meg minden fele néztem csak nem rá.
- Jól vagy?- nézett rám érdekesen.Bólogatni kezdem mint egy hülye. A lépcsővel szembe volt a büfé. Az egyik asztalhoz leültünk majd én hoztam ennivalót, magamnak meg innivalót. A pultos fiú kedves volt mert az a nem kellett kifizetnem,de a blokkra ráírta a telefon számát.
Ezt nem tudtam hova tenni csak nevetve megköszöntem. Mikor visszaértem az asztalhoz Neymar és Raffaela, Neymar telefonját búják,de nem voltak a legboldogabbak.
- Mi az?-kérdeztem. Neymar felnézett,de nem szólalt meg.Rafaelára néztem,de ő sem volt olyan rendes,hogy elmondja. Eléjük raktam a kaját,kihúztam a székemet és leültem.
- Mira te szereted még Ronaldot?- kérdezte Raffaela.
- Nem.-ráztam meg a fejem és a puszira gondoltam.
- Akkor mért csókoltad meg?- kérdezte Neymar és felém mutatta a telefonját. Pont azt a képet mutatta amikor Ronaldo megfogta az arcom és csókot lehelt rá. De én nem viszonoztam, még akkor is ha ez nem látszik rajta. Neymar felemelte a kajáját és felállt.
- Ha tudod mit érzel bárki iránt is akkor szólj,de már fárasztó.-mondta dühösen és mint mindig otthagyott.
2014. október 21., kedd
21.fejezet
Ahhoz fogható érzésem sosem volt,mikor Götze letérdelt elém. Becsuktam a szemem,és próbáltam fókuszálni valami jobb dologra és nem arra amiben most vagyok. Tudtam,Neymar ott áll pár méterrel odébb és Götze előttem. A zene lehalkult és csak az emberek susmorgását hallottam.
- Mira!-mondta hangosan ki a nevem Götze. Kínos mosolyra húztam a szám és kinyitottam a szemem. A hajamat a fülem mögé söpörtem és körbenéztem.Minden szem pár engem figyelt,amitől kicsit feszengve éreztem magam. Tekintetem Neymart kereste aki megdermedve figyelt engem. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és karjai közt kerestem volna a nyugalmam.A tekintetem most egy másik személyre futott, Götzére. Sajnálni kezdtem hiszen ha kimondom most,hogy nem akkor neki orbitálisan nagy fájdalmat okoznék,de ha igent mondok akkor meg Neymarnak okoznék meg saját magamnak,és én ezt nem szeretném.
- Götze....-kezdtem bele,de Neymar pillantásai megdermesztettek. Azt éreztem,hogy most muszáj mindent tisztáznom.- Götze én nagyon szeretlek téged és nem akarom az életedet elszúrni az én igenemmel. Találsz nálam sokkal jobbat aki nem játszadozik az érzéseiddel és nem fut el ha egy másik valaki a képben van. Ne értsd félre én imádlak és nagyon köszönöm,hogy mellettem álltál,de nem. Nem mehetek hozzád,csak a te életedet és az enyémet tenném tönkre.- a szemébe néztem,ami tele volt könnyekkel..- Sajnálom..- lehajtotta a fejét és rázni kezdte jobbra balra. Fel tápászkodott a földről,majd kiegyenesedett és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Attól hogy most vége mindennek,nem mondom azt,hogy nem élveztem a veled töltött időt!-sóhajtotta nevetve. -Szeretlek Mira,de ha te ezt érzed nem erőltetek rád semmit.- kínosan elmosolyodott.- Tudod mi a legbizarrabb az egészben?- értetlen pillantást sugalltam felé,majd fojtatta.- Hogy a nagy semmiért,itt csinálok magamból hülyét.-fejezte be. Felém hajolt majd egy olyan nyomott hagyott rajtam amire egész életemben emlékezni fogok.Az arc puszi után megfordult és lassú szomorú léptekkel elhagyta a házamat. A tekintetek megint rám szegeződtek,mire én felemeltem a kezem és így szóltam:
- Na bulizzunk tovább!- ennél a mondatnál belől összeroskadtam. Neymart figyeltem ahogy felém halad,de még mindig nem enyhült a tekintete.Végül a kezei megenyhültek és közelebb lépett,majd amilyen szorosan csak tudott átölelt.
- Szeretlek!-suttogta a fülembe.- Mindennél jobban szeretlek.- A szavai szinte melengették a lelkem. Annyira biztonságban éreztem magam.
- Én is szeretlek.- hajába túrtam és csak tovább élveztem a közelségét.
*Egy héttel később*
Neymar állapota javult így már nem kell mankókkal járnia. Tragédia érte az egész Brazília országot,amikor is a héten kikaptak a német válogatottól 7-1-re. Akkor Neymar a sérülés miatt nem volt a pályán. Raffaellánál néztük a meccset,de mikor már halálra volt ítélve a meccs Neymar elment pókerezni pár haverjával.
Götzével a buli óta nem is beszéltünk. Néhány címlapon úgy szerepelünk mint akik jegyesek,de nincs erőm ezen rágódni, egyszer csak lenyugodnak és elfelejtik. Messi csapata bekerült, a döntőbe mikor tizenegyesekkel megverték Hollandiát.Neki most csak a vb cím a fontos.
- Indulhatunk?-kérdezte Viki,
Én a konyhában ültem a pulton és néztem ki a fejemből. A kezemben egy bögre kakaó és azt kortyolgattam.
- Ja,de hova?-néztem rá értetlenül.
- Piquéhez.- sóhajtotta.
- Nem akartok kettesben lenni?-kérdeztem,csak nem akarok a terhükre lenni.
- Több ezer ember is ott lesz. Ma meccs van Mira.-integet a kezével előttem.- Elfelejtetted?
- Milyen meccs?-kaptam fel a fejem.
- Hollandi- Brazília meccs. Hallod Mira ne mond hogy tényleg elfelejtetted?!- igen,akkor leesett, hiszen Neymar is ott lesz. Most dől el ki lesz a harmadik. Neymar kispados,de próbál lelket önteni csapat társaiba.
- Oké akkor induljunk Piquéhez,de miért pont hozzá?
- Mert ő visz el minket.-szemeit forgatva kihúzott a konyhából és a szobámba tuszkolt. Az ágyra lökött és a szekrényem elé állt.Kinyitotta az ajtaját és kivette a Brazil mezem felsőjét és egy farmer nadrágot.Hátra dobta felém és Viki kiment a szobából. Felkaptam a ruhám és és lelocsoltam magam vagy egy üveg parfümmel ami Neymar kedvence.
- Mehetünk!-mondtam boldogan és kiléptünk az albérletből,bár nem nevezhető annak.
És ismét egy rossz nap Brazília számára! A Horvátok megverték a hazai csapatot,akik megint gyászba borultak.A vereségük nem a legrosszabb volt,de szerintem a bíró hibája volt az egész. Les gólt megadott??? Én legszívesebben felpofoztam volna.
Neymar szomorú mosollyal az arcán ment oda csapat társaihoz és megölelte őket. Szörnyű hír ez,de mindenkinek van rossz napja.Kiheveri Brazília egy idő után,hiszen szinte ők a legjobbak a világon.
- Sajnálom!-léptem be az öltözőbe egyedül. Neymar a padon ült és a telefonját nyomkodta.mint szokta.
- Ja semmi Mira. Ez van.-vonta meg a vállát. Velem nem is foglalkozott,ezért ott hagytam őt és a csapatot.
A stadiont elhagytam és egy közeli étterembe indultam. A hasam már korgott az egész meccs alatt,de nem akartam beállni a büféknél a hosszú sorba.Leültem egy asztalhoz és az étlapot kezdtem nézegetni. Tele egzotikus kajákkal amiknek a neve is szörnyű volt. Végül rendeltem simán egy görög salátát valami furcsa nevű hússal,meg egy pohár koktélt. Az étteremben nem voltak sokan néhány boxban ültek és halkan ettek.
- Mira Santos?-szólított meg számomra kicsit ismerős hang,németes akcentussal. Felkaptam a fejem és Mesut Özil állt az asztalom mellett állt és mosolyogva méregetett.Bátortalanul biccentettem,ami köszönést jelentett. Fel voltam készülve arra hogy most lehord,hogy megbántottam a barátját és blablabla.
- Te vagy az a csaj, Götze volt barátnője. Emlékszel rám?
- Rád igen te voltál a kevés közül az egyik aki kedves volt velem.-mondtam és fél mosolyra húztam a számat. Visszagondoltam arra a napra amikor elmentem az edzésükre és balhét csináltam.
- Értem de nekünk szurkolsz attól?
- Mikor?
- Hát a döntőben.
- Bent vagytok? Ja oké leesett tényleg. De bocs, de az én szívem Argentínáé. Bocsi,de sok szerencsét.
- Nem kell nekünk szerencse anélkül is nyerünk.-mondta magabiztosan,amit szívesen cáfoltam volna hiszen Messi csapata jobb,de ehhez most semmi erőm és kedvem nincs.- Leülhetek ide hozzád?- biccentettem és Özil már ki is húzta a széket,majd leült.
- Mi járatba ere? Azt hittem ti sztár focisták nem jártok ilyen alsó rangú étterembe.-mondtam cinikusan hiszen ritka ha egy sztár ide betoppan.
- Láttalak,hogy ide bejössz és társaságra vágytam.-felelte én meg mosolyogva rápillantottam.
- Értem és miről akarsz beszélgetni?
- Neymarrol!-válaszolta én meg dermedt tekintettel néztem rá.
- Neymarról?-kérdeztem vissza. Özil biccentett.
- Mira tudod amióta Götze.....- félbeszakítottam
- Na jó ha így kezded akkor már nem is érdekel. Most mondom én Neymart szeretem és szerelmes vagyok belé. Götzét is szeretem de sokkal más az érzésem kettőjük közt és ha te is csak kiosztani jöttél akkor ellehet menni,mert nem vagyok rá kíváncsi.-fakadtam ki és mikor befejeztem hátra dőltem és szaporán vettem a levegőt. Özil kicsit megijedt tőlem,amitől magamban jól szórakoztam.
- Határozott csaj vagy hallod e!- röhögött és felállt.- Én megpróbáltam és csak annyi Götze vár vissza téged!-mondta el amiért valójában jött utánam. Mosolygott,de láttam a szemében a félelmet,hogy majd kiosztja őt Götze.
- Várhat,de én nem megyek.-kiáltottam utána de ő már elveszett a kinti tömegben.
A rendelt kajámat megettem nyugodtan és azon töprengtem a semmibe meredve,hogyha Götze visszavár,miért üzenget mint egy tizenéves. Miért nem jön ide hozzám és mondaná a szemembe. A helyzetünkön nem változtatna,de sokkal korrektebb dolog lenne. A mobilomat elővettem az étterem bejárata előtt és Viki számát tárcsáztam.
- Hali csajszi!-kiállt boldogan a telefonba- Hol vagy?
- Nem lényeges. Gyere a stadion elé és menjünk haza. Oké?
- Ja,de én már itthon vagyok.
- Mi van?
- Hát nem találtunk,gondoltam hazajöttél,de itthon se vagy.-kuncogott a telefonba mintha olyan vicces lenne.
- Hát kössz!- mondtam mogorván és kinyomtam a telefont.Szétnéztem az úton majd rákényszerülve visszasétáltam a stadionhoz.
A bejárat tele volt a médiával. Igen onnan jött ki a hazai csapat. Neymar szeme felcsillant mikor meglátott és hozzám sietett.
- Sajnálom.-ölelt át.- Sajnálom,hogy nem figyeltem rád.
- Semmi baj.-mondtam és egy forró csókot leheltem ajkaira.
- Gyere elviszlek valahova.-megragadta a karom és kocogva elhagytuk a stadion környékét. Egy csöndes utcába lefordultunk és utána már,hogy hol voltunk nem tudom. Csak követtem Neymart.
Vagy húsz percnyi gyaloglás után megálltunk egy gyönyörű csendes parknál és leültünk az egyik kopott barna padra.
- Régen ide jártam. Itt nagy a csend.-mondta én meg nevetni kezdtem.
- Ne mond te nem vágysz sose nyugalomra.-nézett rám kérdőn és felszaladt a szemöldöke.
- De,csak olyan szép csendes hely a te életed meg hangos és zavaros.-válaszoltam.
- Zavaros?-fordult felém.
- Igen,de nem részletezném miért.-Neymar átölelte a vállam és így meredtünk a semmibe, a kis nyugalmunkban. Persze,mint mindig folyton megzavarják. Most Neymar telefonja csörgött. Idegesen rám nézett majd fel is vette.
- Tessék?!-szólt bele. Neymar arca kicsit megdermedt,majd enyhült is. A vonal másik végén beszélő személy nem mondhatott jó dolgokat mert amikor Neymar lerakta, lehajtotta a fejét és a megfogta a karom.
- Mi az?.néztem rá és a kezét szorongattam.
- Oscar volt az.
- És?
- Nem tudom miért nekem mondta hanem inkább neked de Götze és Ronaldo összeverekedtek.
- Mi?-kerekedett el a szemem.
- Én se tudom mi van!-tette fel védekezően mind a két kezét.- De Mira, Ronaldo kórházba került.- vette komolyabbra ismét a helyzetet. Fájt a dolog,de akkor is nekem mi közöm hozzá? Van barátnője neki..... !
- Értem.-válaszoltam.
- Nem akarsz elmenni hozzá?
- De te ezt nem támogatnád.-rántottam meg a vállam.
- Oscar nem ivott volna fel ha ez nem súlyos és gondolom azt akarta,ezzel hogy menjünk be hozzá.
- Menjünk? Te is jössz?
- Hát féltelek én.mosolyodott el én meg a nyakába ugrottam. Jó,talán Ronaldo a múlté, de mégis köze van az életemhez. Neymar felpattant és kézen fogva sétáltunk még egy kört és fogtunk egy taxit. Neymar lediktált egy címet és elsuhantunk.
- Mira!-mondta hangosan ki a nevem Götze. Kínos mosolyra húztam a szám és kinyitottam a szemem. A hajamat a fülem mögé söpörtem és körbenéztem.Minden szem pár engem figyelt,amitől kicsit feszengve éreztem magam. Tekintetem Neymart kereste aki megdermedve figyelt engem. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és karjai közt kerestem volna a nyugalmam.A tekintetem most egy másik személyre futott, Götzére. Sajnálni kezdtem hiszen ha kimondom most,hogy nem akkor neki orbitálisan nagy fájdalmat okoznék,de ha igent mondok akkor meg Neymarnak okoznék meg saját magamnak,és én ezt nem szeretném.
- Götze....-kezdtem bele,de Neymar pillantásai megdermesztettek. Azt éreztem,hogy most muszáj mindent tisztáznom.- Götze én nagyon szeretlek téged és nem akarom az életedet elszúrni az én igenemmel. Találsz nálam sokkal jobbat aki nem játszadozik az érzéseiddel és nem fut el ha egy másik valaki a képben van. Ne értsd félre én imádlak és nagyon köszönöm,hogy mellettem álltál,de nem. Nem mehetek hozzád,csak a te életedet és az enyémet tenném tönkre.- a szemébe néztem,ami tele volt könnyekkel..- Sajnálom..- lehajtotta a fejét és rázni kezdte jobbra balra. Fel tápászkodott a földről,majd kiegyenesedett és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Attól hogy most vége mindennek,nem mondom azt,hogy nem élveztem a veled töltött időt!-sóhajtotta nevetve. -Szeretlek Mira,de ha te ezt érzed nem erőltetek rád semmit.- kínosan elmosolyodott.- Tudod mi a legbizarrabb az egészben?- értetlen pillantást sugalltam felé,majd fojtatta.- Hogy a nagy semmiért,itt csinálok magamból hülyét.-fejezte be. Felém hajolt majd egy olyan nyomott hagyott rajtam amire egész életemben emlékezni fogok.Az arc puszi után megfordult és lassú szomorú léptekkel elhagyta a házamat. A tekintetek megint rám szegeződtek,mire én felemeltem a kezem és így szóltam:
- Na bulizzunk tovább!- ennél a mondatnál belől összeroskadtam. Neymart figyeltem ahogy felém halad,de még mindig nem enyhült a tekintete.Végül a kezei megenyhültek és közelebb lépett,majd amilyen szorosan csak tudott átölelt.
- Szeretlek!-suttogta a fülembe.- Mindennél jobban szeretlek.- A szavai szinte melengették a lelkem. Annyira biztonságban éreztem magam.
- Én is szeretlek.- hajába túrtam és csak tovább élveztem a közelségét.
*Egy héttel később*
Neymar állapota javult így már nem kell mankókkal járnia. Tragédia érte az egész Brazília országot,amikor is a héten kikaptak a német válogatottól 7-1-re. Akkor Neymar a sérülés miatt nem volt a pályán. Raffaellánál néztük a meccset,de mikor már halálra volt ítélve a meccs Neymar elment pókerezni pár haverjával.
Götzével a buli óta nem is beszéltünk. Néhány címlapon úgy szerepelünk mint akik jegyesek,de nincs erőm ezen rágódni, egyszer csak lenyugodnak és elfelejtik. Messi csapata bekerült, a döntőbe mikor tizenegyesekkel megverték Hollandiát.Neki most csak a vb cím a fontos.
- Indulhatunk?-kérdezte Viki,
Én a konyhában ültem a pulton és néztem ki a fejemből. A kezemben egy bögre kakaó és azt kortyolgattam.
- Ja,de hova?-néztem rá értetlenül.
- Piquéhez.- sóhajtotta.
- Nem akartok kettesben lenni?-kérdeztem,csak nem akarok a terhükre lenni.
- Több ezer ember is ott lesz. Ma meccs van Mira.-integet a kezével előttem.- Elfelejtetted?
- Milyen meccs?-kaptam fel a fejem.
- Hollandi- Brazília meccs. Hallod Mira ne mond hogy tényleg elfelejtetted?!- igen,akkor leesett, hiszen Neymar is ott lesz. Most dől el ki lesz a harmadik. Neymar kispados,de próbál lelket önteni csapat társaiba.
- Oké akkor induljunk Piquéhez,de miért pont hozzá?
- Mert ő visz el minket.-szemeit forgatva kihúzott a konyhából és a szobámba tuszkolt. Az ágyra lökött és a szekrényem elé állt.Kinyitotta az ajtaját és kivette a Brazil mezem felsőjét és egy farmer nadrágot.Hátra dobta felém és Viki kiment a szobából. Felkaptam a ruhám és és lelocsoltam magam vagy egy üveg parfümmel ami Neymar kedvence.
- Mehetünk!-mondtam boldogan és kiléptünk az albérletből,bár nem nevezhető annak.
És ismét egy rossz nap Brazília számára! A Horvátok megverték a hazai csapatot,akik megint gyászba borultak.A vereségük nem a legrosszabb volt,de szerintem a bíró hibája volt az egész. Les gólt megadott??? Én legszívesebben felpofoztam volna.
Neymar szomorú mosollyal az arcán ment oda csapat társaihoz és megölelte őket. Szörnyű hír ez,de mindenkinek van rossz napja.Kiheveri Brazília egy idő után,hiszen szinte ők a legjobbak a világon.
- Sajnálom!-léptem be az öltözőbe egyedül. Neymar a padon ült és a telefonját nyomkodta.mint szokta.
- Ja semmi Mira. Ez van.-vonta meg a vállát. Velem nem is foglalkozott,ezért ott hagytam őt és a csapatot.
A stadiont elhagytam és egy közeli étterembe indultam. A hasam már korgott az egész meccs alatt,de nem akartam beállni a büféknél a hosszú sorba.Leültem egy asztalhoz és az étlapot kezdtem nézegetni. Tele egzotikus kajákkal amiknek a neve is szörnyű volt. Végül rendeltem simán egy görög salátát valami furcsa nevű hússal,meg egy pohár koktélt. Az étteremben nem voltak sokan néhány boxban ültek és halkan ettek.
- Mira Santos?-szólított meg számomra kicsit ismerős hang,németes akcentussal. Felkaptam a fejem és Mesut Özil állt az asztalom mellett állt és mosolyogva méregetett.Bátortalanul biccentettem,ami köszönést jelentett. Fel voltam készülve arra hogy most lehord,hogy megbántottam a barátját és blablabla.
- Te vagy az a csaj, Götze volt barátnője. Emlékszel rám?
- Rád igen te voltál a kevés közül az egyik aki kedves volt velem.-mondtam és fél mosolyra húztam a számat. Visszagondoltam arra a napra amikor elmentem az edzésükre és balhét csináltam.
- Értem de nekünk szurkolsz attól?
- Mikor?
- Hát a döntőben.
- Bent vagytok? Ja oké leesett tényleg. De bocs, de az én szívem Argentínáé. Bocsi,de sok szerencsét.
- Nem kell nekünk szerencse anélkül is nyerünk.-mondta magabiztosan,amit szívesen cáfoltam volna hiszen Messi csapata jobb,de ehhez most semmi erőm és kedvem nincs.- Leülhetek ide hozzád?- biccentettem és Özil már ki is húzta a széket,majd leült.
- Mi járatba ere? Azt hittem ti sztár focisták nem jártok ilyen alsó rangú étterembe.-mondtam cinikusan hiszen ritka ha egy sztár ide betoppan.
- Láttalak,hogy ide bejössz és társaságra vágytam.-felelte én meg mosolyogva rápillantottam.
- Értem és miről akarsz beszélgetni?
- Neymarrol!-válaszolta én meg dermedt tekintettel néztem rá.
- Neymarról?-kérdeztem vissza. Özil biccentett.
- Mira tudod amióta Götze.....- félbeszakítottam
- Na jó ha így kezded akkor már nem is érdekel. Most mondom én Neymart szeretem és szerelmes vagyok belé. Götzét is szeretem de sokkal más az érzésem kettőjük közt és ha te is csak kiosztani jöttél akkor ellehet menni,mert nem vagyok rá kíváncsi.-fakadtam ki és mikor befejeztem hátra dőltem és szaporán vettem a levegőt. Özil kicsit megijedt tőlem,amitől magamban jól szórakoztam.
- Határozott csaj vagy hallod e!- röhögött és felállt.- Én megpróbáltam és csak annyi Götze vár vissza téged!-mondta el amiért valójában jött utánam. Mosolygott,de láttam a szemében a félelmet,hogy majd kiosztja őt Götze.
- Várhat,de én nem megyek.-kiáltottam utána de ő már elveszett a kinti tömegben.
A rendelt kajámat megettem nyugodtan és azon töprengtem a semmibe meredve,hogyha Götze visszavár,miért üzenget mint egy tizenéves. Miért nem jön ide hozzám és mondaná a szemembe. A helyzetünkön nem változtatna,de sokkal korrektebb dolog lenne. A mobilomat elővettem az étterem bejárata előtt és Viki számát tárcsáztam.
- Hali csajszi!-kiállt boldogan a telefonba- Hol vagy?
- Nem lényeges. Gyere a stadion elé és menjünk haza. Oké?
- Ja,de én már itthon vagyok.
- Mi van?
- Hát nem találtunk,gondoltam hazajöttél,de itthon se vagy.-kuncogott a telefonba mintha olyan vicces lenne.
- Hát kössz!- mondtam mogorván és kinyomtam a telefont.Szétnéztem az úton majd rákényszerülve visszasétáltam a stadionhoz.
A bejárat tele volt a médiával. Igen onnan jött ki a hazai csapat. Neymar szeme felcsillant mikor meglátott és hozzám sietett.
- Sajnálom.-ölelt át.- Sajnálom,hogy nem figyeltem rád.
- Semmi baj.-mondtam és egy forró csókot leheltem ajkaira.
- Gyere elviszlek valahova.-megragadta a karom és kocogva elhagytuk a stadion környékét. Egy csöndes utcába lefordultunk és utána már,hogy hol voltunk nem tudom. Csak követtem Neymart.
Vagy húsz percnyi gyaloglás után megálltunk egy gyönyörű csendes parknál és leültünk az egyik kopott barna padra.
- Régen ide jártam. Itt nagy a csend.-mondta én meg nevetni kezdtem.
- Ne mond te nem vágysz sose nyugalomra.-nézett rám kérdőn és felszaladt a szemöldöke.
- De,csak olyan szép csendes hely a te életed meg hangos és zavaros.-válaszoltam.
- Zavaros?-fordult felém.
- Igen,de nem részletezném miért.-Neymar átölelte a vállam és így meredtünk a semmibe, a kis nyugalmunkban. Persze,mint mindig folyton megzavarják. Most Neymar telefonja csörgött. Idegesen rám nézett majd fel is vette.
- Tessék?!-szólt bele. Neymar arca kicsit megdermedt,majd enyhült is. A vonal másik végén beszélő személy nem mondhatott jó dolgokat mert amikor Neymar lerakta, lehajtotta a fejét és a megfogta a karom.
- Mi az?.néztem rá és a kezét szorongattam.
- Oscar volt az.
- És?
- Nem tudom miért nekem mondta hanem inkább neked de Götze és Ronaldo összeverekedtek.
- Mi?-kerekedett el a szemem.
- Én se tudom mi van!-tette fel védekezően mind a két kezét.- De Mira, Ronaldo kórházba került.- vette komolyabbra ismét a helyzetet. Fájt a dolog,de akkor is nekem mi közöm hozzá? Van barátnője neki..... !
- Értem.-válaszoltam.
- Nem akarsz elmenni hozzá?
- De te ezt nem támogatnád.-rántottam meg a vállam.
- Oscar nem ivott volna fel ha ez nem súlyos és gondolom azt akarta,ezzel hogy menjünk be hozzá.
- Menjünk? Te is jössz?
- Hát féltelek én.mosolyodott el én meg a nyakába ugrottam. Jó,talán Ronaldo a múlté, de mégis köze van az életemhez. Neymar felpattant és kézen fogva sétáltunk még egy kört és fogtunk egy taxit. Neymar lediktált egy címet és elsuhantunk.
2014. október 6., hétfő
20.fejezet
Arra ébredtem,hogy egy kéz gyengéden cirógatja az arcomat. Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Neymar álmosan nézte az arcomat és kezével simogatta. Legszívesebben minden reggel így kelnék fel.
- Jó reggelt!-puszilta meg a homlokom,majd visszafeküdt mellém.
- Neked is.
- Mit terveztél mára?- kérdezte és a tv-t kapcsolgatta, ami fel sem tűnt,hogy bent van. Épp akkor kezdődött egy rajz film,s mint egy kisfiú úgy bámulta azt. Elmosolyodtam a jeleneten és hozzábújtam.
- Semmit.-feleltem a válaszára. Kérdőn rám nézett,majd annyiba hagyta a dolgot.
- Nekem vannak terveim,de csak akkor mondom el,ha te is benne vagy.
- Attól függ mi az.
- Visszaköltözhetnél Raffaelához. A szobád még mindig rád vár. Alig használtad.- némán hallgattam. Nem tudom,de nekem még nincs erőm semmibe sem belekezdeni újból. Szeretem Neymart,de még várjunk az ilyenekkel egy kicsit.
- Muszáj?
- Nem,de így legalább tudom mi van veled.-válaszolja és felém fordul.- Legalább tudom nem zaklat téged számomra kellemetlen személyek.-a pillantását nem bírtam állni,így a vállába temettem az arcom. Csak ne nehezítené meg a helyzetemet. Én szeretnék Götzével találkozni,de ha ő ezt megtudja megint mindennek vége.
- Mira...- kicsúsztatta a vállát a fejem alól így a fejem párnára esett.- Hallod akkor mit szeretnél?-felemeltem a fejem végült teljesen a szemébe tudtam habarodni.
- Tetkót.- válaszoltam,de meglepett amit mondtam.
- He?-nézett rám kicsit se furán.
- Szeretnék tetkót. Neked is van,úgyhogy ne ellenkezz!
- Én nem fogok,de ez egy életre szól. Meggondoltad te ezt?
- Nem mégsem akarok.- Neymar nevetve megrázta a fejét,majd visszanyomta a fejem az ágyra.Valójában akarok én tetkót,de még erre sem vagyok kész. Nem tudom mi van velem.
- Piqué szólt,hogy üzenjem meg Viki visszajön és,hogy te ígértél neki szállást.- a homlokomra csaptam,mert hát kiment a fejemből. Persze megígértem Piquénak,hogy ha elvisz engem Neymarhoz akkor Viki nálam lehet,de na ez tegnap volt.
- Oké.-feleltem,majd nagyot sóhajtva újból megszólaltam- Ma mikor lesz a meccs?
- Honnan tudjam.-háborodott fel.- Tudod mit menjünk át hozzád és csináljunk helyet a vendégednek.Ma érkezik.
- Már ma?- kaptam újból a fejemhez és már fel is pattantam. Neymar lassan felült és szintén lassan fel is öltözött,bár némi segítséggel. Felhúztam a cipőm és elhagytuk a szobát,majd a szállodát.
Neymarnak külön autót rendeltek ahol lefeküdtet egy ágyra,hogy az utazása kényelmes legyen. Az autó inkább egy luxus lakókocsira hasonlított. Mint egy kisebb szoba ággyal tv-vel és egy babzsákfotellel, amiben én foglaltam helyet.
- Haragudnál ha most nem mennék veled?- kérdezte Neymar a kiskutya szemeivel és megfogta a kezem. Ellenkezni nem tudtam,annyira édes volt.
- Nem,de te akkor hova mész?
- Raffaellához.Rég láttam az én hugicámat.
- Jó,akkor puszilom.-mondtam és megállt a kocsi. Neymar szájára nyomtam egy forró csókot és kiszálltam.
Nagyon meglepett,hogy amikor a szoba ajtóm előtt álltam,az nyitva volt. A villanyok lekapcsolva voltak,de a tv hangja üvöltött.- Betörő!-villant át a z agyamon.Halkan beléptem és az első tárgyat amit láttam felemeltem ( ami egy szegecses cipő volt) és védekezés képen magam elé tartottam. A nappaliban sötétség volt,csak a hálószobám volt kinyitva résig és onnan üvöltött a tv. Mély levegőt szívtam és kinyitottam az ajtót. A személy aki az ágyamon feküdt két kutyával(!!!) rám nézett,majd mintha otthon lenne tovább nézte a tv képernyőjét.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem hisztérikusan. Rodríguez felém nézett és mosolygott.
- Rég láttalak.-mondta és felült. A két kutya a párnát egyből elfoglalta és nyüszítve letolták a gazdájukat.
- Hallod ez betörésnek számít és minek hoztál kutyákat?
- Na, valójában sétálni voltunk,de a fotósok letámadtak. Most hova mentem volna ha nem ide?-kacsintott én meg szigorú tekintettemmel bámultam. Szemüveges?
- Hallod miért van rajtad szemüveg?
- Mert jól áll!-válaszolja.
- Jah...-sóhajtottam -na,de én nem láttam senkit az utcán.Mehetnétek is.-mutattam az ajtó felé.
- Ne már!-tárta szét a karját.- Most kidobsz?-dramatizálta túl a dolgot.
- Igen.-vágtam rá könnyedén.
- Bármit csinálok,de nem dobj ki. Nincs hova mennünk!-ezen elröhögtem magam. Nem százas egy srác.
- Na jó,akkor segítesz. Vendégem lesz.- már el is terveztem,hogy majd ő segít ide oda tolni a cuccokat,hogy kényelmesen elférjünk Vikivel,ha már itt marad nálam egy pár napig. Úgyis mindjárt vége a meccseknek. A Spanyolok meg már rég kiestek. Rodríguez be is fogtam és mondtam mit hova toljon,mit dobjon ki. Én csak ültem a kanapé szélén és dirigáltam. Láttam a szemében,hogy megbánta a kis műsorát.
- Hallod hozzád se jövök többet.- zihálta mikor végeztünk,vagyis ő végzett. Kezével megtörölte a homlokát és lelökött a kanapéról,majd vízszintesbe vágta magát. Nem telt el öt perc már el is aludt. A két kutyája mellé letelepedett és ők is csendes pihenőbe váltottak. A nappaliba nagyon semmi sem változott csak annyi,hogy majd ha ezek az álomszuszékok elhúznak majd Viki fog a kanapén aludni. Egy kisebb helyt hagytam a cuccainak és a fürdőszobában is. Én is csak max. két hetet maradok utána meg elmegyünk Neymarral. A hálószobámban leültem a padlóra és magam elé húztam a földön heverő ruhadarabokat. Szinte minden egyes darabnál ami nem a szekrényben volt szépen összehajtva elhúztam a számat.Tényleg új cuccokra van szükségem.A városban most mindenki vb lázban ég,így szinte majdnem minden ruhán rajta van valamelyik ország címere.
- Mi most megyünk.-állt meg mellettem Rodríguez.
- Hallod ne ijesztgess, de oké. Kössz a segítséget.
- Hallod hozzád tényleg nem jövök többet.-nevetett és megsimogatta az egyik kutya a fejét. Közelebb hajolt és megpuszilta az arcomat. Zavarba jöttem így kitessékeltem a házból. Bezártam az ajtót és felsepertem a kutya szőrt a szőnyegről. Ágyneműt raktam a kanapé aljába és szép rendet csináltam a háló szobában. A konyhát alig használtam eddig. Mármint főzésre és már itt az ideje. A hűtő totál üresen állt alig volt benne kaja. Csak egy doboz tej,ami számításaim szerint már lejárt. Nagyot sóhajtva kiléptem a konyhából és a kanapéra telepedtem. Épp,hogy leültem amikor az ajtómon kopogtak. Felrántottam a kilincset és Vikivel találtam magam szembe. Halványan elmosolyodtam,mert nincs semmi kedvem lakó társsal együtt lakni,de ígéret szép szó és Piqué jó barátom.
- Szia Mira!- ugrotta nyakamba,amitől azt hittem hátra esünk mind a ketten. Megkapaszkodtam az ajtófélfába és vártam,hogy Viki elengedjen.
- Jah... bocs.-túrt a hajába zavartan. Legyintettem,majd átvettem néhány csomagját. Beléptünk és megmutattam mi hol van a szerény hajlékomban. Kicsit ciki volt,de megmutattam a konyhát. Kinyitotta a hűtőt de láttam a szemébe hogy szórakoztatja az üres hűtő. Hát nincs benne semmi vicces dolog.
- Lemegyünk a boltba valami kajáért meg italokért?-kérdezte majd lassan becsukta a hűtő ajtót. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem rá. Italokért?
- Ja,de minek pia?
- Csapjunk bulit,ha már ideköltöztem.-felelte majd ugrálva a nappaliba ment. Kinyitotta a bőröndjét,és elővette a pénztárcáját.
- Én álom a költséget.-mondta megnyugtatóan. Erre bólintottam és indultunk. A közeli szupermarketben fogtunk egy kosarat és nézegettük a polcokat. Inkább én,mert Viki minden egyes whiskeyt levette a polcról és a kosárba tette. Beszélgetésünk közben kiderült tele van tetoválásokkal a karja meg a lába. A pulcsija ujját felhúzta én meg irigykedve néztem a mintákat.
- Én is szeretnék majd.-feleltem. Kedvesen elmosolyodott.
- Engem kiakartak tagadni a szüleim először,de utána belenyugodtak. Piquét sem kedvelik. Azt hiszik,hogy csak a pénz miatt vagyok vele.
- Ezt hiszik a szüleid rólad?
- Igen. Ide sem engedtek el nagyon,de azt mondtam,hogy majd te fizeted. A pénzt is ami nálam van azt a számlájukról szedtem Lemerítettem,de majd megoldják.-vállat vont és a kaják felé vettük az irányt. Egy csomó konzervet dobált be és édességet. A kasszánál kicsit feltartottuk a sort,mert annyit vásároltunk,hogy az italok másik fele fel sem fért.
- Még valamit?-mondta a kassza mögött ülő hölgy.
- Három doboz Malborot.-mondta Viki,mire tátott szájjal néztem a jelenetet,hogy a hölgy átnyújtja a cigarettát.
- Te dohányzol?
- Ja.-felelte büszkén. Hát ebben semmi büszke dolog nincs. Az eladó hölgy a számlához írta majd a sok nullás összeget kifizettük.
- Maradt pénzed?-néztem Vikire aki csak nevetve megsimogatta a karom.
- Nyugi még ruhákat is vásárolunk,de először ezeket valahogy vigyük haza.-mutatott a nyolc szatyorra.
- Piquét nem tudod felhívni?
- Nem,edzésen van.
- Akkor várj felhívok valakit.-elővettem a mobilom és a névjegyek közt keresgéltem. Neymart szerettem volna hívni,de ő úgyse tudna segíteni. Götze meg látni sem akar. Végül Oscar, Özil és Marcelo közt hezitáltam.
- Hallod felhívom Marcelot.-mondtam és már tárcsáztam is.
- Te minden focistával jóba vagy?-kérdezte álmélkodva mire szomorúan megráztam a fejem
- Nem,sajnos nem mindenkivel.-suttogtam. .
- Hali Mira!-kiabálta a telefonba boldogan.
- Szia Marcelo. Tudnál nekem segíteni?
- Ja,de miben?
- Bevásároltunk,de nem tudjuk haza vinni, tudnál ebben segíteni?- hallottam valami sóhajtást és nevetést és ismét beleszólt.
- Persze. Hol vagy?- kérdezte. Elmagyaráztam neki merre is kell jönnie. Valamennyire megértette és letette.
- Na?-kérdezte Viki nagyokat pislogva.
- Megoldottam.- nyugtattam meg.
- Kipakolunk utána go shoppingolni.- mosolygott kedvesen és elővette az egyik doboz cigarettát. Kivett egy szálat és meggyújtotta.- Kérsz?-nyújtotta felém.. Vonakodva megráztam a fejem. Nem szeretnék rákba meghalni.
Kb.20 percet álhattunk a bolt előtt mikor végre Marcelo képes volt megjelenni.
- Itt vagyok.-futott hozzánk én meg hálálkodva ránéztem.- Basszus mennyi piát vettetek?- nézett a szatyrokra.- Na de ezért kapok én is?-kérdezte majd megölelt. Vikivel kezet fogtak és a szatyrokat a kocsihoz cipeltük. Beraktuk a hátsó ülésre és becsuktuk az ajtót.
- Hova vigyem?
- Ott látod azt a szállodát?-mutattam az út másik oldalára. Marcelo bólintott majd elhajtott.
Visszasétáltunk és felcipekedtünk. A konyha pultra tettük a szatyrokat,majd Viki szépen kipakolta őket. Ami hűtőbe való azt Marcelo betette én meg előkészítettem a poharakat.
- Mért csak három?- nézett rám Viki.
- Hát mert hárman vagyunk.-védekeztem.
- A-a. Te csak tévedsz. Itt este alig lehet majd elférni annyian leszünk.-nevetett én meg már magamban elképzeltem mi lesz itt.
- Na buli lesz?-kiáltotta Marcelo- Mikor jöjjek?
- Ha kilenckor idetévedsz akkor még lehet nem fogy el a pia.- feleli Viki majd kitessékeli a házból.
- Na a vendégek már megvannak,de ruhánk még nincs.- megragadta a kezem és kihúzott a házból. Összezavarodva koslattam utána az utcán. Minek buli? Én nem fogok utánuk takarítani!
- Viki muszáj ezt?
- Mégis mit?-fordul hátra felém és bevár.
- A bulit.
- Még szép. Legalább nem csak te leszel jóba a cuki focistákkal.
- Oké.-tettem fel a kezem mert kissé kezdett fura lenni a szitu. Fogtunk egy taxit és a város legjobb plázájába mentünk.Körbe jártunk az összes butikot és egy csomó ruhát felpróbáltunk. Én arra számítottam,hogy sok ruhát választok magamnak,de Viki csak a ma estére gondolt. Végül számomra megfelelő ruhadarabot felvettem és kiléptem a próba fülkéből
.
- Na milyen?.-fordultam körbe.
- Csini.-tapsolt meg.
- Te már megtaláltad?
- Nem-felelte szomorúan és tovább keresgélt.Egy gyönyörű ruhánál megállt és nézgegetni kezdte. Felém mutatta,én csak bólintottam. Bement a próba fülkébe és felvette. Kilépett és én csak irigykedve néztem milyen jól áll neki.
- Na akkor mehetünk.-mondta és kifelé indult. Megragadtam a kezét és visszahúztam.
- Ki kellene fizetni!
- Ja tényleg.- fogta a fejét és a kasszához lépett. Nem vettük le a ruháinkat így odahajoltunk ahhoz a tárgyhoz ami lenézi a vonalkódot és kifizettük. Itt is szép összeget hagytunk. Egy házat vehetnénk a két ruha árából,de ha Viki szerint megérte akkor biztos úgy van.
- Na nemsokára itt is lesznek.- tapsolt kettőt és csípőre tette a kezét.
- Elmondod kiket hívtál meg?
- Meglepi lesz baba.-mondta és az ajtóba állt. Féltem,hogy vad idegenek lesznek a házamban és mindent összefogdosnak. Kirázott tőle a hideg.
- Na már jönnek.-hajolt be és kacsintott. Görcsbe rándult a gyomrom és vártam az embereket.
- Sziasztok.-köszönt Viki a........ német csapatnak. Sokkolva megkapaszkodtam a szekrénybe és néztem ahogy belépnek. Özil hozzám lépett és üdvözölt.
- Götze?- kérdeztem. Özil megfordult és az ajtó felé mutatott. Igen,Götze ott állt egy fekete pólóban és egy farmerben. Összeráncolt homlokkal figyelt engem. Becsuktam a szemem és vártam,hogy csoda történjen.
Lassan kinyitottam a szemem,de Götze már nem az ajtónál állt,hanem előttem. Felemelte a kezem és megszorította.
- Hiányoztál az este.-suttogta,de a már dübörgő zenétől,csak a szájáról tudtam leolvasni. Kínos mosollyal az arcomon megráztam a fejem.
- Másnak is. -válaszoltam pimaszul. Götze elengedte a kezem és a hajába túrt. A zsebébe nyúlt majd ott megállt egy pillanatra a keze. A szemembe nézett és félmosolyra húzta a száját. Kihúzta a kezét a zsebiből és egy kis ékszeres dobozt markolt. Letérdelt elém és kinyitotta azt,amiben egy gyémánt gyűrű volt.A legrosszabb dologra gondoltam ami csak megtörténhet. Fel nézett rám,majd megszólalt.
- Mira,megtisztelsz azzal,hogy hozzám jössz feleségül?- az ütő állt meg bennem a kérdése miatt. Nem mertem a szemébe nézni,de mikor fel néztem, Neymart pillantottam meg aki ezt az egészet végignézte.
- Jó reggelt!-puszilta meg a homlokom,majd visszafeküdt mellém.
- Neked is.
- Mit terveztél mára?- kérdezte és a tv-t kapcsolgatta, ami fel sem tűnt,hogy bent van. Épp akkor kezdődött egy rajz film,s mint egy kisfiú úgy bámulta azt. Elmosolyodtam a jeleneten és hozzábújtam.
- Semmit.-feleltem a válaszára. Kérdőn rám nézett,majd annyiba hagyta a dolgot.
- Nekem vannak terveim,de csak akkor mondom el,ha te is benne vagy.
- Attól függ mi az.
- Visszaköltözhetnél Raffaelához. A szobád még mindig rád vár. Alig használtad.- némán hallgattam. Nem tudom,de nekem még nincs erőm semmibe sem belekezdeni újból. Szeretem Neymart,de még várjunk az ilyenekkel egy kicsit.
- Muszáj?
- Nem,de így legalább tudom mi van veled.-válaszolja és felém fordul.- Legalább tudom nem zaklat téged számomra kellemetlen személyek.-a pillantását nem bírtam állni,így a vállába temettem az arcom. Csak ne nehezítené meg a helyzetemet. Én szeretnék Götzével találkozni,de ha ő ezt megtudja megint mindennek vége.
- Mira...- kicsúsztatta a vállát a fejem alól így a fejem párnára esett.- Hallod akkor mit szeretnél?-felemeltem a fejem végült teljesen a szemébe tudtam habarodni.
- Tetkót.- válaszoltam,de meglepett amit mondtam.
- He?-nézett rám kicsit se furán.
- Szeretnék tetkót. Neked is van,úgyhogy ne ellenkezz!
- Én nem fogok,de ez egy életre szól. Meggondoltad te ezt?
- Nem mégsem akarok.- Neymar nevetve megrázta a fejét,majd visszanyomta a fejem az ágyra.Valójában akarok én tetkót,de még erre sem vagyok kész. Nem tudom mi van velem.
- Piqué szólt,hogy üzenjem meg Viki visszajön és,hogy te ígértél neki szállást.- a homlokomra csaptam,mert hát kiment a fejemből. Persze megígértem Piquénak,hogy ha elvisz engem Neymarhoz akkor Viki nálam lehet,de na ez tegnap volt.
- Oké.-feleltem,majd nagyot sóhajtva újból megszólaltam- Ma mikor lesz a meccs?
- Honnan tudjam.-háborodott fel.- Tudod mit menjünk át hozzád és csináljunk helyet a vendégednek.Ma érkezik.
- Már ma?- kaptam újból a fejemhez és már fel is pattantam. Neymar lassan felült és szintén lassan fel is öltözött,bár némi segítséggel. Felhúztam a cipőm és elhagytuk a szobát,majd a szállodát.
Neymarnak külön autót rendeltek ahol lefeküdtet egy ágyra,hogy az utazása kényelmes legyen. Az autó inkább egy luxus lakókocsira hasonlított. Mint egy kisebb szoba ággyal tv-vel és egy babzsákfotellel, amiben én foglaltam helyet.
- Haragudnál ha most nem mennék veled?- kérdezte Neymar a kiskutya szemeivel és megfogta a kezem. Ellenkezni nem tudtam,annyira édes volt.
- Nem,de te akkor hova mész?
- Raffaellához.Rég láttam az én hugicámat.
- Jó,akkor puszilom.-mondtam és megállt a kocsi. Neymar szájára nyomtam egy forró csókot és kiszálltam.
Nagyon meglepett,hogy amikor a szoba ajtóm előtt álltam,az nyitva volt. A villanyok lekapcsolva voltak,de a tv hangja üvöltött.- Betörő!-villant át a z agyamon.Halkan beléptem és az első tárgyat amit láttam felemeltem ( ami egy szegecses cipő volt) és védekezés képen magam elé tartottam. A nappaliban sötétség volt,csak a hálószobám volt kinyitva résig és onnan üvöltött a tv. Mély levegőt szívtam és kinyitottam az ajtót. A személy aki az ágyamon feküdt két kutyával(!!!) rám nézett,majd mintha otthon lenne tovább nézte a tv képernyőjét.
- Rég láttalak.-mondta és felült. A két kutya a párnát egyből elfoglalta és nyüszítve letolták a gazdájukat.
- Hallod ez betörésnek számít és minek hoztál kutyákat?
- Na, valójában sétálni voltunk,de a fotósok letámadtak. Most hova mentem volna ha nem ide?-kacsintott én meg szigorú tekintettemmel bámultam. Szemüveges?
- Hallod miért van rajtad szemüveg?
- Mert jól áll!-válaszolja.
- Jah...-sóhajtottam -na,de én nem láttam senkit az utcán.Mehetnétek is.-mutattam az ajtó felé.
- Ne már!-tárta szét a karját.- Most kidobsz?-dramatizálta túl a dolgot.
- Igen.-vágtam rá könnyedén.
- Bármit csinálok,de nem dobj ki. Nincs hova mennünk!-ezen elröhögtem magam. Nem százas egy srác.
- Na jó,akkor segítesz. Vendégem lesz.- már el is terveztem,hogy majd ő segít ide oda tolni a cuccokat,hogy kényelmesen elférjünk Vikivel,ha már itt marad nálam egy pár napig. Úgyis mindjárt vége a meccseknek. A Spanyolok meg már rég kiestek. Rodríguez be is fogtam és mondtam mit hova toljon,mit dobjon ki. Én csak ültem a kanapé szélén és dirigáltam. Láttam a szemében,hogy megbánta a kis műsorát.
- Hallod hozzád se jövök többet.- zihálta mikor végeztünk,vagyis ő végzett. Kezével megtörölte a homlokát és lelökött a kanapéról,majd vízszintesbe vágta magát. Nem telt el öt perc már el is aludt. A két kutyája mellé letelepedett és ők is csendes pihenőbe váltottak. A nappaliba nagyon semmi sem változott csak annyi,hogy majd ha ezek az álomszuszékok elhúznak majd Viki fog a kanapén aludni. Egy kisebb helyt hagytam a cuccainak és a fürdőszobában is. Én is csak max. két hetet maradok utána meg elmegyünk Neymarral. A hálószobámban leültem a padlóra és magam elé húztam a földön heverő ruhadarabokat. Szinte minden egyes darabnál ami nem a szekrényben volt szépen összehajtva elhúztam a számat.Tényleg új cuccokra van szükségem.A városban most mindenki vb lázban ég,így szinte majdnem minden ruhán rajta van valamelyik ország címere.
- Mi most megyünk.-állt meg mellettem Rodríguez.
- Hallod ne ijesztgess, de oké. Kössz a segítséget.
- Hallod hozzád tényleg nem jövök többet.-nevetett és megsimogatta az egyik kutya a fejét. Közelebb hajolt és megpuszilta az arcomat. Zavarba jöttem így kitessékeltem a házból. Bezártam az ajtót és felsepertem a kutya szőrt a szőnyegről. Ágyneműt raktam a kanapé aljába és szép rendet csináltam a háló szobában. A konyhát alig használtam eddig. Mármint főzésre és már itt az ideje. A hűtő totál üresen állt alig volt benne kaja. Csak egy doboz tej,ami számításaim szerint már lejárt. Nagyot sóhajtva kiléptem a konyhából és a kanapéra telepedtem. Épp,hogy leültem amikor az ajtómon kopogtak. Felrántottam a kilincset és Vikivel találtam magam szembe. Halványan elmosolyodtam,mert nincs semmi kedvem lakó társsal együtt lakni,de ígéret szép szó és Piqué jó barátom.
- Szia Mira!- ugrotta nyakamba,amitől azt hittem hátra esünk mind a ketten. Megkapaszkodtam az ajtófélfába és vártam,hogy Viki elengedjen.
- Jah... bocs.-túrt a hajába zavartan. Legyintettem,majd átvettem néhány csomagját. Beléptünk és megmutattam mi hol van a szerény hajlékomban. Kicsit ciki volt,de megmutattam a konyhát. Kinyitotta a hűtőt de láttam a szemébe hogy szórakoztatja az üres hűtő. Hát nincs benne semmi vicces dolog.
- Lemegyünk a boltba valami kajáért meg italokért?-kérdezte majd lassan becsukta a hűtő ajtót. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem rá. Italokért?
- Ja,de minek pia?
- Csapjunk bulit,ha már ideköltöztem.-felelte majd ugrálva a nappaliba ment. Kinyitotta a bőröndjét,és elővette a pénztárcáját.
- Én álom a költséget.-mondta megnyugtatóan. Erre bólintottam és indultunk. A közeli szupermarketben fogtunk egy kosarat és nézegettük a polcokat. Inkább én,mert Viki minden egyes whiskeyt levette a polcról és a kosárba tette. Beszélgetésünk közben kiderült tele van tetoválásokkal a karja meg a lába. A pulcsija ujját felhúzta én meg irigykedve néztem a mintákat.
- Én is szeretnék majd.-feleltem. Kedvesen elmosolyodott.
- Engem kiakartak tagadni a szüleim először,de utána belenyugodtak. Piquét sem kedvelik. Azt hiszik,hogy csak a pénz miatt vagyok vele.
- Ezt hiszik a szüleid rólad?
- Igen. Ide sem engedtek el nagyon,de azt mondtam,hogy majd te fizeted. A pénzt is ami nálam van azt a számlájukról szedtem Lemerítettem,de majd megoldják.-vállat vont és a kaják felé vettük az irányt. Egy csomó konzervet dobált be és édességet. A kasszánál kicsit feltartottuk a sort,mert annyit vásároltunk,hogy az italok másik fele fel sem fért.
- Három doboz Malborot.-mondta Viki,mire tátott szájjal néztem a jelenetet,hogy a hölgy átnyújtja a cigarettát.
- Te dohányzol?
- Ja.-felelte büszkén. Hát ebben semmi büszke dolog nincs. Az eladó hölgy a számlához írta majd a sok nullás összeget kifizettük.
- Maradt pénzed?-néztem Vikire aki csak nevetve megsimogatta a karom.
- Nyugi még ruhákat is vásárolunk,de először ezeket valahogy vigyük haza.-mutatott a nyolc szatyorra.
- Piquét nem tudod felhívni?
- Nem,edzésen van.
- Akkor várj felhívok valakit.-elővettem a mobilom és a névjegyek közt keresgéltem. Neymart szerettem volna hívni,de ő úgyse tudna segíteni. Götze meg látni sem akar. Végül Oscar, Özil és Marcelo közt hezitáltam.
- Hallod felhívom Marcelot.-mondtam és már tárcsáztam is.
- Te minden focistával jóba vagy?-kérdezte álmélkodva mire szomorúan megráztam a fejem
- Nem,sajnos nem mindenkivel.-suttogtam. .
- Hali Mira!-kiabálta a telefonba boldogan.
- Szia Marcelo. Tudnál nekem segíteni?
- Ja,de miben?
- Bevásároltunk,de nem tudjuk haza vinni, tudnál ebben segíteni?- hallottam valami sóhajtást és nevetést és ismét beleszólt.
- Persze. Hol vagy?- kérdezte. Elmagyaráztam neki merre is kell jönnie. Valamennyire megértette és letette.
- Na?-kérdezte Viki nagyokat pislogva.
- Megoldottam.- nyugtattam meg.
- Kipakolunk utána go shoppingolni.- mosolygott kedvesen és elővette az egyik doboz cigarettát. Kivett egy szálat és meggyújtotta.- Kérsz?-nyújtotta felém.. Vonakodva megráztam a fejem. Nem szeretnék rákba meghalni.
Kb.20 percet álhattunk a bolt előtt mikor végre Marcelo képes volt megjelenni.
- Itt vagyok.-futott hozzánk én meg hálálkodva ránéztem.- Basszus mennyi piát vettetek?- nézett a szatyrokra.- Na de ezért kapok én is?-kérdezte majd megölelt. Vikivel kezet fogtak és a szatyrokat a kocsihoz cipeltük. Beraktuk a hátsó ülésre és becsuktuk az ajtót.
- Hova vigyem?
- Ott látod azt a szállodát?-mutattam az út másik oldalára. Marcelo bólintott majd elhajtott.
Visszasétáltunk és felcipekedtünk. A konyha pultra tettük a szatyrokat,majd Viki szépen kipakolta őket. Ami hűtőbe való azt Marcelo betette én meg előkészítettem a poharakat.
- Mért csak három?- nézett rám Viki.
- Hát mert hárman vagyunk.-védekeztem.
- A-a. Te csak tévedsz. Itt este alig lehet majd elférni annyian leszünk.-nevetett én meg már magamban elképzeltem mi lesz itt.
- Na buli lesz?-kiáltotta Marcelo- Mikor jöjjek?
- Ha kilenckor idetévedsz akkor még lehet nem fogy el a pia.- feleli Viki majd kitessékeli a házból.
- Na a vendégek már megvannak,de ruhánk még nincs.- megragadta a kezem és kihúzott a házból. Összezavarodva koslattam utána az utcán. Minek buli? Én nem fogok utánuk takarítani!
- Viki muszáj ezt?
- Mégis mit?-fordul hátra felém és bevár.
- A bulit.
- Még szép. Legalább nem csak te leszel jóba a cuki focistákkal.
- Oké.-tettem fel a kezem mert kissé kezdett fura lenni a szitu. Fogtunk egy taxit és a város legjobb plázájába mentünk.Körbe jártunk az összes butikot és egy csomó ruhát felpróbáltunk. Én arra számítottam,hogy sok ruhát választok magamnak,de Viki csak a ma estére gondolt. Végül számomra megfelelő ruhadarabot felvettem és kiléptem a próba fülkéből
- Na milyen?.-fordultam körbe.
- Csini.-tapsolt meg.
- Te már megtaláltad?
- Nem-felelte szomorúan és tovább keresgélt.Egy gyönyörű ruhánál megállt és nézgegetni kezdte. Felém mutatta,én csak bólintottam. Bement a próba fülkébe és felvette. Kilépett és én csak irigykedve néztem milyen jól áll neki.
- Ki kellene fizetni!
- Ja tényleg.- fogta a fejét és a kasszához lépett. Nem vettük le a ruháinkat így odahajoltunk ahhoz a tárgyhoz ami lenézi a vonalkódot és kifizettük. Itt is szép összeget hagytunk. Egy házat vehetnénk a két ruha árából,de ha Viki szerint megérte akkor biztos úgy van.
- Na nemsokára itt is lesznek.- tapsolt kettőt és csípőre tette a kezét.
- Elmondod kiket hívtál meg?
- Meglepi lesz baba.-mondta és az ajtóba állt. Féltem,hogy vad idegenek lesznek a házamban és mindent összefogdosnak. Kirázott tőle a hideg.
- Na már jönnek.-hajolt be és kacsintott. Görcsbe rándult a gyomrom és vártam az embereket.
- Sziasztok.-köszönt Viki a........ német csapatnak. Sokkolva megkapaszkodtam a szekrénybe és néztem ahogy belépnek. Özil hozzám lépett és üdvözölt.
- Götze?- kérdeztem. Özil megfordult és az ajtó felé mutatott. Igen,Götze ott állt egy fekete pólóban és egy farmerben. Összeráncolt homlokkal figyelt engem. Becsuktam a szemem és vártam,hogy csoda történjen.
Lassan kinyitottam a szemem,de Götze már nem az ajtónál állt,hanem előttem. Felemelte a kezem és megszorította.
- Hiányoztál az este.-suttogta,de a már dübörgő zenétől,csak a szájáról tudtam leolvasni. Kínos mosollyal az arcomon megráztam a fejem.
- Másnak is. -válaszoltam pimaszul. Götze elengedte a kezem és a hajába túrt. A zsebébe nyúlt majd ott megállt egy pillanatra a keze. A szemembe nézett és félmosolyra húzta a száját. Kihúzta a kezét a zsebiből és egy kis ékszeres dobozt markolt. Letérdelt elém és kinyitotta azt,amiben egy gyémánt gyűrű volt.A legrosszabb dologra gondoltam ami csak megtörténhet. Fel nézett rám,majd megszólalt.
- Mira,megtisztelsz azzal,hogy hozzám jössz feleségül?- az ütő állt meg bennem a kérdése miatt. Nem mertem a szemébe nézni,de mikor fel néztem, Neymart pillantottam meg aki ezt az egészet végignézte.
2014. szeptember 28., vasárnap
19.fejezet
A kocsiban ülve rázott a hideg. Hogy,mitől fogalmam sincs. Kint 29 fok van és még az autóban is ment a klíma.
-Hallod jól vagy?-kérdezi Piqué a visszapillantó tükörbe nézve,így jól látja az arcom.
- Ja csak fázom.-vacogtam. A fogaim összeütköztek,de ezen Neymar jól szórakozott. A telefonját bújja folyamatosan engem meg észrevenni nem akar. Hát még az előbb vallotta be,hogy szeret. Megbántódva és összehúzva magam,hátra dőltem és próbáltam felmelegedni.
- Bújj ide.-húzott közelebb magához. Félig feküdt,félig ült. Fájdalmakat érzett,de nem akarta tudatunkra adni. Óvatosan közelebb csúsztam és hozzábújtam. Beszívtam az illatát és kis pillangókat éreztem a hasamban. Mint mikor a gimiben először voltam szerelmes. Neymar a fülem mögé söpörte az egyik tincsem,s majd a szemembe nézett. Elolvadtam,mint mindig.
- Aludj nálam.- mondta én meg köpni nyelni nem tudtam. Jó, az ötlet nem volt rossz,de most így ilyen állapotban nem lehet. Meg ott van Götze.
- Szeretnék beszélni Götzével.
- Azt már el intéztem.
- Jó,de én is akarok vele beszélni. Tudod sokat volt mellettem.- Neymar csak forgatta a szemét,de így is cuki volt. Egy puszit nyomtam az arcára,majd elkapta az arcom és egy csókot lehelt az ajkamra.
- Utána átjössz?-nézett azokkal az angyali szemeivel rám.
- Lehet.-feleltem és óvatosan a vállára hajtottam a fejem.
- Piqué a szállodánál tegyél ki.- hajoltam előre,mikor beértünk Rioba.
- Az hol van?-néz hátra,de megakad a tekintete az alvó Neymaron,majd halvány mosolyra húzza a száját.
- Hát menj a stadion felé és ott mondom utána merre menj.- alkudtam,mert ciki,de fogalmam sincs,hol van a szállodám,vagyis az utcája.Piqué bólintott és tovább figyelte az utat.A mobilomat elővettem és amit ritkán szoktam,de bekapcsoltam a netet. Először facebookra néztem fel. Hát ennyi értesítést: 7.963 felkérés 4.589 üzenet és 9.367 értesítés. Múltkor sem volt semmi a fiókom,de most hát..... . Visszautasítottam minden ismeretlent és csak az ismerősöket,akikekkel mostanság találkoztam azokat fogadtam el. Üzeneteket sok féle nemzetiségű ember felől kaptam. David Luiznak és Özilnek válaszoltam. Ők csak sok sikert kívántak,de hogy mire? Az értesítések meg egy cseppet sem izgattak.
- Na itt hova tovább?-szólalt meg Piqué én meg kizökkentem a világ háló híreiből.
- Nos,itt fordulj le balra és majd látsz egy hatalmas sárga épületet, villogó felirattal,hogy Hotel.-válaszoltam és tovább nézegettem a híreket. Folyamatosan írnak Neymar vagy az én oldalamra,hogy mennyire sajnálják az esést, utána,hogy ez csak az én hibám. Rosita is kommentelt,ő azért mert nem vagyok képes vissza igazolni. Egy ilyen kicsi kislánynak minek facebook? Idegesen kiléptem és megnéztem a híváslistámat. Hát..... 36 nem fogadott hívás Götzétől. Gondolkodás nélkül a számát bepötyögtem,majd tárcsáztam,de nem vette fel,csak kinyomta. De bunkó már.
- Mira itt vagyunk.-állt meg Piqué,majd Neymar is kinyitotta a szemét. Nehézkesen nyújtózkodott egyet,majd megfogta a karom és magához húzott.
- Ma átjössz,ne feledd.-suttogta a fülembe és kínzás képen csak egy puszit nyomott az arcomra(!!)
- Sziasztok.-köszöntem el,majd kinyújtottam a nyelvem Neymar felé.
Gyors léptekben a szállodába siettem,beszálltam a liftbe és siettem a szobámba.
Boldogan és szomorúan dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam,mint valami depis. Pedig én nem szoktam ilyeneket csinálni. Unalmasnak tartottam így elővettem a mobilom. Götze nem veszi fel,de az üzenetemet biztosan látja. Írtam neki egy üzit,amire azonnal válaszolt.
Az utolsó üzenetére már nem is volt erőm válaszolni. Sírva a párnámra borultam és sírni kezdtem. Ez az élet rendje,hogy valakit megkapunk akkor el is veszítünk valakit? Mert velem épp ez történik és ez így nem fair. Nem akarok emiatt depis lenni. Ha Götze így viszonyul a dolgokhoz nekem még nem kell. Akkor ne keressen,de utána ne könyörögjön,bár ez nem hinném,hogy megtörténne. Belefúrtam a fejem a párnába aminek így hirtelen elég furcsa illata volt. Felemeltem a fejem és felpattantam. Ha valami változik az életemben nekem is változnom kell. Talán hajat festek,tetkót tetováltatok,nem tudom még,de valamit tennem kell.Először elmenni Neymarhoz mert ígéret szép szó. Kikapcsoltam a telefonom,s majd a szekrényem elé álltam. A ruhám elég borzasztóan nézett ki. Elszakadt a hátulja,gondolom Piqué ülése miatt,ami nem volt valami leány álom és tiszta gyűrött lett a ruhám,mint az én piszkos lelkem.A szekrényben túrva előkaptam egy feliratos pólót és egy rövid nadrágot,majd egy boka csizmát. A táskámból minden felesleges cuccot kihajítottam és a táskát is. Új cuccok kellenek majd. Ezek régik unalmasak és szomorúak. Bár nem mindegyik.
- Hova kell mennem?-szóltam a telefonba. Neymar röhögni kezdett a vonal másik végén majd kibökte,hogy hol is van. Letettem,majd gyalog útnak indultam a sötétbe. Az utcák ki voltak világítva és érdekes módon alig volt egy lélek az utcákban. Néhány fiatal használta ki a szabadságát,de ezek inkább a srácok voltak. Néhány erős megjegyzést kaptam tizenévesektől,mire én csak nevetve megráztam a fejem és tovább gyalogoltam. Neymar utcájába lépve egy ugyanolyan szállodához értem,mint amilyenen most az én hajlékom. Beléptem a forgó ajtón és a benti látvány sem volt meglepő. A halban Neymar már várt engem a többi csapat társával.
- Ez a szállodátok?- léptem hozzájuk. Megvető pillantásokat kaptam meg egy szív melengetőt. Az utóbbit Neymartól. Ki mástól is.
- Ja.-felelték szűk szavúan. Nem is törődve a feszültséggel,ami akkor keletkezett,mikor én beléptem,adtam egy gyors puszit Neymar arcára (!!!) nem akarok nyomulni,majd a fülébe súgtam,hogy nem lehetnénk e csak ketten vagy valami csöndes helyen. Segítettem neki felállni,de annak ellenére is,hogy az orvos azt mondta,hogy ne nagyon mozogjon. Ha nem mozoghatna,akkor nem is lenne mi értelem haza jönnie. Bent maradtam volna vele. A mankójával a lifthez bicegett és a szobájába indultunk. E liftben elcsattant pár csók amitől remegtem. Részben a boldogság miatt és a szomorúság miatt is. Nekem most minden happy,de szegény Götze meg össze van omolva. A lift végre kinyílt és Messivel találtuk magunk szembe.
- Ezt most nem mondod komolyan!-nézett dühösen rám Messi és kérdőn barátjára.
- Hallod haver ezt ne most.-feleli Neymar és tovább biceg a folyosón. Messi összehúzott szemekkel rám nézett és utánunk jött.
- Nem engedem,hogy megint tönkre tedd!
- Inkább te fogod tönkre tenni.
- Mi van?
- Az agyára fogsz menni. Húzz el innen.-mutattam visszafele ő meg csak rám vicsorgott.
- Nagy a szád cica.
- A tiednél nem,na pá drága.- majd becsuktam a szoba ajtót. Még így se nagyon viselkedtem senkivel,de Messi mindig kihoz a sodromból.
- Minden oké?-kérdezi mosolyogva Neymar,majd a semmibe mered. Értetlenül ránéztem.
- Inkább veled minden oké e? Elsápadtál mint aki szellemet látott.- Neymar megrázza a fejét majd rám néz.
- Jól vagy?
- Hallod nem.-röhög kínosan.- A héten meccsem lesz.Vagyis nekem nem.-ökölbe szorítja a kezét és idegesen a szemembe néz.- Beszéltél vele?- hát ebbe meg mi ütött. Folytonos hangulat ingadozásai lettek?
- Ne kereseem azt kérte.- lehajtottam a fejem majd a körmömet piszkáltam.
- Remek.- röhög Neymar és óvatosan ledől az ágyra.- Hallod Mira minden összeomlik körülöttem. A héten meccsünk lesz. A csapat kapitány piros lapot kapott én szenvedek és a németek ellen játszunk. Reménykedem,hogy Mario Götze összeomlott-. ismét a semmibe mered,de egy gúnyos félmosollyal az arcán.
- Akkor te most azért békültél ki velem,hogy megnyerjétek a meccset?- kezdtem kiabálni,mert rémképek villantak be. Neymar összezavart ezzel a viselkedésével.
- Mi van?-kerekedett el a szeme.- Hogy gondolsz te ilyet?Én nem Ronaldo vagyok, és ezt felejtsd is el. Ez csak egy véletlen dolog,de ezek szerint nem tört össze a pici szíve.
- Én tényleg nem értelek. Na jó váltsunk témát. Összezavarsz.
- Jó akkor mit szeretnél?- kérdezi rám meredve. Már megint az az ijesztő nézés.
- Téged,de úgy nézz rám mint egy emberre légyszi.
- Mi van? -röhögi el magát majd kinyújtotta a kezét.- Neked alvásra van szükséged.- mondja mosolyogva. Felállok majd leülök az ágy szélére. Levettem a cipőm és lefeküdtem mellé. Hozzá bújtam és engedtem,hogy a közelsége álomba ringasson.
-Hallod jól vagy?-kérdezi Piqué a visszapillantó tükörbe nézve,így jól látja az arcom.
- Ja csak fázom.-vacogtam. A fogaim összeütköztek,de ezen Neymar jól szórakozott. A telefonját bújja folyamatosan engem meg észrevenni nem akar. Hát még az előbb vallotta be,hogy szeret. Megbántódva és összehúzva magam,hátra dőltem és próbáltam felmelegedni.
- Bújj ide.-húzott közelebb magához. Félig feküdt,félig ült. Fájdalmakat érzett,de nem akarta tudatunkra adni. Óvatosan közelebb csúsztam és hozzábújtam. Beszívtam az illatát és kis pillangókat éreztem a hasamban. Mint mikor a gimiben először voltam szerelmes. Neymar a fülem mögé söpörte az egyik tincsem,s majd a szemembe nézett. Elolvadtam,mint mindig.
- Aludj nálam.- mondta én meg köpni nyelni nem tudtam. Jó, az ötlet nem volt rossz,de most így ilyen állapotban nem lehet. Meg ott van Götze.
- Szeretnék beszélni Götzével.
- Azt már el intéztem.
- Jó,de én is akarok vele beszélni. Tudod sokat volt mellettem.- Neymar csak forgatta a szemét,de így is cuki volt. Egy puszit nyomtam az arcára,majd elkapta az arcom és egy csókot lehelt az ajkamra.
- Utána átjössz?-nézett azokkal az angyali szemeivel rám.
- Lehet.-feleltem és óvatosan a vállára hajtottam a fejem.
- Piqué a szállodánál tegyél ki.- hajoltam előre,mikor beértünk Rioba.
- Az hol van?-néz hátra,de megakad a tekintete az alvó Neymaron,majd halvány mosolyra húzza a száját.
- Hát menj a stadion felé és ott mondom utána merre menj.- alkudtam,mert ciki,de fogalmam sincs,hol van a szállodám,vagyis az utcája.Piqué bólintott és tovább figyelte az utat.A mobilomat elővettem és amit ritkán szoktam,de bekapcsoltam a netet. Először facebookra néztem fel. Hát ennyi értesítést: 7.963 felkérés 4.589 üzenet és 9.367 értesítés. Múltkor sem volt semmi a fiókom,de most hát..... . Visszautasítottam minden ismeretlent és csak az ismerősöket,akikekkel mostanság találkoztam azokat fogadtam el. Üzeneteket sok féle nemzetiségű ember felől kaptam. David Luiznak és Özilnek válaszoltam. Ők csak sok sikert kívántak,de hogy mire? Az értesítések meg egy cseppet sem izgattak.
- Na itt hova tovább?-szólalt meg Piqué én meg kizökkentem a világ háló híreiből.
- Nos,itt fordulj le balra és majd látsz egy hatalmas sárga épületet, villogó felirattal,hogy Hotel.-válaszoltam és tovább nézegettem a híreket. Folyamatosan írnak Neymar vagy az én oldalamra,hogy mennyire sajnálják az esést, utána,hogy ez csak az én hibám. Rosita is kommentelt,ő azért mert nem vagyok képes vissza igazolni. Egy ilyen kicsi kislánynak minek facebook? Idegesen kiléptem és megnéztem a híváslistámat. Hát..... 36 nem fogadott hívás Götzétől. Gondolkodás nélkül a számát bepötyögtem,majd tárcsáztam,de nem vette fel,csak kinyomta. De bunkó már.
- Mira itt vagyunk.-állt meg Piqué,majd Neymar is kinyitotta a szemét. Nehézkesen nyújtózkodott egyet,majd megfogta a karom és magához húzott.
- Ma átjössz,ne feledd.-suttogta a fülembe és kínzás képen csak egy puszit nyomott az arcomra(!!)
- Sziasztok.-köszöntem el,majd kinyújtottam a nyelvem Neymar felé.
Gyors léptekben a szállodába siettem,beszálltam a liftbe és siettem a szobámba.
Boldogan és szomorúan dobtam le magam az ágyra és a plafont bámultam,mint valami depis. Pedig én nem szoktam ilyeneket csinálni. Unalmasnak tartottam így elővettem a mobilom. Götze nem veszi fel,de az üzenetemet biztosan látja. Írtam neki egy üzit,amire azonnal válaszolt.
- Hova kell mennem?-szóltam a telefonba. Neymar röhögni kezdett a vonal másik végén majd kibökte,hogy hol is van. Letettem,majd gyalog útnak indultam a sötétbe. Az utcák ki voltak világítva és érdekes módon alig volt egy lélek az utcákban. Néhány fiatal használta ki a szabadságát,de ezek inkább a srácok voltak. Néhány erős megjegyzést kaptam tizenévesektől,mire én csak nevetve megráztam a fejem és tovább gyalogoltam. Neymar utcájába lépve egy ugyanolyan szállodához értem,mint amilyenen most az én hajlékom. Beléptem a forgó ajtón és a benti látvány sem volt meglepő. A halban Neymar már várt engem a többi csapat társával.
- Ez a szállodátok?- léptem hozzájuk. Megvető pillantásokat kaptam meg egy szív melengetőt. Az utóbbit Neymartól. Ki mástól is.
- Ja.-felelték szűk szavúan. Nem is törődve a feszültséggel,ami akkor keletkezett,mikor én beléptem,adtam egy gyors puszit Neymar arcára (!!!) nem akarok nyomulni,majd a fülébe súgtam,hogy nem lehetnénk e csak ketten vagy valami csöndes helyen. Segítettem neki felállni,de annak ellenére is,hogy az orvos azt mondta,hogy ne nagyon mozogjon. Ha nem mozoghatna,akkor nem is lenne mi értelem haza jönnie. Bent maradtam volna vele. A mankójával a lifthez bicegett és a szobájába indultunk. E liftben elcsattant pár csók amitől remegtem. Részben a boldogság miatt és a szomorúság miatt is. Nekem most minden happy,de szegény Götze meg össze van omolva. A lift végre kinyílt és Messivel találtuk magunk szembe.
- Ezt most nem mondod komolyan!-nézett dühösen rám Messi és kérdőn barátjára.
- Hallod haver ezt ne most.-feleli Neymar és tovább biceg a folyosón. Messi összehúzott szemekkel rám nézett és utánunk jött.
- Nem engedem,hogy megint tönkre tedd!
- Inkább te fogod tönkre tenni.
- Mi van?
- Az agyára fogsz menni. Húzz el innen.-mutattam visszafele ő meg csak rám vicsorgott.
- Nagy a szád cica.
- A tiednél nem,na pá drága.- majd becsuktam a szoba ajtót. Még így se nagyon viselkedtem senkivel,de Messi mindig kihoz a sodromból.
- Minden oké?-kérdezi mosolyogva Neymar,majd a semmibe mered. Értetlenül ránéztem.
- Inkább veled minden oké e? Elsápadtál mint aki szellemet látott.- Neymar megrázza a fejét majd rám néz.
- Jól vagy?
- Hallod nem.-röhög kínosan.- A héten meccsem lesz.Vagyis nekem nem.-ökölbe szorítja a kezét és idegesen a szemembe néz.- Beszéltél vele?- hát ebbe meg mi ütött. Folytonos hangulat ingadozásai lettek?
- Ne kereseem azt kérte.- lehajtottam a fejem majd a körmömet piszkáltam.
- Remek.- röhög Neymar és óvatosan ledől az ágyra.- Hallod Mira minden összeomlik körülöttem. A héten meccsünk lesz. A csapat kapitány piros lapot kapott én szenvedek és a németek ellen játszunk. Reménykedem,hogy Mario Götze összeomlott-. ismét a semmibe mered,de egy gúnyos félmosollyal az arcán.
- Akkor te most azért békültél ki velem,hogy megnyerjétek a meccset?- kezdtem kiabálni,mert rémképek villantak be. Neymar összezavart ezzel a viselkedésével.
- Mi van?-kerekedett el a szeme.- Hogy gondolsz te ilyet?Én nem Ronaldo vagyok, és ezt felejtsd is el. Ez csak egy véletlen dolog,de ezek szerint nem tört össze a pici szíve.
- Én tényleg nem értelek. Na jó váltsunk témát. Összezavarsz.
- Jó akkor mit szeretnél?- kérdezi rám meredve. Már megint az az ijesztő nézés.
- Téged,de úgy nézz rám mint egy emberre légyszi.
- Mi van? -röhögi el magát majd kinyújtotta a kezét.- Neked alvásra van szükséged.- mondja mosolyogva. Felállok majd leülök az ágy szélére. Levettem a cipőm és lefeküdtem mellé. Hozzá bújtam és engedtem,hogy a közelsége álomba ringasson.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)